Egy ​decemberi nap 78% 45 csillagozás

„…és hosszú-hosszú évek óta most érzem először, hogy nem hiányzik semmi.”

Megint egy könyv talált rám.
És én megint rábíztam magam erre a „kell nekem” érzésre, és mennyire jól tettem.
Annyira nagyon szerettem! Mert vicces, mert hihetetlenül romantikus, és mert annyira emberi.

Sokáig ingadoztam három és öt csillag között. Na jó, igazából három és négy között. Aztán a végén mégis feljebb tornáztam a véleményem, de jelen esetben nem a könyv vége miatt, mert – amint az gyanítható – happy end-be torkollik természetesen.
Nehezen indult az együttélésünk ezzel a könyvvel, pedig nagyon vártam tavaly, hogy megjelenjen és megvehessem. Aztán mire megkaptam, addigra nagyjából el is ment a kedvem attól, hogy elolvassam. Hiszen ez megint csak egy újabb vergődős történet lesz, ahol felváltva (bár akkor még nem tudtam, hogy váltott szemszögű lesz a sztori) sóhajtoznak az elpuskázott lehetőség miatt a szereplők. Nem igazán tévedtem, új dolog nincs a történetben, ez egy tizenkettő egy tucat típusú könyv.
Hogy miért kapott akkor mégis ennyi sziporkázó csillagot tőlem? Mert kivételesen fejlődnek a szereplők. Tíz évet mesél el az író és a kiinduló év, illetve az utána következő egy-kettő, valóban az, amire számítottam, vagyis mértéktelen picsogás. De aztán ahogy telnek az évek a szereplők – jó, legalábbis az egyikük, Laurie – felnőnek. A mellékszereplők is. Változik a gondolkodásuk, érettebbek lesznek, más dolgok a fontosabbak, megértik mások döntéseit, felszerelkeznek egy nagy adag empátiával. Ez teszi jobbá a sok hasonló könyvnél ezt a művet, hogy finoman (és egyes esetekben eléggé elhanyagolhatóan és igen, itt Jackre gondolok) van benne jellemfejlődés.

A történet váltott szemszögben játszódik. Kisebb időintervallumonként változik, ez egy kissé döcögőssé teszi az olvasást de egy idő után hozzászoksz. Az író a könyv cselekményét és karaktereit lépésről- lépésre építette fel, bár a vége sejthető de ettől egyáltalán nem élvezhetetlen.

Laurie és Jack a két főszereplő, mellékszereplőként pedig megismerhetjük Sarah-t Oscar-t és Luke-ot. Mindegyikőjüket kedveltem, még Oscar-t is. Egy másik életben bizony ő lett volna a tökéletes férj Laurie számára, ám sajnos az ő szívét egy buszmegállóban olvasó férfi már elrabolta. A pillanat mikor megpillantották egymást teljesen megbabonázott, még én is feltettem a kérdést. Vajon tényleg létezik szerelem első látásra?

Bejegyzés nemsokára érkezik…

Hát,mit is mondhatnék….rohadt idegesítő volt ,ahogy múlt az idő ezek ketten meg csak szenvedtek. Persze minden jó ha a vége jó,de könyörgöm miért nem kaptunk kicsit több Laurie és Jack pillanatot? Vagy a végen,miért nem volt egy plusz év, Laurie ígéreteivel,amiből megtudjuk mi is történt velük a HE után???
Egyébkén szerettem a történtet. Szerettem Oscart és Saraht is. Igazi kikapcsolódás volt olvasni.:)

Ó, de nehéz értékelni ezt a könyvet! Ismét egy Reese Witherspoon-féle ajánlás, ismét azért is kezdtem bele. Mínusz csillag, mert valóban, ahogy korábban többen írták, nagyon zavaró a főhősök trágársága. Értem én, hogy ezt gondolja, meg kortárs, meg mai, meg minden, de akkor is. Amikor egy mondaton belül többször, meg egy oldalon kb megszámlálhatatlanul szerepel, az már nagyon bosszantó. Lehet ezt másképp is árnyalni, de na. Ez van.
Azért kár érte, mert ennek ellenére szerintem ez egy remek történet, ezt leszámítva nagyon élveztem, és jól is haladtam vele, amikor volt időm. Hangulatos volt, élvezetes, és bár én jobban kedveltem Oscart, és kevésbé Jacket, azért még nagyon szerettem követni az életük alakulását. A szerelmi bánat és öröm hullámvölgyei mögött azért meglapult némi mondandó is az életről, a szerelemről, arról, hogy miért is érné meg őszintének lenni… csakhát, ugye az őszinteségnek is ára van. És még úgy is megéri.
Szóval, szerettem ezt a könyvet, és örülök, hogy olvastam, még ha nem is volt tökéletes.

Ha gáz, ha nem, nekem az alapkoncepció tetszett (nyilván ezért olvastam el a könyvet), ebből egy igazán romantikus, szívfacsaró történet is kikerekedhetett VOLNA … de nem.
Laurie és Jack első látásra szerelme, majd Sarah és Jack megismerkedése egy számomra borzasztóan erőltetett YA fordulatot vett, aztán Oscar felbukkanása és „tökéletes” élete hozott némi unalmat a cselekménybe. Ezeken még nagy nehezen túl is tettem volna magam, ha
ad1./ kapok egy kis karácsonyi hangulatot, ha már az ünnepek előtt, „Egy decemberi nap” címmel jelent meg a könyv;
ad2./ kevés nő van, aki annyira szeret borozni, mint én, de hogy ezek a libák jóformán még a reggeli fogmosáskor is borral öblögettek… Nem sikerült megfejtenem, hogy a szerző mit akarhatott átadni a közönségnek azzal, hogy a borivás némi túlzással minden oldalon helyet kapott;
ad3./ egy állítólag romantikus történetet miért kellett teletűzdelni ordenáré káromkodással? Van az úgy, hogy néhány szituáció abba a nem dicsekvésre méltó helyzetbe hozza az ember lányát, hogy 2 percig szóismétlés nélkül, folyékonyan káromkodik, de ha ír valaki egy könyvet, abba miért kívánkozik bele ez a rengeteg káromkodás?!
Olvastatta magát a könyv, kíváncsi voltam a végkifejletre, de nem mindegy a stílus: egy szépirodalmi igényességgel megírt történettel akár újabb kedvencet is avathattam volna.

Hát én egy könnyed romantikus, karácsonyi történet vártam. DE ez nagyon nem az volt, vontatott volt csúnyán beszéltek benne sokszor, idegesítő volt. Szerelem kölcsönbe 2.0 volt. Számomra nagyon nagy csalódás volt…A borító legalább szép…

Nem ilyen történetre számítottam. A szerző 10 évet összesűrített, és így a karakterek jelleme sem fejlődött láthatóan. Idegesítő volt, ahogy múlt az idő a „főszereplő” meg csak szenvedtek. Zavaró volt, hogy a lányok mást se csináltak, csak boroztak, tényleg: mindig, mindenhez bort ittak… A történet nem túl csöpögős romantikus, inkább szórakoztató és könnyed.

Nekem nagyon tetszett, pont ilyen romantikus, picit giccses történetre volt szükségem, ami megmelengeti a szívemet, és megmosolyogtat, de emellett benne volt a veszteség, gyász, a folyamatosan változó és kiszámíthatatlan élet is. Egyedül a pár elírás zavart. Egy ideig azt hittem tudom, hogy véget érni, de aztán bekerültek az új szereplők, és onnantól kezdve alig bírtam letenni, kicsit olyan volt, mint az Egy nap és a A fény amit elvesztettünk szerelemgyereke spoiler. Köszönöm @kávésbögre, nagyon jó szülinapi ajándék volt. ^^

Felülünk az érzelmek hullámvasútjára, sodródunk a boldogságban, aztán csalódások sorával zuhanunk lefelé. Megmagyarázhatatlan, erős érzelmek, vágyak és vágyakozás, olyan helyekről jövő érzések, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtál, szemben az igaz szeretetből fakadó barátsággal.
További részletek: https://edeskiskonyvkritikak.hu/2019/01/19/josie-silver…