Nyugati ​szemmel 12 csillagozás

Joseph Conrad: Nyugati szemmel Joseph Conrad: Nyugati szemmel

Conrad ma már klasszikus: klasszikusa a késői angol romantikának, klasszikusa az angol nyelvnek.
A Nyugati szemmel a kalandos óceánok feledhetetlen szerzőjének nosztalgikus visszafordulása a borongós, távoli orosz világba, a forradalom, a misztikus orosz lélek romantikájába. Politikai töltésű írás, de a politikai tartalommal szorosan összefonódva lélektani regény is a bűn és bűnhődés témájára.
Az utókor ezt a regényt Conrad mesterművének tekinti, a cári Oroszország autokráciájának az elnyomókban és elnyomottakban tükröződő érzelmi reakcióinak, a féktelen szenvedélybe hevülő reakciós és forradalmi miszticizmus pólusainak rajzában Conrad nemcsak mélyen behatolt a dosztojevszkiji világba, hanem dosztojevszkiji magaslatokba is emelkedett.

Eredeti megjelenés éve: 1911

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klub klasszikusok

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
344 oldal · ISBN: 9635473168 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Európa, Budapest, 1982
386 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630723735 · Fordította: Vámosi Pál

Kedvencelte 4

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Joseph Conrad: Nyugati szemmel

Ami jó:

1. A címe. Az csodás. Kizárólag amiatt vettem meg a könyvet úgy 6-7 évvel ezelőtt, és azóta állt olvasatlanul a polcon, és ennyi idő alatt már mindenféle történeteket kitaláltam a szerintem borzasztóan szuggesztív cím mögé (nekem a kék borítós kiadás van meg, aminek a borítóján nincs leírva, hogy miről szól a könyv). Most kiderült, hogy ez a könyv tök más, mint ahogy én azt éveken át elképzeltem, de mindegy, a cím még most is nagyon tetszik.

2. A Bűn és bűnhődés-szerű lélekboncolgatás, meg önelemzés, meg küzdelem a lelkiismerettel, meg a Raszkolnyikov-féle felsőbbrendűember-komplexusban szenvedő főszereplő, Razumov nyűglődései.

3. Razumov helyzetének szörnyű iróniája.

Ami nem jó:

1. Egy kicsit tán túlságosan is Bűn és bűnhődés-szerű ez a regény. Időnként azzal szórakoztattam magam, hogy a két könyv közti párhuzamokat kerestem. Ezzel egy darabig jól eljátszottam, de igazából ha a Bűn és bűnhődésre vagyok kíváncsi, akkor újraolvasom azt. Ebben a témában (kb.: bűn, bűnhődés meg a kettő közti lelkizés) az jobb könyv ennél. (Ez a könyv amúgy persze nemcsak erről szól. De szerintem ez a leghangsúlyosabb benne.)

2. Untam. Ami mondjuk nem a könyv hibája, hanem az enyém, mert nem a könyv unalmas, csak én untam.

2 hozzászólás
>!
ODININ
Joseph Conrad: Nyugati szemmel

Imádom Conradot és ez egy különleges darab tőle. Talán az egybeesésnek köszönhetően (mármint azzal. hogy az orosz irodalmat,köztük Dosztojevszkíjt is bújom) adott különleges élvezetet a mű olvasásakor.

>!
Gitta_Bry
Joseph Conrad: Nyugati szemmel

Valahol már írtam (talán egy karcban), hogy idegesít az írónak az a módszere, hogy lépten-nyomon kihangsúlyozza, milyen nehezen is értheti meg egy nyugati az orosz lelket. Aztán most, hogy végeztem a regénnyel, kicsit utánanéztem Conradnak és úgy érzem, megvilágosodtam. Dehogy volt ő nyugati! Hiszen lengyel származásúként az akkor Ukrajnához tartozó városkában született és élt. Valójában a nagy „nyugatisággal” önmagát akarja eltávolítani a szereplőktől, a témától, hogy imigyen „távolabbról” látva sorsukat, könnyebb legyen megírni az egész történetet.
Ami egész jól sikerült neki, bár nem ragadott meg annyira, mint egykor régen A Nárcisszusz négere, amit elsőként olvastam tőle. Mintha a felszínt karcolgatta volna, mintha félt volna mélyebbre hatolni. Kíváncsi lennék, mi lett volna Razumovval, ha a nagy szerelem nem készteti arra, hogy bevallja, amit tett…

4 hozzászólás
>!
marlow
Joseph Conrad: Nyugati szemmel

Heller Ágnes egyszer egy tanulmányában a következőt írta: „A társadalmat, a konkrét társadalmi konfliktusokat a maguk teljes bonyolultságában Conrad nem értette.”
Minden bizonnyal elkerülte a fgyelmét a Nyugati szemmel kivételes korrajza, mely véleményem szerint Conrad legjobb társadalmi regénye; az orosz lélek már-már dosztojevszkiji magasságú ábrázolása.


Népszerű idézetek

>!
marlow

De mi a boldogság? … Az örömteljes várakozás ez a boldogság – ennyi és nem több. Valamilyen vágy beteljesülésére, valamilyen szenvedélynek, szerelemnek, becsvágynak, gyűlöletnek – igen, kétségtelenül a gyűlöletnek is – a beteljesülésére várakozni. Szerelem és gyűlölet. És az életveszedelmek elől menekülni, félem nélkül élni, ez is boldogság. Ennyi az egész. Félelem nélküliség – örömteli várakozás.

>!
Gregöria_Hill

Már egy szemernyi tehetség is számos hibát megbocsáthatóvá tesz.

107. oldal

>!
Gregöria_Hill

A Château Borelon nyomát se lehetett látni, hogy laknak benne. […] Könnyen el lehetett volna képzelni, hogy valami bánatos, sóhajtozó, tehetetlen középosztálybeli kísértet látogatja.

217. oldal

>!
Gitta_Bry

Utoljára még csupán azt szeretném mondani, hogy egy igazi forradalomban… nem egy egyszerű dinasztiacserében vagy az intézmények puszta reformjában… hanem egy igazi forradalomban a legnemesebb egyéniségek mindig háttérben maradnak. Az erőszakos forradalmat kezdetben szűk látókörű fanatikusok és zsarnokoskodó álszentek irányítják. Aztán a kor öntelt, sikertelen értelmiségére kerül sor. Ezek a vezetők és vezérek. A közönséges csirkefogókról, mint látja, nem beszélek. A lelkiismeretes, igazságos, nemes, emberies és őszinte szellemek: az önzetlenek és az intelligensek elindíthatnak egy mozgalmat, de a gyeplőt hamarosan kiveszik a kezükből. Nem ők a forradalom vezetői. Ők az áldozatai: az undor, a csalódottság és nemegyszer a lelkifurdalás áldozatai. Groteszkül megcsalt remények, eltorzított eszmék, ez a forradalmi siker megkoronázása.

142. oldal

>!
cassiesdream

A szertelen társalgók közt, akik megszokták, hogy nap mint nap szenvedélyesen, végkimerülésig vitatkoznak, egy viszonylag hallgatag személyiségnek természetszerűen valamiféle erőtartalékot tulajdonítanak.

11. oldal

>!
Brigi007

Egy nyelvtanár szemében a legmeglepőbb az oroszok rendkívüli szeretete a szavak iránt. Mintegy begyűjtik, dédelgetik a szavakat, de nem őrizgetik őket keblükben; épp ellenkezőleg: ontják magukból órákon, éjjeleken át oly lelkesedéssel, áradó bőséggel, néha-néha oly találó kifejezésekkel, hogy az ember – akár egy tökéletesen idomított papagáj hallatán – nem tud szabadulni a gyanútól, hogy valóban értik is, amit mondanak.

10. oldal

>!
vasmives P

Az életnek, Razumov, hogy ne aljas élet legyen, lázadásnak kell lennie, könyörtelen, szakadatlan tiltakozásnak.

265. oldal, 3. rész, 2. fejezet (Európa könyvkiadó, 1982)

>!
cassiesdream

Egyszer az egyik nevezetes rendeletének bevezetőjében kijelentette, hogy „a szabadság gondolata sehol se szerepel a Teremtő törvényében. Az emberek sokaságának tanácskozásaiból csak lázadás és rendbontás származhat; s egy engedelmességre és állandóságra teremtett világban a lázadás és rendbontás bűn. Nem az Értelem, hanem a Tekintély fejezi ki az Isteni Akaratot, Isten a Mindenség Egyeduralkodója…” Talán e férfi, aki ezt a kifejezést tette, abban a hitben élt, hogy az égnek kötelessége óvni őt: a földi Egyeduralom könyörtelen védelmezőjét.

14. oldal

>!
cassiesdream

Az emberek való életét az szabja meg, amit mások tiszteletből vagy természetes szeretetből gondolnak róluk.

19. oldal

>!
cassiesdream

Egyetlen emberi lélek se vész el soha. Magának munkálkodik, másként mi értelme volna az önfeláldozásnak, a mártíromságnak, a meggyőződésnek, a hitnek? A lélek feladatát végzi. Mi lesz a lelkemmel, ha úgy halok meg, ahogy bizonyára hamarosan, talán nagyon is hamarosan meg kell halnom? Nem vész el. Tévedés ne essék, Razumov, ez nem gyilkosság, ez háború, háború. A szellemem folytatni fogja a háborúzást egy másik orosz testben, míg csak a hamisságot ki nem irtjuk a világból. A modern civilizáció csupa hamisság, de Oroszországból egy új kinyilatkoztatás fog szárnyra kelni.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Kay: A fantom
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Gerald Durrell: Istenek kertje
Martina Cole: A madám
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Jane Austen: Büszkeség és balítélet