Egy ​decemberi nap 81% 95 csillagozás

„…és hosszú-hosszú évek óta most érzem először, hogy nem hiányzik semmi.”

Megint egy könyv talált rám.
És én megint rábíztam magam erre a „kell nekem” érzésre, és mennyire jól tettem.
Annyira nagyon szerettem! Mert vicces, mert hihetetlenül romantikus, és mert annyira emberi.

Sokáig ingadoztam három és öt csillag között. Na jó, igazából három és négy között. Aztán a végén mégis feljebb tornáztam a véleményem, de jelen esetben nem a könyv vége miatt, mert – amint az gyanítható – happy end-be torkollik természetesen.
Nehezen indult az együttélésünk ezzel a könyvvel, pedig nagyon vártam tavaly, hogy megjelenjen és megvehessem. Aztán mire megkaptam, addigra nagyjából el is ment a kedvem attól, hogy elolvassam. Hiszen ez megint csak egy újabb vergődős történet lesz, ahol felváltva (bár akkor még nem tudtam, hogy váltott szemszögű lesz a sztori) sóhajtoznak az elpuskázott lehetőség miatt a szereplők. Nem igazán tévedtem, új dolog nincs a történetben, ez egy tizenkettő egy tucat típusú könyv.
Hogy miért kapott akkor mégis ennyi sziporkázó csillagot tőlem? Mert kivételesen fejlődnek a szereplők. Tíz évet mesél el az író és a kiinduló év, illetve az utána következő egy-kettő, valóban az, amire számítottam, vagyis mértéktelen picsogás. De aztán ahogy telnek az évek a szereplők – jó, legalábbis az egyikük, Laurie – felnőnek. A mellékszereplők is. Változik a gondolkodásuk, érettebbek lesznek, más dolgok a fontosabbak, megértik mások döntéseit, felszerelkeznek egy nagy adag empátiával. Ez teszi jobbá a sok hasonló könyvnél ezt a művet, hogy finoman (és egyes esetekben eléggé elhanyagolhatóan és igen, itt Jackre gondolok) van benne jellemfejlődés.

A történet váltott szemszögben játszódik. Kisebb időintervallumonként változik, ez egy kissé döcögőssé teszi az olvasást de egy idő után hozzászoksz. Az író a könyv cselekményét és karaktereit lépésről- lépésre építette fel, bár a vége sejthető de ettől egyáltalán nem élvezhetetlen.

Laurie és Jack a két főszereplő, mellékszereplőként pedig megismerhetjük Sarah-t Oscar-t és Luke-ot. Mindegyikőjüket kedveltem, még Oscar-t is. Egy másik életben bizony ő lett volna a tökéletes férj Laurie számára, ám sajnos az ő szívét egy buszmegállóban olvasó férfi már elrabolta. A pillanat mikor megpillantották egymást teljesen megbabonázott, még én is feltettem a kérdést. Vajon tényleg létezik szerelem első látásra?

Bejegyzés nemsokára érkezik…

Hát,mit is mondhatnék….rohadt idegesítő volt ,ahogy múlt az idő ezek ketten meg csak szenvedtek. Persze minden jó ha a vége jó,de könyörgöm miért nem kaptunk kicsit több Laurie és Jack pillanatot? Vagy a végen,miért nem volt egy plusz év, Laurie ígéreteivel,amiből megtudjuk mi is történt velük a HE után???
Egyébkén szerettem a történtet. Szerettem Oscart és Saraht is. Igazi kikapcsolódás volt olvasni.:)

Ó, de nehéz értékelni ezt a könyvet! Ismét egy Reese Witherspoon-féle ajánlás, ismét azért is kezdtem bele. Mínusz csillag, mert valóban, ahogy korábban többen írták, nagyon zavaró a főhősök trágársága. Értem én, hogy ezt gondolja, meg kortárs, meg mai, meg minden, de akkor is. Amikor egy mondaton belül többször, meg egy oldalon kb megszámlálhatatlanul szerepel, az már nagyon bosszantó. Lehet ezt másképp is árnyalni, de na. Ez van.
Azért kár érte, mert ennek ellenére szerintem ez egy remek történet, ezt leszámítva nagyon élveztem, és jól is haladtam vele, amikor volt időm. Hangulatos volt, élvezetes, és bár én jobban kedveltem Oscart, és kevésbé Jacket, azért még nagyon szerettem követni az életük alakulását. A szerelmi bánat és öröm hullámvölgyei mögött azért meglapult némi mondandó is az életről, a szerelemről, arról, hogy miért is érné meg őszintének lenni… csakhát, ugye az őszinteségnek is ára van. És még úgy is megéri.
Szóval, szerettem ezt a könyvet, és örülök, hogy olvastam, még ha nem is volt tökéletes.

Nagyon betalált nálam ez a könyv. Kicsit minden romantikus könyvtől tartok, mert a csöpögős, nyavalygós fajtát nem bírom. Ezt viszont szerettem.
Tetszett a váltott szemszög, és a nagyon emberi érzések ,a mesélés, a vívódás, a jellemfejlődés az évek múlásával, és a megbocsátás egymás irányába. Igazán szerethetőek a szereplők és szép, kerek történet lett belőle. Igazi téli, bekuckózós olvasmány.

Tényleg hasonlít picit a Szerelem kölcsönbe c. könyvre.
Változó volt a véleményem olvasás közben; az eleje tetszett, aztán a lényeg át lett ugorva, a végét meg ki lehet találni.
A fülszöveg baromi sokat elárul!

Ismét egy alul értékelt kötet, ami véleményem szerint egy cuki karácsonyi, romantikus történet. Persze vannak benne olyan momentumok, amik nagyon nem jönnek be, de kezdek elfogadóbbá válni. Legalábbis úgy veszem észre. ^^ Nem sok modern történet tud elhatolni a szívemig, de ennek a kötetnek sikerült elérnie azt. ;) Részletes értékelés később.
A borító pedig: ahwww, hatalmas szerelem! <3

Helyes kis történet, nagyjából azt kaptam amire számítottam.
Szerelem első pillantásra, majd tíz év a beteljesülésig. Nem rossz alapkoncepció, bár nem is az első ilyen a történelemben.
Szórakoztató, jó volt olvasni annak ellenére, hogy teljesen kiszámítható.
Ami engem nagyon zavart, hogy a férfi és a női szemszög közötti különbséget úgy akarta szemléltetni az írónő, hogy Jack gyakran nagyon közönségesen fejezte ki magát akár szóban, akár gondolatban. Ennyi lenne a különbség??? Jackből amúgy is jóval kevesebbet kaptunk, én olvastam volna még, hogy ő hogy élte meg ezt az egészet.
A vége csalódás, de nem azért, mert már az elején nyilvánvaló volt, hanem mert úgy jött, mint derült égből a villám. Tíz év huzavona után kicsit lehetett volna kerekebb a befejezés, mert ez így nagyon kevés volt.(Legalábbis nekem.)

Hát én egy könnyed romantikus, karácsonyi történet vártam. DE ez nagyon nem az volt, vontatott volt csúnyán beszéltek benne sokszor, idegesítő volt. Szerelem kölcsönbe 2.0 volt. Számomra nagyon nagy csalódás volt…A borító legalább szép…