Minimalisták 36 csillagozás

Minden, ami igazán fontos
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Létezik olyan siker, ami nem fejezhető ki pénzben. Boldogságnak hívják. Joshua Fields Millburn huszonéves, öltönyben, nyakkendőben járó feltörekvő vállalati reménység volt, aki úgy gondolta, mindene megvan, amire valaha vágyott. De egyszer csak rájött, hogy nem ez az, ami igazán fontos számára. Miközben arra törekedett, hogy a kötelező fogyasztásnál, az anyagi javak halmozásánál és a nem működő Amerikai Álom modelljénél valami értelmesebbet találjon, megszabadult a legtöbb vagyontárgyától, visszafizette bénító adósságait, és otthagyta a jól fizető állását, karrierjét azért, hogy rátaláljon arra a munkára, amit szenvedéllyel csinálhat, s arra a társra, aki igazi társa lehet mindebben.

Eredeti mű: Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Everything That Remains

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
ISBN: 9789632933795 · Fordította: Vándor Éva
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
256 oldal · ISBN: 9789632933603 · Fordította: Vándor Éva

Enciklopédia 3


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Régóta jellemzője a mi társadalmunknak is, hogy a fogyasztás egyenlő a boldogsággal. Miközben tudjuk, hogy nem. Olyan mintha egy feneketlen lyukat próbálnánk betölteni. Én is ezt teszem. Például könyvekkel. Mások cipővel, autóval, végtelen számú értelmetlen tetoválással, akármivel. Nincs vége. Bármit megvennénk, hogy az értelmes, tartalmas életnek legalább az illúziója megmaradjon. Néha már az az érzésem, hogy a tárgyainkon keresztül ismerjük meg egymást. Mutasd az Iphone-od, megmondom ki vagy.
A könyv memoár és életvezetési tanács egyben. Összefoglalva, az embereket szeresd, a tárgyakat használd, és tízszer is gondold át milyen szart veszel legközelebb. És a legfontosabb, tegyél rendet. Főleg fejben. Gondold át kire és mire vágysz és oda helyezd a fókuszod, azokra szánj időt, energiát, pénzt.
Sajnos nyelvezetében ezt a minimalizmust nem sikerült megvalósítani. Talán ez a legnagyobb hátránya. Kis túlzással minden oldalra jut legalább két szépelgő, túlírt felesleges mondat, vagy bekezdés.
Például: „Majdnem este hét óra van, a floridai nap utolsó sugarai bekéredzkednek Anya szobájának az ablakán, a naplemente belopakodik a sötétítő hosszú, egymást kergető csíkjai között a helységbe.”
„Kint a hold jéghegyként uralkodik a farmerkék égen.”
„Az éjjeliszekrényen álló óra csepegteti az időt”
Nem is az a legnagyobb gond, hogy a személyes ízlésemmel szembemegy (márpedig azzal durván, mert ki nem állhatom az ilyen mondatokat :)) hanem hogy egyszerűen kilóg, nemcsak a stílusból de mondanivalóból is.
A fogyasztói társadalom kritikája fontos és megfontolandóak a válaszok is, de sajnos ez még nem az a könyv amit a témában várok.

>!
janetonic P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Azon már túl vagyok, hogy észrevegyem a folyamatos vágy-generálást a tárgyak iránt, próbálom is kerülni ezeket a csapdákat – persze nem mindig megy, de kíváncsi voltam, mond-e valami olyat ez a könyv, ami könnyebbé teszi a próbálkozásokat. Hát – nem nagyon.

El tudom képzelni, hogy Amerikában nagyobbat üt, mert ott még nagyobb a fogyasztási mámor, amire a minimalista életmód a lehetséges válasz – de kicsit olyan ez, mint az élelmiszerek közt a kézműves termékek elterjedése: nyilván jobb, és mentes a mesterséges alapanyagoktól, de teljes mértékben áttérni nehéz és ára van, néha szürreális erőfeszítést igényel, és igenis van olyan, hogy jól esik a bolti pilóta keksz, akkor is, ha nem kézműves.

A könyv szerzője életének egy kritikus pontján (haláleset + válás kombó) ráébred, hogy nagyon nem így kéne csinálni ezt az egészet, és a minimalizmus útján elindulva javít az életén. Tényleg sok mindennel egyet tudok érteni, különösen azzal, hogy ismerjük fel a szükségleteinket és igazítsuk ahhoz a vásárlásunkat, de a könyv végére már egészen ott tart a dolog, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha nem függsz a tárgyaktól, és a szenvedélyedet követed, ami kemény meló, de jövedelmező lesz. Hát azért… nemár. Leszámolnak az Amerikai Álommal ugyan (ami a nagyobb tévé, nagyobb autó, stb.), de helyette felépítik az Új Amerikai Álmot – ami már-már a fogyasztás tagadása, és persze egy csomó jó dolog van benne, mint például az, hogy figyelj oda a szeretteidre és barátaidra, és ajándékozz időt, de mintha egyúttal azt is sugallná, hogy csak akkor cselekszel helyesen, ha felmondasz a munkahelyeden és a magad útját járod, ami küzdelmes ugyan, de valami majdcsak lesz belőle. És mivel ez az üzenet nincs igazán kifejtve, el tudom képzelni, hogy a minimalizmus iránt lelkesedve jópáran megpróbálták már és kudarcba fulladt a kísérlet.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a szerző (JFM) folyamatosan arról beszél, hogy mindig is író akart lenni valójában, és a minimalizmus útján elindulva ez került a fókuszba, de ez a könyv nem tanúskodik túl sok tehetségről. A rövidke kötetben számtalan napfelkelte és naplemente leírása szerepel, a közepétől zavarossá válik a koncepció, és a végére olyan érzésem lett, hogy tulajdonképpen nem is jutottunk el sehová. A könyvből az is kiderül, hogy könyvkiadót alapítottak*, kikerülve a küzdelmet a nagy kiadókhoz való bejutásért, itt meg már végképp összezavarodtam, mert termékeket állítanak elő, aminek megvásárlására rábírnak másokat, szóval, hogy is van ez? És rendben, JFM kiadott egy vagy több könyvet self-publishing formájában, de akkor ő most író lett? Elérte az álmát?

Szóval elég vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Bevezetőnek mindenképp nagyon jó volt a minimalizmus logikájába, de valójában alig tudtam meg róla valamit, és szívesen olvasnék róla még. Remélem, találok ennél tartalmasabbat.

*Elég menők a könyvborítók amúgy, de tartalmilag nem tudom, milyenek lehetnek maguk a könyvek: http://asymmetrical.co/

36 hozzászólás
>!
Annamarie P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

A múlt héten olvastam egy cikket a Nők Lapjában a minimalista áramlatról, és annyira megfogott, hogy gyorsan utána akartam járni ennek a dolognak.
Az anyagi dolgok hajhászása annyira belénk ivódott és kacsalábon forgó életünket olyannyira ehhez igazítottuk, hogy fogalmunk sincs arról, hogy milyen lábon forogna mindezek nélkül az életünk. Hihetetlen szellemi teljesítmény eredménye lenne, ha csak leülnék és megpróbálnánk elképzelni az életünket a vacakjaink nélkül. Valami zsigeri birtoklásvágy éhes oroszlánját etetjük minden nap. Joshua Fields Millburn-nek is megvoltak a maga okai, és mi is találnánk számos magyarázatot arra, hogy miért van szükségünk arra a halom cuccra, ami körülveszi a mindennapjainkat. Miért kell az a rengeteg konyhai eszköz, az elektronikai kütyük és kiegészítőik, a hordhatatlan és raktározhatatlan mennyiségű ruha, táska, dísztárgy, kozmetikum…. és könyv. (Tudom, ez fájó pont volt, de így van) Az elmúlt évben két hagyatékot is fel kellett számolnom, és alaposan átértékelődtek bennem is a dolgok. Nem mellesleg a könyv írójánál is ez adta a kezdő löketet a változtatáshoz. Aztán elgondolkodhatunk azon, miért van annyi mindenünk? Hol van már a régi kelengyés láda a stafírunggal? Már a pipere cuccaink se férnének bele.
Mi határoz meg bennünket?
A dolgaink, amiket birtoklunk? A státuszszimbólumaink? Kocsi, TV, DVD gyűjtemény, könyvek, a ruháink? Ilyen kaliberű dolgokba tenyerel bele a magas pozíciót betöltő, heti 80 munkaórában mókuskerekező Joshua is, az Amerikai Álom követője. Önvizsgálata egyben egy belső lavinát is elindít, aminek eredménye lesz jelenlegi élete. Ennek az átalakulásnak személyes története a könyv.
Sok tekintetben nagyon amerikai. Hiába, ebből nem lehet kibújni, ott tombol mellettük is. Másrészről, kicsit szedett-vedett. Nem a mondanivalója, hanem a szerkezete. A könyv vége felé Millburn ír arról, hogy saját kiadójuk van. Itt azért átsuhant bennem az a gondolat, hogy szerkesztőjük nem volt túl pártatlan, egy ügyes kéz segíthetett volna egy koncepciót felépíteni az írásnál. Az író is érzi ezt a csapongást, de megjegyzi, hogy ő pont hogy így akarta. Szerintem nem kellett volna, mert ez a könyv nem előadás, nem azonos eszközökkel dolgoznak a meggyőzéskor. Ugyancsak óriási baklövés volt az írótárs megjegyzéseit a könyv végére helyezni, minek után én is pont e-könyv formátumban olvastam, és a könyv végén fogalmam sem volt mik ezek a láb-vég jegyzetek. Csak halkan súgom meg, hogy ők is az elektronikus formátumot preferálják, erre ki is térnek. (A könyv formátumnál nem tudom, hogy hol vannak a beszúrások.)
Aztán van ennek a gondolatsornak egy másik dimenziója, ahol nem minden ilyen fekete vagy fehér, amit Erich Fromm a Birtokolni vagy létezni http://moly.hu/konyvek/erich-fromm-birtokolni-vagy-letezni művében fejt ki. Joshua és Ryan is elindul ezen a gondolatmeneten, nem is haladnak olyan rosszul, de azt sajnos látni kell, hogy egy sokkal nagyobb kényelemből, egy komfortosabb világból indulnak ők. A Misszió című film jutott az eszembe, ahol a Rodrigo Mendozát alakító Robert De Nironak rengeteg terhet kell magáról levágnia, hogy tovább tudjon lépni, fel tudjon emelkedni.

10 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Kezdő minimalistaként nyilvánvaló volt, hogy el kell olvassam előbb-utóbb Ryan és Joshua könyvét. Ők a minimalizmus pápái, ha szabad ilyesmit mondani :)
Ez a könyv pedig az ő történetük. Mivel bennem már megszületett az elhatározás, hogy tudatosan szeretném csökkenteni a felesleges cuccot az életem minden területén, nem ért akkora sokként a könyv – azoknak viszont mindenképpen ajánlanám, akiknek látszólag mindenük megvan, mégis valahogy boldogtalannak és elégedetlennek érzik magukat.
Lehet, hogy egy olyan felismerés fogja érni őket a könyvet olvasva, ami megváltoztatja az életüket.
Joshuának bizonyos szempontból könnyebb, más szempontból meg nehezebb dolga volt, mint nekem. Könnyebb, mert a lélekölő, semmi lelki sikerrel nem kecsegtető munkáját egy hatalmas cég aligazgatójaként nem szerette, ezért mikor rádöbbent erre, könnyebb volt drasztikusan váltani. Viszont nehezebb is volt, mert ő a saját addigi értékrendszerét kellett porig rombolja, az „amerikai álmot”, amiért egész életében küzdött: gazdagság, anyagi javak, menő lakás, klassz kocsi…
Olvassátok el ezt a könyvet! Két érdekes, bátor ember története. Mindannyian tanulhatunk belőle.
Én például azt, hogy a minimalizmus nem a cél, hanem az út, ami egy boldogabb elégedett, a valóban fontos dolgokra fókuszáló élethez vezet.

>!
lilaköd P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

A könyv hat év történéseit foglalja össze. Hősünk a történet elején, még öltönyben és nyakkendőben feszít egy tárgyaláson. Aztán különböző válságokon küzdi át magát, míg egy véletlen folytán megismerkedik a minimalizmussal, mint életmóddal. A könyvből ennek a váltásnak a történetét ismerhetjük meg. Nem mondja meg a tuti módszert, „csak” azt tudhatjuk meg, Ő miken és hogyan változtatott, és ezeket a változásokat hogyan élte meg. A gondolatait osztja meg velünk, kíváncsiskodókkal.

>!
Filippino P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Nagyon sok blogot, bejegyzést, cikket olvasok általában a minimalizmusról, de ez a könyv eddig kimaradt. Úgy érzem, a témában ez ilyen alapmű, ami jó bevezető, kezdés annak, aki kacérkodik a témával. Megnéztem a Ted videót is az olvasás utáni estén, amiben nagyjából a könyv lényege van összefoglalva. Alapvetően életrajzi könyvnek nevezném, némi ismeretterjesztő jelleggel. A könyv egy részéig nem is értettem, miért értékelik alul a molyok ezt a remek olvasmányt, mikor elkezdődött a tipikus amerikai stílus megmutatkozása. Történetesen tetszik az írónak valami idegen vagy különleges kifejezés, és párbeszédbe ágyazva minimum 6 mondaton keresztül minden sorba beletesszük. Ismétlés-ismétlés-ismétlés, cél és tartalom nélkül, és ez eléggé idegesítő. Ahogy a magyarázó beszédmód is, szájbarágósan, tele „Pontosan…” kezdőmondatokkal. Ha viszont leküzdöm ezeket a kis bosszantó dolgokat, és a lényeget ragadom meg, akkor azt kell mondanom, hogy ahogy Joshua tette egyre levegősebbé a saját életét, és szabadult meg először a tárgyaitól, majd az őt korlátozó egyéb dolgoktól, úgy én is egyre könnyedebben éreztem magam. Valahogy átsütött a lapokon. Mintha én is túlestem volna egy óriási szelektáláson, takarításon, de nem csupán a fizikai környezetemben, hanem mindenhol. Az elmúlt időszakomban kezdtem azt érezni, hogy végre sínen vagyok, jó úton járok, megvan az a mód, ami nekem tetszik, és ami szerint óhajtom kialakítani az életem. Nagyon inspiráló olvasmány volt összességében. Fontos azonban tudni, hogy ez az egyszerűsítés egy dolog. A lényeg, hogy utána mivel töltöd meg, mire irányul majd a fókuszod. Mert ha nem találod meg, mi az igazi szenvedélyed, akkor visszaszivárog a mindent elborító lom is.

>!
Edit_Zsuzsa_Nagy
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Egy memoár az amerikai álom kergetéséről,arról hogy vagyontárgyaink/hiteleink csapdájában élünk és közben nem figyelünk a körülöttünk levő igazi értékekre és saját magunkra sem.Ez közhelyesnek tűnik,de sajnos az emberek elég nagy hányadánál megfigyelhető.Egyedül az nem tetszett benne,hogy a társszerző kommentárjait a könyv végére tették.Csodálatos könyv,amelyet rendkívül jól megírva tár elénk a két szerző.Nagyon tetszett az is,hogy többször észrevettem Chuck Palahniuk stílusát,aki az egyik kedvenc íróm.

1 hozzászólás
>!
Mirk P
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Nagy lendülettel ültem neki, lassan kiteljesedő minimalizmusom okán, azonban ez a lendület egyre csak csökkent.
Szerintem ezt a könyvet mindenki egy céllal olvassa el, hogy a minimalizmusról, mint életstílusról többet megtudjon. Én legalábbis ezért kezdtem bele, amolyan „minimalista kézikönyvet” szerettem volna, ehhez képest a nagy része a főszereplőink céltalan lődörgése mindenfelé, néha megszakítva minimalizmushoz kapcsolódó elmélkedéssel. Ez inkább egy életrajz, ami számomra érdektelen. Sok lényegtelen közjáték és nyakatekert eszmefuttatás van benne, holott a LÉNYEG két oldalra ráfért volna. Ezt a lényeget el is mondják vagy nyolcszor, de attól még két oldalnyi marad.

>!
Zita_Kucsora
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

Nekem nagy csalódás volt a könyv. Számomra elég lett volna 10-15 oldal belőle, hiszen a lényege kb. ekkora terjedelmet ölel fel.
Érzésem szerint túl sok benne az amerikai kultúrára, mindennapokra jellemző mozzanat, kifejezés, amit a könyv olvasása közben nem tudtam a gondolataimban hová tenni, ilyen az a kb. 10 db dal is, ami említésre kerül a könyvben. Úgy érzem, a könyv végén található jegyzetek semmit nem tettek hozzá a mondanivalóhoz.
Az ovasást a könyv utolsó harmadában éreztem igazi szenvedésnek: semmitmondó, üres, fölösleges, számomra, csupán oldalszámot növelő írásnak tűnik az ország különböző részein zajló költözéseket és a turnét bemutató rész.

>!
lazarvik
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

A könyvet a hátsó borítón olvasható „Az embereket szeresd, a tárgyakat használd. Fordítva nem működik.” mottó miatt vettem meg, mivel elementáris erővel hatott rám, és mindig is szimpatikusnak tartottam a sallangmentes, minimalista életfelfogást. Kíváncsi voltam, hogy az addig számomra ismeretlen írók milyen újszerű gondolatokat képesek átadni nekem a minimalizmussal kapcsolatban.

Összességében olvasmányos, alapszinten szórakoztató, jó felépítésű könyv, amely az amerikai élet kulturális problémájával, a túlzott mennyiségű fogyasztással és az abból való kiszabadulásának témakörével foglalkozik. Az elbeszélés kronológiai sorrendben halad, ahol végigkövethető Joshua személyiségének változása, néhol pedig Ryan közbeékeli megjegyzéseit.

A leírt tapasztalatok pozitív módon képesek befolyásolni az arra fogékony emberek életfelfogását. Ha valaki most ismerkedik a minimalista életmóddal, fogyasztási szokásainak megkérdőjelezéseivel, Joshua és Ryan közös irománya remek alapot adhat a kezdetekhez. Néhol azonban elcsépelt gondolatokkal operál, elénk tárulnak például a jól ismert, mára már a csapból is kiszáradt Harcosok Klubja-közhelyek, úgy mint: „A dolgok, amiket birtokolsz, végül téged fognak birtokolni.”, vagy: „Csak akkor tehetünk meg bármit, miután mindent elvesztettünk.”. Magyar emberként a könyvet olvasva néhány történet számomra egyszerre volt komikus és megdöbbentő, ahogyan az amerikai identitás ennyire fogyasztásra/birtoklásra van kondicionálva.

A könyv negatívuma, hogy a tipikus amerikai stílus miatt a történeteket olvasva többször éreztem az önreklámot, ahogyan ők is a saját szolgáltatásukat akarják eladni az olvasónak. Szintén nem tetszett, hogy Joshua itt-ott beleesett a megmondási kényszer csapdájába, azaz, hogy a számomra kevésnek tűnő élettapasztalatából merítkezve amolyan enyhén kioktatós, tutit megmondós „Dalai Láma-szindróma” bontakozott ki az elbeszéléseiben. Emellett a könyv utolsó pár fejezete száraznak hatott, ugyancsak érezhető volt az önreklámozás.

Egy olvasást szerintem mindenképpen megér a könyv, azonban ha valaki mégsem szeretné végiglapozni, de érdekli a minimalista életmód, az alábbi videót végignézve Joshua és Ryan előadásán keresztül megismerheti a könyv mondanivalóját:
https://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

>!
Aigi P

Anya rendszerint Máté evangéliumának 22. fejezetéből idézett – „Szeresd felebarátodat!” –, amikor a papucsával elnyomott egy-egy csótányt. Bár amikor ivott, a szentírásból néha „Baszd meg a felebarátodat!” lett, és én gyerekkorom nagy részében úgy hittem, hogy két különböző bibliai szövegről van szó, az Ó- és Újtestamentum között feszülő ellentétről.

20. oldal (ATHENAEUM 2014)

>!
madvera

Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokkal szarjuk el, amiket nem szeretünk.

206. oldal

>!
Aigi P

Megalkottam a saját parancsuralmi rendszeremet, egy tökéletes szolipszista önkényuralmat, amelyben én vagyok a diktátor, ugyanakkor én vagyok az elnyomott nép is.

54. oldal (ATHENAEUM 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Szolipszizmus
>!
Aigi P

Őszintén szólva elég szar férj voltam. Ezt nem kifejezetten önmarcangolásból gondolom, egyszerűen csak ez a rideg valóság. Nem követtem el semmi szörnyűséget, de ezért még aligha érdemlek vállveregetést. A hatéves együttélésünk alatt a dolgok úgy csúsztak ki a kezeim közül, hogy nem is tudtam róla, és közben mi ketten különböző irányokba indultunk el. Voltak bizonyos témák és gondok – fontos ügyek –, amiket már évekkel ezelőtt meg kellett volna beszélnünk: gyerekek, rövid távú célok, hosszú távú célok, érdekek, értékek, hitek, vágyak. De nem tettük. Na jó, én nem tettem. Úgy kerültem ezeket a témákat, mint ahogy a bokszoló tér ki az ütések elől.

56. oldal (ATHENAEUM 2014)

Kapcsolódó szócikkek: önmarcangolás
1 hozzászólás
>!
lilaköd P

Amit szenvedéllyel csinálunk, azt tehát nem követjük, hanem műveljük.

89. oldal

>!
lilaköd P

Mindig is azt vallottam, hogy a prioritásaim borzasztóan fontos tevékenységek. Például az, hogy együtt legyek a családommal, hogy edzek, vagy hogy elég időt szakítsak arra, hogy egyedül legyek és írjak. De nem így van. Amíg ezeket az elfoglaltságaimat nem helyezem a fontossági sorrend legelejére, amíg ezek a vállalások nem válnak hétköznapi rutinná, addig az életemben nem ezek lesznek a valódi prioritások.

91. oldal

>!
lilaköd P

Azt hiszem, hogy amikor találunk valamit – bármit –, ami szenvedélyesen érdekel, és az életünk küldetésévé tesszük, akkor hatalmas örömöt és elégedettséget találhatunk a munkánkban, amit ennek érdekében végzünk. Ellenkező esetben csak pénzt keresünk.

162. oldal

>!
lilaköd P

Az élet minden területén, minden tevékenységnél – legyen az edzés, társas tánc, vagy írás – készen kell állnunk arra, hogy kemény munkát öljünk bele, hogy aztán örömünket lelhessük benne.

89. oldal

>!
lilaköd P

Egyikünk sem született eleve elrendelt küldetéssel.

161. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes
Michael A. Singer: Az elengedés szabadsága
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Gretchen Rubin: Boldogságterv
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Zig Ziglar: Viszlát a Csúcson!
Andrási Nóra: Mindenmentes
Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
M. R. Kopmeyer: Hogyan érhetjük el céljainkat?
Keith Cameron Smith: 10 szokás, ami gazdaggá tesz