Az ​ezerarcú hős 10 csillagozás

Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

„Csak ​akkor találjuk meg az élet kincseit, ha leereszkedünk a szakadék legmélyére. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.” – Joseph Campbell

Démonok, sámánok, harcosok, királyok, hősök és istenek – a mesék, mítoszok és legendák mélyén, álom és valóság határán örök küzdelemben néz szembe egymással a jó és a rossz, a fény és a sötétség, az élet és a halál. A mitikus történetek mindenkor és mindenütt ugyanazzal az átütő erővel, ősi képek, archetípusok és szimbólumok jelrendszerével közvetítik a kozmikus igazság összefüggéseit az esendő halandó számára. Joseph Campbell emberfeletti tudással összegzi a természetfeletti törvényeit: a világ maga a Történet, amelyben mindannyian akaratlanul a Hős Útját járjuk, vezérfonálként pedig szeretjük ezerszer is újra hallani a nagy mesét, átélni a hős kalandját, amint útra kel, küzd, meghal, feltámad és visszatér közénk, elhozva az élet vizét, fellebbentve a fátylat a… (tovább)

Eredeti mű: Joseph Campbell: The Hero with a Thousand Faces

Eredeti megjelenés éve: 1949

>!
Édesvíz, Budapest, 2010
460 oldal · ISBN: 9789635290741 · Fordította: Varjasi Farkas Csaba

Kedvencelte 7

Most olvassa 11

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lecter
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

Ez a könyv nem kevesebbre vállalkozik, minthogy utána járjon minden mitológia alapjának: az egész emberiség közös pszichés örökségének. Miért vannak közös elemek a busmanok és az eszkimók meséiben, és miért függ össze ez a szomszédasszony álmaival? Az Út, amit bejárunk. Ez az, amit eddig csak Buddha járt végig a maga gyönyörűségében. Mai terminológiában: az út a létteljesség felé. Egy percig sem állítja, hogy van rá bevett mód. Épp ezért is fejti ki, hogy a hősök élete szimbolikus, és nem követendő példa ( ti. nem másolandó). A kettő közötti különbség nyilvánvaló. „Csináld ezt, és légy jó!” szemben az „ Ismerd meg, és légy Isten” paranccsal. Az elvakultan vallásosak kerüljék messziről, mert csak dührohamot kapnának tőle. Campbell zseniálisan kerüli az ítélkezést, az ő filozófiája az egy végcél és a hozzávezető kismillió út. A mai demisztifikált világunknak felvázol egy ötezer éves alternatívát, és közben rámutat rengeteg alapvető problémára, amire régieknek voltak elképesztően praktikus megoldásai. Ők akkor a sötétben éltek, mi most a világosság ( a tudás ) korát éljük. Mindkettőnek megvolt a maga ára. És hősökre van szükségünk, hogy megmutassák nekünk a bennünk lakozó személyes Istent majd a mögötte lévő közömbös, állandó pusztulásban és születésben lévő univerzumot. Hogy mennyire könnyű ez? Egy embernek már sikerült.

3 hozzászólás
>!
Bokros
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

Mindenképpen el kell még egyszer olvasni. Nagyon jó, széles látókörű és egyszeri olvasásra befogadhatatlan teljes mélységében.


Népszerű idézetek

>!
Odett

… a társadalom lelkében és testében keletkezett törést nem orvosolhatja a visszatérés a régi szép időkhöz (archaizmus) vagy bármilyen program, amely garantálja a tökéletes jövőt (futurizmus), de még a legrealisztikusabb, pragmatista törekvés sem, amely megpróbálja kitartó munkával újra összeforrasztani a széthulló darabokat. Csak a születés győzheti le a halált – nem a régi újjászületése, hanem valami egészen más és új. Kell lennie a társadalom lelkében és testében egy folyamatos „állandóan visszatérő születésnek” (palingenezis) – ha hosszú távon szeretnénk túlélni –, ami ellenpontozza a soha véget nem érő pusztulási folyamatot. Mert ha nem vagyunk képesek megújulni, akkor saját győzelmeinkből kovácsol erőt a Gonosz: saját erényeinkből születik meg a végzetünk. A béke csalóka ábránd, a háború is ábránd, a változás is ábránd; az állandóság is az. Amikor elérkezik a nap, a halál győzelmet arat felettünk, semmi mást nem tehetünk, mint hagyjuk magunkat keresztre feszíteni – és feltámadni; teljesen darabokra hullani – és aztán újjászületni.

27. oldal

2 hozzászólás
>!
daniagi

(…) a kalandot nem lehet egyedül megkockáztatni; minden idők hősei megjárták már ezt az utat előttünk; a labirintust feltérképezték; elég a hős ösvényén haladva a fonalat követnünk. És ahol rettenetes borzalmat vártunk, ott találjuk meg végül Istent; ahol el akartunk valakit pusztítani, ott saját halálunkat fogjuk okozni; ahol kifelé indultunk az úton, ott fogunk megérkezni lényünk legbelső magjához; ahol magányra számítottunk, ott az egész világgal találkozunk.

34-35. oldal

>!
Enikő_Rácz

A szándékos befelé fordulás valójában a teremtő géniusz egyik klasszikus eszköze, és lehet tudatosan is használni. A pszichikai energiákat egyre nagyobb mélységekbe hajtja,és mozgásba hozza a tudatalattiban rekedt gyermeki és archetípusos képeket. Természetesen az eredmény könnyen lehet a tudatos én többé-kevésbé teljes széthullása (neurózis, pszichózis: a megbénult Daphné állapota); másrészt viszont, ha a személyiség képes befogadni és integrálni ezeket az új erőket, akkor az öntudatra ébredés és mesteri kontroll szinte emberfeletti élményét fogja megtapasztalni.

75. oldal

>!
Odett

A mitológia és a rítus legfőbb szerepe mindig is az volt, hogy olyan szimbólumokat szolgáltasson, amelyek előrehajtják az emberi lelket, ellenpontozva azokat az állandó fantáziákat, amelyek éppen ellenkezőleg: igyekeznek azt gúzsba kötni.

22. oldal

>!
Victoria_Crane

Fixálódunk gyermekkorunk ki nem élt, infantilis fantáziáihoz, és ezáltal képtelenek vagyunk átélni a felnőtté válás szükségszerű beavatási rítusát. Az Amerikai Egyesült Államokban ráadásul még a megfordult értékrend is jellemző: a cél nem az, hogy tisztességben megöregedjünk, hanem hogy fiatalok maradjunk; nem az, hogy felnőtté érjünk, és elszakadjunk az Anyától, hanem hogy az ölében maradjunk. Így aztán férjek, meglett férfiak, akik szüleik akarata szerint ügyvédek, kereskedők vagy tudósok lettek, saját kamaszkoruk oltárán áldoznak, miközben feleségeik tizennégy év házasság és két szép, felnevelt gyermek után is a szerelmet keresik – a szerelmet, amely kizárólag kentaurok, szilének, szatírok és más kéjvágyó, rémálombeli lények formájában érkezik el hozzájuk, mint a második fent idézett álomban, vagy pedig az üzekedés istennőjének népszerű, szirupos templomaiban, valamelyik ügyeletes mozihősnek álcázva.

22. oldal

>!
daniagi

A hős útja mindenütt jelenlévő mítoszának éppen az a lényege, hogy minden ember számára felmutat egy általános érvényű formulát, bármilyen szinten álljon is az életben. Ezért átfogó és a legszélesebb körben értelmezhető a mítosz. Az egyénnek csak meg kell találnia saját helyét ennek az általános emberi formulának a viszonyrendszerében, és ráhagyatkozni, hogy az megmutassa a kiutat saját korlátai közül. Kik és hol laknak saját démonai? Akik valójában saját emberi mivoltának megoldatlan rejtélyei. Milyen ideák vezérlik? Ezek árulkodnak arról, hogyan viszonyul az élethez.

129. oldal

>!
Glosep

Az i.e. 1. évezred elején a perzsa hitrendszert felkavarta Zarathustra (Zoroaszter) próféta megjelenése, aki bevezette a köztudatba a jó és a rossz, a fény és a sötétség, az angyalok és ördögök szigorú kettősségének fogalomrendszerét. Ez a krízis alaposan rányomta bélyegét nemcsak a perzsa, hanem a héber hitvilágra, és ezáltal (évszázadokkal később) a kereszténységre is. Radikális eltávolodást jelent mindez a jó és a rossz általánosabb mitológiai értelmezésétől, amelyben a két ellenpólus az egyetlen létező forrásából ered, amely azonban felülemelkedik minden ellentéten, és ezzel összebékíti azokat.

354. oldal

>!
Glosep

Miután többé nem a transzcendens forrásnak tulajdonítja hatalma adományát, az uralkodó megtöri a kettős látomást, amelyet az ő feladata lenne fenntartani. Többé nem közvetít a két világ között. Az emberi perspektíva beszűkül, és az egyenletnek már csak az emberi oldalát látja, a természetfeletti erő megtapasztalása pedig abban a pillanatban meghiúsul. Elvész a közösséget fenntartó eszmény, már csak erővel lehet összetartani. Az uralkodóból zsarnoki szörny válik (Heródes-Nimród), aki a hatalmat bitorolja, és akitől meg kell menteni a világot.

355. oldal

>!
Glosep

A tegnap hőse a holnap zsarnoka lesz, hacsak nem feszíti keresztre magát itt és most.

A jelen szemszögéből nézve, a jövőtől való megszabadulás olyan szintű vakmerőség, amely már a nihilizmus határát súrolja. Krisna, a világmegváltó Kansza özvegyeihez intézett vigasztaló szavainak rémisztő a felhangja; nem kevésbé hátborzongató, amit Jézus mond: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa között; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.” Hogy megóvja a felkészületleneket, a mitológia a végső revelációt homályos célzásokkal, álruhában tárja elénk, miközben ragaszkodik a fokozatos tanítás elvéhez. A megváltó alakja, aki megszabadul a zsarnoki apától, és aztán maga lép a trónra (mint Oidipusz), igazából atyja örökébe lép. Hogy finomítsa az apagyilkosság tényét, a legenda behelyettesíti az apát a gonosz nagybácsival vagy a trónbitorló Nimród királlyal. A félig bújtatott tény viszont megmásíthatatlan. Miután fény derült rá, az egész színjáték összeomlik: a fiú megöli az apát, viszont a fiú és az apa egy és oszthatatlan. Az enigmatikus alakok visszaolvadnak az elementáris káoszba. Ez a világ végének (és újjászületésének) a bölcsessége.

360 - 361. oldal

>!
Glosep

Írásában Dr. Karl Menninger rámutat, hogy jóllehet a zsidó rabbik, protestáns lelkipásztorok és katolikus papok nagy vonalakban közös nevezőre tudják hozni a közöttük lévő teológiai különbségeket, de amikor arról van szó, hogy milyen szabályok és törvények betartásával lehet kiérdemelni az örök életet, reménytelenül különböznek a nézeteik. „Eddig a pontig a program tökéletes – írja Dr. Menninger. – De ha senki nem tudja biztosan, hogy mik a szabályok és törvények, az egész abszurditásba fullad.” Erre a választ leginkább Rámakrisna adja meg:

Isten különféle vallásokat hozott létre a különböző keresők, korok és nemzetek szerint. Minden tanítás csak egy a sok ösvény közül; de az ösvény egyáltalán nem azonos magával Istennel. Viszont bármelyik elvezet Istenhez, ha teljes szívvel és odaadással követjük az utat… A tortát ehetjük úgy is, hogy a hab a tetején van, vagy az oldalára fordítva. Mindegy, ugyanolyan édes lesz.

168. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
Andrew Scull: A hisztéria felkavaró története
Rick Riordan: Neptunus fia
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Kevin Hearne: Hammered – Elkalapálva
Kresley Cole: Vámpírharc
Edith Hamilton: Görög és római mitológia
Pierce Brown: Vörös lázadás
Colleen Houck: A tigris utazása