The ​Kryptonite Kid 1 csillagozás

Ha nincs Neil Gaiman esszékötete, ennek a könyvnek a létezéséről se tudnék. De van, írt róla pár bekezdést, kíváncsi lettem rá, idén életemben először kölcsönöztem e-könyvet online könyvtárból és elolvastam.
Tipikusan az a könyv, amit jól le lehet írni a címkéivel: amerikai, gyermekszemszög, levélregény, szuperhős. A kisiskolás Jerry Chariot* levelei ezek, amelyeket a barátjával, Roberttel közösen ír Supermannek. Elég egyoldalú a levelezés, mivel választ sose kapnak, de így is gyönyörűen kirajzolódik a kiskölök élete. Hamar kiderül, hogy egyházi iskolába jár, de nem szereti, és hogy minden kérdésére (akár a szüleinek, bátyjának, akár az apáca-tanítónéninek teszi fel) kétféle válasz létezik: „majd később megtudod, most még kicsi vagy ehhez” vagy pofon, megalázás. Így próbál maga magyarázatot találni a világ ügyes-bajos dolgaira. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy lesz egyre ijesztőbb is: a gyerekek egyfelől az elsőáldozásra készülnek, másfelől szegény Jerryvel senki se foglalkozik, de cserébe mindig lehülyézik, gyakorlatilag belehergelik őt a végkifejletbe.
Beszélgessetek a gyerekeitekkel, és válaszoljatok nekik, ha kérdeznek!

*Olvastam egy interjút a szerző rokonaival, amiből kiderült, hogy erősen önéletrajzi ihletésű a regény: és aztán leesett, hogy a Chariot a szerző vezetéknevének anagrammája.