Sztálin ​utolsó napjai 11 csillagozás

Joshua Rubenstein: Sztálin utolsó napjai

A ​XX. század sorsfordító napjairól szól ez a könyv?
1953. március 5-én távozott az élők sorából Joszif Sztálin, minden idők egyik legkegyetlenebb diktátora, akinek halálát is, halála előtti terveit is sok titok övezi a mai napig.
Az amerikai történész hátborzongatóan írja le azokat az utolsó napokat és órákat, amikor a generalisszimusz már magatehetetlenül feküdt, s közben a szűk körébe tartozó vezető elvtársak hol riadtan figyelték (hátha mégis magához tér?), hol egymást próbálták kijátszani a hatalmi harcban? Nyugaton pedig szinte lélegzet-visszafojtva várták, hogy mi következik most: káosz, még kiszámíthatatlanabb szovjet politika? Vagy esetleg az új szovjet vezetőkkel szót lehet majd érteni?
Rubenstein a Sztálin halálát megelőző eseményeket, az orvospert, a zsidóüldözést, az új világháborúra való előkészületeket is izgalmasan elemzi, de könyvének legújszerűbb és komoly vitákat kiváltó kérdése az: volt-e esély rá, hogy már akkor, közvetlenül Sztálin halála… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2017
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634056874 · Fordította: Turi Márton

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Joshua Rubenstein: Sztálin utolsó napjai

Képzeljük el, hogy ezt Agatha Christie írja meg: dácsájában halva találják Bárczi Benőt a kommunista cárt. Úgy fest, természetes körülmények között hunyt el – de Poirot gyanakszik. Kiknek lehetett érdekében eltenni őt láb alól? Jó vicc – kiknek nem? Ki a tettes? Az amerikai titkosszolgálatok? Csakhogy őket mintha teljesen váratlanul érte volna az esemény. A cionista orvosok, akik ellen koncepciós pert készített elő? Naná, miért nem rögtön Soros György? Berija, aki amúgy is gyanúsan viselkedik? Nem mindegy? Berija sem fogja megélni az újévet. Malenkov? Hruscsov? A mindig megalázott Molotov? Ki tudja. A kis szürke agysejtek tanácstalanok. spoiler

Jó kis kötet. Kiválóan olvasható, gördülékeny, informatív és élvezetes. Gócpontjában Sztálin halála, ebből kiindulva tekintjük át az előzményeket és utózmányokat. Mindenekelőtt az ’52-es év eseményeit az újabb monstre pertervezettel, ami ezúttal a zsidó orvosokat, és bizony magát a zsidóságot célozza meg – tanulságos lecke azoknak, akik kíváncsiak rá, hogy kell antiszemita kampányt bonyolítani úgy, hogy közben végig tagadjuk annak antiszemita voltát (ami annál is könnyebben megy, mert Izrael állam is habozik bármit is a szemünkre vetni, hisz politikai számítás is van a világon). Aztán a halál következményeit: az utódok taktikázását a hatalomért és a kül- és belpolitikai stabilitásért, valamint a nyugat reakcióit – az óvatoskodást és hitetlenkedést. Mert bár Rubenstein könyvének borítóján a hangzatos „A halál, amely megmentette a világot” reklámfelirat virít, de hát pont ez a lényeg – hogy ez a halál nem mentette meg a világot. A legjobb indulattal is csak annyit állíthatunk, hogy bizonyos szovjeteket megmentett, hisz puhított a rendszer agresszivitásán. De a hidegháború nem ért véget, mert úgy fest, Sztálin halálára Amerika a legkevésbé sem volt felkészülve – mintha örökéletű szörnynek gondolták volna, kolosszusnak, aki az idők végezetéig ott áll majd a túlsó parton. Tervek és átfogó koncepció híján pedig a lehetőség a gyökeres változásra elmaradt, a szembenállás pedig bő harminc évre konzerválódott. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy egy konstruktívabb (vagy épp ellenkezőleg: agresszívabb) Eisenhower mennyiben alakíthatta volna át ebben a történelmi pillanatban a XX. századot – Rubenstein mindenesetre tárgyilagosabb annál, hogy ilyesmibe bocsátkozzon. Tény, hogy ha valaki profitált az eseményből, akkor az nem Eisenhower, hanem inkább Hruscsov, aki egy ilyen ingatag időszakban (mert egy diktatúra életében nincs ingatagabb időszak a diktátor halálánál – kevés zsarnokság éli túl a zsarnokot) latba vetette minden ravaszságát, összekovácsolta a bűnben fogant vezetőséget, megszilárdította az államot, és még legveszedelmesebb ellenfelét (Beriját) is eltávolította az útból. Ügyes voltál, Nyikita. De azért ne feledd, hogy egyszer neked is kitelik az időd.

41 hozzászólás
szikszai_2 P>!
Joshua Rubenstein: Sztálin utolsó napjai

Érdekes olvasmány Sztálin haláláról és az azt követő időszakról. Sztálin haláláról semmit újat nem tudunk meg, viszont a háttérben játszódó bel és -külpolitikai játszmákról annál többet.
Az eleje kicsit unalmas, aztán alig lehet letenni.
A téma iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

„Sztálin válaszolt az emberek sirámaira – meghalt.”

170. oldal, A Kreml továbblép

2 hozzászólás
Kuszma>!

Az 1950-ben megjelent [Nagy szovjet enciklopédia] ötödik kötet[e] egy egész oldalas fényképet és egy hízelgő szócikket tartalmazott Berijáról. 1954 januárjában az előfizetőkhöz világszerte felhívást intéztek, hogy kiskéssel vagy borotvával vágják ki a Berijáról szóló oldalakat, és illesszenek a helyükre egy négyoldalas betoldást, benne fényképekkel és új információkkal a Bering-tengerről.

317. oldal, Utószó

11 hozzászólás
>!

Egyszemélyes diktatúrája egy csapásra véget ért. Az iránta érzett félelem kezdett eloszlani.

>!

Sztálin egészsége hosszú ideje komoly találgatásokra adott okot. Hiszen ki ne álmodozott volna a haláláról?

>!

Sztálin lánya végig apja mellett maradt a Közeli Dácsában, végignézve, miképp távozik belőle az élet.

>!

1953. március 4-én, szerdán kora reggel, jóval hajnal előtt a szovjet kormány megdöbbentő bejelentést tett közzé a moszkvai rádióban, arról tájékoztatva az ország és az egész világ lakosságát, hogy Joszif Sztálin vasárnap éjjel, vagyis március 1-jén súlyos agyvérzést szenvedett.

(első mondat)

>!

A rezsim hat óra tíz percet várt, mígnem a Kreml zászlajai leereszkedtek, és a világnak bejelentették Sztálin eltávoztát. Szvetlana és a cselédek a dácsa konyhájában ülve csendben hallgatták a rádió gyászos híreit. Immáron hivatalos volt: Sztálin nincs többé.

>!

Sztálin halálával példátlan lehetőség állt elő. Örökösei esélyt kaptak arra, hogy visszájára fordítsák politikájának számos aspektusát, és az országot egy reménytelibb, békésebb irányba állítsák át.

>!

Sztálin számára, mint azt Ulam is kiemelte, a kolhozrendszer „nem kielégítően szocialista”.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hillary Rodham Clinton: Élő történelem
Marina von Neumann Whitman: A marslakó lánya
Markus Wolf: Az arc nélküli ember
V. Zevin – G. Golikov: V. I. Lenin élete és tanítása
Lukács György: Lenin
G. F. Alekszandrov – Mr. R. Galaktyionov – V. Sz. Kruzskov – M. B. Mityin – V. D. Mocsalov – P. N. Poszpelov: Ioszif Visszarionovics Sztálin
Szergej Tretjakov: Den Si-Hua I-II.
Harry Gregory: Kadhafi
V. G. Truhanovszkij: Winston Churchill
Margot Lee Shetterly: A számolás joga