Harci ​helyzet (A lenyűgöző X-Men 2.) 83% 82 csillagozás

Na ez egy csöppet talán zavarosabb volt, mint az előző. De végre találtam egy-két ismerős dolgot is.
off
Kezdek belejönni ebbe a képregény-dologba :) Tetszik, hogy itt minden egy világ, ha gáz van, csak felhívjuk a Fantasztikus Négyest, vagy a Bosszú Angyalait.

Nagy Marvel Képregényismétlés, vagy más néven Kingpin-újraolvasás keményborítóval, 2019. december, 1. felvonás

A történet a Gyűjteményben korábban megjelent Adottság közvetlen folytatása – azonban mint azt a Kingpin jóvoltából már idehaza is tudhatjuk, a történet koránt sem itt ér véget. Ennek mentén talán egy picit sok ebben a kötetben az elvarratlan szál, ami ismerve az Astonishing X-Men 3. sorozatát, egészen a 24. füzetig (illetve a Giant-Sized Astonishing X-Menig) elvarratlan marad. Ettől függetlenül Whedon és Cassaday sora 10-15 évvel a megjelenés után már bőven klasszikusnak és mérföldkő jelentőségűnek számít (és véleményem szerint a 25. számtól kezdődően egyik író(páros) sem közelítette meg ezt a szintet.) Cassaday rajzait lehet szeretni és nem szeretni – itt talán a későbbiekhez képest kevésbé lapos orrú boxoló kinézetű a társaság. :) Több helyen olvastam, hogy Whedon a Star Trekből nyúlta az önálló életre kelő hologramok motívumát, de bevallom, engem egyáltalán nem zavart mindez, mert teljesen illeszkedik az X-ek világába az ötlet. Ha valakit érdekel a folytatás, a Kingpin-féle Marvel+ 2014–2017 közti füzeteiben magyarul is olvashatja (ezek nagy része még beszerezhető a kiadótól).

Szépen végigvitt cselekmény, közepesen unalmas ellenféllel és nem túl erős csatajelenetekkel.
Whedon profizmusa érződik, de most mintha nem kezdett volna vele semmit: a főellenség bár „össze van rakva”, igazából nem túlságosan figyelemfelkeltő a csapat vele való dinamikája. Nagyon sok az akció, ami mintha a szokottnál is ötlettelenebbnek tűnt volna (tényleg mindenki csak püfölt oldalakon át?) A karakteri momentumok bár érdekesen voltak bemutatva (mint Szárny rövidke belépője), de sajnos közel sem volt olyan megnyerő az összefogó kapocs, mint a mindenképpen emlékezetesebb és ígéretesebb első részben.
Azért a folytatástól nem ment el a kedvem; egyszer lehet, hogy arra is benevezek még.

Whedon megbízható szerző, aki még a kontextus nélkül némileg röhejes nehezen értelmezhető alaphelyzetből is képes élvezhető történetet kihozni. Persze a munka oroszlánrészét ezúttal is Kitty Pryde és Emma Frost végzi, de a többieknek is jut egy-két emlékezetes villantás. Ami pedig a spoiler, az igen-igen hatásosra sikerült. Azért az spoiler ellenfélre még aludni kellett volna, de Whedon ebből is kipréselt pár szép megoldást.
Négy őrrobot az ötből.

Próbálom ezeket a „klasszikus” szuperhős-történeteket egymástól teljesen függetlennek tekinteni, de ez ritkán sikerül. Most is hiányzott nekem pár részlet, ami miatt kissé értetlenül álltam a történések egy-egy szála előtt.
A történetben nincs semmi új, a jók ismét győznek (minő meglepetés), de ez a sztori számomra még az átlagosnál is zavarosabbra sikerült. A látvány okés, de egy csomó motiváció hiányzott nekem.
Ezt is letudtam, ez a lényeg.

Hát ez nem hagyott bennem mély nyomot. Tegnap olvastam ki, és ma már a cselekmény felére nem emlékszem. Az életre kelt spoiler meg gyönyörűen is volt megrajzolva, de úgy amúgy nem volt az igazi nekem.

Erre nem fogok sokáig emlékezni.

Hű, ez engem most teljesen lekötött. Tetszett nagyon a sztori, és legalább a szereplők is ismerősek voltak az előző rész alapján.

Gyakorlatilag az X-Men 3 alapjául szolgáló történetet kapjuk, árnyaltabban és kozmikusabb szintekre is továbbgörgetve. Kiváló. Kitty Pride és Kolosszus kedvenc.

Más kiadó már kiadta hazánkban, de sebaj.
Érdekes sztori, elgondolkodtató, morális. Nem hiába X-Men.
Azért adok csak 4-est, mert ezektől a rajzoktól végigfut a gerincemen a hideg…