Vitorlával ​a Föld körül 1 csillagozás

Joshua Slocum: Vitorlával a Föld körül Joshua Slocum: Vitorlával a Föld körül

Manapság ​a rekordok idejét éljük. Szinte felüdülés Slocum kapitány könyve, aki a maga építette vitorláson elsőként a világon, teljesen egyedül körbehajózta a Földet anélkül, hogy bármiféle rekordra törekedett volna. Elindult, csak úgy passzióból. Ahol tehette, megállt, bejárta a szárazföld parti tájait. Ha megéhezett, vadászott, lőtt valamit a hajókonyhára. Akkoriban még nem létezett elektronikus navigációs rendszer, amely gombnyomásra teszi lehetővé a helymeghatározást. Viszont vitt magával egy egyszerű iránytűt és egy bádogórát, ezzel tájékozódott a vísivatagon. Úti beszámolója az olvasó számára érdekfeszítő, lebilincselő olvasmány. Soraiból nagyszerű természet- és emberismeret csillan elő, humora sokat tapasztalt, az életet nagyon szerető emberre vall. A modern kor első világvándorának beszámolója számíthat arra, hogy a felnőtt és fiatal olvasók egyik legkedvesebb könyvévé válik. Minden hajós, vitorlázó, leendő vízenjáró vagy csak álmodozó egyik „alapirodalma” ez a könyv, amely… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1900

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ifjúsági kiskönyvtár

>!
Zeusz Könyvek, Budapest, 2001
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630054582 · Fordította: Tábor Béla
>!
Móra, Budapest, 1958
382 oldal · puhatáblás · Fordította: Tábor Béla · Illusztrálta: Szecskó Tamás

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Joshua Slocum: Vitorlával a Föld körül

A nagy felfedezések után, a nagy világégések előtt, a boldognak nevezett békeidők végén a kanadai születésű, de aztán „amerikaivá vált” Slocum kapitány kapott egy régi ismerősétől egy visszautasíthatatlan ajánlatot: a rozzant egyárbocos Spray-t megkaphatja, ha szépen felújítja. Lényegében mindent kicserélt rajta, amit csak lehetett, a saját kezével fúrta, faragta, hajlította a megfelelő méretre. Egy „hand made” hajót hozott össze, amit a legapróbb forgácsig ismert. Gondolt egy merészet és elhatározta, hogy teljesen egyedül körülhajózza a Földet. 1895. április 24. és 1898. június 27. között mindezt meg is csinálta. Nem volt Willy Fogg, hogy 80 nap alatt végigsöpörjön a világtengereken. Szépen, ráérősen cikázott az óceánokon. Közben Afrika partjainál majdnem kalózok martaléka lett, a Horn-foknál egyszer rajzszögek mentették meg az életét az akkoriban sok hajót kifosztó indiánoktól, a Csendes-óceán szigetvilágában Robinson szigetén, vagyis a Juan Fernandez-szigeten még paradicsomi életet talált, aztán személyesen találkozhatott Szamoán, Vailimán Robert Louis Stevenson özvegyével (három évvel korábban hunyt el az író), tartották Antikrisztusnak az Indiai-óceán szigetein, Szent Ilonán is járt, ahol Napóleon ette a száműzöttek kenyerét – és aztán itt is halt meg 1821-ben. Semmi különös? Semmi…, „csak” ő volt az első ember, aki egyedül, egy kis vitorláson, mindenféle navigációs szuperkütyü nélkül körbehajózta a Földet.
Arthur Ransome (Fecskék és fruskák és a folytatásai) mondta erről a könyvről – ami a 20. század elején igen népszerű volt a Föld angol nyelvterületein: „Azokat a fiúkat, akiknek nem tetszik ez a könyv, ott helyben kellene vízbe dobni!” (Egyesek szerint vízbe fojtani…, szerintem ez utóbbit mondta, előbbinél csak finomkodni próbáltam :D)
Így már nem lehet „végigmenni” a Földön… Olyan kis „mosolygós” könyv :)! Nem túl „szakmás”, inkább emberi!
P.s:
Ja, majd elfelejtettem: jó pont Slocumnak – vagy nekem? :) – hogy mindketten vitorláztunk a Rio de la Platán :D (Apró pont, amiben van bennünk valami közös! :D)

>!
Móra, Budapest, 1958
382 oldal · puhatáblás · Fordította: Tábor Béla · Illusztrálta: Szecskó Tamás
5 hozzászólás

Népszerű idézetek

pwz I>!

Cseppet sem voltam rossz hangulatban. Társaságom bőven akadt: ha más nem, hát a korallzátonyok, amelyek gondoskodtak róla, hogy ne legyen időm egyedül érezni magam – márpedig, ha valaki nem érzi magát egyedül, annyi, mintha társaságban volna. És ami azt illeti, éppen elég korallzátony volt Szamoába vezető tengeri úton.

3-4. oldal, II. könyv. 12. fejezet (1958)

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Twain: Élet a Mississippin
Furkó Zoltán (szerk.): Kolumbusz útinaplója
George R. R. Martin: Lázálom
Charles Loring Brace: Magyarország 1851-ben
James Clavell: A sógun
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Celia Rees: Kalózok!
Timothy Brook: Vermeer kalapja
Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
Richard Phillips – Stephan Talty: A kapitány kötelessége