Elmélkedések 2 csillagozás

Joseph de Maistre: Elmélkedések

Joseph ​de Maistre (1753–1821) jogász, diplomata és író volt. A savoyai-piemonti politikai elit tagja. Legismertebb művei az Elmélkedések Franciaországról (1796),
A pápáról (1818) és a Szentpétervári beszélgetések (1821).
A felvilágosodás egyik legélesebb és legeredetibb kritikusa, művelt, jó megfigyelő és problémaérzékeny. A francia konzervatív hagyomány egyik megalapozója.
Nagyon sok, ellentétes nézeteket valló szerzőre hatott: Saint-Simonra, Comte-ra, Balzacra, Baudelaire-re, Donoso Cortesre, Carl Schmittre, James Fitzjames Stephenre és Morrasra.

Az Elmélkedések Franciaországról című írás és a Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről szoros tematikai összefüggése miatt jelenik meg egy kötetben. De Maistre a francia forradalom alapján bírálja az alkotmány- és társadalomalkotó reményeket.
A szerző rajongója, a nevét rejtve tartani kívánó orosz nemes kiválóan foglalja ezt össze: „Igen, az ember csak… (tovább)

>!
Századvég, Budapest, 2020
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155164545

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Szűcs_László_Norbert P>!
Joseph de Maistre: Elmélkedések

A francia forradalom és vezetői megítélése, már a kortársaknál sem volt egységes, jelen író a vezetőket középszerűnek tartotta, akik maguk után csak pusztítást, rombolást és szenvedést hagytak…


Népszerű idézetek

ajikarei P>!

Amikor erőfeszítéseinket nem az isteni alapelv vezérli, szabad akaratunknak politikai vesszőfutás az eredménye. A szerveződés tudása nem emberi képesség: a rend minden rend forrásából fakad.

52. oldal, Gróf Úr! (Századvég Kiadó, 2020)

ajikarei P>!

[…] amikor egy filozófus vigasztalja magát azzal, hogy csak szerencsétlenségek árán lehet eredményt elérni, amikor szíve mélyén azt gondolja: Nem számít százezer gyilkosság, csak szabadok legyünk, és ha erre a Gondviselés azt válaszolja: Elfogadom az érvelésedet, de te is benne leszel a százezerben, hol itt az igazságtalanság?

62. oldal, Második fejezet. Feltevések a Gondviselés útjairól a francia forradalomban (Századvég Kiadó, 2020)

ajikarei P>!

XVI. Lajos minden csepp vére vérpatakokat követel Franciaország-szerte; úgy négymillió francia a fejével fizet majd a királygyilkossággal megkoronázott vallás- és társadalomellenes felkelés nagy nemzeti bűnéért.

65. oldal, Második fejezet, Feltevések a Gondviselés útjairól a francia forradalomban (Századvég Kiadó, 2020)

ajikarei P>!

XL.

Az ember hatalma talán csak addig terjed, hogy óvjon a gonosztól, és harcoljon vele, ezzel felszabadítva s hatalommal ruházva fel a jót, hogy természete szerint gyökeret eresszen. A híres Zanotti erről azt mondta: „Nehéz a dolgokat jobbra változtatni.” Ez a gondolat látszólag végtelenül egyszerű, de valójában nagyon mély igazságot tartalmaz. Tökéletes összhangban van Órigenésznek egy másik gondolatával, amely önmagában megérdemelne egy szép könyvet: „Semmi sem fordulhat jobbra az emberben ISTEN NÉLKÜL.” Mindenki érzi ezt az igazságot, de senkiben sem tudatosul. Ezért irtózik ösztönösen minden jóravaló lélek az újításoktól. Már maga az a szó, hogy reform, mindig is gyanús lesz a bölcs ember számára, még mielőtt egyáltalán vizsgálat alá vetette volna, és évszázados tapasztalat igazolja ezt az ösztönös hozzáállást. Tudjuk, hogy milyen gyümölcsöt termett az ilyenfajta okoskodás.

254. oldal, Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről (Századvég Kiadó, 2020)

ajikarei P>!

Az ígéretek, a kötelezettségek és az eskük csak szavak. Ezt a semmirevaló kapcsolatot ugyanolyan könnyű felbontani, mint megkötni. A törvényalkotó Isten dogmája nélkül minden erkölcsi kötelezettség csak rémálom.

220. oldal, Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről (Századvég Kiadó, 2020)

ajikarei P>!

Egy közhelynek minősülő, figyelmünkön teljesen kívül eső okoskodás áldozatai vagyunk. Mivel az ember cselekvőképes, azt hiszi, hogy egyedül cselekszik, és miután tudatában van a szabadságának, elfeledkezik a függőségéről. A természet világában hallgat a józan észre; elültet egy makkot, locsolja, ápolja, de mindenkor elismeri, hogy nem ő hozta létre a tölgyfát, mert látja, hogy a fa növekszik és kiteljesedik anélkül, hogy ahhoz neki bármi köze lenne, és egyébként a makkot sem ő alkotta. A társadalomban azonban, ahol cselekvőleg van jelen, úgy képzeli, hogy ő az alkotója mindennek, ami körülötte létrejön. Mind amikor a kőműveskanál azt hiszi magáról, hogy ő az építőmester. Az ember kétségtelenül intelligens, szabad, fenséges, ám ettől még – Plutarkhosz szép megfogalmazásában – mindig Isten eszköze marad, ahogyan azt a szerző az alábbi, ideillő fejezetben megfogalmazta:
„Nem szabad csodálkozni azon, hogy a világ legszebb és legnagyobb dolgai Isten akaratának és gondviselésének köszönhetően jöttek létre, tekintettel arra, hogy a világ legnagyobb és legfőbb részeit áthatja a lélek, mivel a lélek eszköze és szerve a test, a lélek pedig ISTEN ESZKÖZE. A test számos mozgásra képes önmagától, ezek zöme, jelesül a legnemesebbek, a lélektől valók. De ezeket a cselekedeteket nem is egyedül a lélek kezdeményezi és hajtja végre, hiszen a lelket Isten akarata formálja, csiszolja, irányítja, aki a létező legszebb szerv, a legremekebb eszköz. Mert furcsa is lenne, hogy a szél, a felhők és az eső mint Isten eszközei, táplálják és gondozzák teremtményeit, míg másokat elveszejtenek, s hogy az állatokat ne használná föl teremtő cselekedeteiben. Tekintettel arra, hogy teljes mértékben Isten akaratától függenek, sokkal valószínűbb, hogy mindenben Isten akaratát szolgálják és rendelése szerint cselekednek, mint ahogy az íj a szkíták kezébe való, a lanttal és a fuvolával pedig a görögök bánnak a legjobban”. *

* Plutarkhosz: A hét bölcs lakomája.

ajikarei P>!

LXVI.

„Távozz tőlünk! Avagy örökre reszketnünk kell tehát a papok előtt, és el kell fogadnunk tőlük az útmutatást, amit kegyeskednek nyújtani? Az igazságot egész Európában elrejti a tömjén füstje, épp ideje, hogy kiszabaduljon ebből a végzetes felhőből. Nem beszélünk többé rólad a gyermekeinknek, nekik kell majd eldönteniük, ha felnőttek lesznek, hogy létezel-e, ki vagy, és mit akarsz tőlünk. Nekünk semmi se tetszik, ami létezik, mert a neved rajta áll minden létezőn. Mindent le akarunk rombolni, majd mindent újra akarunk alkotni, de nélküled. Távozz a tanácsainkból, távozz az akadémiáinkról, távozz a hazáinkból. Egyedül is boldogulunk, elég nekünk a józan ész. Távozz tőlünk!”
Hogyan büntette meg Isten ezt az iszonyatos őrjöngést? Úgy, ahogyan megteremtette a fényt: egyetlen szóval. Azt mondta: LEGYEN! És az egész politikai világ összeomlott.

277. oldal, Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről (Századvég Kiadó, 2020)

2 hozzászólás
ajikarei P>!

Ne hagyjuk magunkat becsapni az ideális egyenlőség ostobaságától, mert az csak a szavak szintjén létezik. A katonának megadhatják azt a kiváltságot, hogy durván közönséges stílusban beszéljen a feljebbvalójával, de attól még nem lesz vele egyenlő.

166. oldal, Tizedik fejezet, Az ellenforradalom vélt veszélyei (Századvég Kiadó, 2020)

ajikarei P>!

XXXII.

Az ókor leghíresebb, legerősebb és főleg legbölcsebb nemzetei: az egyiptomiak, az etruszkok, a spártaiak és a rómaiak alkotmánya minden elemében vallási ihletettségű volt, és a birodalmak időtállósága attól függött, hogy a vallási alapelv milyen mértékben érvényesült a politikai alkotmányukban: a legrégibb, az emberi dolgokban a legbölcsebb államok és népek a leginkább istenfélők… az emberek legnagyobb bölcsességet érlelő életkora sarkall leginkább az istenek tiszteletére.*

*Xenophón:Emlékeim Szókratészról, I.,4,16. In Xenophón: Filozófiai és egyéb írások. Budapest, 2003, Osiris.

247. oldal, Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről (Századvég Kiadó, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: etruszk
ajikarei P>!

A rossznak nincs semmi köze a létezéshez. Nem alkothat, mert az ereje tisztán negatív. A rossz a lét meghasonlása, nem valós.
A francia forradalomnak az a különleges sajátossága, amely egyedi eseménnyé teszi a történelemben, hogy radikálisan rossz. A jónak a morzsája sem vigasztalja a megfigyelőt: ez minden ismert rossz legmagasabb foka, maga a letisztult tisztátlanság.
A történelem melyik lapján olvashatunk még olyan eseményről, amiben egyszerre ilyen rengeteg bűn van jelen ugyanazon színpadon? Ez az alantasság és kegyetlenség döbbenetes csúcsteljesítménye, az erkölcstelenség mélysége, a szemérmetlenség tobzódása!
A szabadság ifjainak annyira jellegzetesek a tulajdonságai, hogy nem lehet őket félreismerni. Ebben az életkorban a hazaszeretet vallás, a törvénytisztelet babona, a jellemek határozottak, az erkölcsök ridegek. Az összes erény egyszerre csillog, mindent a haza érdekében cselekszenek, csak a hazaszolgálatának a dicsőségéért versengenek. Minden, még az elkövetett bűn is a nagyság jelét hordozza magán.
Ha ezt a képet összehasonlítjuk azzal, amelyet ma Franciaország mutat, hogyan is hihetnénk a mocsokban született szabadság távlataiban? Pontosabban szólva: hogyan is hihetnénk, hogy ez a szabadság egyáltalán megszületett (mert most még egyáltalán nem létezik), és ebből az utálatos fertőből olyan kormányzati forma alakulhat ki, amely a többinél akár csak egy kicsivel kevésbé van híján az erénynek? Hallgatva, ahogy ezek az önjelölt republikánusok szabadságról és erényről beszélnek, olyan érzésünk támad, mintha egy kiöregedett kurtizán egy karmelita novícia szemérmetességével játszaná a szűzlányt.

97. oldal, Negyedik fejezet, Lehet-e hosszú életű a Francia Köztársaság? (Századvég Kiadó, 2020)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ottlik László: Válogatott írások
Dessewffy Aurél: X.Y.Z. könyv
Bence György: Politikai-filozófiai tanulmányok
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Jean Monnet: Emlékiratok
Hahner Péter: Államférfiak
Adorján Andor – Farkas Pál – Seress László: Forradalom és császárság I-VIII.
Bajomi Lázár Endre: Arpadine
Armand Lanoux: Ágyúpolka
Egedy Gergely: Brit konzervatív gondolkodás és politika