Almayer ​légvára / Lord Jim 5 csillagozás

Joseph Conrad: Almayer légvára / Lord Jim

Az Almayer légvára Conrad elsõ regénye, 1895-ben jelent meg elõször. Egzotikus környezetben, a maláj szigetvilágban játtszódik, amelyhez Conrad késõbb is számos mûvében folyamodott ihletért és témáért. Hõsei valóságos emberek, akiket az író személyesen vagy hírbõl ismert. Valóságos a helyszín is, az a kelet-borneói település, amelynek Conrad a Szambir, a Lord Jimben a Patusan nevet adta. Conrád már ebben a regényben oroszlánkörmeit mutogatja, mindazok az erényei, amelyek a Lord Jimben, leghíresebb alkotásában kristályosodnak ki, csírájukban már az Almayer légvárában fellelhetõk.

Eredeti cím: Almayer's Folly / Lord Jim (angol)

>!
Európa, Budapest, 1983
606 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630728974 · Fordította: Vámosi Pál, Örkény István

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

Honey_Fly P>!

Az én feleségem igen rendes asszony – már amennyire ezt egy asszonyról egyáltalán el lehet mondani -…

33. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

Furcsa, hogy az életet jóformán félig hunyt szemmel, süket füllel és alvó gondolatokkal éljük át. Talán jobb is így. Lehet, hogy a nagy többség számára az élet csak e tompaságban elfogadható és elviselhető. De bizonyára alig akad közöttünk, aki soha nem ismerte a ráébredés percét, mikor egyszerre annyi sokat látunk, hallunk és értünk -egyszerre mindent egy szemvillanás alatt-, hogy aztán visszasüllyedjünk a kábulatunkba.

339. oldal - Lord Jim

Honey_Fly P>!

Nem egy közülük bajba jutott a rejtett homok- és korallzátonyokon, egész rakományuk odaveszett, s a legénység is épp csak hogy bőrét menthette e napsütötte, mosolygós tenger vad karmaiból. Mások kedvüket vesztették, így aztán azok a zöld és békésnek látszó szigetek, amelyek az ígéret földjének bejáratait őrizték, a trópusi természet könyörtelen nyugalmával megőrizték titkukat.

12. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

A Pantai partjait szegélyező fák sötét függönye mögül hirtelen sárga sugarak vastag kévéje lövellt a magasba. A csillagok kihunytak, a zeniten úszó kis fekete felhők egy pillanatra bíborvörös fényben izzottak, s az enyhe szellőtől, az ébredő természet sóhajától fölkavart sűrű köd örvényleni kezdett, fantasztikus alakzatokba foszlott szét, lerántotta a leplet a tűző napfényben szikrázó folyó fodros felszínéről. A lengedező fakoronák fölött fehér madarak nagy, rikoltozó rajai keringtek. A keleti parton felkelt a nap.

72. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

A fehér emberek erősek, de nagyon ostobák. Harcolni ellenük nem volna kívánatos, félrevezetni őket gyerekjáték. Esztelenek, akár az asszonyok, nem tudják az agyukat használni…

85. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

– Felejtsd el, hogy valaha is láttál fehér arcot, felejtsd el a szavukat, felejtsd el a gondolataikat. Hazugok szavaik, hazugok a gondolataik, mert megvetnek minket, akik különbek vagyunk náluk, csak kevésbé erősek. Felejtsd el barátságukat, a megvetésüket, felejtsd el számtalan istenüket.

147. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

Egy férfinak tudnia kell, mikor harcoljon s mikor mondjon békés hazugságokat. Ezt te is tudnád, ha nem volnál asszony.

152. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

Egyetlen nő se ér fel egy férfi életével. Én öregember vagyok, s ezt megtanultam.

177. oldal - Almayer légvára

Honey_Fly P>!

– Az ember elragadó lény, de nem mestermű -mondta, s mereven bámulta az üvegtárolót.- Talán kissé bolond volt a művész… mi? No, mit gondol? Néha úgy érzem, hogy az ember odatolakodott, ahol nincs rá szükség, és ahol nincs számára hely. Mert ha nem, akkor mire kell neki az a sok hely? Akkor mért futkos ide-oda, csapja azt a szörnyű lármát, minek fecseg a csillagokról, és miért gázolja le a fűszálakat?

403. oldal - Lord Jim

Honey_Fly P>!

A világon minden fűszálnak megvan a helye, ahonnan életét és erejét szívja; így gyökeredzik az ember a haza földjében, s az táplálja hitét és erejét.

417. oldal - Lord Jim

3 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein
Françoise Giroud: Egy tiszteletre méltó asszony
Martin Amis: Koba, a rettenetes
William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve
Carl Chinn: Peaky Blinders – Az igaz történet
Italo Svevo: Zeno tudata
Bächer Iván: Kutya Mandovszky
Hunyady Sándor: Családi album
Eve Curie: Madame Curie