Bird ​Box (Bird Box 1.) 35 csillagozás

Josh Malerman: Bird Box Josh Malerman: Bird Box Josh Malerman: Bird Box Josh Malerman: Bird Box

Most people ignored the outrageous reports on the news. But they became too frequent, they became too real. And soon, they began happening down the street. Then the Internet died. The television and radio went silent. The phones stopped ringing. And we couldn't look outside anymore. Malorie raises the children the only way she can; indoors. The house is quiet. The doors are locked, the curtains are closed, mattresses are nailed over the windows. They are out there. She might let them in. The children sleep in the bedroom across the hall. Soon she will have to wake them. Soon she will have to blindfold them. Today they must leave the house. Today they will risk everything.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
HarperCollins, London, United Kingdom, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008319748
>!
keménytáblás · ISBN: 9781626412453 · Illusztrálta: Vincent Chong
>!
HarperCollins, London, United Kingdom, 2015
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007529902

4 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Szamღca>!
Josh Malerman: Bird Box

Sajnos nekem ez most annyira nagyon nem jött be…..
Az alapötlet nagyon ígéretesnek indult. Egyre nyugtalanítóbb hírek kapnak szárnyra hogy teljesen normális emberek vmit meglatnak kint a szabadban amitől megőrülnek; először legyilkolják a közvetlen környezetükben lévőket utána magukkal végeznek …. Senki nem tudja mik lehetnek ezek. Földönkívüli lények? Honnan jöttek? Miért? Mit akarnak?
Akkor kezd igazán a panik eluralkodni amikor az esetek száma nem csak hogy gyakoribbá válik de egyre közelebb a saját lakóhelyükhöz.
A történet két idősökön folyik az egyik ennek az izének az elterjedése kezdetén; a másik kb. 4.5 évvel később. A történet Malorie szemszögéből van elmesélve spoiler mindkét idősiknak ő a szemtanúja …..
Az idősíkok nagyjából fejezetenként váltják egymást – ez a része szuperül volt megoldva ahogy egymásba fonódtak (mert sokszor Malorie folytatja az elmélkedést arról az eseményről amit pont előzőleg olvastunk) illetve az elején nagy katyvasz volt a fejemben spoiler kaptam is válaszokat de nem eleget spoiler
Ami nekem a legnagyobb bajom volt az egésszel, hogy bár ahogy irtam az alapötlet ígéretes olyan érzésem volt, mintha az írónak kimerült volna az ötlete ennyiben és akart irni egy min. x oldalas regényt de nem tudott annyi ötletet kipréselni magából, hogy érdekessé tegye. Én pár fejezetet leszámítva unalmasnak találtam a könyvet …. Sokszor unatkoztam és sokszor úgy éreztem ugynazokat a köröket futjuk körbe és körbe.

Olyanokba mar bele sem mennék; lehet hogy itt az én fantáziámmal van a gond
spoiler
spoiler
spoiler

Aaah számomra ez a könyv annyira sok sebből vérzett … hogy a végén olyan vértelen lett…

3 hozzászólás
littlelinda>!
Josh Malerman: Bird Box

Ez a könyv nem a vakságról vagy a sötétről szól, hanem a félelem erejéről. Az elemi félelemről, ami lebénítja és sokkban tartja az embert. Nagyon tetszett a lények ötlete, amikről pont annyit tudunk meg, amennyit a könyv szereplői: aki rájuk néz megőrül, és megöli magát – az, hogy a végén sem derült ki több, engem egyáltalán nem zavart, mert annak ellenére, hogy megőrjített a kíváncsiság, hogy milyenek lehetnek, sokkal nagyobb hangsúly volt a szereplők rettegésén és folyamatos belső küzdelmükön, hogy mikor nyithatják ki a szemüket, hogy ez számomra jóval érdekesebb volt. És azzal, hogy nem tudtam meg, milyenek a lények, sokkal jobban bele tudtam élni magam a történetbe. A könyv nagy részében Malorie visszaemlékezésiből (nem feltétlen időrendben) derül ki mi történt, hogyan árasztották el az országot a lények, és hogyan igyekeztek hatan egy házban vakon túlélni. Érdekes volt olvasni azokat az ötleteket, amik nekem is eszembe jutottak az elején (pl a kisbabák megvakítása), szinte a gondolatmenetemet követte a könyv :D Nekem a leginkább Gary részei tetszettek, azok voltak a legijesztőbbek, és imádtam amiben hitt: hogy igazából az ember önmagától fél, ezért őrül meg, amikor ránéz a lényekre. Viszont erre amit a leginkább elhiszek, az talán Tom felvetése volt: vajon a már amúgy is őrültek is megőrülnek, amikor a lényekre néznek? Vagy ők immúnisak? Szerintem Gary már spoiler. A vége sajnos nem igazán tetszett, nem hozta azt a megkönnyebbülést, vagy nyitott befejezést, amit vártam. Ami tetszett, hogy végül úgy tűnt, Malorie beleőrült a félelembe, ami egy klassz kis iróniát ad a végének (de lehet csak beképzeltem). A félelem keltés viszont nagyon jó volt benne, mert szinte eldönthetetlen dilemmához vezeti az embert: éljen félelemben csukott szemmel, vagy haljon meg valamitől, ami lehet, hogy nincs is ott zseniális. Kíváncsi lennék vajon hány ember merne kimenni nyitott szemmel az utcára, hogy szembenézzen a lényekkel, és hányan kuporognának rettegve a házukban, amíg végül éhen halnak.

ARea>!
Josh Malerman: Bird Box

Hiába tudtam előre a végkifejletét a könyvnek ( sajnos sikerült az olvasás előtt megnézni a belőle készült filmet), számomra nagyot ütött így is. Elképesztően borzongató volt a szemfedéllel történő túrákról olvasni, és bár lehetnék szpektikus, főleg a vakon csónakázással kapcsolatban egy folyón, a regény sodró lendülete és az ismeretlentől való félelem ezt felülírta. Vakon, folyton tapogatózva minden körülötted lévő tárgyat, személyt, nem tudva ki az, mibe nyúlsz bele, élő-e egyáltalán rendkívül rémisztő gondolat. Nekem ez egy kerek történet, így kíváncsian várom, hogy az író mégis hogyan akarja folytatni. Lehet többet megtudunk majd benne a lényekről?

jolanka2>!
Josh Malerman: Bird Box

Szigorú leszek a pontozással, mert sokkal jobban meg lehetett volna írni! Annyira sótlanok a karakterek, hogy igazán nem érdekelt, élnek-e vagy halnak, a főhősnő pedig kimondottan irritáló. Nem tetszett, hogy egy-egy meglepő csavar vagy az izgalom fokozása kedvéért Maleman teljesen logikátlan fordulatokat vitt a történetbe. spoiler Viszont a 42. fejezet tényleg letehetetlen, és abszolút vitaindító a téma. Tényleg érdemes mindenáron a túlélésért küzdeni?

esztokam P>!
Josh Malerman: Bird Box

El akarok bujdosni az ágyam alá a kutyámmal és azt sem tudom, mitől féltem egész idő alatt.
Talán ez benne a rémisztő. Megfoghatatlan, hogy mi volt az egész történés kiváltó oka.
Már akkor tudtam, hogy nem lesz sima menet, mikor kiderült, hogy kutyák is vannak benne. Nem is volt.
Félve ajánlom, mert baromi jól van megírva, de isten sem vesz rá, hogy a filmet megnézzem, nem azért mert egy rossz adaptációtól félek, hanem egyszerűen nem bírnák a megtépázott idegeim.

Helyna I>!
Josh Malerman: Bird Box

Na jó.. megbocsátok ennek a könyvnek.
Igen, a vége picit cserben hagyott (de csak egy picit) és igen, voltak túldrámázott jelenetek (a szülés) meg persze maga a cselekmény sem volt olyan hű de tekervényes, de azért 1. a kezembe vettem délelőtt hogy csak elkezdem és utána nem tudtam letenni, amíg nem végeztem 2. uramisten ennyire nem rettegtem regényen már hosszú ideje 3. milyen jó volt már! :o A köd, Jelek… ezek a filmek jutottak eszembe róla (mindkettőt szeretem). Az írásmód fura volt: tárgyilagos, részletes, mégis annyira beleérző, amennyire kellett, a karakterek, bár nem voltak kibontva annyira, de éltek, velük lehetett érezni, gondolkodni.

Az egésznek a kulcsa persze a szituáció miértje volt. Miért, hogyan, tényleg van-e ott valami, ha igen, akkor mi. Lehetett kételkedni, gondolni, hogy ez az egész egy átverés valahogy vagy pszichózis, meg törni a fejünket, hogy ha nem, akkor mégis mi a fene folyik odakint?! Nagyon féltem két dologtól a könyv olvasása közben: hogy a végén vagy lesz egy gagyi fordulat vagy megmagyarázódik minden valami klisés dologgal. Nem ingadozott túl egyértelműen/idegesítően a különböző válaszok között a regény, de lehetett tűnödni. És végül is elég szépen elsasszézott emellett az író a legvégén, szóval ennek örültem, annyira nem vagyok elégedetlen (csak picit).

Nekem végül is az elemi rettegés hozta össze a történetet, nagyon nagy hatást tett rám. A látás hiánya, csak hangok és tapogatás alapján tájékozódni, az egyik legnagyobb félelmem. Nem nézhetek oda, de tudom, hogy van ott valami idegen, valami borzasztó… vagy mégsincs? Vagy mégis? És sosem fogom megtudni. Ez kikészített. Ahogy elképzeltem, hogy szereplőink verőfényes napsütésben bekötött szemmel botorkálnak az üres utcákon – közben körülöttük vonulnak vagy leselkednek a… valamik. Szerintem nagyon jól meg voltak írva ezek a jelenetek. Abszolút tuti biztos, hogy nem tudnék sokáig ilyen világban élni. Abba őrülnék bele, hogy nem látok, nem pedig abba, hogy meglátok valamit.
Meg kaptunk egy kis emberi pszichológialeckét is pluszban, ami mindig jó.
Érdekes azt is elképzelni, milyen emberi társadalom, élettér tud majd kialakulni ezek után. Borzongató. Azt hiszem, egy időre beleitta magát az agyamba ez a történet.

bokorn>!
Josh Malerman: Bird Box

Az alapszituacio a megpillantasukkal oruletet okozo „valamikrol” kimondottan erdekes. A konyv sztorija viszont, a gyerekeivel a folyon A-bol B-be eljuto anyaval sokkal kevesbe az. Pont ezert meglepo hogy Malerman mennyi mindent kihoz az elsore kevesnek tuno alapszitubol. Erdekes, izgalmas, feszultseggel teli konyv, egy-ket kisse tuldramatizalt jelenettel.
Hatarozottan ajanlom.


Népszerű idézetek

ℕnabella>!

How can she expect her children to dream as big as the stars if they can't lift their heads to gaze upon them?

ℕnabella>!

It's better to face madness with a plan than to sit still and let it take you in pieces.

ℕnabella>!

The moment between deciding to open your eyes and then actually doing it is as scary a thing as there is in the new world.

ℕnabella>!

You can smell it, too. Death. Dying. Decay. The sky is falling, the sky is dying, the sky is dead.

ℕnabella>!

In a world where you can’t open your eyes, isn’t a blindfold all you could ever hope for?

ℕnabella>!

“Is he friendly?” Tom says quietly. “I’ve discovered,” Jules says, “that a dog will become fast friends with the people who feed him.”

ℕnabella>!

A grisly story, but one whose notoriety Malorie attributes to the seemingly senseless way the Internet has of making random occurrences famous.

ℕnabella>!

This,’ Malorie says, placing a bloodied hand on the Girl’s head, ‘this is Olympia.’ The Girl looks at Malorie quickly. She blushes. She smiles. She likes it. ‘And this,’ Malorie says, pressing the Boy to her body, ‘is Tom.’ He grins, shy and happy.

ℕnabella>!

Only a box of birds, Malorie thinks. Yet, it does feel like progress.


A sorozat következő kötete

Bird Box sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nora Roberts: Year One
C. J. Cooke: The Ghost Woods
Stephen King: Shawshank Redemption
Stephen King: Under the Dome
M. W. Craven: The Puppet Show
Max Brooks: World War Z: An Oral History of the Zombie War
Dan Simmons: A Winter Haunting
Edgar Cantero: Meddling Kids
Justin Cronin: The Twelve
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls