Az ​orenda 37 csillagozás

Joseph Boyden: Az orenda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…

„A folyó mindkét partjáról irokézek tucatjai indulnak meg felénk,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Jaffa, Budapest, 2017
560 oldal · ISBN: 9789634750659
>!
Jaffa, Budapest, 2017
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609916 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Joseph Boyden: Az orenda

Joseph Boyden prózája súlyos, helyenként már-már költői. a 17. századi Észak-Amerika vadonjába viszi el olvasóit. Elképesztően erős, impulzív történet, filmre vele.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/08/az-orenda.html

>!
Amilgade
Joseph Boyden: Az orenda

Nem titok, hogy szeretem az indiános könyveket, amikkel először gyermekkoromban találkoztam. Még most is időről időre szükségem van, hogy belemerüljek a „vademberek” világába.
Ez a könyv azért tetszett nekem, mert egy fiatal jezsuita szerzetes szemén keresztül bepillantást nyerhettem az indiánok életébe. Mivel váltott szemszögű a történet, a másik két főszereplő Hóesés, egy irokéz kislány, akit az ellenséges huron harcos, Madár örökbe fogad, miután kiirtották a családját. Érdekes ez a világ, vad és a mai ember számára brutális. Bár más könyvekből megismerhettem az indián szokásokat, de a mai napig rá tudok csodálkozni, meg tudok lepődni.
Az olvasó megismerheti a 17. századi indián falut, társadalmát, szokásait, na meg a vakbuzgó, de alapvetően emberséges Christophe jezsuita szerzetest. Két kultúra feszül egymásnak, és mi olvasók tudjuk, hogy melyik fog győzni.
Jó kis regény ez, amit érdemes elolvasni.

>!
jethro
Joseph Boyden: Az orenda

Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy én még valamikor indiános könyvet fogok olvasni. Ez a könyv viszont felkeltette az érdeklődésemet. Az ember azt gondolná, mit tudnak nekünk még újat mutatni Winnetou, Old Shatterhand, Vadölő vagy esetleg Gojko Mitic után? És rá kellett jönnöm, tudnak. Tudnak még újat mondani. Boyden regénye annyira naturalista, annyira nyers módon ábrázolja ezt a 17. századi indián világot, hogy az már meghökkentő. Természetesen előtérbe kerülnek az emberi érzelmek, a szeretet is, s ennek a kettősségnek a mérlege élteti a regényt. Mindenképp kiemelném még a cselekmény lezárását, mert a könyv becsukása után olyan érzése van az olvasónak, mintha körbe járt volna, mintha újra ki kéne nyitnunk a könyvet, s kezdeni elölről.
Egy újabb bizonyság, hogy lehet kalandregényt írni szépirodalmi színvonalon.

>!
Nyctea P
Joseph Boyden: Az orenda

Lebilincselő regény az 1600-as évekből, a Nagy Tavak környékén élő indiánokról.
A történet egy huron harcos, egy irokéz lány és egy jezsuita pap váltott szemszögű elbeszélésén keresztül bonatkozik ki, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összefonódott.

Érdekes volt megismerni az indián történelem ezen szeletét, a huronok életmódját, a pusztító járványok hatását, a keresztény misszió nehézségeit. A könyvre azonban jellemző a naturalisztikus ábrázolásmód, és a brutális kínzások leírása helyenként már túllépte az ingerküszöbömet…

„Cristophe varjú” nagyon szimpatikus szereplő volt, aki vakbuzgó hite ellenére is igyekezett megismerni az indiánok kultúráját, nem folyamodott erőszakos módszerekhez, és tényleg teljes szívéből hitte, hogy jó célért küzd.

Számomra a könyv egyik legelgondolkodtatóbb momentuma a pap és az indiánok közötti párbeszéd volt. A huronok egységben élnek a természettel, hitük szerint mindennek lelke van, az állatoknak, a fáknak, a köveknek… A pap pedig arról győzködi őket, hogy az Úr azért adta az embernek a természeti világot, hogy használja és uralkodjon rajta. Vajon hogy nézne ki ma a világunk, ha nem a második gondolat győzedelmeskedik?

Erőteljes hatású olvasmány volt, amit nem fogok egyhamar elfelejteni.

>!
Barbár
Joseph Boyden: Az orenda

Minél tovább olvastam ezt a terjedelmes regényt, annál inkább éreztem, hogy érlelődik az öt csillag. Bámulatos, hogy milyen jó karaktereket alkotott az író, és mennyire élővé tudta tenni a 17. századi helyszínt. Madár, a törzsfőnök, Christophe, a katolikus misszionárius, Hóesés,az elrabolt és örökbe fogadott lány, és Kócsag, a gyógyító varázslónő, Róka, a barát és harcostárs mind-mind telitalálat. A vadak nem is olyan vadak, a hittérítők sem olyan erőszakosak, de még csak nem is olyan életidegenek, mint gondolnánk. Christophe kezdetben úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, de az idő múlásával egyre jobban csiszolódik, gondolkodása egyre reálisabb lesz. Igazán realista csak egy van, neki már nem kell fejlődnie, ez pedig Kócsag. Emellett még jó humorral is rendelkezik, mindenkinek van mit tanulnia tőle. A törzsi harcok mellett a lelkek vadászata zajlik, és mindent felülír a politika. Így van ez napjainkban is. Üzenet a mának: ami jól működik, azt ne változtassuk meg. Én Kócsag pártján állok.

3 hozzászólás
>!
Rune
Joseph Boyden: Az orenda

Tegnap este fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Emlékszem gyerekkorom egyik kedvenc filmje Az utolsó mohikán volt, amelyet bármikor képes vagyok újranézni, így az indiános történetek mindig is felkeltették az érdeklődésem (bár őszintén szólva a klasszikus indián regények pl. nem foglalkoztatnak, vagy csak eddig nem bukkantam jóra :)), így nagyon vártam már, hogy belekezdhessek a könyvbe.
És nem kellett csalódnom. Már a bevezető is olyan gyönyörűen van megírva, hogy azonnal berántja az olvasót.
Érdekes, hogy az egész történet alatt nem volt olyan szereplő, akit a szívembe zártam , akivel azonosulni tudtam volna, de ez nem zavart, sőt azt hiszem ettől lett igazán hiteles az egész. Hiszen európaiként egy másik korból visszatekintve szerintem nem lehet felfogni azt a szokásrendszert és kultúrát, amelyet az indiánok képviseltek. Itt is csak egy töredékét ismerhettük meg, hiszen itt egy huron törzs mindennapjaiba, harcaiba, érzelmeibe, hitvilágába tekinthettünk bele, de még a huron népen belül is különböző törzsek és szokások voltak, nem beszélve a további teljesen más törzsekről.
Bár az ide érkező európai hittérítők vadaknak tekintették ezeket a népeket, de a maga módján csodálatos, hogy mennyire szimbiózisban éltek a természettel, a spirituális életükkel, szerintem ezt a régi és mai felvilágosult világban is kevesen mondhatják el magukról. Nyilván számtalan erőszakos cselekedet hatotta át életüket, a bosszúkat, a kínzásokat nem is említve, de ezek sem pusztán mindig az erőszakról szóltak. Hanem akár egy családtag(ok) elvesztésének feldolgozásáról, vagy az ellenség felé mutatott tiszteletről. És bár ez számunkra manapság elfogadhatatlan, de azt hiszem pont ebben rejlik a kulturális különbség, amely nem feltétlenül rossz.
Szóval nekem mindenképpen egy nagyon üdítő olvasmány volt, kirítt a tucat könyvek sorából. A szerző másik regénye is felkeltette az érdeklődésemet, biztosan sort kerítek majd rá.

>!
Virágszépe
Joseph Boyden: Az orenda

Boyden ismét elvitt Észak-Amerikába, de most a XVII. századba. Olyan szemléletesen, kifejezően fogalmaz, képes rá, hogy én is ott érezzem magam az indiánok között. Láttam, hogyan eveznek megfeszítetten, hogy elérjék új lakóhelyüket, láttam belülről a sátraikat, a hódprémeket, ahogyan a szellemeiket megszólítják. A szereplők valóságosak, a gondolatok, párbeszédek, a cselekmény, mind-mind igazi beszámoló.
Három szemszögből láthatjuk a történetet: Christophe, a katolikus térítő, Madár, a huron törzsfő és Hóesés, az irokéz lány elmondásából. Átélhetjük az indiánok katasztrófáját, az egymás közötti harcokat, a pusztító járványokat, a térítő vallás okozta feszültséget. Kegyetlen, néhol szerintem túlzottan naturalista az elfogott ellenség megkínzásának leírása. Átfogó, részletes képet kapunk a Nagy-tavak környékén élő indiánok életéről . Fájdalmasan szomorú, mégis érzelmesen, átérezhetően emberi történet.

>!
tigrisbigris
Joseph Boyden: Az orenda

Nagyon kemény olvasmány. Úgy tud izgalmas és sodró lendületű lenni, hogy közben hiteles történelmi, néprajzi ismereteket ad át, érezni rajta az alapos kutatómunkát. Folyamatosan három szemszögből láttattja az eseményeket, de ez nem zavaró, sőt talán ez teszi, hogy pártatlan nem ítélkező korrajzot kapunk. Néha talán már túlságosan is naturalisztikus, néha a hihetőség határát is súrolja.

>!
Nibela I
Joseph Boyden: Az orenda

A fehérek és az elbizakodottságuk, dölyfük. Naiv térítő missziósok és számító gazdasági érdekek. Irdatlan távolságok átszelése korabeli eszközökkel. Az idill megromlása előtti évek. Brutalitás és szépség kéz a kézben. Ezek jutnak eszembe, ha visszagondolok az élményre, amit a könyvtől kaptam. Az első mű, ami megértette velem, mi végre becézgették kiemelt foglyaikat tűzzel és kínnal, illetve honnan ered a huron elnevezés, eredetileg melyik törzset takarja.

A legérdekesebb karakternek Kócsagot találtam. Bölcs, viszont hajlamos fitogtatni az erejét. Az új családtagrablás intézménye kérdőjel előttem.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Háromfajta betegség létezik – mondja anélkül, hogy felnézne. – Van az, aminek természetes okai vannak. Van az, amikor egy hatalommal rendelkező egyén ártani akar neked. És van az a betegség, amit a be nem teljesített vágyak okoznak.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: betegség
>!
robinson P

A lány jár a fejemben. Vajon, hogyan fog reagálni, amikor megtudja, hogy örökre megváltoztatom a jövőjét?

131. oldal

>!
robinson P

A varjak érkezése előtt is volt varázslatunk.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: varjú
>!
robinson P

A fagyhalál első perceinél csak egy borzalmasabb dolog van, a kiolvadás, amikor a test minden porcikája azért ordít, hogy legyen már vége.

13. oldal

>!
robinson P

Sokféle siker létezik. A sikeres vadászat. A sikeres aratás. Egyesek számára pedig a sikeresen learatott lelkek.

179. oldal

>!
robinson P

– Tehát azt állítod, hogy az állatok értelmes lények? Rendelkeznek öntudattal?
– Azt mondom, hogy az ember az egyetlen ebben a világban, akinek mindenre szüksége van, ami benne van.

191. oldal

>!
Rune

– Jól figyeljetek! – mondom. – Három család van az élők között. A fák, füvek és a bokrok tartoznak az egyik családba. Az állatok egy másikba. Az emberek és a szellemek pedig a harmadikba.
A fiatal és komoly Áron szólal meg ismét.
– Azt mondod, hogy köveknek, a víznek, a fáknak és az állatoknak nincsen okijuk? Csak az emberekben van szellem? – Tagolva mondja ki az utolsó szót, szinte komikusan.
Bólintok.
– De mi – folytatja Áron körbemutatva a karjával –, mindnyájan, egész életünkben azt tanultuk, hogy mindennek megvan a saját szelleme. Minden él körülöttünk.
Addig nézek a fiatal huron szemébe, amíg le nem süti a tekintetét.

183. oldal

>!
Dalmia

Azt mondom, hogy az ember az egyetlen ebben a világban, akinek mindenre szüksége van, ami benne van. – Abbahagyja Isaac hajának simogatását. – De nincs semmi a világon, aminek ránk lenne szüksége a túléléshez. Nem vagyunk a föld urai. Szolgák vagyunk.

191. oldal

>!
Dalmia

Mögöttünk Christophe és a szőrös arcú varjú ebből semmit nem érzékel. Egyre csak beszélgetnek, pedig alig kapnak levegőt, és egyikük sem figyel oda arra, ami körülveszi őket, noha lenne miért aggódniuk.


Hasonló könyvek címkék alapján

José López Portillo: A tollas kígyó
Ľudo Zúbek: Az indiák aranya
Korda István: A mocsarak visszaütnek
W. Michael Gear – Kathleen O'Neal Gear: A Tűz népe
Helen Bryan: Az új élet völgye
Jack Whyte: Excalibur
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Csikász Lajos: A kuruc király
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában