In ​a Glass Darkly 1 csillagozás

Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly

`the ​ideal reading…for the hours after midnight' Thus Henry James described the style of supernatural tale of which Sheridan Le Fanu was a master. Known in nineteenth-century Dublin as `The Invisible Prince' because of his reclusive and nocturnal habits, Le Fanu was fascinated by the occult. His writings draw on the Gothic tradition, elements of Irish folklore, and even on the social and political anxieties of his Anglo-Irish contemporaries. In exploring sometimes inexplicable terrors, the tales focus on the unease of the haunted men and women who encounter the supernatural, rather than on the origin or purpose of the visitant. This makes for spine-chilling reading. The five stories presented here have been collected by Dr Hesselius, a `metaphysical' doctor, the forerunner of the modern psychiatrist, who is willing to consider the ghosts both as real and as hallucinatory obsessions. The reader's doubtful anxiety mimics that of the protagonist, and each story thus creates that… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1872

Tartalomjegyzék

>!
Wordsworth, London, 2007
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781840225525
>!
Oxford University Press, Oxford, 1999
384 oldal · ISBN: 9780192839473
>!
R. Bentley & Son, London, 1872
902 oldal

Enciklopédia 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly

Megmondtam, hogy ha én még egyszer belekezdek egy négyszáz oldalon felüli klasszikus gótikus műbe, akkor lőjetek le!
Erre föl mit csináltok?! Nem lőtök! Így számítson rátok az ember…
Na jó, azért nem volt ez olyan rossz. :) Csak poros. :) De nagyságrendekkel jobb, mint az Uncle Silas. Mondjuk, annál nem nehéz. :P

Nem egyetlen regényről van itt szó, hanem egy kerettörténetbe illesztett öt kisregényről. Szépséghiba, hogy egy idő után gyakorlatilag elfelejtődik a kerettörténet. Még nagyobb szépséghiba, hogy azért felejtődik el, mert a negyedik kisregény végkifejlete után a világon semmi szükség nincs is rá. Dicsérni való, hogy az öt kisregény elrendezése ettől függetlenül tökéletes, és sorrendjük önmagában is jelentőséggel bír.

A kötetcím Szent Pál apostoltól való (1Kor 13,12), és magyarul Károli fordításában úgy terjedt el, hogy „tükör által, homályosan”. A teljes mondat ugyanebben a fordításban úgy hangzik, hogy „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig [ti. a halál után] színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”

A kerettörténet főszereplője dr. Hesselius, aki nem a testet és nem is a lelket gyógyítja, hanem mindkettőt, pontosabban: olyan betegségeket, amelyekben a kettő összekapcsolódik. A korabeli természettudományt elválaszthatatlanul összeköti a spirituális irányzatokkal, sőt az okkultizmussal. (Ellentétben az Uncle Silasszal, ez a könyv nem azért idézi Swedenborgot, hogy rögtön el is feledkezzen róla.) Az öt történet, amelyet leír, elvileg öt esettanulmány. Dr. Hesselius kezdettől fogva hangoztatja, hogy olyan történeteket fog elmesélni, amelyek főszereplői már életükben megnyílni látták a határt evilág és túlvilág között, vagyis többet láttak, mint amennyit embernek látnia lehet és szabad, és ez volt a betegségük oka, a gyógyuláshoz pedig a határok bezárása szükségeltetett spoiler.

Engem, aki huszonéves korom óta olvasok misztikusokat (oké, nem folyamatosan, de azért rendszeresen), már ez is meglepett. Sok mindenre láttam már példát a misztikus irodalomban, de hogy valaki úgy kezelje ezt a fajta határátlépést, mint olyasmit, amitől az embert, mint valami kisgyereket, jótékonyan óvni kell, olyat még nem. Ennek megfelelően ezekben a történetekben a létezők, amelyekkel a szereplők találkoznak, kivétel nélkül rosszindulatúak. Istenhez az égegyvilágon semmi közük, sőt gyűlölnek mindent, ami bármiféle keresztény szertartáshoz vagy imádsághoz köthető. Az egy dolog, hogy egynémely szereplő meg is érdemli a rosszindulatot.

Igazából mind az öt elbeszélés/kisregény megérdemelné, hogy külön szóljak róla, de annyi időm/energiám sajna nincs. Kettőről már egyébként is szóltam: a Zöld tea és A vigyázó szem külön elbeszélésként is megjelent itt és itt, némiképp rövidítve, ami rájuk is fért, de nagyon. Le Fanunak rettentő szómenése van! És amikor azt írom, hogy „rettentő”, akkor nem túlzok, hanem tényt állapítok meg! Ezért is vontam le fél csillagot, ami egy csillag volt a negyedik kisregény olvasása előtt. Aztán kicsit fölkúszott.

A negyedik kisregény megérdemli helyét az 1001-es listán. Nyugodtan feltehették volna az egész kötetet, mert így teljes a kép. Azt mondom, hiba a negyedik kisregényt külön publikálni, szerintem önmagában jóval kisebbet „üt”, legalábbis ha a mai magas ingerküszöböt nézem. Ugyanígy hiba volt ezt a címet adni az egész kötet magyar fordításának, bár 1984-ben nehezen hagyhatták volna meg a biblikus címet. Ez a történet ugyanis kakukktojás, és a hatása nagy részét azért tudja kifejteni, mert pont ebben a kötetben, pont a negyedik helyen áll. Többet spoiler nélkül nem mondhatok. spoiler

spoiler az utolsó történet a leginkább irracionális az egész kötetben. Ebben nincs véletlen átlátás a túlsó oldalra, nincs szellemlény, amelyet ki lehet zárni a világunkból, ebben, kérem, vámpír van. spoiler Nem is igazán illik a kötetbe – bár ha valahová, akkor tényleg a végére –, talán ezért nem zárul be utána a megnyitott keret. Viszont lélektanilag határozottan megér egy tanulmányt.

Határozottan megérne az egész kötet egy tanulmányt. Mert a hátterül szolgáló viktoriánus korról még nem is szóltam egy árva szót se. Amelyik mindennél erősebben tapasztalta, hogy Anglia határai folyamatosan tágulnak, és világbirodalmat látott maga körül, de ettől elválaszthatatlanul azt is, hogy nemcsak kifelé, hanem befelé is átjárhatóvá váltak azok a határok, amitől az összes becsületes brit állampolgár mindjárt tele lett fóbiákkal. Hogy ennek mi köze a fent említett misztikus határnyitogatásokhoz, jelesül egy ír szerző művében – azt döntse el a t. olvasó. :)

>!
R. Bentley & Son, London, 1872
902 oldal
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

I believe the entire natural world is but the ultimate expression of that spiritual world from which, and in which alone, it has its life. I believe that the essential man is a spirit, that the spirit is an organised substance, but as different in point of material from what we ordinarily understand by matter, as light or electricity is; that the material body is, in the most literal sense, a vesture, and death consequently no interruption of the living man's existence, but simply his extrication from the natural body—a process which commences at the moment of what we term death, and the completion of which, at furthest a few days later, is the resurrection „in power.”

19. oldal, I. kötet, Green Tea, Chapter I.

>!
Timár_Krisztina ISP

By various abuses, among which the habitual use of such agents as green tea is one, this fluid may be affected as to its quality, but it is more frequently disturbed as to equilibrium. This fluid being that which we have in common with spirits, a congestion found upon the masses of brain or nerve, connected with the interior sense, forms a surface unduly exposed, on which disembodied spirits may operate: communication is thus more or less effectually established. Between this brain circulation and the heart circulation there is an intimate sympathy. The seat, or rather the instrument of exterior vision, is the eye. The seat of interior vision is the nervous tissue and brain, immediately about and above the eyebrow.

105. oldal, I. kötet, Green Tea, Conclusion

Kapcsolódó szócikkek: tea
>!
Timár_Krisztina ISP

It was the figure of a hunchback, with the sharp lean features that generally accompany deformity. He wore a pointed black beard, and he was smiling from ear to ear, showing his white fangs. He was dressed in buff, black, and scarlet, and crossed with more straps and belts than I could count, from which hung all manner of things. Behind, he carried a magic-lantern, and two boxes, which I well knew, in one of which was a salamander, and in the other a mandrake. These monsters used to make my father laugh. They were compounded of parts of monkeys, parrots, squirrels, fish, and hedge-hogs, dried and stitched together with great neatness and startling effect. He had a fiddle, a box of conjuring apparatus, a pair of foils and masks attached to his belt, several other mysterious cases dangling about him, and a black staff with copper ferrules in his hand. His companion was a rough spare dog, that followed at his heels, but stopped short, suspiciously at the drawbridge, and in a little while began to howl dismally.
In the meantime, the mountebank, standing in the midst of the court-yard, raised his grotesque hat, and made us a very ceremonious bow, paying his compliments very volubly in execrable French, and German not much better. Then, disengaging his fiddle, he began to scrape a lively air, to which he sang with a merry discord, dancing with ludicrous airs and activity, that made me laugh, in spite of the dog's howling.
Then he advanced to the window with many smiles and salutations, and his hat in his left hand, his fiddle under his arm, and with a fluency that never took breath, he gabbled a long advertisement of all his accomplishments, and the resources of the various arts which he placed at our service, and the curiosities and entertainments which it was in his power, at our bidding, to display.

124-126. oldal, III. kötet, Carmilla, Chapter IV.

>!
Timár_Krisztina ISP

Carmilla sat looking listlessly on, while one after the other the old pictures, nearly all portraits, which had undergone the process of renovation, were brought to light. My mother was of an old Hungarian family, and most of these pictures, which were about to be restored to their places, had come to us through her.

136. oldal, III. kötet, Carmilla, Chapter V.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bram Stoker: Dracula and Other Horror Classics
Oscar Wilde: The Canterville Ghost
Henry James: Turn of the Screw / The Aspern Papers
John Crafton (szerk.): Classic Ghost Stories
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Frankenstein / Dracula / Dr. Jekyll and Mr. Hyde
Classic Ghost Stories
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Tanya Kirk (szerk.): The Haunted Library
Charles Dickens: A Christmas Carol (Oxford Bookworms)
Charles Dickens: The Christmas Books