Einsteinnel ​a Holdra 42 csillagozás

Az emlékezés művészete és tudománya
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Foer ​elképesztő átalakulása során a krónikusan feledékeny tudományos újságíróból az Egyesült Államok memóriabajnokává válik.

Az ember évente átlagosan 40 napig küzd azzal, hogy helyre tegye mindazt, amit elfelejtett. Joshua Foer is ilyen ember volt. Ám egy évnyi tréning után az amerikai memóriabajnokság döntőjében találta magát. Az Einsteinnel a Holdra kutatással, meglepő memóriatörténelemmel és mentalista trükkökkel írja felül mindazt, amit az emlékezőtehetségről korábban gondoltunk. A „mentális atléták” olyan ókori technikákkal ismertetik meg a szerzőt, amelyeket még a beszédeit fejből mondó Ciceró és az egész könyveket betéve tudó középkori filozófusok alkalmaztak. Rég elfeledett módszerek segítségével Foer felfedezi, milyen elképesztő mértékben javíthatjuk memóriánkat.

Beépülve a memóriaversenyzők különös szubkultúrájába, a szerző különböző technikákat sajátít el, amelyek képzeletünket hívják segítségül, olyan módon, hogy a memorizálás egyáltalán nem lesz… (tovább)

Eredeti mű: Joshua Foer: Moonwalking with Einstein

Tartalomjegyzék

>!
XXI. Század, Budapest, 2012
382 oldal · ISBN: 9789638926265 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 17


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Dün SP
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Nos, ez egy rendkívül érdekes könyv!
Olyan, amiről el lehet kezdeni mesélni, hogy van ez a srác, aki pont olyan volt, mint kb. bárki más, elfelejtette, hogy hová tette a kulcsait, időpontokat, meg mindenfélét, aztán egyszer tudósított egy memóriabajnokságról, és a könyv végére már ő maga is versenyzője lesz egynek! És A-ból B-be nagyon érdekes történeteken, tényeken, információkon, gyakorlatokon, okfejtéseken, embereken, élményeken… keresztül vezet az út, pont eléggé ahhoz, hogy – még ha elképzelhetetlen is annyi munka befektetése pakli kártyák memorizálásába például és eszembe sem jutna rászánni az időt – feltétlenül ki akarjam próbálni a számok, nevek, arcok memorizálását és a verstanulást is, ami pedig az egyik legmacerásabbnak tűnik a szokásos biflázástól eltérő módszerrel.
Mindenképp vissza fogok még térni a könyvhöz, szeretnék memóriapalotákat, jó lenne több verset tudni, mint amennyit, és fogok olvasgatni is még a témában, az emlékezés művészetéről, annak művelőiről, no meg a különleges emberekről, akik nem kérték a páratlan memóriájukat, csupán nyerték egy quid pro quo játszmában…

5 hozzászólás
>!
julcseee P
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Megesik velem is néha, hogy elfelejtek dolgokat, nem ugrik be valakinek a neve, hogy hova tettem a kulcsom, ilyesmik… és azt hittem, ezzel a könyvvel erre majd jól találtok valami megoldást. Sajnos nem kaptam, viszont kaptam egy nagyon érdekes történetet arról, hogy miről szólnak a memóriabajnokságok, milyen trükkökkel készülnek fel az egyes megmérettetésekre (több kártya pakli memorizálása pár perc alatt, versek megtanulása percek alatt, számok memoriázálása… stb.) Megismerhettünk benne jó pár kivételes esetet is, volt benne olyan ember aki trükkök nélkül volt képes megjegyezni szinte bármit amit látott, olvasott. Volt olyan is, aki viszont pár perc után elfelejtett mindent.
Bevallom, volt egy holtpontom is a regény közepén amikor nem volt meg bennem a lelkesedés a továbbolvasásra, de örülök hogy végül kiolvastam, nagyon érdekes könyv volt.

>!
Aurore
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Erre a könyvre a Könyvudvarban lettem figyelmes a Foer név miatt. Filóztam, megvegyem-e, de nem volt belőle csak pár példány, tehát mire utánanéztem, és tudtam, mire számíthatok, addigra – pestiesen szólva – így jártam. (De nem baj.)

Ha valaki önsegítő könyvet keres a memóriájának javítására, akkor ez nem az. Viszont érdekes, részben saját tapasztalaton alapuló tényirodalmi mű az emberi emlékezet működéséről és fejleszthetőségéről. Olvasása közben bepillanthatunk egy-egy amnéziás életébe, a régi rétorok, mesterek és tudósok memóriatechnikáiba, valamint a memóriabajnokságok kulisszatitkaiba.

Ami számomra a legérdekesebb volt az talán az, hogy régen az olvasás nem ugyanazt jelentette, mint most. Olyan drága kincs és kevés volt a könyv (A rózsa nevének apátsági könyvtára csak egy klasszika filológus nedves álmának terméke, a valóság alig állhatott volna távolabb), hogy az olvasás elsősorban újraolvasást jelentett. Így tehát azt a keveset, ami tudható volt, szépen mindenki, aki hozzáfért és olvasott, jól a fejébe véste. Ezért aztán nem voltak olyan felszínesek, mint jómagunk. Viszont ebből látszik, igazat szólok, amikor azzal bíztatom a tanítványaimat, hogy „ismétlés a tudás anyja – és az apja is”.

Ugyanakkor szinte mindenkinek van olyasmi, amit könnyebben jegyez meg, mint mást, nekem pl. ilyenek az arcok – ez egy tehetség, aminek örülni kell. Mindenesetre az biztos, hogy én megőrülnék attól, ha a ♣7-est Michael Jacksonról kellene megjegyeznem, és meglehetősen feleslegesnek is tartom ezt a bravúrt (a memória nem egy izom, amit edzeni lehet, ez is kiderül a könyvből), viszont tanulságként azt jegyezzétek meg, hogy az az információ marad meg, amire tudatosan odafigyelünk.

Olvasmányos könyv, sok kultúrtörténeti érdekességgel. Ajánlom.

>!
XXI. Század, Budapest, 2012
382 oldal · ISBN: 9789638926265 · Fordította: Simonyi Ágnes
>!
kvzs P
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Az egyik legkönnyedebb, legolvasmányosabb „tudományos ismeretterjesztő” könyv volt, amit valaha olvastam.
Foer lenyűgözően lavírozott a történetmesélés és az információközlés között, ami miatt néha fel sem tűnt, hogy éppen tényeket olvasok a memorizálás történetéről vagy éppen az agykutatásról. Maga az alaptörténet meghökkentő és eléggé ámerikai, de mindenképpen tiszteletre méltó, amit ez az egyszerű újságíró srác a saját erejéből elért. A tudományos információ kevés ahhoz, hogy az ember mesterré váljon a területen, de irányjelzőnek mindenképpen hasznos. Ha valaki bele szeretne mélyedni a memorizálás világába, érdemes ezzel a könyvvel kezdenie az ismerkedést.
Ui: Végre rájöttem, hogy néhány vers vagy dalszöveg miért maradt meg jobban a fejemben a többinél: kezdetleges memóriapalotába helyeztem őket, és a képek egymásutánisága hívja elő a szövegeket. Furcsa szembesülni azzal, hogy -tudattalanul és kezdetlegesen ugyan- azt a techikát használom néha, amit a „nagyok” is (persze kártyapaklikat és véletlen számokat azért nem szeretnék memorizálni a jövőben sem)

>!
gab001 P
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Ajándékba kaptam a barátomtól, s el kell ismernem, hogy nagyon jó választás volt! Egy olvasmányos könyv, amiben egy újságíró srác egy évet tölt azzal, hogy felkészüljön az amerikai memóriabajnokságra mintegy kíváncsiságból, hogy képes-e rá. A tapasztalatait osztja meg ebben a könyvben és emellett beleássa magát az ezzel kapcsolatos témákba, s kellő iróniával ismerteti meg az olvasót a „felejtés történelmé”-vel. Nagyon sok érdekes adat és gondolat szerepel a könyvben. Tetszett a író stílus és a könyv felépítése. Olyan dolgokról olvastam, amelyeket lehet, hogy tudtam, de valahogy sosem gondoltam igazán bele, s ezért kicsit megdöbbentett. Kortól és nemtől függetlenül bárkinek ajánlom, mert tényleg érdemes elolvasni.

>!
ekphrasis
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Hm, talan nem erdemel 3.5 csillagot, de lagyszivu vagyok es megiscsak mnemotechnikakrol ir. Meg bevallja, hogy az amerikaiak (ertsd: US) hogy le vannak maradva szinvonalban az europai atlagtol, es ez milyen jo mar. XD (Egy angol sose mondana ilyet, mar csak becsuletbol sem.)

Ez egy fiatal ujsagiro hosszura nyult cikke arrol, hogy o egyszer mennyire addiktivnak talalt egy memoriaversenyt, es hogy ennek kapcsan milyen erdekes dolgok tortennek/tortenhetnenek (vagy egyaltalan nem) az oktatasban. Vagy mashol. Hat nem ettol lesz szivinfarktusod, na.

Akiket felhoz erdekessegkent, azokat egy tajekozottabb ember regi ismeroskent fogja udvozolni (nekem pl. Daniel Tammet vagy Oliver Sacks neve nem razta meg a vilagkepemet, mar csak azert is, mert mar nem ok a hype (bar, hogy ki, ahhoz meg en nem vagyok elegge a topon XD)).

(Tul) konnyu olvasmany utazashoz, nyaralashoz, nem fog a szived szakadni bele, ha leteszed.

>!
FZolee
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Az az igazság, hogy én szeretem az ilyen könnyedebb, ismeretterjesztő jellegű könyveket, és ez is hozza az elvártat. Majdnem 5*-ot adtam rá, azonban volt néhány oldal, rövidebb fejezet, ami unalmas volt.
Aki azt várja el a könyvtől, hogy az elolvasása után ő mindent meg fog jegyezni, ne olvassa el :) Ez nem egy útmutató, inkább egy érdekes történet, ahonnan lehet ugyan tanulni pár dolgot, fejleszteni a memóriát, de nem ez az elsődleges cél.

>!
KNW I
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Érdekes, de gyakorlatilag hasznavehetetlen könyv… Azért vettem meg, mert pár éve még fantasztikus memóriám volt, amit hirtelen elvesztettem (már nem emlékszem mindenre, ami valaha is elém került), és azt reméltem, ebben a könyvben megtalálom a választ – vagy a gyógymódot.
Nem sikerült.
Az egyetlen gyakorlat, aminek van értelme, az a memóriapalota. Arról van szó, hogy képzeld el a lakásodat, házadat, és ebbe tedd bele azokat a dolgokat, amire emlékezned kell, pl. a megvásárolandó cuccokat. Az első dolgot tedd a kerítésre, aztán lépj be a kapun, rakjál valamit a bejárati ajtó mellé is, aztán menj be és itt is nézz körül – és így tovább. Amikor elképzeled a lakásodat, a megvásárolandó dolgokat helyezd el mindenfelé, és valami vicces szituban. Mondjuk ha lazacot kell venned, akkor tegyél éneklő halakat a kanapéra.
Nem mondom, vannak még ezen kívül más technikák is a könyvben, de úgysem fogod őket használni, mert túl bonyolultak. Meg aztán úgysem fogsz kártyamemorizáló világbajnokságon indulni…
Ha ezt az elvárást lebontom a könyvről, akkor jó kis darab. Nagyon érdekes sztorik vannak benne az agyműködés vizsgálatáról, beteg emberek agyának vizsgálatáról (van például egy pasas, akit homlokon lőttek és tényleg elfelejti, hogy aznap már reggelizett-e, aludt-e… mint Drew Barrymore az 50 első randiban… de az életben ez nagyon nem vicces, szegény sétálni sem mehet el, mert nem talál haza…).
Összességében egy jól megalapozott tanulmány, nagyon jól megoldva, hogy az író saját élményeit úgy mondja el, hogy ez keretet ad a memóriabajnokságok és -kutatások világának megmutatásához.

>!
judit_juhasz
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

A történet egy újságíróról szól, aki egy memóriabajnokságról közvetített, közben annyira érdekesnek találta a memorizálás világát hogy egy éves tudatos felkészülés után ő maga is megnyert egy bajnokságot. Hihetetlen hogy a strukturált információkat hogyan tudja tárolni az agyunk és mire képes bárki, ha koncentráltan és önreflexív módon és tudatosan gyakorol. Talán ez az elkötelezettség minden más tevékenységhez is szükséges lehet és az ember tényleg bármit képes elérni. Néhány módszert érdemes kipróbálni, működik! A bonyolultabb módszerekre tényleg elszántság, összpontosítás és idő kell illetve motiváció. Motiváció és idő nélkül rá sem szánja magát az ember hogy technikákat alakítson ki magának. Véleményem szerint ezekhez a teljesítményekhez megszállottnak kell kicsit lenni. A könyv során gazdagabb lettem nagyon sok érdekes információval.

>!
AllyD
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Örülök, hogy még a középiskola alatt rátaláltam erre a könyvre, nagyon tetszett, és annak ellenére, hogy nem regény, nagyon is élveztem minden oldalt, rengeteg mindent tudtam meg az emberi memóriáról, arról, hogy mennyi mindent el lehet érni, ha az ember elég kitartó. Óh, és igen. Beszerzek egy ipari fülvédőt. :D


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Amikor az információ valakinek az egyik fülén be-, a másikon pedig kimegy, az gyakran azért van, mert nincs mihez odaragadnia.

250. oldal, 9. fejezet - A tehetséges egytized (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

1 hozzászólás
>!
danaida P

Az oktatás célja természetesen nem pusztán az, hogy egy halom tényt gyömöszöljünk a diákok fejébe, hanem az, hogy elvezessük őket ezeknek a tényeknek a megértéséhez
(…)
De még ha a tények maguktól nem is vezetnek el a megértéshez, tények nélkül nincs megértés. És ami a legfontosabb: minél többet tudunk, annál könnyebb még többet tudni. Az emlékezet olyan, mint egy pókháló, amely megragadja az új információt. Minél többet ragad meg, annál nagyobbra nő. És minél nagyobbra nő, annál többet ragad meg.

252. oldal, 9. fejezet - A tehetséges egytized (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

>!
danaida P

– A diákoknak meg kell tanulniuk tanulni. Először megtanítjuk őket, hogyan tanuljanak, utána pedig arra, hogy mit tanuljanak.”

235. oldal, 9. fejezet - A tehetséges egytized (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

8 hozzászólás
>!
danaida P

A hivatalos oktatási rendszer a katonaságtól származik, állítja Buzan, és mivel a legkevésbé művelt és az oktatás szempontjából leghátrányosabb helyzetű embereket küldték a hadseregbe, a lényeg az volt, hogy ne gondolkodjanak azon, hogy mit várnak tőlük, csak engedelmeskedjenek a parancsoknak. A katonai kiképzés rendkívül fegyelmezett és lineáris volt. Belesulykolták a fejükbe az információkat, és rákényszerítették őket, hogy Pavlov kutyái módjára gondolkodás nélkül reagáljanak. Működött ez? Igen. Élvezték a tapasztalatot? Nem. Amikor beköszöntött az ipari forradalom, a gépek kezelésére is ilyen munkásokra volt szükség, így az oktatás katonai megközelítése áthelyeződött az iskolába. Akkor a célnak megfelelt; hosszú távon azonban nem működik.
(…) olyan új oktatásfajta mellett kezdtek kardoskodni, amely radikálisan szakított a korlátozott tantervvel és a múlt módszereivel. Visszanyúltak Rousseau-nak a gyermekkorról alkotott romantikus ideáljaihoz, és újra hangsúlyt fektettek a gyermekközpontú oktatásra. Megszüntették a memorizálást, és újfajta, tapasztalaton alapuló tanulással helyettesítették. A diákok nem úgy tanultak biológiát, hogy egy tankönyvből bemagolták a növényi anatómiát, hanem magokat ültettek és kerteket gondoztak. A számtant nem szorzótáblával tanulták, hanem süteményreceptek segítségével. Dewey kijelentette: „Én nem azt mondatnám egy gyerekkel, hogy »tudom«, hanem azt, hogy »tapasztaltam«.”

Az emlékezés művészete számára a legutóbbi évszázad különösen nehéz volt. A progresszív oktatási reform száz éve megfosztotta a hitelétől a memorizálást, mondván, hogy nyomasztó és felesleges – nem csupán időpazarlás, hanem határozottan káros is a fejlődésben lévő agy számára.
Az iskolák egyre kevesebb hangsúlyt fektettek a nyers, tényszerű tudásra (amelynek nagy része amúgy is feledésbe merül), és helyette a következtetőképesség, a kreativitás és a független gondolkodás fejlesztését tették meg fő feladatuknak.
De lehet, hogy ezzel óriási hibát követünk el? A befolyásos kritikus, E. D. Hirsch Jr. így panaszkodott 1987-ben: „Ma már nem feltételezhetjük, hogy a fiatalok tudnak olyan dolgokat a kultúráról, amelyeket a múltban csaknem minden művelt ember tudott.” Hirsch úgy vélte, hogy a diákokat alapvető kultúra és műveltség nélkül küldik ki a világba, pedig ez fontos lenne ahhoz, hogy jó állampolgárok legyenek (ugyan miről árulkodik az, hogy a tizenhét éves amerikaiak kétharmada még azt sem tudja megmondani, mikor volt a polgárháború?), és hogy egyfajta oktatási ellenreformációra van szükség, amely újra hangsúlyt helyezne a rideg tényekre.

Hirsch kritikusai azt kifogásolták, hogy az általa javasolt tanterv konzervatív, és szinte kizárólag halott fehér férfiak által elkövetett fontos tettekről szól. Ám ha valaki alkalmas arra, hogy cáfolja ezt, az Matthews, aki fenntartja, hogy a tanterv minden Európa-központúsága ellenére tagadhatatlan, hogy a tények még mindig számítanak. Ha az oktatás egyik célja az, hogy érdeklődő, értelmes embereket hozzunk létre, akkor el kell látnunk a diákokat azokkal az alapvető módszerekkel, amelyek átvezethetik őket egy tanulással teli életen. És amennyiben igaz az, amit a tizenkettedik századi tanító, Szentviktori Hugó állít, vagyis hogy az oktatás csak annyira hasznos, amennyire emlékszünk belőle, akkor akár el is láthatjuk őket az emlékezéshez szükséges megfelelő eszközökkel.
– Nem használom a „memorizálás” szót az óráimon, mert ez rosszul cseng az oktatásban – mondja Matthews.
– Memorizálásra a majmokat tanítják, az oktatásnak az a célja, hogy tetszés szerint emlékezzünk vissza egy információra, és azt elemezni is tudjuk. Csakhogy nem lehet magasabb szintre vinni a tanulást – nem lehet elemezni –, ha nem emlékszünk az információra. — És nem emlékezhetünk vissza egy információra, ha előbb nem raktároztuk el. A „tanulás” és az „emlékezés” között látszólag fennálló éles ellentét Matthews szerint hibás elképzelés. Emlékezés nélkül nem lehet tanulni, és ha jól csináljuk, tanulás nélkül nem lehet emlékezni.

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · kreativitás · oktatás · tanulás
1 hozzászólás
>!
Dün SP

Szókratész úgy vélte, hogy nem érdemes olyan életet élni, amin nem gondolkodunk el. Mennyivel inkább igaz ez arra az életre, amire nem emlékszünk!

97. oldal

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Kapcsolódó szócikkek: élet · Szókratész
>!
danaida P

Azoknál az embereknél, akiknek az intellektusát leginkább csodálom, láthatóan mindig kéznél van egy odaillő anekdota vagy egy találó tény. Mondanom sem kell, hogy az intellektus jóval több, mint puszta emlékezőtehetség (vannak savantok, akik sokra emlékeznek, de keveset értenek, mint ahogyan vannak feledékeny öreg professzorok is, akik kevésre emlékeznek, de sokat megértenek), de az emlékezőtehetség és az intellektus szemlátomást kéz a kézben járnak, a kettő egymásból következik. Minél szorosabban tud beágyazódni bármely új információ a már ismert információk hálójába, annál valószínűbb, hogy megjegyezhető.
Azok, akiknek több asszociáció áll rendelkezésükre, amelyekre az emlékeiket felfűzhetik, valószínűbb, hogy emlékeznek majd az új dolgokra, ami viszont azt jelenti, hogy többet fognak tudni, és többet lesznek képesek megtanulni. Minél többre emlékszünk, annál jobban fel tudjuk dolgozni a világot. És minél jobban fel tudjuk dolgozni a világot, annál többre emlékszünk vele kapcsolatban.

252-253. oldal, 9. fejezet - A tehetséges egytized (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

4 hozzászólás
>!
danaida P

A memória-világbajnokság tíz versenyszámából a verstanuláshoz kapcsolódik a legtöbb eltérő stratégia, az emlékezőbajnokok azonban nagyjából két általános taktikát alkalmaznak, s ezek történetesen nagyon pontosan két csoportra osztják nemek szerint a versenyzőket. Míg Günther és a többi férfi versenyző leginkább módszeres stratégiát használ, a nők hajlamosak a kihívást érzelmesebb módon megközelíteni. A tizenöt éves, piros pólót, hozzáillő piros zoknit és piros baseballsapkát viselő osztrák Corinna Draschl elmondta nekem, hogy ő csak akkor képes memorizálni egy szöveget, ha érti, mit jelent. Ezenkívül azt is meg kell értenie, hogy milyen az atmoszférája. Kisebb darabokra bontja a verset, és utána minden kis részletnek egy sor érzelmet tulajdonít. Ő nem képekkel, hanem inkább érzelmekkel társítja a szavakat.
– Érzem, hogyan érez az író, mit akar mondani. Elképzelem, hogy boldog-e vagy szomorú – mondta Corinna a versenyterem előcsarnokában. Ez nem sokban különbözik attól, ahogyan a színészeket tanítják szövegkönyveket memorizálni.
Sok színész mondja, hogy a szövegüket egységekre bontják, amelyek mindegyike a szereplővel kapcsolatos valamilyen sajátságos szándékot vagy célt tartalmaz, és azt gyakorolják, hogy ezekbe beleéljék magukat. Ezt a „method acting”, azaz beleélés-alapú színjátszás nevű technikát Konsztantyin Sztanyiszlavszkij alkalmazta először Oroszországban az elmúlt század elején.

161-162. oldal, 6. fejezet - Hogyan memorizáljunk verset? (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

1 hozzászólás
>!
Dün SP

Valamennyien amnéziásként érkezünk a világba, és szép számmal úgy is távozunk belőle.

103. oldal, 4. fejezet - A világ legfeledékenyebb embere (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

1 hozzászólás
>!
gab001 P

Az egyhangúság összenyomja az időt; az új ingerek kitágítják.

95. oldal

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
danaida P

Szemben a régi bölcsességgel, miszerint a sakkozás elemzésen alapuló szellemi tevékenység, a sakkmesterek fontos döntéseinek jó része azt illetően, hogy mit lépjenek, a tábla érzékelésének pillanatában jön létre. (…) a sakkmester is csak rápillant a táblára, és egyszerűen meglátja a legígéretesebb lépést. A folyamat rendszerint öt másodpercen belül lezajlik, és az agyban is nyomon követhető magnetoenkefalográfia, vagyis egy olyan képalkotó eljárás segítségével, amely a gondolkodó agy által kibocsátott gyenge mágneses mezőket méri. A kutatók rájöttek, hogy a magasabb szintű sakkozók inkább az agykéreg homlok- és fali részeit veszik igénybe, amikor a táblát nézik, ami arra enged következtetni, hogy a hosszú távú memóriájukból hívnak elő információt. Az alacsonyabb szintű játékosok inkább a halántéklebeny középső részét használják, ami azt jelenti, hogy ők új információt kódolnak. A sakkszakértők az adott táblát a régebbiekkel kapcsolatos nagy mennyiségű tudásuk vonatkozásában értelmezik, a kevésbé gyakorlott
játékosok pedig újként tekintenek a táblára.

82-83. oldal, 3. fejezet - A szakértők szakértője (XXI. század, 2012)

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kyra Sundance – Chalcy: 101 kutyatrükk
Rudas János: Delfi örökösei
Ligeti György: Úristen, megint tréning!
Charles F. Haanel: Mesterkulcs rendszer
Linda Adams: N. E. T.
Gary Kroehnert: 103 játékos tréninggyakorlat
Roderik R. Stuart: Csapatépítő játékok trénereknek
Marcel Schlag: Védőkutyák vizsgarendje
Kyra Sundance: 101 lépés
Jerry Spiegel – Cresencio Torres: Csapatmunka