One ​Day in December 83% 16 csillagozás

Ilyen, amikor egy könyvnek lehengerlő a marketingje, és attól, hogy mindenhol az arcodba tolják, elhiszed, hogy pont erre van szükséged egy decemberi napon.

Aztán az űber romantikus történetről a nulladik percben kiderül, hogy óriási baromság – ami azért szomorú, mert ennek a szószerint mindent elsöprő szerelemnek kéne a könyv fő motivációjának lennie. Egy szerelem, ami 10 hosszú éven át gyűrűzik, és aminek talán életed legfontosabb barátsága sem szabhat gátat – nos ezesetben kicsit több megalapozásra számít az ember annál, hogy egy főiskolás, huszonx éves lány 10 másodpercre lát valakit egy buszról.

Az idegen gyönyörű, később kiderül, hogy iszonyú jófej és az ágyban is fantasztikus – ahogy ez a vadidegenekkel lenni szokott, természetesen. És hát mint bármelyik férfiben, a 10 másodperces szemezés benne is olyan mély nyomot hagyott, mint a bevésődések az Alkonyatban.

Ha mondanom kell egy könyvet, ami miatt a nőknek szánt romantikus regényeket kártékonynak tartják, mert elveszik a lányok józan eszét, én ezt mutatnám fel.

Üdv,
a lány, aki nagyon is szereti a könnyed kikapcsolódást nyújtó romkomokat, és aki most iszonyat pipa

De hát inkább én csalódjak egyetlen könyvben, mint százezer naiv olvasó az életben, ami nem, rohadtul nem így működik. (Pedig aztán nekem kijutott a holivúdi nyálas történetekből az életben is…)

Istenem, de imádtam!
Valamivel romantikusabbra, habos-babosabbra számítottam, de nekem így is tetszett. Iszonyatosan megkedveltem a szereplőket és szurkoltam értük, hogy végre spoiler

Egy szép, várakozással teli szerelmi történet, érdemes elolvasni, elég valósághű.

Azt hittem egy egyszeru laza karacsonyi chick-litet fogok olvasni hat nem. Ez a konyv rengeteg erzelmet megmozgatott bennem. Es bizony volt, hogy sirtam is.
Volt hogy duhos voltam (hogy lehet ekkora bunko ez a pasi, vagy fu mekkora pancserek), volt hogy elolvadtam, (oh, my starfish) volt hogy sirtam es volt hogy sokat nevettem.
Imadta, hogy sokszor szinte rimben beszelt az iro. Nagyon frappans, jol agondolt a nyelvezete a konyvnek.
Jarunk benne Londonban (imadtam a helyeket emiket magam is ismerek), Edinburghban, Thaifoldon es Ausztraliaban is.
Egy evtizedet atolelo baratsag tortenete, vagy egyy evtizedet atolelo szerelem?
Erdekes, hogy egy pillanat mikor, a hotel melobol (szinten aterzem, dolgoztam londoni hotelekben) hazafele buszozo leny megpillant egy fiut mennyire meghataroz egy-ketto- harom es altaluk sok mas ember eletet.
Remek nyelvezet, remek tortenet baratsagrol, szerelemrol, csaladrol es az eletrol.
Masra szamitottam, de imadtam.

Igazából nem tudom mit vártam a könyvtől, de az biztos hogy nem lett a kedvencem. Már magától a történettől is féltem és hát nem is volt annyira jó.
Alapból a szereplőket sem kedveltem meg, bár a végére azért látszott, hogy felnőttek és megváltoztak. Viszont azért sokszor olyanokat csináltak, hogy ott abbahagytam volna a könyvet.
Tulajdonképpen azt érzem, hogy az elején izgalmas volt, történtek dolgok spoiler valahogy minden ellaposodott. Voltak dolgok, de aztán a végén rájött az író, hogy amúgy lehet kéne valamit csinálni és összecsapta az egészet.
Őszinte leszek sajnos nem tetszett, viszont volt benne valami amitől azért nem húznám le teljesen. Valahogy mégis megértettem és azért sajnáltam Laurie-t.
Szóval kemény volt, de megküzdöttem vele azért.