A ​22-es csapdája 737 csillagozás

Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája Joseph Heller: A 22-es csapdája

Ismét egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten -a háborún – belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába… A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.

Eredeti mű: Joseph Heller: Catch-22

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tartalomjegyzék

>!
Akkord, Budapest, 2011
634 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636894696 · Fordította: Papp Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2009
636 oldal · ISBN: 9789636892685 · Fordította: Papp Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2005
636 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637318623 · Fordította: Papp Zoltán

8 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

John Yossarian · Félkupica Fehér Főnök · Milo Minderbinder


Kedvencelte 233

Most olvassa 99

Várólistára tette 664

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

„Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.”

Nem kis türelemre volt szükségem, mire végig rágtam magam az elején.
Persze pontosan tudom, hogy szükséges az írónak felvezetni a karaktereket, a cselekményt, mégis úgy éreztem húzzák az idegeimet feleslegesen…de valahogy túl jutottam ezen is és kellemeset csalódtam.
Hiszem azt, hogy alap mű és újra fogom olvasni.

>!
Piintyő
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Nahát, nahát…..az elején nem gondoltam, hogy meg tudom kedvelni… persze tudom, türelmesnek kell lenni, míg felvezeti az író a szereplőket, beindítja a cselekményt, nem is ezzel volt bajom…. a szatírával, mint műfajjal nem nagyon vagyok kibékülve… ez is helyenként kifejezetten idegesített. no, azért csak-csak megbarátkoztunk, megszerettem ezeket a kissé ütődött, esetlen, minden hájjal megkent figurákat, tetszettek a találó nevek, a tisztek alakja viszont szinte kivétel nélkül idegesített, persze érteni vélem a célját, s biztos helyes is így ez, hiszen jól lejön belőle a háború értelmetlen volta, a tisztek kicsinyes, egymás ellen való játszmája, a katonák (jelen esetben repülősök) életének semmibe vétele, és mégis…
Olvasás közben gyakran eszembe jutott a Száll a kakukk fészkére, rokonságot érzek vele…. de ez (bár lehet, hogy az élmény friss volta is hozzájárul) humoros volta mellett is megrendítőbb…. azok a fiatal életek….. értelmetlen halálok…. nem csoda, hogy őrültek ezek a kurvapecérek….. nagyon amerikaiak….. s mivel foglalkoznak hát?
Férfi barcohba:
1. – Gondoltam valamit.
– Sör?
– Nem.
– Punci?
– Az.
2. – Na, megint gondoltam valamit.
– Punci?
– Az.
3. – Na, megint gondoltam valamit.
– Az?
– Az.
Lehet, hogy elsősorban férfi-könyv, de azért a vagányabb csajok bátran vállalkozhatnak rá.
hogy mennyi is legyen? mondjuk négyésfél ……

28 hozzászólás
>!
gabiica P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Zseniális. Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem. Aztán mégis…
Sokáig azon gondolkoztam, hogy mi is fogott meg benne ennyire, de még most sem igazán jöttem rá a válaszra.
Tökéletesen mutatja be a háborúk és harcok abszurditását, még ha nem is feltétlenül nyíltan kimondva. A 22-es csapdájába beleesni nagyon könnyű, kikecmeregni belőle azonban már elég nehéz. Én beleestem ebbe a könyvbe, és a hatása miatt nehezen mondok majd le róla.
Mindenki őrült, az olvasó is kicsit őrültté válik ettől az egésztől, épp ezért olyan jó.

>!
Sapadtribizli P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Fantasztikus könyv!
Ha csak azt mondom el, hogy egy nagyon fárasztó nap után, mikor úgy éreztem magam, mint akit összevertek, mert sajgott minden porcikám az egész napos eperszedés után, elővettem a könyvet, és hangosan megnevettetett, akkor már nagyon sok mindent elmondtam róla!
Nagyon elmés könyv! Szórakoztató, megdöbbentő, szívfacsaró… Briliáns, hogy össze-vissza vannak elmondva a történetek, soha nem lehet tudni, hogy éppen melyilk időben vagyunk – mintha mi is bekerültünk volna ebbe az ördöngős háborúba, a 22-es csapdájába!
Tényleg minden abszurd – éppen ezért nagyon emberi, és nagyon-nagyon szerethető!

1 hozzászólás
>!
fióka P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Vannak örök könyvek. Ez az. Számlálhatatlan újraolvasás után határozottan ki merem jelenteni, s aki nem hiszi, minél sürgősebben járjon utána. Akár még egyszer :).
Nem véletlenül kultkönyv, ahogy nem véletlenül az a Švejk sem. A szomorú az, hogy aki érti, annak csak megerősítésül szolgál az egész, tartószerkezetül, aki meg nem, annak hiába íródott. Meg- és feloldhatatlan probléma. De remény mindig van, hiszen az is kiderül a végén, hogy Orr fejét miért kalapálta olyan kitartóan a kurvája.
Vannak dolgok, amiket mindig is tudtunk, vannak, amikre későn jövünk rá, de szerencsére nem túl későn és vannak persze olyanok is, amik már csak utólagos felismerések, a változtatás bárminemű lehetősége nélkül. Sikoltóan szorongató, mellkasra telepedő tömény borzalom, abszurd groteszk, vagy groteszk abszurdum az egész könyv. Mert hiába nevetsz, hiszen kénytelen vagy, ez talán inkább azért történik, hogy ne sírj. Van, amikor az egyik jobb, van, amikor a másik és mindkettőt kell: sírni és kacagni is. A háborún, az emberiségnek ezen a legelvetemültebb, állandósult heveny elmebaján és a texasi (magyar, német, blabla) hazafiakon nincs mit nevetni. És mégis nevetsz, ha nem akarsz becsavarodni. Szerencsére van Yossarian, és van Švejk, és vannak még könyvek, és az ember muszáj maximum tíz évenként újraolvassa mindkettőt, hogy újra és újra megerősítse magát abban a biztos tudatban, hogy a hazafiak halálosan veszélyesek, a háborút kiötlők elmebetegek és hogy az egyetlen normális dolog, amit az ember tehet, hogy nagyon szilárdan elhatárolódik minden ilyesmitől és ebben a döntésében állhatatos marad. Mint a tiszteletes, akinek remélhetőleg szintén sikerült.
A Yossarianok erőt adnak, amikor az már nincs vagy fogytán van. Mert elhiteti az emberrel, hogy van kiút, hogy nincs egyedül és hogy talán meg lehet csinálni. És ez a talán sokszor a mindent jelenti.

12 hozzászólás
>!
dontpanic P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

A 22-es csapdája című könyv alaptézise az, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Így tehát A 22-es csapdája című könyv is értelmetlen, hiszen a háborúról szól. Ám mivel A 22-es csapdája megfogalmazza ezt az alaptézis, ezért a könyvnek van értelme. Ez az alaptézis kimondja, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Tehát A 22-es csapdája…

>!
eme P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

A 22-es csapdája nem létezik, efelől biztos volt, de mit számít az. Ami számított, az az volt, hogy mindenki azt hitte, hogy létezik, és ez rosszabb volt, mert megfoghatatlan volt, nem volt szövege, amit nevetségessé lehetne tenni, vagy meg lehetne cáfolni, amit vádolni lehetne, kritizálni, támadni, javítani, gyűlölni, gyalázni, leköpni, széttépni, megtaposni vagy elégetni.

Akárhányszor olvasom ezt a regényt, az az érzésem, hogy értem, de még mindig nem hiszem, hogy értem. Mert hát meg lehet ezt érteni? A halott embert a sátorban? A rettegés normális állapotát? A lidércnyomásokkal és sikoltozássokkal tele sötét éjszakát? Az ötcentért árult hétcentes tojást? A 22-es paragrafust? Ezt az egész őrületet?
Elszorult torokkal és összeszorított fogakkal küldöm melegebb éghajlatra azokat, akik dicsekednek azzal, amit szégyenleniük kellene. És érzem, hogy valahol ez az egész merénylet ellenem is.
De… Akárhányszor olvasom ezt a regényt, az az érzésem, hogy a 22-es csapdája valahogy mégsem annyira megfoghatatlan. Hogy bizony nevetségessé lehet tenni – és vigyorgok is rendesen olvasás közben. Van mit cáfolni, vádolni, van mit kritizálni, támadni és így tovább. És ez itt sikerül is. Ez a könyv olyan meztelenre vetkőzteti a valóságot, mint amilyen meztelenül kuporog Yossarian a fán. És miközben a császár új ruháját mutogatja, Hóden felfedi titkát… A nyers, véres, zsigerekig menő titkot: Szellemétől megfosztva az ember hulladék.
A kérdés: halni, vagy nem halni meg az is: hulladéknak lenni, vagy nem hulladéknak lenni. Mert néha, ritkán, mintegy csoda, az emberi értelem, kitartás, állhatatosság csodája folytán el lehet tűnni egy felhőben, és a „túlvilágról” üzenetet lehet küldeni, reményt adni, példát mutatni.
A fődolog, hogy elszántak legyünk.

4 hozzászólás
>!
nettikeee P
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Hát ez egy értelmetlen, oltári nagy baromság volt! Persze a jó értelemben.Szeretem az abszurd és nonszensz dolgokat, mert semmi normális nincs bennük.
Nem értem, ezt a könyvet, miért nem vettem elő hamarabb, miért félek a |mustread olvasmányoktól, és miért vagyok bolond? Mindhárom elég nehéz kérdés, bár a könyvet elolvasva rá kellett jönnöm, hogy ÉN mégsem vagyok őrült…
Csak nem tudok olvasni… Vagy mi…
Mert volt egy-két zagyvaság, amin háromszor mentem végig, de még mindig nem értettem, hogy miért csinálja ezt velem az íróóó? :D Azt hiszem, úgy hatvan bevetésnél vesztettem el végleg a fonalat, de még mindig nem értem Washington Irwing nevének a jelentését… Talán, ha befejezem angolul, az segíteni fog…

2 hozzászólás
>!
Farkas_Szonja
Joseph Heller: A 22-es csapdája

Bevallom, időbe telt, amíg beleestem a 22-es csapdájába, de úgy körülbelül 150 oldal után sikerült. Ragyogóan eredeti, vadul komikus és kellően hátborzongató regény, amely egyenlő mértékben vonzza az elismerést és a kritikákat. Nem véletlenül. A háború, a bombázások realista átadásán túlmutatva groteszk túlzásaival, sajátos, tiszta elmebajt idéző humorával a lehető leghatározottabban elítéli ezt az őrültséget, de kigúnyolja a katonaság és, a bürokrácia útvesztőit, a nacionalizmust, a túlzott ambíciót és fegyelmezettséget, az orvoslást és pszichiátriát, a lojalitást és szerelmet, a vallást, az emberiséget. Mindezt teszi úgy, hogy Yossarian főhősét összehozza a lehető legszélsőségesebb figurákkal, a legmagasabb katonai funkcióktól kezdve a római prostituáltakig. A dicső háborús törekvések senkit sem érdekelnek, csak a kirívó önérdek számít ezen a furcsa Pianosán, és ez roppant szórakoztató. Néha meg szomorú.
Yossarian valamikor bátor volt, a cselekmény időpontjára viszont megőrült, mert, ahogy Daneeka Doki fogalmaz őrültnek kell lennie, ha még mindig felszáll bevetésre, amikor annyiszor csak egy hajszálon múlt, hogy ott nem maradt. Nem önszántából, és nem is jókedvéből teszi. Nem is tudom ki volt a kedvencem, a paranoiás Őrnagy Őrnagy, a zseniális Milo Minderbinder, vagy a rettentő okos, de csepp esze sincs Clevinger. Legyen inkább Orr.

>!
Kriterion, Bukarest, 1980
574 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630721632 · Fordította: Papp Zoltán

Népszerű idézetek

>!
Masszaraks

A texasiról kiderült, hogy jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta.

8. oldal

>!
zuzm

Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell. Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett.
– Ez ám a csapda, ez a 22-es – jegyezte meg.

51. oldal (Európa)

>!
Evione

Hát hogyan láthatná, hogy legyek vannak a szemében, hogyha legyek vannak a szemében?

5 - Félkupica Fehér Főnök

>!
apple_pie

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Evione

– Metcalf.
– Parancs.
– Nem megmondtam magának, hogy tartsa azt a hülye pofáját?
– Igenis, ezredes úr.
– Akkor tartsa azt a hülye pofáját, amikor én azt mondom magának, hogy tartsa azt a hülye pofáját. Megértette? Beszéljen kérem hangosabban, nem értem, mit mond.
– Igenis, ezredes úr. Én…
– Metcalf, ez a maga lába, amin állok?
– Nem, ezredes úr. Valószínűleg Scheisskopf hadnagy lába.
– Nem az én lábam – mondta Scheisskopf hadnagy.
– Akkor lehet, hogy mégis az én lábam – mondta Metcalf őrnagy.
– Vigye innen.
– Igenis, ezredes úr. De először önnek kell elvinnie a lábát, ezredes úr. Rajta van az enyémen.
– Azt mondja, hogy vigyem innen a lábamat?
– Nem, dehogy mondom, ezredes úr.
– Akkor vigye innen a lábát, és tartsa azt a hülye pofáját.

8 - Scheisskopf hadnagy

>!
Evione

A 22-es kimondja, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni.

39 - Az örök város

>!
Tmea

Vannak, akik középszerűnek születnek, vannak, akik elérik a középszerűséget, és vannak, akik nyögnek a középszerűség lármájában.

>!
Sárhelyi_Erika I

A citromszínű bugyit viselő szobalány a harmincas éveit taposta, vidám volt, kövér és engedékeny, puha combjait és rengő farát citromszínű bugyiban hordta, amit akárkinek letolt, aki erre fölszólította. Nyílt, széles arca volt, és ő volt a legerkölcsösebb élő asszony a föld kerekén: mindenkinek lefeküdt, fajra, vallásra, színre vagy nemzetiségre való tekintet nélkül, nyájasan, vendéglátói gesztussal adta oda magát, nem vesztegetve fölöslegesen még azt a pillanatot sem, ami abban a pillanatban, amikor megragadták, arra kellett volna, hogy félretegye a seprűt, a rongyot vagy a portörlőt. Varázsa megközelíthetőségében gyökerezett, mint a Mount Everest, ott állt, és a férfiak, ha rájuk jött, mindig a tetejébe másztak.

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Scheisskopf hadnagy őrjöngve szeretett díszszemlét nyerni, és fél éjszakáit virrasztva töltötte, míg a felesége vágyódva várt rá az ágyban, Krafft-Ebingben lapozgatva, kedvenc passzusait keresgélve. Scheisskopf hadnagy a menetelésről írt könyveket bújta. Miután dobozszám olvadtak el csokoládékatonák a kezében, miközben a módszereket próbálgatta, áttért a műanyag cowboyokra, ezeket rendezgette tizenkettes oszlopokba, miután álnéven megrendelte a háztól házig intézménynél, és napközben mindenki elől elzárva tartotta őket. Leonardo anatómiai gyakorlatai nélkülözhetetlennek bizonyultak. Egy este úgy érezte, élő modellre van szüksége, és utasította feleségét, hogy meneteljen a szobában.
– Meztelenül? – kérdezte az reménykedve.
Scheisskopf hadnagy elkeseredetten csapott a homlokára tenyerével. Scheisskopf hadnagy életét megkeserítette, hogy hozzá van láncolva egy asszonyhoz, aki képtelen túllátni saját piszkos nemi vágyain, s megérteni az elérhetetlenért folytatott titáni harcot, amellyel bizonyos nemes férfilelkek hősiesen eljegyezték magukat.
– Miért nem korbácsolsz meg soha? – duzzogott Scheisskopf hadnagy felesége egyik este.
– Mert nincs rá időm – csapott feléje türelmetlenül Scheisskopf hadnagy. – Nincs rá időm. Hát nem tudod, hogy díszszemlére készülök?

5 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Jack London: A vadon szava
J. D. Salinger: Zabhegyező
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Jaroslav Hašek: Švejk
George Orwell: 1984
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől