Záróra (A 22-es csapdája 2.) 33 csillagozás

Joseph Heller: Záróra Joseph Heller: Záróra Joseph Heller: Záróra

Joseph ​Hellert A 22-es csapdája indította el a világhír útján, 1961-ben. Most pályája végén súlyos betegségből lábadozva „hattyúdalában”, harminchárom év múltán visszatér a szállóigévé vált című alapkönyv szereplőihez: mi történik velük, mi maradt belőlük mára – az öregkori depresszióban szenvedő, de így is csillapíthatatlanul életvidám és dévaj Yossarianból, az egymást kiegészítő két jó barátból, a nyápic entellektüel Sammy Singerből és a robusztus üzletember Lew Rainowitzból, a gyanús üzelmeit egyre magasabb körökben és nagyobb mértékben űző Milo Minderbinderből és a szerencsétlen Tappman lelkészből, akinek sajátságos urológiai problémája – hogy tudniillik engedély nélkül nehézvizet pisil – átvezet a regény szürrealisztikus szatírává bomló, négy cselekményszálból sodort jelen idejű vonulatába, amelyben a század- és ezredvégi Amerika hatalmi berendezkedésének fekete humorban pácolt lidérces torzképe mered ránk. A Záróra többértelmű cím: zárórája és összefoglalása a könyv Heller… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
GABO, Budapest, 2005
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639635022 · Fordította: Szilágyi Tibor
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1996
510 oldal · ISBN: 963548383X · Fordította: Szilágyi Tibor
>!
Európa, Budapest, 1995
510 oldal · ISBN: 9630758229 · Fordította: Szilágyi Tibor

Most olvassa 2

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Joseph Heller: Záróra

Nyilván nem lehetett olyan jó, mint A 22-es csapdája. Ám ettől még ügyesen összefércelte a kettőt, azokra is gondolván, akik esetleg nem veszik a fáradtságot, hogy a nagy öregek ifjúkori történetét elolvassák, és teletűzdelte visszaemlékezésekkel. Ezen kívül beleírta saját magát, Vonnegutot és Švejket, a drezdai szőnyegbombázást, ezzel máris ellátva az érdeklődőt további olvasmányötletekkel arra az esetre, ha még nem ismerné Az ötös számú vágóhidat és Švejk mindenkor szívderítő és -szorító történetét. Beleírt még két új figurát, akik közül az egyik szintén ott volt Pianosán, a másik lenne az összekötő elem Vonnegut és Heller között Drezdával. Felbukkan az örökös Milo Mindenbinder és Tapmann lelkész is, mindkettő biztosítja az abszurdumot és szatírát a könyvben, Yossariannal vállvetve. Hogy mi változott? A helyszín és az életkor. De mindenki ugyanolyan hülye maradt. Bejöttek a képbe a betegségek, a fogyatkozó házastársak és barátok, kissé a nők is ritkulni kezdenek, de ez a tendencia nem vészes. A könyv lényege nyilván most is a társadalomkritika és a társadalmi szatíra, amit még mindig magas szinten művel, a boldogtalan olvasó meg csak kapkodja a fejét és nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön ennyi abszurdum láttán. Abszurdumok, amik sajnos nem is annyira valóságtól elrugaszkodottak.
Aki 22-es feelingre vágyik és ugyanazt a minőséget várja el, csalódni fog. Aki csak a lezárásra kíváncsi Heller-stílusban, az élvezni fogja :).

4 hozzászólás
AeS P>!
Joseph Heller: Záróra

Ez a könyv számomra nagyon megterhelő volt, még úgy is, hogy minden „folytatást” kellő elővigyázatossággal veszek kézbe.
Van valami nagyon mély szomorúság, ami végighúzódik az ötszáz oldalon, az öregségről, a betegségről, a túlélés hiábavalóságáról, ami engem még akkor is fejbe vert, amikor direkt arra próbáltam koncentrálni, hogy na de hát ő Heller, tudod, a vicces fiú, nem lesz itt semmi baj. Jaj, dehogynem.

sskkaa I>!
Joseph Heller: Záróra

Hülyeség lenne egy olyan műhöz mérni, mint a 22-es csapdája, ami nem csak az író munkásságában jelentős, de világszinten is. Persze attól még az elvárás az íróval szemben elég nagy volt nálam, és nem is csalódtam. Szürreális élmény, egy olyan szatíra, amiből nem hiányzik a fekete humor sem. A II. világháborús téma mellett Heller újra visszatér központi témájához, az amerikai zsidó közösséghez. Ilyen szempontból inkább hasonlított a Gold a mennybe megy című regényére, de sok szempontból hihetné az ember rá, hogy egy Vonnegut regény – akiről nem is egyszer említést tesz művében. Összességében véve egy igazán jó regény, de azért nem a legjobb

Kóczán_Krisztián>!
Joseph Heller: Záróra

Szürrealisztikus, őrült, mint A 22-es csapdája. A szereplők egy része magával vitte a személyiségét, s így formálta a háborút. Mások személyiségét pont a világégés formálta azzá, ami lett, s folytatta a békeidőben is azt a sok abszurd dolgot, amit katonaként. Idős emberként is csapongó, felelőtlen, rövidtávú hasznot kereső; avagy pont olyan szerencsétlen, mint annak előtte. A 22-es csapdája itt is előfordul, többször is. Lehetetlen élethelyzetek, önmagukba visszatérő logikai ösvények. Ilyenek vagyunk, emberek. Az elején, közepén, nem tetszett a sok szabad fogalmazás, a sok trágárság, majd elgondolkodtam… ilyen a környezetünk, sajnos. Szarkasztikus görbe tükör ez, mindnyájunknak.

Sceurpien I>!
Joseph Heller: Záróra

Ez a könyv igazából hattyúdal, csak azért nem méltatlan folytatásnak, mert nyomokban tartalmazza azt, ami miatt az első zseniális volt. De csak nyomokban. Olvasható, de kevésbé mozgalmas, szerethető, de kevésbé szórakoztató.

Sytix>!
Joseph Heller: Záróra

Talán túlzott elvárásokkal fogtam hozzá az olvasáshoz azokra az élményeimre alapozva, melyeket az előzménykönyvként jelzett A 22-es csapdája jelentett nekem. Bár eléggé régen olvastam az alapművet, de máig kellemes emlékként tekintek a 2. világháború idején játszódó, a lehető legkülönfélébb szereplőket felvonultató, humorban is bővelkedő történetre.
Mindezen előzmények után fogtam hozzá ehhez a könyvhöz. Sajnos elég hamar szembesültem a ténnyel, miszerint egy zseniális alapmű megismétlése, folytatása a legtöbb esetben nem lehetséges. Az egyetlen, számomra értékelhető része a könyvnek A 22-es csapdájában olvasott sztorik ismételt felelevenítése volt az eredeti szereplőkön keresztül, azonban ez önmagában nem volt elég ahhoz, hogy a Zárórát is a kellemes olvasmányaim közé soroljam.


Népszerű idézetek

wtg1909>!

A háborúra mindig van elég. A béke az, ami túl költséges.

229

1 hozzászólás
wtg1909>!

Nincs mindig igazam, de szinte sohasem tévedek.

136. oldal

2 hozzászólás
wtg1909>!

Egy asszony, aki a bíróság tagja volt, önként lemondott, tizennégy perccel azután, hogy megkörnyékezték. Magyarázatként azzal hozakodott elő, hogy ellenállhatatlanul vágyik visszatérni arra a területre, amelyet mindig a legjobban szeretett: a házimunkához. Világéletében arra törekedett, szögezte le, hogy csak háziasszony legyen.

175. oldal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

A tájékoztatás szabadságát kimondó törvény, magyarázta a lelkész, olyan szövetségi rendelkezés, amely kötelezi a kormányszerveket, hogy bocsássák rendelkezésre minden információjukat bárkiről, aki ezért folyamodik, kivéve azokat az információkat, amelyeket nem akarnak kiadni.

wtg1909>!

Feleségéről és gyermekeiről végrendeletében megfelelően gondoskodott, de a tulajdonleveleket, a hitelleveleket és váltókat, valamint nagy mennyiségű készpénzt utasítása szerint egy elpusztíthatatlan, lepecsételt, vízálló ládikóba rakták, és vele együtt temették el a brooklyni Green-Wood temetőben a sírjába, sírkövére pedig a következő feliratot vésték:
Sok remény szállt sírba itt

114. oldal

16 hozzászólás
wtg1909>!

-Velem az a helyzet – felelte az alelnök –, hogy mikor elszántam magam valamire, mindig sikerült is végbevinnem. Késő bánat ebgondolat, ami elmúlt, elmúlt. De ha egyszer kitűzök egy célt, akkor azt elérem, könyörtelenül.
-Értem – mondta Noodles pillanatnyi meglepetése elmúltával, mikor úgy sejtette, hogy alkalmat kapott a hozzászólásra. – És azt mondja, az volt az egyetlen célja, hogy alelnök legyen?
-Ó, igen, határozottan, határozottan. És könyörtelenül el is értem.
-Hogyan?
-Igen mondtam, mikor felkértek, hogy vállaljam el. Tudja, Mr Cook… szólíthatom Noodlesnak? Köszönöm. Megtisztel… szerintem az alelnök hivatalát egy szóval lehet a legjobban leírni, mégpedig azzal, hogy legyen résen. Vagy ez két szó?
-Azt hiszem, kettő.

180. oldal

wtg1909>!

– Polgármester még a polgármester? Bíboros még a bíboros? Az a pöcs még a hivatalban van?
– Melyik pöcs?
– Akármelyik pöcs, az, aki hivatalban van. Azt akarom, hogy az összes pöcsök repüljenek.

29. oldal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

Ha Isten bármit megtehet, akkor hibát is követhet el.

402. oldal

wtg1909>!

Pénz nélkül pokol tud lenni az élet.

116. oldal

fdzsi>!

– Normális körülmények közt, uraim, lobbizhatnék a legkülönbek közt is. De most megjelent az etika a kormányzatban.
– Ki vezeti az etikai minisztériumot?
– Betöltetlenül tartják az állást, amíg Porter Lovejoy ki nem szabadul a börtönből.

417. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
J. D. Robb: Halálos rögeszme
Emma Chase: Behálózva
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Meggin Cabot: A fiú a házból
Lawrence Block: Betörő a szekrényben