Malorie (Madarak a dobozban 2.) 179 csillagozás

Josh Malerman: Malorie

Tizenkét ​évvel az után, hogy Malorie és gyermekei biztonságba jutottak a folyón át, még mindig egyedül a szemfedő védi meg őket az őrülettől. Még mindig ott ólálkodnak körülöttük a lények, amikre, ha egyetlen pillantást is vet valaki, azon visszafordíthatatlanul elhatalmasodik a téboly és az erőszak.
Továbbra sincs magyarázat, menekvés vagy megoldás. Malorie csak annyit tehet, hogy életben marad – és vasakarattal örökíti át ugyanezt az élni akarást a gyermekeire.
Ám váratlanul hihetetlennek tűnő hírek jutnak el hozzájuk, Malorie pedig hosszú idő óta először ismét reménykedni kezd. Valaki, aki fontos számára, akit már halottnak hitt, talán mégis életben lehet.
Malorie-nak végzetes döntést kell hoznia: tovább él elszigetelten a mindeddig oly hatékony túlélési szabályait betartva, vagy gyermekei és a saját életét kockára téve újra elindul a sötétségbe, ahol talán a remény várja… vagy valami egészen más. Egyesek ugyanis foglyul ejtett lényekről, szörnyűséges… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Fumax, Budapest, 2020
326 oldal · ISBN: 9789634701743 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2020
326 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701712 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Olympia


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 154

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Josh Malerman: Malorie

„Túl sima ahhoz, hogy igazán lélegezzen”. Bár technikailag lehetséges, hogy önálló regényként olvassuk, de semmiképpen nem ajánlom. A történet nem egyszerűen az első regény újrafutózása: a témák megváltoznak, a világ nagyobbá válik, és a kaland tovább tart spoiler. Teszi ezt egy lineáris elbeszéléssel, amely magukra a szereplőkre és azok mélyrehatóan megváltozott világgal való interakciójára összpontosít. A stílusok között előre-hátra ugró hajlama zavaró lehet, ráadásul Malerman nem fordított ugyanolyan gondot karaktereinek megkülönböztetésére, mint amelyet hangzásbeli tájainak illusztrálására. Ezáltal időnként egy frusztráló történetet eredményez, amelyből hiányzik az igazi csillogás. Már az „első részben" úgy ismerhettük meg Malorie-t, mint egy erős akaratú embert (anyát). A gyermekei túlélésén kívül valójában semmi nem számított. Ez az egyértelmű karakter az adott körülményeket figyelembe véve hiteles, ugyanakkor kevés teret enged a továbbfejlesztésnek, ami viszont nélkülözhetetlen lenne a történet sikeres előrehaladásához. A valódi csúcspontja homályosnak és unalmasnak tűnt, mivel mindent, amire feltehetően építkezett, a végére laposra sikeredett. Az aránytalan számú egybeeséssel, gyakran a logika hiányával, a túlzó akciójelenetekkel és a fordulatokkal együtt mindez felesleges és rendkívül kiábrándító folytatást eredményezett. Összességében olyan volt, mintha valaki sakkfigurákat használna a dámajátékhoz – távolról úgy tűnik, hogy nagyszerű munkát végez, de ellenőrzéskor rájövünk, hogy nem lehet valós stratégia. Elpazarolt lehetőség.

2 hozzászólás
Rituga P>!
Josh Malerman: Malorie

Ennél jobb könyvvel is zárhattam volna az évet. Az első rész borzongása már teljesen hiányzott nekem, itt kissé erőltetettnek éreztem. Sajnálatos, hogy itt sem derült ki ténylegesen ezekről a lényekről semmi… Inkább tűnt egy újabb bőr lenyúzásának ez a történet, mint egy valóban eredeti ötlet megvalósításának. Kár volt elrontani az előző részt a folytatással….

4 hozzászólás
Kókuszka>!
Josh Malerman: Malorie

Hívatlanul érkeztél és mindent elvettél tőlünk. A nővéreinket, a szüleinket, a gyerekeinket. Elvetted tőlünk az eget, a látást, elvetted tőlünk a nappalt és az éjszakát.

Sötét, baljóslatú természetfeletti thriller, vak utazás a sejtelmes lények között. Az első könyv vonzereje az újdonság volt, ahogy a kinti világ szörnyei átveszik az uralmat az emberek felett. Most azonban Malorie féktelen hisztériája nem sodort magával. A félelem feltárása a gonosz ellen lassan csordogál, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

nemeth97 P>!
Josh Malerman: Malorie

Méltó folytatása az elődjének, ámbár a sok nosztalgia, és ismétlés el tudott venni az élményből kicsit…de a vége kárpótolt mindenért, bár azt sajnálom, hogy a lényekről itt se derült ki semmi kézzelfogható.:D

kratas P>!
Josh Malerman: Malorie

Izgalmas volt, de nem annyira, mint az első rész. Lehet a vége miatt van ez az érzesem, vagy a sok „lelkizés” miatt, esetleg mert itt már ismert volt a rossz…? A vonat ötlete viszont hatalmas, kár, hogy az nem lett jobban kifejtve, a többi utas története biztos emelte volna a para-faktort.

dagikám>!
Josh Malerman: Malorie

Csatlakozva az előttem értékelőkhöz, én is kicsit többet vártam a 2. résztől. Kíváncsi lettem volna, hogy milyenek ezek a lények, és nem több oldalon keresztül Malorie síránkozását hallgatni. Amennyire izgalomba tartott az első rész, úgy unatkoztam ennél a könyvnél.
Kár érte.

julcseee P>!
Josh Malerman: Malorie

A madarak dobozban nekem az egyik kedvenc könyvem lett, igy nem volt kétséges, hogy ezt is el kell olvasnom. Viszont nagy volt az elvárás is. Amit, Teljesen sajnos nem is tudott az író megugrani. Azért megtalálható benne még mindig az a feszültség, mint az egyben, de valahogy más, már kevésbé intenzív. Azért szerintem igenis méltó folytatása / befejezése lett a sorozatnak. De továbbra is a első rész a favorit.

Ibanez P>!
Josh Malerman: Malorie

Az első rész is nagyon tetszett, és bár a könyvet kölcsönadó @Renáta_G (köszi itt is) figyelmeztetett, hogy ez bizony nem horror-thriller, inkább lélektani dráma és nehezen indul be, engem mégis beszippantott már az elején. Lehet, azért is, mert nem szeretem a sötétet, frászt kapnék ettől az élettől, így rögtön a kezdetén teljesen átéltem a helyzetet és borzongtam utána, hogy most mi van, hogy már érintés is… Ugyanez, mikor jött a népszámlálós rész, ott is izgultam, hogy mi lesz. Kicsit Malorie visszaemlékezései vették el a hangulatot, túl sok volt, illetve a spoiler picit erőltetett volt, valahogy máshogy oldottam volna ott meg a dolgokat… Dean megjelenése üdítő volt, a vonatos részek viszont nem lettek kihasználva, annyira jó dolgokat lehetett volna ott kihozni, borzongatós, trancsírozós, sikoltozós, menekülés témában, hogy hajjajajaj… (közben végig a Snowpiecer-en járt a fejem, na, valami olyasmit, mikor az alagútban a sötétben ugye egymásnak esnek, yeahhh, az kellett volna ide :-D). Szóval a vonat és a rajta utazók kihasználása nem történt meg. A vége pedig, amiért a csillag levonást kapja, túl hirtelen volt és nem tetszett spoiler. Összességében horror nem, de thrillernek nekem thriller, mert tényleg izgultam rajta és szorongtam végig a szereplőkkel.

hofeherke11>!
Josh Malerman: Malorie

Nekem ez a rész is nagyon tetszett, ismét ugyanazt a feszült, borzongató érzést hozta, mint az első kötet. Talán egy kicsit sok volt Malorie fejében lenni, aki már-már az őrület határán járt, és féltem is mi lesz ebből a végére, de szerintem az író nagyon szép lezárást adott a történetnek. Lehet, hogy túlzottan idillit egy ilyen világban, de én szeretem a happy endeket. Azt viszont sajnáltam, ahogy sokan mások is, hogy nem tudtunk meg többet a lényekről, arról, honnan jöttek, kik ők, mi a céljuk. De talán nem is igazán rajtuk volt a hangsúly, hanem azon, hogy az ember hogyan viselkedne egy ilyen világban.
Határozottan szeretnék még olvasni Josh Malermantól.

Dors_Peabody>!
Josh Malerman: Malorie

Munkába menet a buszon ücsörögtem magamba roskadva. Felszállt egy srác és míg nem indult tovább a busz, elővett egy könyvet és olvasni kezdett. Én, mint egy igaz vérbeli könyvmoly, addig tekeregtem, míg el tudtam olvasni a címet: Madarak dobozban. Micsoda hülye cím – gondoltam. Na ennyi nekem épp elég ahhoz, hogy érdekeljen. Aznap délután irány a könyvtár és felmarkoltam a hülye című könyvet…amit lényegében együltömben, a rettegés és az ámulat káoszában végigolvastam. Megállapítottam, hogy Malerman zseni. Úgy írni a horrort, hogy végig azt se tudod mitől félsz, na az zseniális. Ez már pár éve volt, azóta Malerman minden megjelenő könyvét igyekszem elolvasni. Pár regényének, köztük a Madaraknak büszke tulajdonosa is vagyok, mert van az a könyv, ami egyszerűen kell.
A 2. rész olvasása előtt megnéztem a filmet Sandra Bullockkal – szerintem baromi jó lett – és máris magába szippantott ez a világ.
Szerintem nem üt a Malorie akkorát, mint a Madarak, nem is tud, hiszen tudjuk már mibe csöppenünk. Azonban az irracionális, tébolyult félelem még mindig átsüt az oldalakon. Csodálom Maloriet mindazért , amit véghez vitt, én nem lettem volna képes rá. A főszereplő karakterének ábrázolása a legjobb része a könyvnek és a legjobban sikerült is. Volt benn pár jó ötlet és csavar, ami tetszett, azonban a vége nekem szirupos lett és ez zavart,ezért a fél csillag minusz. Ettől függetlenül Malerman továbbra is abszolút kedvenc. A Madarak miatt (na meg a Ház a tó mélyén miatt) és nem a Malorie miatt.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

mate55 P>!

Minden gyászoló vágyálma, hogy még egyszer láthassa anyát és apát.

47. oldal

1 hozzászólás
mate55 P>!

Malorie egy osztályterem téglafalához lapul.

(első mondat)

Praetorianus P>!

Úgy tűnik, az egész világ megőrült. És benne mindenki csak az őrület bizonyos fokozatait képviseli.

96. oldal

kolika>!

De ha túl sokszor mondasz valakinek nemet, kezd igent gondolni, csak hogy halljon valami mást, csak hogy halljon egy másik szót, kezd igent gondolni.

_V_K_ I>!

…még mindig minden egyes utunkon úgy érzem, legyen éjjel vagy nappal, hogy azt a kis rést keresem, azt az aprócska lyukat, az univerzumnak azt a porszemnyi darabkáját, amelyet elmulasztottam letakarni. Az idő és tér azon pontját, amelyet a gyerekeim megtaláltak. Amely őrületbe kergette őket.

178. oldal

Panni154>!

Az intelligencia azt jelenti, mondta egyszer apa a nővéreknek, hogy ki tudod dumálni magad egy konfliktusból.

104. oldal, 9. fejezet

Ninácska P>!

Igen. Úgy gondolom. Ezerszer elmondta, hogy vigyázzunk a színpadias emberekkel. Szerinte az olyanok álarcot hordanak.

186. oldal

Virágszépe>!

Logikus. A kifejezés sehogy sem passzol ide. Logika egy megtébolyodott világban. Egy elsötétedett világban.

138. oldal

Ninácska P>!

De Olympia tudja. Sok mindent tud.
Ettől néha rendkívül fontosnak érzi magát. Máskor csak hazugnak.

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olympia
BBetti86>!

Malorie tényleg nem képes megérteni ezt? Nem érti, hogy ha egész életedben szemfedőt viselsz, azzal csak állandósítasz egy hazugságot, amelyet sosem látsz a saját szemeddel?

114. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Isaac Marion: Eleven testek
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Blake Crouch: Wayward Pines
Stephen King: A mobil
Stephen King: A ragyogás