Gondolatok 8 csillagozás

Joseph Joubert: Gondolatok Joseph Joubert: Gondolatok

Az 1754 és 1827 között élt Joubert több mint 20 füzetet írt tele gondolataival élete utolsó négy évtizedében; e műve csak jóval halála után jelent meg. Gondolkodásmódja olyan utak kezdete, amelyek a romantikán túlmutatva arra törekszenek, hogy a jelenségeket egyszerre értelmezzék és érzékeltessék. Valéry jellegzetes mondása: „A valóságot csak képtelenséggel lehet kifejezni”, csupán kiélezett megfogalmazása annak, amit Joubert így írt egy barátjához intézett levélben: „Egy idő óta csakis annak kifejezésére törekszem, ami kifejezhetetlen.” Túl azon, hogy önmagunk megfigyelését és megismerését a gondolkodói őszinteség alapfeltételének tartotta, sokféleképpen vizsgálta az élet, az életvitel tartalmát és formáját. Sokat foglalkoztatták a stílus problémái: gondolatait a végtelenségig tömörítette, árnyalta, csiszolta: ezek közül a legszebbek és a legeredetibbek szerepelnek kötetünkben.

>!
Kairosz, Budapest, 2005
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638563214 · Fordította: Réz Pál
>!
Kairosz, Budapest, 1996
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638563214 · Fordította: Réz Pál
>!
Helikon, Budapest, 1988
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632078314 · Fordította: Réz Pál

Enciklopédia 42


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Joseph Joubert: Gondolatok

Aforizmákat olvasni veszélyes dolog. A műfaj mintha magában hordozná a banális álbölcselkedés, a hatásvadász okoskodás látszatát, és ezek a negatív benyomások egyáltalán nem magától a leírt szövegtől, hanem az olvasó kedélyállapotától függenek elsősorban – kivéve persze, ha kap az egész olvasás egy kultúrtörténeti idézőjelet, ami rákényszerít minket arra, hogy szigorúan egy adott kor egy adott eszmei univerzumába helyezve próbáljuk feldolgozni a velős bölcsességeket. Ez azt is jelenti, hogy egy joubert-i gondolat egészen máshogy hathat ebben a kötetben, mint mondjuk egy kortárs életmód/önsegítő/lelki béke blogban viszontlátva – de hála égnek el lehet mondani, hogy ilyen szinten átlátszó okosságokból azért kevés van a könyvben.

Joseph Joubert a francia filozófia közepesen prominens tagjának tűnik. Szellemisége jóval hangsúlyosabbnak hat, mint konkrét írott hagyatéka, ráadásul a könyvecskéből kiderül, hogy viszonylag hosszú szellemi utat járt be aktív évei során: egyes vélemények szerint az enciklopédisták racionalizmusa után a platonizmus és a panteizmus hatott rá, végül pedig a keresztény istenhit konzervatívabb ága – egy másik elemzői szempontból pedig a felvilágosult eszméktől vezetett az útja a hagyományos értékek, egyenesen a tekintélyuralom felé. Sajnos magukban az aforizmákban ezek a látványosnak tűnő evolúciós fordulatok nem szúrnak igazán szemet, sőt, nekem úgy tűnik, a szerkesztési elv direkt azt célozta meg, hogy a XX. századi ember számára továbbra is meríthető maradjon Joubert erkölcsi rendszere. Az összeválogatott gondolatok között vannak közel közhelyes igazságok (azért nem kék az ég, zöld a fű típusú agymenésekre kell gondolni), állandó erkölcsi tanításnak is felfogható intések (A számításból gyakorolt erény a bűn erénye. / Lehetetlen úgy üzletelni, hogy az embert be ne mocskolja a kapzsiság.), és valóban mélyebbre mutató elszólások, amik mögött sokkal több van, mint elsőre gondolnánk:
Ami lámpafényben igaz, nem mindig az napfényben.
Kevés festményt szeretek, kevés operát, kevés szobrot, kevés verset, mégis nagyon szeretem a művészetet.
A dobszó elűzi a gondolatokat. Mi sem természetesebb, mint hogy a dob kiváltképp katonai hangszer.

Ezekkel azért lehet mit kezdeni, de mivel továbbra is aforizmákról van szó, összepréselt, koncentrált eszmefuttatásokról, a valódi mögöttes tartalmat a befogadónak kell feltárnia – saját magában, immáron a könyv támogatása nélkül. Ebből fakadóan filozófiatörténeti adalékanyagként fontos a kiadvány, de egyébként akkor lehet elsősorban érdekes, ha kimondottan keressük, gyűjtjük az efféle irodalmi alkotásokat.

>!
Helikon, Budapest, 1988
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632078314 · Fordította: Réz Pál
8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Sohase sajnáld az időt, amit arra fordítasz, hogy jól tedd, amit teszel.

11. oldal (Kairosz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: idő
5 hozzászólás
>!
Sli SP

Amit ki tudsz bogozni, ne vágd ketté.

16. oldal (Kairosz, 2005)

2 hozzászólás
>!
Sli SP

Feleségnek csak azt a nőt válaszd, akit, ha férfi volna, barátnak választanál.

7. oldal (Kairosz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: barát · feleség
2 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I

Kevés festményt szeretek, kevés operát, kevés szobrot, kevés verset, mégis nagyon szeretem a művészetet.

118. oldal (Helikon, 1988)

>!
Ákos_Tóth I

A számításból gyakorolt erény a bűn erénye.

119. oldal (Helikon, 1988)

>!
Ákos_Tóth I

Nagy politikai drámák idején kevés ember alkalmas rá, hogy szerepet találjon ki magának, de sokan alkalmasak rá, hogy eljátsszák a rájuk osztott szerepet.

126. oldal (Helikon, 1988)

>!
Sli SP

Remekművek. A tehetség kezdi el, de csak a munka fejezheti be őket.

78. oldal (Kairosz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: munka · tehetség
>!
Ákos_Tóth I

Fordulj a fiatalokhoz: ők mindent tudnak.

118. oldal (Helikon, 1988)

>!
Sli SP

Fájdalom, a legnagyobb örömöket könyveknek köszönhetjük, a legnagyobb fájdalmakat emberek okozzák!

50. oldal (Kairosz, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · könyv · öröm
>!
Sli SP

Szabadnak lenni nem annyit jelent, mint azt tenni, amihez kedvünk van, hanem azt cselekedni, amit jónak és helyesnek tartunk.

119. oldal (Kairosz, 2005)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tyihák Katalin (szerk.): Az élet egyszerű…
Kristó Nagy István (szerk.): Bölcsességek könyve – Ezredvég
Vörösváry László: A szép és boldog élet művészete
Kassai Tibor: Szemenszedett bölcsességek
Köves József (szerk.): Bölcsek szíves ajándéka
200 jó mondás az emberről
François de La Rochefoucauld: Maximák
Ninon de Lenclos: A szerelemről
Anatole France: Coignard abbé véleményei / Epikur kertje
Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák