A ​közép újrafelfedezése 1 csillagozás

Alapvető tájékozódások
Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa): A közép újrafelfedezése

Joseph ​Ratzinger utolsó professzori éveiben alakult meg az a tanítványi kör, mely Stephan Otto Horn szalvatoriánus, korábbi passaui fundamentálteológiai professzor vezetésével válogatást állított össe Ratzinger bíboros teológiai műveiből. A jelen kötetben négy évtized szellemi alkotásai szerepelnek.
A II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) mint teológiai szakértő vett részt Ratzinger professzor, és végigkísérte az Egyház teológiai, lelki és szellemi megújulását. A címben szereplő „közép” a jelenlegi sokszínű teológiai nézetek közötti eligazodást jelzi. Amikor a filozófiai, a művészi, a társadalmi megoldások nem vezetnek sikerre az egyén vagy a közösség életében, felmerül a lehetősége a vallási vagy „isteni” válasznak a mai élet kihívásaival szemben.
Három nagy fejezetcím fogja egybe Joseph Ratzinger meglátásait, melyeket tanulmányokban, cikkekben és előadásokban fejtett ki. Az első a keresztény hit sajátos megjelenésével kapcsolatos írásokat tartalmazza, a második az egyház… (tovább)


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A „felvilágosodás”, melyet áttörésnek nevezhetünk egy kizárólag racionális valóságfelfogásra irányuló beállítottság felé, saját abszolút tényezővel rendelkezik: a racionális ("tudományos") megismeréssel. Amikor a tudomány világnézetté válik – és pontosan ezt az esetet kell „felvilágosodásnak” nevezni –, akkor ez az abszolútság kizárólagos lesz, a tudományos megismerés egyedüli érvényességének állításává válik, s ezért az egészen más szinten álló vallási abszolútumot kétségbe vonja. Ebben az esetben a hívő, illetve egyszerűen vallásos embernek rá kell mutatnia ezen abszolútum [ti. a felvilágosodás] korlátaira. Csak bizonyos meghatározott keretek között mozog, amelyen belül viszont szigorúan érvényes. De azt állítani, hogy az ember csak ezeken a határokon belül képes a megismerésre, egy alaptalan előzetes döntés, amit ráadásul a tapasztalat meghazudtol.

Lunemorte P>!

A nirvána keresztény alternatívája a Szentháromság, az a végső egység, melyben az én és a te szembeállítása nincs visszavonva, hanem egymásba fonódik a Szentlélekben. Istenben személyek vannak, s éppen ezért Isten a végső egység megvalósulása. Az Egyház legbelsőbb lényege: felülemelkedés az én és te közti határon, az emberek egymás közti egyesülése, túllépés önmagunkon, annak az alapnak az elérése, ami az örök szeretet. Az Egyház az emberiség bevonása a három személyű Isten létmódjába. Az egy – az egy Isten, aki egymaga felállította és hordozta a világmindenség sátrát, a három – aki megnyitotta a világmindenség kapuját, melyen át az ember beléphet Isten szeretetébe, és a tizenkettő – mely megadja nekünk az élet mércéjét, a rend mércéje az igazság, mely felszabadít. Ami tulajdonképpen egyedül fontos […], ez pedig az egyesülés Istennel, mely az emberek egységének és szabadságának előfeltétele.

Lunemorte P>!

A keresztény hit meghatározója az, ami létrehozza – hit a szentháromságos Istenben, az egyház közösségében, az üdvtörténet középpontjának – a keresztre feszítésnek és feltámadásnak – ünneplő megemlékezése. Látható, hogy ez a közép nem egyszerűen «időtlen igazság», mely örök eszmeként kapcsolatok nélkül lebeg a változó tények tere felett. Ez a közép szorosan kötődik a «hiszek egy» megvallásához, az embert bekapcsolja a szentháromsági szeretet dinamikus körébe, mely nemcsak szubjektumot és objektumot egyesít, hanem az egymástól elszakadó szubjektumokat is közel hozzá egymáshoz, de nem fosztja meg őket saját lényegüktől. Ez a teremtő szeretet nem vak akarat vagy csak tisztán érzés, hanem mint szeretet értelem, s mint értelem Logosz, minden valóság teremtő értelme, ezért logika, gondolkodás és szó nélkül nem tudunk megfelelni neki. Mivel azonban az igaz értelem nem a gondolat absztrakciójában, hanem a szív megtisztításában fejeződik ki, ezért egy úthoz kötődik, melyet az járt be előttünk, akiről elmondhatjuk: ő az Ige, a Logosz. Ez az út a halál és a feltámadás.

Lunemorte P>!

A döntő lépés számomra az volt, amikor megtanultam megérteni az Ó- és Újszövetség összefüggését, melyen az egyházatyák egész teológiája alapszik.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Szent Ágoston: Vallomások
Leszek Kołakowski: Isten nem adósunk semmivel
A katolikus egyház katekizmusának kompendiuma
Csőgl János: Tedd magad igaz emberré
Nemeshegyi Péter: „Megesett rajtuk a szíve”
Bruno Chenu – François Courdreau (szerk.): A katolikusok hite
II. János Pál: Korunk hitoktatásáról
Nehéz Márta Mirjam: Szűzanyám, Tied akarok lenni