Éjszakai ​fürdés 13 csillagozás

Joseph Olshan: Éjszakai fürdés

Tíz éve már, hogy Will párja egy éjjel úszni indult, és nem tért vissza. A fiút azóta gyötri a kétség, vajon szerelmét elnyelte-e az óceán, vagy Chad ezt a kegyetlen módját választotta a szakításnak. Egy évtizeddel később egy másik óceán partján Will megismerkedik Seannal, akinek életére éppen akkor hasonlóan rejtélyes tragédia vet árnyékot. Bontakozó kapcsolalukban támasz is lehet ez a véletlen egybeesés, de akár végzetes akadály is… Olshan olykor fanyar humorú, máskor keserűen szomorú írása meghökkentő őszinteséggel mutatja be a modern párkapcsolatok gyönyörei mellett a hullámvölgyeket és a súlyos konfliktusokat is. A kusza érzelmek hű ábrázolása és a szenvedély erejének érzékeltetése azonban a szokatlan megközelítés ellenére is általános érvényűvé teszi ezt a könnyed hangú, mégis komoly tartalmú regényt.

Eredeti cím: Nightswimmer

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Palatinus, Budapest, 2005
260 oldal · ISBN: 9789639578371 · Fordította: Megyeri Andrea

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
ValerinLanz P
Joseph Olshan: Éjszakai fürdés

A főszereplő mintha én magam lettem volna.
Nem volt ez egy minden ízében tökéletes könyv, mégis megérdemli tőlem a max csillagot… mert megfogott, mert töprengtem és dühöngtem rajta, és az olvasás befejezése után is azon pörög az agyam, hogy vajon történhetett volna-e másként…
Mondhatjuk azt, hogy Will egy tipikus meleg pasi, aki benne van a futó kalandokban is, de ahogy megjegyezte, arra vágyik, hogy a párja inkább egy csendes helyre utazzon el vele, és ne a Melegparádéra mutogatni magát. Tíz évvel ezelőtt érte egy hatalmas megrázkódtatás, hiszen az aktuális éjszakai fürdőzésükből egyedül tért vissza. Chadet ugye nem ismerhettük meg teljesen, csak a leírásokból… de bármi is történt vele… nem kedveltem valamiért. Főleg, ha tényleg csak megrendezte az egészet, hogy szabaduljon a kapcsolatból. Meg különben is, ahogy Will leírta, hogy spoiler
És aztán egyszer csak, mint derült égből villámcsapás, Will megismeri Seant. És szerintem kvázi azonnal bele is zúg. Pedig ha Chad volt problémás, akkor Seanra már szavaim sincsenek. Kimondom kereken, utáltam a fickót! Nem csak azért, mert spoiler Érdekes volt egyébként megfigyelni, hogy szinte az összes szereplő a rossz partnerhez vonzódott… Will is elkerülhette volna inkább Seant… Bobby szintén, akinek ott lett volna José… Peter meg szintúgy, aki Sebastiannal van benne egy örök körforgásban…
Egyébként Willben nem egyszer magamra ismertem… főleg annál a jelenetnél, amikor elkeseredetten várta, hogy Sean felhívja, hogy jelt adjon magáról. Olyan kegyetlen az élet! Milyen szép is lenne, ha mindenkinek tetszenénk, aki nekünk is bejön!
Kedvenc karakterem – valamiért – egyértelműen Greg volt. Nagyon szerettem a kutyás jeleneteiket, annyira látszott, hogy tényleg szereti őket az állat! És nem értettem, spoiler Szóval ez szívfájdalom volt számomra… tényleg nem értettem, miért így történt.
A vége… spoiler Talán gonosz vagyok, de Sean sem volt valami korrekt szinte senkivel sem.
Nagyon érdekes és elgondolkodtató könyv volt, itt is köszönöm drága @shadowhunter1975, hogy lehetővé tetted számomra az elolvasását! *-*

1 hozzászólás
>!
Snowberry
Joseph Olshan: Éjszakai fürdés

Érzelmes, mély írás az emberi lélekről, viselkedésről, szerelemről, szeretetről, ragaszkodásról, kapcsolatokról és a feldogozhatatlan feldolgozásáról Témájából adódóan néhol túlfűtött, talán túl szókimondó is, ami nélkül meglettem volna, de összességében szép könyv volt.

>!
Ncskcsk
Joseph Olshan: Éjszakai fürdés

Gyönyörűen leírt, igazi szívhez szóló könyv. Amikor olvastam éreztem bensőségét, mintha az egész csak nekem íródott volna, ezzel még közelebb éreztem magam a szereplőhöz és a történethez. Nem mondanám, hogy szórakoztató, viszont szép, és mélyen elgondolkodtató, tele utalásokkal. Aki szereti az ilyen könyveket, amik ráadásul lassú folyásúak, mégis ringatóak, akár egy csendes folyó rész, annak csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
utolso

– Mit csinálnál, ha egy nap odamennék hozzád és az arcom szét volna roncsolva? Faképnél hagynál?
– Nem is tudtam, hogy már ott tartunk, hogy elhagyhatlak.
– Jól van, na, tudod, mire gondolok. Tegyük föl, hogy ott tartanánk.
– Mit szólsz mondjuk ehhez: megvakítanám magam, hogy ne kelljen látnom, amit veled tettek.
Hátravetett fejjel fölkacagtál. – Atyám, milyen grandiózus ötlet. Tiszta tizenkilencedik század.
– Te csak ne gúnyold a tizenkilencedik századot. Nagyszerű regények születtek akkor.
– Ja, meg pocsék operák is – mondtad erre.

81-82. oldal

>!
utolso

És amikor a végén lehunyja a szemét, az életed legmagányosabb pillanata.

173. oldal

>!
Snowberry

Néha az erősségeink és nem a gyengeségeink teszik tönkre a szerelem jövőjét.

134. oldal

>!
Snowberry

Néha jobb is a bizonytalanság, mint ha tudja az ember az igazat. Mert úgysem tudhatja az ember a teljes igazságot senkiről. Még saját magáról sem.

158. oldal

>!
Snowberry

Minden ajándék azt mondja az embernek, nézd, milyen szép vagyok. Szeress engem és szeresd azt is akitől kaptál. Mint ahogy van, aki elolvas egy könyvet és beleszeret az írójába.

197. oldal

>!
ValerinLanz P

– Épp most láttalak.
– Láttál a parádén?
– Egy gyönyörű fekete férfival táncoltál.
– Igen? – kérdezted félszegen.
– Egy pillanatra összetévesztettem Istennel.

76-77. oldal

>!
ValerinLanz P

– A leszokást, a megszabadulást nem lehet erőltetni, Sean. Az emberi lélek úgy működik, hogy az egyik szerelem emlékét csak egy másik törölheti ki.
– Nem, szerintem ez nem így van. Előbb a kísértettől kell megszabadulni. Függetlenné kell válni. Csak akkor szabad összejönni valaki mással.

227. oldal

>!
utolso

Azt hiszem, túl törékeny volt ahhoz, hogy sokáig éljen.

91. oldal

>!
ValerinLanz P

A törülközőm felé gyalogolva azon morfondíroztam, hogy hiszen tulajdonképp minden rendben van, és nem olyan szörnyű dolog egyedül lenni. Végre egyszer nem kell egy kapcsolat miatt aggodalmaskodnom, nem kell örökké kompromisszumokat kötnöm. Szabad voltam és kész.

23. oldal

>!
Snowberry

Megpróbáltam elképzelni mennyi helyet foglalnak el a világban pusztán a megörökített emlékek,
és arra gondoltam ijesztő sebességgel növekszik az események rögzített lenyomatának aránya az események valóságos mennyiségéhez képest.

68. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: A három testőr
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Stendhal: A pármai kolostor
Cornelie C. G.: Érzelmi vírusveszély
Robin LaFevers: Halandó szív
Julia Quinn: Ami Londonban történt
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Diana Gabaldon: Az idegen