A ​sötétség mélyén 155 csillagozás

Joseph Conrad: A sötétség mélyén Joseph Conrad: A sötétség mélyén Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az író regényei, melyek egzotikus vidékeken játszódnak (A sötétség mélyén például Kongó őserdőiben, A titokzatos idegen Hátsó-India partvidékén) a kalandorok és tengerészek életének romantikus külsőségei között az emberi természet rejtélyeit kutatják; tehát e férfias kalandregények voltaképpen a legmodernebb prózairodalom finom, árnyalatos jellemábrázolást és etikai érzékenységét foglalják magukba.
A sötétség mélyén a vagyonszerzés ádáz, állatias küzdelmeiről szól, s egy elefántcsontgyűjtő telep sátánivá torzuló alakjairól. A titokzatos idegen pedig egy újonnan kinevezett, fiatal hajóskapitány fantasztikus kalandjáról: az első útja előtti éjszakán a hajóra kapaszkodik egy hozzá hasonló fiatal tengerésztiszt, aki gyilkosságot követett el. A kapitányra hárul a kötelesség, hogy elítélje vagy felmentse őt, s neki kell elrejtenie a hajón, amíg meghozza az ítéletet.

Eredeti megjelenés éve: 1899

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszik

>!
Alinea, Budapest, 2011
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659629 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Sensus, Budapest, 2002
200 oldal · ISBN: 9639375233 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631509311 · Fordította: Vámosi Pál, Katona Tamás

Enciklopédia 11


Kedvencelte 16

Most olvassa 9

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Két, látszólag kalandos hajós történet. A kaland és a hajó is stimmel, de nem úgy, ahogy gondolnánk. A folyó, a tenger – a kifürkészhetetlen titkok hívása nemcsak távoli, egzotikus, érdekes helyekre csalogat, hanem lépésről lépésre a lélek mélyébe is, annak viharosabb, zavarosabb, meghökkető meglepetéseket tartogató vízeire, miközben látszólag méltóságos nyugalomban, békében ringatózunk az öbölben.
A sötétség mélyén és A titokzatos idegen elbeszélői egyaránt A Nagy Kaland küszöbén álló fiatalemberek, akik egyféle naiv romantikával tekintenek az út elé. Sötét van, éppoly kifürkészhetetlen, mint a vizek, ám titokzatossága baljós és borzongató. Mindkét kisregény, mesterien építve a motívumok, szimbólumok gondosan kidolgozott rendszerét, az emberi lélek mélyeibe visz minket, elbeszélő főhősei pedig egy-egy „hasonmás” révén találkoznak önmaguk ismeretlen oldalával. Megtapasztalhatják a sorsokról való döntés kényszerét, illetve a hübrisz következményeit – azt, hogy mivé válik az ember, ha túl messzire megy a dzsungelben, vágyainak, indulatainak megfékezhetetlenségében. Egyféle beavatódás ez, titkos tudáshoz való hozzáférés, mely sorsformálóvá válik.
Mindkét történet fenntartja a többféle értelemzés lehetőségét, többértelműségekkel, sejtetéssel, homállyal operálva készteti töprengésre és kalandra az olvasót.

Marlow keretbe foglalt története elbeszélői megsokszorozásával is érdekes helyzetet teremt. Az első számú elbeszélő átadja a szót Marlownak, volt tengerésztársának, akivel a tenger örökre összeköti, ilyenkor elnézővé válik az ember egymás történetei és elvei iránt. Elnézővé, ahogy elbeszélőink is – így vagy úgy – mentik hasonmásaikat. Marlow története nemcsak önmagának, de a hallgatóságnak is elemi élmény – világosságot gyújtott bennem, mondja a keretelbeszélés narrátora. A világosság ára pedig alámerítkezés a legsötétebb mélységbe. Megismerése azoknak a kifogástalan ügyleteknek, melyekről kifogástalan jegyzések készülnek, valójában meg tragikus bohózatok, kegyetlen játékok a vad, fölfoghatatlan, megvetésre méltó, de igéző meghódítandó területeken. Egyszerre gyarmatosítjuk Afrikát és lelkünk mélyét. Meg akarjuk hódítani, leigázni, kizsákmányolni, miközben félünk, rettegünk tőle, kifele pedig hazudjuk a legpatyolattisztább világosságot. Érezzük a láthatatlan szálat, amely összeköt vele, mint valami köldökzsinór, melyet ugyan látszólag elvágtunk, a sötétben azonban ott világít, fehéren, mint a feketék nyakán a fehér gyapjúfonal. Közben valahol fekete gyapjúból kötik szemfedőnket. Az ágyuk meg szólnak, lövik az üres bozótot. És sortűz ropog – ugyancsak értelmetlenül, fölöslegesen, halált szórva maga körül. Valahol a dzsungel mélyén pedig dicsőség- és hatalomvágyától, a magánytól és csendtől bomlott lélekkel és aggyal ott a szánalom, a tudomány, a hatalom küldötte, a tiszta szándék, a magasabb értelem képviselője, aki nem tud mit kezdeni a mélységgel, ahová behatolt. Közben másod- és harmadkézből vett történetek révén megdicsőül, hallomásból tudott, ismert tettei felmagasztosulnak… Mert Marlow és pár másik ember kivételével senki nem mer annyira bemerészkedni a sűrűbe, hogy találkozhasson vele, megláthassa igazi, tehetetelen-telhetetlen arcát. Marlow, bár alakja nem merészkedik szélsőségekbe, nem képes teljesen megtagadni Kurtzot, a lehetőséget, amely benne rejlett, a hangját, mely szinte rögeszmésen követi, megragadja. A dzsungelben megismert Kurtz alakjáról azonban csak azoknak mesél, akik hozzá hasonlóan megjárták már a tengereket, és ezáltal képesek arra, hogy meg is értsék, amit hallanak. Sötétedik a Temzén, csend van a hajón, a borzongató történet még ott lebeg a víz fölött.

A titkozatos idegen sokkal kevésbé baljós és félelmet keltő, könnyebben emészthető történet, ám alapkoncepciója hasonló: egy frissen kinevezett fiatal kapitány első útja előtt szembesül hasonmásával, akinek sorsa (egyben a sajátja is) csak és kizárólag tőle függ. A megkettőzött én lelki vívódásai, végül a meghozott döntés egyben lehetőség az idegen legénységhez és önmaga rejtett énjéhez való közeledésre, számolás a lehetőségekkel, erkölcsi dilemmákkal. A kaland kezdete…

Érdekes hajózás volt, egy biztos kezű és tapasztalt kapitánnyal a kormánykeréknél. Végig érződött a személyes átéltség, a megélt történetek lélektani-filozófiai igényű elmélyítése, a megértés, a mesélés és továbbadás vágya. Tetszett.

>!
vargarockzsolt P
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Coppola ebből forgatta az Apokalipszis most c. filmjét. A film is nagyszerű, és a könyv is (ritka eset). Conrad e regénye az egzisztencializmus bizonyos gondolatait is megelőlegezi, s e mellett a stílusa is magával ragadó. Nem kalandregény, hanem filozófikus mű.

23 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Anno egy pályaudvari kirakodóban szereztem meg ezt a könyvet. Nem tudtam róla sokat, csak abban voltam biztos, hogy ő az Apokalipszis most alapja, de nem számítottam rá, hogy ennyire el fog ütni a filmtől – tegyük hozzá, a különbségek inkább a regény javára válnak. Conrad műve valami elképesztő munka, abban az értelemben legalábbis, hogy az olvasó értelmére nem is elsősorban a történet cselekményével hat, hanem az abból sugárzó hangulattal. Az meg kegyetlenül nyomasztó, súlyos, valóban úgy öleli körbe a befogadó elmét, mint a sűrű dzsungel az arra tévedő idegent. Arról valószínűleg oldalakat lehetne írni, hogy pontosan miről is szól a regény – nagyon sokszor az volt a benyomásom, hogy Conrad jelképeket akar létrehozni, és filozófiai, pszichológiai vonalon akarja bemutatni nem is egyszerűen magát az őrületet, hanem az emberi elme instabilitását és a környezetével való szoros kapcsolatát. Kurtz és Marlow utazásának végpontja egy olyan hely, ahol az ember már kitaszított lény – ott a természet az úr, és bárki próbálja bevenni magát a sötétség mélyébe, akarva-akaratlanul le fogja vetkőzni emberi mivoltát, és állati szintre leereszkedve maradhat csak életben az ismeretlenben.* De a nyilvánvalón túl vajon mit testesíthet még meg az a titokzatos folyó, a sötétség mélye?

Pusztán a könyv olvasásán és az értelmezésére tett kísérleten kívül is van itt még egy dolog, ami sehogy sem hagy nyugodni – a regény kora. Nem mertem volna megtippelni, hogy 1899-ben íródott, még nagy merészen is legalább 20-30 évvel fiatalabbnak gondoltam volna. Conrad tulajdonképpen Tolsztoj és Csehov kortársa, mégis mintha átugrana egy egész generációt. Sőt, bár nehéz olvasmány, A sötétség mélyén lehetne akár a jelen kor irodalmi termése is, és talán az sem véletlen, hogy a történet magvát Coppola is változatlanul tudta használni némi aktualizálás után – amit meg pluszban hozzátett, az teljesen független a regényben leírtaktól. Igazán érdekelne, a maga korában hogyan fogadták ezt a munkát, illetve, hogy utólag visszatekintve hova is helyezik el pontosan az irodalmi panteonjukban az angolok.

Szerintem A sötétség mélyén igazi lappangó klasszikus, ami előtt akkor is térdre kell borulni, ha néha elveszítjük a cselekmény fonalát, illetve nem értjük meg teljesen a benne történteket – néha én is kizuhantam belőle, de a szavak és a mondatok szövevénye vitt tovább. Mint amikor az ember nem konkrét irányt követ a párás őserdőben, hanem fától fáig haladva falja a métereket. Nem is tudod már miért és merre, de mész – olvasol. A titokzatos idegen ennyire mély benyomást nem tett rám, pedig akadnak benne érdekes motívumok, amik miatt megérné tovább boncolni (a kapitány és a hasonmás között gyorsan kialakuló intim közelség például határozottan érdekes).

*Bár ilyen szempontból érdekes problémaként merül fel, hogy a Kurtz köré gyűlő feketék és általában az őslakosok messze nincsenek egy szinten kezelve az európai főhősökkel, hiszen ugyanannak a horrorisztikus világnak a részei, amiben Marlow megmártózik, Kurtz pedig elsüllyed.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631509311 · Fordította: Vámosi Pál, Katona Tamás
2 hozzászólás
>!
Deziréé
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Ilyen könyvet már rég olvastam, végig szenvedtem, csak azért olvastam el, mert az egyik órámra kérte a tanár, hogy olvassuk el. Soha többet nem akarom ezt a könyvet elolvasni.
Rettenetes volt.
Azt hittem jobb lesz a történet, de csalódtam. Most nem avattam kedvenc könyvet.

>!
Sapadtribizli P
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Bár rövid könyvecske, nem ment gyorsan az olvasása. Nagyon szép mondatok vannak benne, a hangulatszínezés tökéletes, nagyon erős, teljesen rémálomszerű. Néha nem is tudtam követni teljesen ezek miatt a cselekményt – meg mert, lehet, hogy olyan szakaszosan olvastam. Mindenesetre a szimbolikája, dinamikája és szerkezete hibátlan, gyönyörű disszertációs dolgozatokat tudok elképzelni például a fény-sötétség, fehér-fekete, víz-vadon, stb. kettősségek boncolgatásáról a művel kapcsolatban!

>!
szigiri
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Ha most arra gondolunk, hogy milyen regények születtek Magyarországon 1899-ben (Jókai, Mikszáth, Gárdonyi); szóval, ha viszonyítunk, akkor ez a regény messze felülmúlja a kortársait, bár tény, hogy a mai olvasónak kicsit ingerszegény lehet. Ellenben nem hosszú, igazából egy rövid kisregény. Nekem úgy is tetszett, főleg a stílusa miatt, hogy nagyjából ismertem a történetet a filmből.
Angolul kezdtem el olvasni, és bevallom beletörött a bicskám, mert annyi kimódolt jelző, meg fordulat és tengerész szakszó volt (már az első mondat megakasztott, és gondolkodóba estem, hogy milyen állat is lehet az a Nellie, ami egy cruising yawl és valószínűleg magyarul sem tudok egy szkippert meg egy barkot megkülönböztetni), hogy feladtam. A fordítás (Tóth Árpád) egyébként kellően visszaadja ezt a századeleji hangulatot, nem hiszem, hogy újra kellene fordítani.

A történet azért lehet érdekes most, mert kiderül, hogy a borzalomra bizony nem csak Kongó vadjai képesek, hanem pár évtizeddel a megjelenés után lejátszódott az, amit valamilyen szinten Conrad is megpendít, amikor a nyugati gyarmatosítást hasonlítja össze a rómaiak hasonló, de szerinte barbárabb módszerével. Bizony ugyanúgy kihasználta a történelemben a gyenge embereket az erőszak, amely pont arra játszott, hogy büszkévé tett nem csak magát, hanem azt is, aki hitt benne (http://moly.hu/idezetek/288460). Szóval a civilizáció birtoklása bizony semmire nem garancia, ezt látjuk a regényben is, látjuk a történelemben is. Nekem viszonylag kortalannak tetszett a történet (megkövetve Mikszáthot, neki is van egy két könyve, meg a parlamenti karcolatai, amiket megint elő kell szedni, okulásképpen), nagyon érdekes volt a szál, ahogy bekúszott a történetbe a cselekmény, ahogy belehelyezte az elbeszélésbe a történetet.

A befejező fordulatot, akár még egy végső gegnek is felfoghatjuk. Mondjuk az utószóban olvastam, hogy mivel Conrad 20 évet húzott le hajón mint tengerész, így a nőábrázolásai eléggé kezdetlegesek voltak. Szóval lehet nem is humor, csak szimpla bénaság volt.

>!
Szürke_Medve
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Egy klasszikus történet arról, hogyan oszlanak szét a nagy ideák a valóság próbakövén, és mégis hogyan uralkodnak a hamis eszmék fölöttünk. Képmutatás, kényszer, félelem, kegyetlenség, és az ember megromlása ezek között. A könyv egyúttal a gyarmatosítás ellenes művek egyik archetípusa, de a kérdések amit Conrad feszeget messze túlmutatnak a gyarmatosításon, napjainkban, és Afrikán kívül is, épp olyan aktuálisak mint amikor Conrad megírta ezt a remek is könyvet. Conrad több a cselekménybe nem szorosan illeszkedő, de döbbenetes erejű jelentet is alkot.spoiler A könyvet többször filmre is vitték, és más szintén legendás filmek, mint pl. az Apokalipszis most ihletője volt ez a könyv volt.

>!
entropic P
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Jó, hogy most magyarul olvastam, még így is épp elég nehéz volt olvasni néha. Viszont amikor odaértem a kedvenc (fél)mondatomhoz ("erőnk csak a többiek gyengeségéből fakad"), rögtön eszembe jutott, hogy ez nekem mennyivel jobban tetszik az eredetiben ("your strength is just an accident arising from the weakness of others"). Na de ez most mindegy, a lényeg inkább az, hogy rettentő baljós és hátborzongató ez a könyv. És jó is.

2 hozzászólás
>!
pwz ISP
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Ez a könyv is bizonyíték rá, hogy a személyes élmények nagyban segíthetik egy író munkáját. Conrad 1890-es, a Kongó-folyó mentén végzett „munkájának” (hajóskapitány) lett a „terméke” ez a kisregény. Ez még Belga Kongó megalakulása előtt volt, amikor II. Lipót belga király „kvázi” személyes tulajdona volt a nagyhatalmi ütközőzónában, Afrika közepén elterülő Kongói Szabadállam, a későbbi Belga Kongó. Ami a hollandoknak Holland Kelet-India, az a belgáknak a Kongói Szabadállam, majd Belga Kongó: korlátlan „játszótér” a nyersanyaggal, amibe minden, így az ott élő bennszülött törzsek is beleszámítottak. Amit Kurtzról, az expedícióról, az elefántcsontról, az emberi lélek mélységeiről leír, az megint csak egy szűk keresztmetszet, de legalább annyira figyelemfelkeltő volt a maga korában, mint Multatuli Max Havelaar-ja.
A könyv másik írása, a Titokzatos idegen valószínűleg több olvasóhoz megtalálja az utat, mint a címadó mű! :)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631509311 · Fordította: Vámosi Pál, Katona Tamás
2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Nem tudom, hogy közrejátszik-e benne az, hogy az egészet a vonaton ülve olvastam, de egyáltalán nem kötött le és nem tudtam belemerülni. A tájleírások érzékletesek, valahogy olyan rémálomszerűen fura az egész, és érdekesen ábrázolja az őrületet. De annyira utáltam a szereplőket, hogy azt kívántam, bár falná fel őket valami vadállat. Nem elég, hogy mennyire rá voltak kattanva az elefántcsontra, a tetejébe még gusztustalan, gonosz elnyomók is voltak. Egyszerűen undorító volt, ahogy a helyi közösségekkel bántak. Tudom, hogy ez így mehetett a valóságban is, de akkor is borzasztóan dühít, amikor ilyeneket olvasok. Ha legközelebb nekiállnak niggerezni egy könyvben, gyorsan félredobom, mielőtt idegropit kapok.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
szigiri

Hódítók voltak, és a hódításhoz nem kell egyéb, csak a nyers erőszak – amire pedig, ha rendelkezünk vele, kár büszkének lenni, hiszen erőnk csupán a többiek gyengeségéből fakadó véletlen.

I.

>!
marlow

Mókás dolog az élet – a könyörtelen logika rejtelmes rendje egy hiábavaló cél érdekében. A legtöbb, amit kaphatunk tőle: önmagunk megismerése – az is túlságosan későn érkezik – a kiolthatatlan megbánás aratása.

>!
shandy

Olyan ez, mintha álmot kísérelnék meg elmondani – hiábavaló törekvés, mert hiszen az álom elbeszélése nem idézheti föl az álom érzetét, a lehetetlenség, meglepetés és zavar keverékét a küszködő lázadás borzongásában, azt az érzést – az álom legbelsőbb lényegét –, hogy valami hihetetlen ejtette rabságba az embert.

Kapcsolódó szócikkek: álom
>!
zanni

Ismerik a lopakodó éhség ördögét, dühödt gyötrelmeit, sötét gondolatait, komor, töprengő szilajságát? Nos, én ismerem. Talpig ember legyen, aki rezzenetlenül szembe tud nézni az éhséggel. Sokkal könnyebb megbirkózni a gyásszal, a gyalázattal, önnön lelkünk elkárhozásával, mint a huzamos éhezéssel. Szomorú, de így van.

73. oldal

>!
colorstar

Különös, hogy az asszonyok mennyire érzéketlenek az igazság iránt. A maguk külön világában élnek, ilyen világ pedig sohasem létezett, és nem is létezhet soha. Túlságosan szép volna, és ha egyszer megvalósulna, már az első napnyugtakor darabokra hullana szét. Váratlanul fölbukkanna valamilyen nyomorúságos tény, amellyel mi férfiak a teremtés napja óta békésen megférünk, és fölborítaná az egészet.

>!
dokijano

A könyv lapjait forgatta.
– A jegyzeteket oroszul írta? – kérdeztem.
Bólintott.
– Azt hittem, titkosírás – mondtam.
Fölnevetett, aztán megint elkomolyodott.

95. oldal (Alinea, 2011)

>!
Irasalgor

Végül is olyan a mi világunk, az egyiknek eltűri, hogy lovat lopjon, míg a másik a kötőfékre sem nézhet.

41. oldal

>!
TribeBubu

Mókás dolog az élet – a könyörtelen logika rejtelmes rendje egy hiábavaló cél érdekében. A legtöbb, amit kaphatunk tőle: önmagunk megismerése – az is túlságosan későn érkezik – a kiolthatatlan megbánás termése.

123. oldal (Alinea Kiadó, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: élet · logika · megbánás · önismeret · rejtély
>!
Mandula8

a föld meghódítása – ami többnyire nem egyéb, mint elorzása azoktól, akiknek más a színük, vagy kissé laposabb az orruk – nem valami gyönyörűséges látvány, ha túlságosan közelről nézzük. Csak valamilyen eszme emelheti föl!

>!
Dandelion

…mint kísértetek siklottunk tova, töprengve és titkos rémületben; épelméjűek érezhetik így magukat a bolondokházában, őrjöngők rohama láttán. Nem érthettük meg ezt a világot, mert nagyon messze kerültünk tőle, és nem is emlékezhettünk rá, mert ősidők éjszakájában utaztunk, elmúlt korban, amely kevés nyomot – emléket pedig egyáltalán nem – hagyott maga után.

2. rész – 60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Csillagpor
Charles Dickens: Oliver Twist
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
Jules Verne: Nemo kapitány / 20 000 Leagues Under the Sea
Jules Verne: Húszezer mérföldnyire a tenger alatt
Jules Verne: Utazás a tenger alatt
Daniel Defoe: Roxana, avagy a szerencsés kedves
David Herbert Lawrence: Tollas kígyó
Daniel Defoe: A fegyenc
Edith Nesbit: Öt gyerek és az izé