A ​22-es csapdája (A 22-es csapdája 1.) 937 csillagozás

Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája

Ismét egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten -a háborún – belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába… A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények · Lektúra könyvek Kriterion

>!
GABO, Budapest, 2019
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068471 · Fordította: Papp Zoltán
>!
Akkord, Budapest, 2011
634 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636894696 · Fordította: Papp Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2009
636 oldal · ISBN: 9789636892685 · Fordította: Papp Zoltán

10 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

John Yossarian · Félkupica Fehér Főnök · Milo Minderbinder


Kedvencelte 285

Most olvassa 105

Várólistára tette 871

Kívánságlistára tette 372

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

dontpanic>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

A 22-es csapdája című könyv alaptézise az, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Így tehát A 22-es csapdája című könyv is értelmetlen, hiszen a háborúról szól. Ám mivel A 22-es csapdája megfogalmazza ezt az alaptézis, ezért a könyvnek van értelme. Ez az alaptézis kimondja, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Tehát A 22-es csapdája…

6 hozzászólás
Piintyő>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Nahát, nahát…..az elején nem gondoltam, hogy meg tudom kedvelni… persze tudom, türelmesnek kell lenni, míg felvezeti az író a szereplőket, beindítja a cselekményt, nem is ezzel volt bajom…. a szatírával, mint műfajjal nem nagyon vagyok kibékülve… ez is helyenként kifejezetten idegesített. no, azért csak-csak megbarátkoztunk, megszerettem ezeket a kissé ütődött, esetlen, minden hájjal megkent figurákat, tetszettek a találó nevek, a tisztek alakja viszont szinte kivétel nélkül idegesített, persze érteni vélem a célját, s biztos helyes is így ez, hiszen jól lejön belőle a háború értelmetlen volta, a tisztek kicsinyes, egymás ellen való játszmája, a katonák (jelen esetben repülősök) életének semmibe vétele, és mégis…
Olvasás közben gyakran eszembe jutott a Száll a kakukk fészkére, rokonságot érzek vele…. de ez (bár lehet, hogy az élmény friss volta is hozzájárul) humoros volta mellett is megrendítőbb…. azok a fiatal életek….. értelmetlen halálok…. nem csoda, hogy őrültek ezek a kurvapecérek….. nagyon amerikaiak….. s mivel foglalkoznak hát?
Férfi barcohba:
1. – Gondoltam valamit.
– Sör?
– Nem.
– Punci?
– Az.
2. – Na, megint gondoltam valamit.
– Punci?
– Az.
3. – Na, megint gondoltam valamit.
– Az?
– Az.
Lehet, hogy elsősorban férfi-könyv, de azért a vagányabb csajok bátran vállalkozhatnak rá.
hogy mennyi is legyen? mondjuk négyésfél ……

32 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

„Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.”

Nem kis türelemre volt szükségem, mire végig rágtam magam az elején.
Persze pontosan tudom, hogy szükséges az írónak felvezetni a karaktereket, a cselekményt, mégis úgy éreztem húzzák az idegeimet feleslegesen…de valahogy túl jutottam ezen is és kellemeset csalódtam.
Hiszem azt, hogy alap mű és újra fogom olvasni.

gabiica P>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Zseniális. Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem. Aztán mégis…
Sokáig azon gondolkoztam, hogy mi is fogott meg benne ennyire, de még most sem igazán jöttem rá a válaszra.
Tökéletesen mutatja be a háborúk és harcok abszurditását, még ha nem is feltétlenül nyíltan kimondva. A 22-es csapdájába beleesni nagyon könnyű, kikecmeregni belőle azonban már elég nehéz. Én beleestem ebbe a könyvbe, és a hatása miatt nehezen mondok majd le róla.
Mindenki őrült, az olvasó is kicsit őrültté válik ettől az egésztől, épp ezért olyan jó.

marschlako>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Második világháborús kalauz stopposoknak.

Douglas Adams könyvei mellett még a Halló, halló c. örökbecsű filmsorozat merült fel gyakran bennem Joseph Heller regényének olvasása közben. Csak ez mindkettőnél egy kicsit súlyosabb; történetei mögött sajnos a nagy b.d.s valóság húzódik meg. Abszurd eseményei lehetetlennek tűnnek: á, ez nem lehet igaz. Aztán ha jobban belegondolunk, dehogynem, a görbe tükör képét a realitás talajára levetítve ott áll előttünk az emberiség rákfenéje.

Milo gépeit mindenütt ismerték. Szabad járásuk volt mindenfelé, és egy napon Milo szerződést kötött az amerikai katonai hatóságokkal a németek kezén levő orvietói országúti híd bombázására, a német katonai hatóságokkal pedig az orvietói híd légelhárító ágyúkkal való megvédésére saját támadásával szemben. A hídnak az amerikai fél javára történő megtámadásáért a teljes hadműveleti költség megtérítését számította fel, plusz hat százalékot, a hídnak a német fél javára történő megvédéséért pedig ugyanazt a költség-plusz-hat-százalékot, megtoldva minden egyes általa lelőtt amerikai gép után ezer dollár külön jutalékkal. Kimutatta, hogy ezen egyezmények ratifikálása nagyon fontos győzelemnek tekinthető a magánkereskedelem részéről, mivel mindkét ország hadserege állami tulajdonban levő intézmény. Mihelyt az egyezséget aláírták, semmi értelme sem lett volna fölhasználni a szindikátus anyagi erőit a híd megtámadására, illetve megvédésére, hiszen erre a célra mindkét kormánynak elegendő embere és hadianyaga állt készenlétben ott helyben, amit készségesen fel is használtak, és a végén Milo fantasztikus hasznot sepert be mindkét féltől azzal, hogy semmi mást nem tett, csupán kétszer aláírta a nevét.

S ez még nem is a legabszurdabb jelenet. Amikor azt hisszük, na ez már sok, ennél több már nem jöhet, akkor de bizony, hogy jön. Nevetni lehet rajta? Néha a fájdalom valóban keserű mosolyba csap át, de ez a könyv inkább mélységesen szomorú, mintsem komikus.

2 hozzászólás
Sapadtribizli>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Fantasztikus könyv!
Ha csak azt mondom el, hogy egy nagyon fárasztó nap után, mikor úgy éreztem magam, mint akit összevertek, mert sajgott minden porcikám az egész napos eperszedés után, elővettem a könyvet, és hangosan megnevettetett, akkor már nagyon sok mindent elmondtam róla!
Nagyon elmés könyv! Szórakoztató, megdöbbentő, szívfacsaró… Briliáns, hogy össze-vissza vannak elmondva a történetek, soha nem lehet tudni, hogy éppen melyilk időben vagyunk – mintha mi is bekerültünk volna ebbe az ördöngős háborúba, a 22-es csapdájába!
Tényleg minden abszurd – éppen ezért nagyon emberi, és nagyon-nagyon szerethető!

1 hozzászólás
fióka>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Vannak örök könyvek. Ez az. Számlálhatatlan újraolvasás után határozottan ki merem jelenteni, s aki nem hiszi, minél sürgősebben járjon utána. Akár még egyszer :).
Nem véletlenül kultkönyv, ahogy nem véletlenül az a Švejk sem. A szomorú az, hogy aki érti, annak csak megerősítésül szolgál az egész, tartószerkezetül, aki meg nem, annak hiába íródott. Meg- és feloldhatatlan probléma. De remény mindig van, hiszen az is kiderül a végén, hogy Orr fejét miért kalapálta olyan kitartóan a kurvája.
Vannak dolgok, amiket mindig is tudtunk, vannak, amikre későn jövünk rá, de szerencsére nem túl későn és vannak persze olyanok is, amik már csak utólagos felismerések, a változtatás bárminemű lehetősége nélkül. Sikoltóan szorongató, mellkasra telepedő tömény borzalom, abszurd groteszk, vagy groteszk abszurdum az egész könyv. Mert hiába nevetsz, hiszen kénytelen vagy, ez talán inkább azért történik, hogy ne sírj. Van, amikor az egyik jobb, van, amikor a másik és mindkettőt kell: sírni és kacagni is. A háborún, az emberiségnek ezen a legelvetemültebb, állandósult heveny elmebaján és a texasi (magyar, német, blabla) hazafiakon nincs mit nevetni. És mégis nevetsz, ha nem akarsz becsavarodni. Szerencsére van Yossarian, és van Švejk, és vannak még könyvek, és az ember muszáj maximum tíz évenként újraolvassa mindkettőt, hogy újra és újra megerősítse magát abban a biztos tudatban, hogy a hazafiak halálosan veszélyesek, a háborút kiötlők elmebetegek és hogy az egyetlen normális dolog, amit az ember tehet, hogy nagyon szilárdan elhatárolódik minden ilyesmitől és ebben a döntésében állhatatos marad. Mint a tiszteletes, akinek remélhetőleg szintén sikerült.
A Yossarianok erőt adnak, amikor az már nincs vagy fogytán van. Mert elhiteti az emberrel, hogy van kiút, hogy nincs egyedül és hogy talán meg lehet csinálni. És ez a talán sokszor a mindent jelenti.

12 hozzászólás
Cukormalac>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Tisztában vagyok vele, mekkora és mennyire klasszikusnak számító, kultikus darab ez, s mint ilyen, abba a kategóriába tartozik, hogy igazából már mindent elmondtak róla, a sokszázadik szöveges értékelő pedig nem igazán tudja, hogy mit is tehetne hozzá érdemben az előtte leírtakhoz, szorítkozzunk hát a lényegre: nagyon humoros, nagyon abszurd, végtelenül groteszk, mégis valósághű, de akkor is nagyon, nagyooon sok… Mintha A tizedes meg a többiek (egyik kedvenc filmem egyébként) végtelenített változatát nézném, csak leírva, méghozzá a Monty Python teljes tagsága által, vendégművészekkel kiegészítve. Arról mondjuk egy pillanatig sincs szó, hogy ez egy unalmas regény lenne. Nem az, csak elsőre valamiért egyszerűbbnek tűnt, hiába a tetemes oldalszám: sikerült belelendülni, elkaptam a hangulatát, ráéreztem Heller agytekervényeinek mozgására és még azt is lazán figyelmen kívül tudtam hagyni, hogy itt bizony a történet csak másodlagos.

Amit tulajdonképpen kapunk, az mindvégig egy óriási expozíció, melyből rétegenként felfejtve az ismeretlen eredetű és színű foltokkal teli, tábori kórházbeli lepedőket, ismerhetjük meg szereplőinket, egy rakás fél- vagy tán egészen örült fickót és nőszemélyt a második világháborúban. És hiába használjuk viszonylag gyakran mindennapjainkban is a címet elegáns szófordulatként, talán az olvasást követően sem kerülünk tisztába azzal, mit is jelent… Annyi biztos, hogy nem véletlenül emelkedett olyan státuszba ez a könyv, amilyenbe sikerült neki az évek során, részében a belőle készült parádés filmnek köszönhetően: tipikusan olyan szituációkban találhatjuk magunkat egyfolytában, amikor már kínunkban nevetünk, ez pedig könnyen lehet, még gyakoribb, mint az ellenkezője. Ha nem is a 22-es csapdája, akkor ördögi kör. Kissé túlrajzolt, de talán pont ezért is hiteles karakterek. (Milo az abszolút kedvenc, bár Őrnagy őrnagyot is bírtam.) Hosszú küzdelem, de megéri beleállni. Laza, fesztelen, kissé pofátlan és hát lássuk be, egyáltalán nem píszí. A mai világban esélytelen lenne, hogy egy ilyen csak úgy rászabadulhasson a világra, de erre (is) teszünk – háborúban és szerelemben sincs alku, az életet pedig csak úgy érdemes élni, ha teszünk a konvenciókra.

Többek között ezt az életérzést is közvetítette számomra a könyv, amit ha évek múlva újraolvasnék, minden bizonnyal másképp értékelnék (előfordulhat, hogy kiválóra), egyelőre maradok a négyesben, lévén egy ponton már kissé belecsavarodtam, de legalább nem vesztettem el a kontrollt. Újabb bakancslistás tételt sikerült teljesítenem, ráadásul viszonylag elégedetten, a folytatáson pedig még gondolkodom – azzal kapcsolatban azért még vannak fenntartásaim.

>!
Európa, Budapest, 1977
668 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630709457 · Fordította: Papp Zoltán · Illusztrálta: Papp Oszkár
eme>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

A 22-es csapdája nem létezik, efelől biztos volt, de mit számít az. Ami számított, az az volt, hogy mindenki azt hitte, hogy létezik, és ez rosszabb volt, mert megfoghatatlan volt, nem volt szövege, amit nevetségessé lehetne tenni, vagy meg lehetne cáfolni, amit vádolni lehetne, kritizálni, támadni, javítani, gyűlölni, gyalázni, leköpni, széttépni, megtaposni vagy elégetni.

Akárhányszor olvasom ezt a regényt, az az érzésem, hogy értem, de még mindig nem hiszem, hogy értem. Mert hát meg lehet ezt érteni? A halott embert a sátorban? A rettegés normális állapotát? A lidércnyomásokkal és sikoltozássokkal tele sötét éjszakát? Az ötcentért árult hétcentes tojást? A 22-es paragrafust? Ezt az egész őrületet?
Elszorult torokkal és összeszorított fogakkal küldöm melegebb éghajlatra azokat, akik dicsekednek azzal, amit szégyenleniük kellene. És érzem, hogy valahol ez az egész merénylet ellenem is.
De… Akárhányszor olvasom ezt a regényt, az az érzésem, hogy a 22-es csapdája valahogy mégsem annyira megfoghatatlan. Hogy bizony nevetségessé lehet tenni – és vigyorgok is rendesen olvasás közben. Van mit cáfolni, vádolni, van mit kritizálni, támadni és így tovább. És ez itt sikerül is. Ez a könyv olyan meztelenre vetkőzteti a valóságot, mint amilyen meztelenül kuporog Yossarian a fán. És miközben a császár új ruháját mutogatja, Hóden felfedi titkát… A nyers, véres, zsigerekig menő titkot: Szellemétől megfosztva az ember hulladék.
A kérdés: halni, vagy nem halni meg az is: hulladéknak lenni, vagy nem hulladéknak lenni. Mert néha, ritkán, mintegy csoda, az emberi értelem, kitartás, állhatatosság csodája folytán el lehet tűnni egy felhőben, és a „túlvilágról” üzenetet lehet küldeni, reményt adni, példát mutatni.
A fődolog, hogy elszántak legyünk.

4 hozzászólás
SDániel P>!
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Van egy vicc:

A második világháborúban bevetésre indul egy bombázórepülő. A pilóta indulás előtt előhúz egy 38-as pisztolyt és odaszól a navigátornak:
– Tudod ez mire való?
– Nem, mire? – kérdezi a navigátor.
– Azoknak a navigátoroknak tartogatom, akik miatt eltévedünk!
Erre a navigátor előhúz egy 45-öst.
– Az meg mire való? – kérdi a pilóta.
– Hogy őszinte legyek, én előbb fogom tudni, ha esetleg eltévednénk…

Azt hiszem ez mindent elmond, amit Heller regényéről el lehetne mondani. Az egész háború bolhacirkusz, vásári komédia – éppen csak azoknak nem, akik benne vannak! A vezénylők és nyerészkedők persze kedélyesen villoghatnak vele; végülis mit számít eggyel több rombolás vagy haláleset, ha jár érte egy újabb plecsni, előléptetés vagy hogy a New York Times címlapján mosolyghatnak, esetleg folyik a pénz dögivel?
A szereplők abszolút eltaláltak, főleg Yossarian, akinek cinizmusa mögött mély humánum lapul. Milo karaktere a fent említett nyerészkedők közé is tartozhatna, de valahogy mégsem,hisz jobbára csak egy kis hal, aki próbál elevickélni, és egy kis haszonra szert tenni.
Rejtő Jenő, B. Traven elismerően hümmögött volna a 22-es csapdájára…

>!
GABO, Budapest, 2019
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068471 · Fordította: Papp Zoltán
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

zuzm>!

Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.

1 hozzászólás
Masszaraks>!

A texasiról kiderült, hogy jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta.

8. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell. Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett.
– Ez ám a csapda, ez a 22-es – jegyezte meg.

51. oldal (Európa)

Evione>!

Hát hogyan láthatná, hogy legyek vannak a szemében, hogyha legyek vannak a szemében?

5 - Félkupica Fehér Főnök

Evione>!

A 22-es kimondja, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni.

39 - Az örök város

1 hozzászólás
Evione>!

– Metcalf.
– Parancs.
– Nem megmondtam magának, hogy tartsa azt a hülye pofáját?
– Igenis, ezredes úr.
– Akkor tartsa azt a hülye pofáját, amikor én azt mondom magának, hogy tartsa azt a hülye pofáját. Megértette? Beszéljen kérem hangosabban, nem értem, mit mond.
– Igenis, ezredes úr. Én…
– Metcalf, ez a maga lába, amin állok?
– Nem, ezredes úr. Valószínűleg Scheisskopf hadnagy lába.
– Nem az én lábam – mondta Scheisskopf hadnagy.
– Akkor lehet, hogy mégis az én lábam – mondta Metcalf őrnagy.
– Vigye innen.
– Igenis, ezredes úr. De először önnek kell elvinnie a lábát, ezredes úr. Rajta van az enyémen.
– Azt mondja, hogy vigyem innen a lábamat?
– Nem, dehogy mondom, ezredes úr.
– Akkor vigye innen a lábát, és tartsa azt a hülye pofáját.

8 - Scheisskopf hadnagy

bordeaux I>!

Mindig mélyen hatott az emberekre azzal, hogy mennyire nem hat rájuk.

88. oldal

Tmea>!

Vannak, akik középszerűnek születnek, vannak, akik elérik a középszerűséget, és vannak, akik nyögnek a középszerűség lármájában.

Sárhelyi_Erika I>!

A citromszínű bugyit viselő szobalány a harmincas éveit taposta, vidám volt, kövér és engedékeny, puha combjait és rengő farát citromszínű bugyiban hordta, amit akárkinek letolt, aki erre fölszólította. Nyílt, széles arca volt, és ő volt a legerkölcsösebb élő asszony a föld kerekén: mindenkinek lefeküdt, fajra, vallásra, színre vagy nemzetiségre való tekintet nélkül, nyájasan, vendéglátói gesztussal adta oda magát, nem vesztegetve fölöslegesen még azt a pillanatot sem, ami abban a pillanatban, amikor megragadták, arra kellett volna, hogy félretegye a seprűt, a rongyot vagy a portörlőt. Varázsa megközelíthetőségében gyökerezett, mint a Mount Everest, ott állt, és a férfiak, ha rájuk jött, mindig a tetejébe másztak.

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

A 22-es csapdája sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Henry Morton Robinson: A bíboros
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Bruce Henderson: Üldözöttek és katonák
Helen Bryan: A háború jegyesei
Charles Frazier: Hideghegy
William Styron: Nat Turner vallomásai
Randall Wallace: Pearl Harbor
Upton Sinclair: Rabszolgák
E. L. Doctorow: A nagy menet
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon