Üdvözöljük ​Night Vale-ben! (Night Vale 1.) 22 csillagozás

Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Night ​Vale olyan város egy névtelen sivatagban, valahol a végtelen, messzi amerikai Délnyugaton, ahol a kísértetek, az angyalok, a marslakók és a titokzatos összeesküvés-elméletek hozzátartoznak a mindennapokhoz. Itt lakik két nő, akiknek külön-külön megvan a maga titka, ám egy rejtélyes véletlennek köszönhetően a sorsuk egyszer csak keresztezi egymást. Jackie Fierro a Night Vale-i zálogház tizenkilenc éves tulajdonosa. Egy nap egy különös, barna zakós férfi, aki szarvasbőr koffert hurcol magával, zálogba csap nála egy papírt, amire azt írták: King City. Ettől kezdve megmagyarázhatatlan esemenyek láncolata veszi kezdetet. És ami ennél is aggasztóbb, hogy a férfira látszólag senki sem emlékszik. Jackie elhatározza, hogy megfejti King City és a barna kabátos ember titkát. Diane Crayton az iskolaszék pénztárosa. Van egy fia, a mélabús Josh, aki alakváltó. Diane újabban mindenütt a gyereke apját látja, aki semmit sem változott azóta, hogy kamaszkoruk egy szép napján elhagyta Diane-t.… (tovább)

Eredeti mű: Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Welcome to Night Vale

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617206 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Cecil Palmer · Diane Crayton · Jackie Fierro · Josh Crayton

Helyszínek népszerűség szerint

Night Vale


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Csak azért adok rá négy csillagot, mert szeretném ha lenne folytatása. Hogy miért?
Mert utálom a befejezetlen sorozatokat és valami halovány remény még él bennem, hogy a második részben talán választ kapok, hogy tulajdonképpen, miről is szól ez az egész.
Ez a sztori furcsa, morbid, hihetetlen, szürreális. Nem is tudom, hogy melyik a jó szó rá?
Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha a Twin Peaks eseményeit összemixelték volna valami átlagosnak cseppet sem mondható, amerikai, sivatagi kisváros nem mindennapi életével.
Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak erről az egészről?! Vannak benne földönkívüliek, angyalok, szörnyek, egy alakváltó és…. áhhhh annyi féle-fajta dolog, történés és karakter, hogy felsorolni is nehéz lenne.
Az biztos, hogy Nigh Vale nem egy tipikus város, mégis megtalálhatóak benne azok a jelzők és személyek, akik az ilyen kisvárosokat kisvárossá teszik. Ez egy roppant értelmes mondat, de most csak ennyit vagyok képes kihozni magamból.
Összezavarodtam.
Pihennem kell.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Jaj istenem! Ez borzasztó volt, de füle se farka. Szeretem a humort és az abszurd dolgokat, de csak egy bizonyos határig, utána már nem vicces, hanem fáj. A végére ez a könyv fájt, még akkor is ha lett valami (egy csekélyke) értelme. Night Vale nem egy hétköznapi város, hiszen Jackie évek óta 19 éves, Josh pedig bármivé át tud változni. A legveszélyesebb hely a könyvtár, ahol csápos szörnyek a könyvtárosok, a városi tanács pedig fel akar falni. De ami ezek mellett még vár a gyanútlan olvasóra, az káosz a köbön. Persze senkit sem akarok lebeszélni róla, de szerintem kis adagokban fogyasszátok.

3 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Szürreálisan abszurd :) Nem lehet gyorsan olvasni a történetet, az biztos, mert fontosak a részletek, és kell hozzá egy hangulat, hogy az olvasó belemerüljön és felfogja amit olvas. Ha nem hallgattad a podcast-ot, akkor kell egy pár oldal, mire belerázódsz, hogy mi is ez valójában. Teljesen egyéni ez a stílus, tényleg soha nem olvastam még ehhez hasonlót. A szerzőpárosnak igencsak minden irányban táguló a fantáziája, és meglehetősen abszurd a humora. A városban élő több mint fura emberek mellett számos lény is él itt, egyik félelmetesebb a másiknál, de a legapróbb pókok is szerepet kapnak, sőt a legyek is. De ezt a káoszt most szorozd be 100-al és akkor sem jársz közel a valósághoz, hogy mennyire weird, a helikopterekkel, az angyalokkal meg az arcnélküli öregasszonnyal… Josh, az alakváltó srác is mindig új testben jelenik meg, az anyja mégis mindig felismeri, akármilyen szörnyűség, mert ilyen az anyai szív. Kapunk még egy sor megmagyarázhatatlan természeti jelenséget is, ami ebben a környezetben persze simán megállja a helyét és különösebben ki sem akadnak rajta. A fénylő felhő! Jaj és nem mehetek el szó nélkül a Városi könyvtár mellett, ahol az információkat őrzik a könyvek mellett, és ahol gyilkos könyvtárosokkal kell megküzdeni. Muhaha!
Nos, ha a szívemre teszem a kezem, azért valamiféle mondanivalót ki lehet hámozni a történetből, és ez a család fontossága, és az egyedülálló anya küzdelmének dicsérete.
Nem tudok mást mondani, ezzel a könyvvel kell egy próbát tenni, de szükség van némi nyitottságra. Nagyon jól szórakoztat, de csak akkor, ha vevő vagy az abszurd humorra. Én nem bántam meg, hogy elolvastam, eszméletlen utazás volt! A blogbejegyzésben megtalálod az eredeti podcast első részét angolul.
http://www.kellylupiolvas.com/2017/04/joseph-fink-jeffr…

>!
ViraMors P
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Üdvözöllek Night Vale-ben! A városban, ahol a lehetetlen teljesen hétköznapi, a képtelenség normális, és az akut elmebaj alapállapot. A városban, ahol zálogba adhatod a könnyeidet, nem működik az idő, semmi meglepő nincs abban, ha a pincérnőnek ágai vannak, és azokról kínálja a gyümölcsöt a vendégeknek, és százszor gondold meg, hogy elmész-e a könyvtárba, mert onnan a többség nem tér vissza élve… És akkor még csak ezt-azt említettem…

Vannak dolgok, amik nagyon bejönnek ebben a könyvben, Az egyik, és egyértelműen a legfontosabb az az elképesztő fantázia, ami megteremtette Night Vale városát. Abszurd, elképesztő, csodálatos és… nagyon random. Ez a randomság okozta nekem a legnagyobb problémát, mert hiába volt eszement módon érdekes, annyira fárasztóvá tette az olvasást, hogy nem egyszer 15-20 oldal után félre kellett tennem egy kicsit a könyvet.
Maga a történet nem kifejezetten kiemelkedő, de nem is rossz, csak kissé kusza, nem egészen tudtam eldönteni, hogy alapból ilyen, vagy a világ miatt érzem ezt.
Furcsa egy könyv, az biztos, egész végig azt éreztem, hogy Alíz Csodaországa frontálisan ütközött a Tajtákos napokkal, aztán viszonyt kezdtek, és ez a könyv a két világ törvénytelen gyermeke.

Jól nevelt metronómként folyamatosan ingázok a 3 és a 4 csillag között. Egyelőre egyezzünk ki 3,5-ben, de… majd még meggondolom…

>!
BeliczaiMKata
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Nehéz mit mondanom. Néha izgalmas volt (Jackie és Diane mikor együtt voltak), máskor alig tudtam odafigyelni, mert számomra zagyvaság volt a könyv több, mint fele, ha nem a háromnegyede. Mindemellett, ha sikerült az egymásnak ellentmondó egymás után azonnal következő mondatokról tudomást sem vennem, akkor néhol találtam rejtett utalásokat, igazságokat. De lefárasztott a koncentrálás. Nem tudom, hogy mennyire lenne maradandó a történet, ha az abszurd részeket lehámoznánk róla, szerintem nem nagyon… Rá kellett jönnöm, ez nem az én műfajom.

4 hozzászólás
>!
Fleur_Rouge_Cerise
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Én egyszerűen szerettem. A Night Vale vagy érted és szereted, vagy nem érted és akkor nem fog magával ragadni. Ez a stílus annyira sajátos, hogy leírni ugyan le lehet, de csak akkor ismered meg igazán, ha kapcsolatba kerülsz vele. Tetszettek a podcastra utalások (mind a 8, amit értettem belőle), de minden el van magyarázva, így annak ismerete nélkül is meg lehet mindent érteni. A fordítástól annyira nem voltam elájulva. Tény hogy nagyon nehéz olvasni, minden mondatának jelentősége van, rengeteg információ mennyiséget tartalmaz minden bekezdés, úgyhogy nem is lehet vele gyorsan haladni. A lényeg: imádtam ♥

All hail the Glow Cloud

1 hozzászólás
>!
halimarcsi P
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Ahhhhh, vége!! Miért is kellett ezt nekem elolvasni??
Ez valami borzalom. Se füle se farka. A mondatoknak semmi értelme. Csak ott vannak. És fájdalmas, szó szerint fájt olvasni. Kínszenvedés volt, napi egy órában.
A vélemény szubjektív és ez az én szubjektív véleményem elvont egy marhaság, kár volt rá a tintát meg a lapokat pazarolni. Szegény fák, ezért kár volt.
Egy csillag a kitartásomért, mert végig szenvedtem!!!!

>!
Saku28
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Mi az Istent szívtak ezek?! Én is kérek. – Csak hogy nekem ez valami különös, legalább Night Valei megmagyarázhatatlan módon, még is csudamód tetszett. Biztos vagyok benne, hogy az emberek nagy százalékának ez a furcsa abszurd (nem véletlenül van rajta a címke! Itt bizony nagyon tessék komolyan venni!), kifordított humor nem jön be, de ha őszinte akarok lenni, nos, ilyeneket én is írtam kezdeti fanfices korszakomban. És ez az, amit az emberek nagy része biztosan csak „katyvasznak” fog betudni, pedig igen is van egy furcsa morbid humora, és én remekül szórakoztam a kitekert mondatokon, az ellentmondásokon, a képtelenségeken: mert ennek a könyvnek ezekben van az igazi értéke. Lehetne mondani, hogy „de ilyet bárki tud”, de olyan ez kicsit, mint az absztrakt festészet: ránéz az ember, káoszt lát és le is szólja, hogy ilyet ő is tud. Aztán sose próbálja meg, pedig ha megpróbálná, rájönne, nem is olyan egyszerű az! Kell egy bizonyos agyi elborultság hozzá, amit szerintem tanulni nem is lehet, jönnie kell: hiszen leírni a „valót” sok ember letudja; kitalálni egy olyan világot, ahol a mondatoknak sincs értelme, aztán még is van… na az tapsot érdemel. Arról a csodás tényről nem is beszélve, hogy néha azért olyan kritikát mondott ki az emberekkel kapcsolatban, hogy felnevettem: bármelyik más könyvben szinte sértés lett volna, itt pedig olyan gyönyörűen belesimult a többi agyrémbe, hogy szinte át is siklottam felette. De meg van fiúk, megtaláltam őket! Jó kis szarkasztikus odaszurkálás volt ez – és igazából pont ebben a mondatban jöttem rá én magam is, hogy mi kell ennek a könyvnek az igazi értékeléséhez: mélyről, őszintén jövő szarkazmus. Már értem miért szerettem én ezt. :D
Másrészt hatalmas elismerésem a fordítónak, mert ezeket a mondatokat aztán nem lehetett könnyű élvezhetően magyarra átültetni. A groteszk formák még hagyján, de a szóviccek! Tudjátok, milyen nehéz szóviccet fordítani?!
Ettől függetlenül nem volt egy könnyű olvasmány, kicsit mint amikor az ember nyelvet tanul és egyszerűen elfárad benne, hiába élvezi. Ez a könyv pont ilyen élmény volt, főleg az elején, ahol a bemutatások a könyv többi részéhez képest is kicsit túlzottan kitekertek, az ember még meg sem szokta igazán, aztán rögtön a mélyvíz. Ahogy beindultak az események, a mondat szerkezeti poénokat is átvették a groteszk figurák, onnantól mint esemény egy kicsit könnyebben követhető – de ne aggódjatok, pont olyan förtelmesen megkavart az egész, mint az elején! ;) Történetileg igazán nem is történik semmi nagydolog, mert ennek a könyvnek nem az események igazán a lényege. Persze-persze kell az is, a rejtélyességet pedig nagyon is jól fokozta ez a kutatgatás, jó indokot adott, hogy körbeszaglásszunk Night Valeben, és nagyon imádtam, hogy mint ahogy bármelyik jó kisvárosban, itt is mindenki mindenkivel valahogy kapcsolatban áll. A karakterek maguk is legalább annyira abszurdak és paródiák, mint az egész világ, és ez tökéletesen meg is felelt a dolgoknak.

Szóval hát, biztos vagyok benne, hogy ez elég kevéske közönséget ér el igazán, mert valóban kell hozzá egy őszintén szarkasztikus személyiségtípus, aki értékelni tudja ezt a szintű beszólogatást és nem csak az abszurd káosz felszínét látja. Elhiszem, hogy sokaknak már pár oldal után inkább félbehagyós lesz, elhiszem, hogy aki nem ilyen beállítottságú, az nagyon nem fogja szeretni. De az én kis gonosz, rosszindulatú, szarkasztikus lelkecskémnek ez valami iszonyatos felüdülés volt. Szóval ha ajánlanom kellene valakinek, biztos csak olyannak ajánlanám, aki legalább annyira szereti kiröhögni az életet, mint én magam.

>!
CrazyTeddy
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Valahogy úgy voltam az Üdvözöljük Night Vale-bennel, mint a könyv szereplői a barna zakós férfival. Amíg olvastam intenzíven figyeltem rá és érdekelt, amit mond, de amint letettem akár napokra is meg tudtam feledkezni róla. spoiler
A világot és Night Vale hangulatát imádtam. Annyira abszurd és színes, tele kisebb nagyobb társadalom kritikákkal és emberi problémákkal. Az alakját folyton változtató tinédzser fiú, aki nem tudja eldönteni hogy nézzen ki, a főnök és a beosztott, akik úgy érzik megtalálták a közös hangot pedig elbeszélnek egymás mellett, vagy a szuper titkos kormányügynökségek, akik minden feltűnés nélkül (itt leng a szarkazmus tábla) figyelik meg az ember mindennapjait. Imádtam őket. Az egész könyvnek van egy nagyon egyedi humora és hangulata, ami a pod cast ismerete nélkül is élvezhető.
De akkor miért kapott ilyen kevés csillagot? Egyrészt a történet nagyon lassan indult be és utána sem lett igazán combos. Lehet érdemes lett volna fele ekkorára húzni a szöveget. Másrészt a karakterek is elég unalmasak lettek egy ennyire vibráló világhoz képest. Jackie-ben tetszett, hogy nagyon régóta 19 éves és a régi ismerősei már nagymamaként nyaggatják azzal, hogy miért nem ő már fel, miért nem lesz már legalább 20 éves. A karakterek alap koncepciója tehát nem volt rossz, de ezen túl borzasztó egydimenziósak és felejthetőek voltak.
A karakterek és a történet gyengesége ellenére nagyon élveztem ezt a könyvet spoiler. Mindenképpen megéri tenni vele egy próbát, ha a fülszöveg, vagy az első oldal tetszik, mert a világ a hangulat és a humor abszolút elviszi a hátán az egészet.

>!
kirkkaus
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

A podcast jó. A könyv nem.

A probléma, szerintem, az eltérő terjedelem. A podcast nagyjából húsz perc időjárásjelentés nélkül, aminek nagyobb része visszatérő szegmensekkel van kitöltve (ezek a könyvben is megjelennek). Ha nem történetorientált részről van szó, akkor a szegmensek között megjelenik egy probléma, és a helyzet fokozódik, majd kirobban közvetlenül az időjárásjelentés előtt – mire annak vége, a probléma is lecseng, megkapjuk az utóéletét, és a záró filozofálgatást, amit mindenki imád, én is. Itt viszont nincs szűkös időkorlát, ami ennek a beteg, kreatív, de rövid lefolyású humornak kedvez. A könyvben is működött ez a fura humor, de a történethez nem illeszkedett, csak úgy oda volt szórva. Nagyon túl volt húzva a cselekmény, látszott, hogy egy átlagos vastagságú könyvhöz nem lett volna elég, úgyhogy beletettek mindenféle epizódokat, amikkel nem volt baj – kivéve a könyvtárat, az olyan semmilyen volt. Tamika már nem is akkora hős, amilyen eseménytelenül Jackie meg Diane kijutott onnan. Nem volt élvezetes a könyv, a cselekménye túlhúzott volt és érdektelen, sajnos, leszámítva a beteg humort – de arra rájöttem, hogy az írók utálják a kórházakat (a fájdalomcsillapító nagyon random volt, imádom).

(A fordítás lelkes volt, néha meglepően jó is, de a legtöbbször nélkülözött bármiféle kreatívkodást vagy akár pontosságot, és nem birkózott meg a podcastra is jellemző töredezett és összehányt mondatszerkesztéssel.)


Népszerű idézetek

>!
Ms_Mississippi

– Az igazság keresése veszélyes helyekre visz minket – mondta az öreg Josie. – Gyakran a legveszedelmesebb helyre: a könyvtárba. Tudod, ki mondta ezt? Nem? George Washington, percekkel azelőtt, hogy a könyvtárosok megették.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Washington · könyvtár · könyvtáros
>!
Életveszélyes_és_Tilos

Ez egy barátságos, sivatagi közösség, ahol forrón süt a nap, gyönyörű a hold, és rejtelmes fények vonulnak a magasban, miközben mindenki alvást tettet.
Üdvözöljük Night Vale-ben!

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Night Vale
>!
ViraMors P

A biztosítótársaság képviselője megkérdezte, hova lett a kocsija.
– Nem tudom.
– Ha nem tudja, hol van az autója, akkor hogyan helyettesíthetnénk?
– Ellopták.
– Akkor hát most nem látja az autóját?
– Nem.
– Ha nem lát valamit, hogyan tudhatja, hogy egyáltalán létezik? Ismeri a történetet Schrödinger m…
Diane kinyomta, azután ismét telefonált, hátha egy másik ügynök veszi fel.
– Nem felelt a kérdésünkre. – Csupán egyet csöngetett, de a hang máris megszólalt. – Nem helyettesíthetünk egy járművet, amely nem létezik.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schrödinger macskája
2 hozzászólás
>!
ViraMors P

Szerepelt a lapkivágások között a Night Vale Daily Journal néhány leghíresebb szalagcíme:

Izzó felhők fenyegetik a tanyákat:
Döglött állatok hullanak az égből

A városi tanács jóváhagyja a zümmögést:
Csak magánlakásban, max. 50 decibel

Minden rendben
A legnagyobb rendben
Haladjunk

A kóbor kutyák valójában műanyag zacskók, mondja a polgármester

Tudósok jelentik: „Nyugi! A nap nem valódi!”

FÉRGEK!

Hódolat az Izzó Felhőnek!

Búzamentes Night Vale!
A búza és melléktermékei kígyókká változnak, életveszélyesek

Utcatakarító nap: fusson, ki merre lát! Futás! Futás!

226-227. oldal

>!
ViraMors P

– Nem félek! – jelentette ki, és tényleg nem félt. Dühös volt, ami a félelem sokkal hasznosabb unokatestvére.

77. oldal

>!
ViraMors P

Diane a tollra mutatott, amely a só-, bors-, és homokszórók mellett hevert.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diane Crayton
>!
Fleur_Rouge_Cerise

– Szinte mindig azt tapasztaljuk, hogy ugyanazok a problémáink, mint mindenki másnak – felelte Josie –, de úgy teszünk, mintha nem így lenne, ezért mindenki azt hiszi, hogy egyedül van.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: probléma
>!
kellyolvas P

Valami azt súgja bennem, hogy mindez csupán a kezdet. A pillanat, amely után az összes többi pillanat következik. Visszatekintve oda, ahol most vagyunk, tudni fogjuk, hogy ez volt előtte, és minden mostunk mostantól utána lesz. Ez az egyetlen, amit tudunk az idő működéséről.

356. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cecil Palmer

Hasonló könyvek címkék alapján

Blake Crouch: A pokol kapujában
Laurell K. Hamilton: Végzetes flört
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Ann Aguirre: Horda
Stephen King: Az
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Végítélet
Joe Hill: Szarvak