Egy ​kis bécsi kurva emlékezései (Egy kis bécsi kurva emlékezései 1.) 21 csillagozás

Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

A magyar olvasó egy, a világirodalomban egyedülálló naiv emlékiratot kap a kezébe, melyet a világ minden nyelvére lefordítottak.
A Josefine Mutzenbacher alkalmasint álnév, mely valóságos személyt takar. A hölgy 1852. február 20-án született, Bécsben. Hányatott kislánykor, erkölcsrendészeti felügyelet után szükségképpen tölti be azt a sorsot, ami a kor sok szegény lányának kijutott: örömlány lesz. Eddig minden tipikus, mintegy előre meg van írva. Josefine azonban kalandos ifjúsága után megírja emlékeit. Ez a példátlan emlékirat nem csupán egy erotikus történet, hanem árnyalatokban gazdag kor- és erkölcsrajz. Mellesleg egy olyan rétegnyelvét őrzi meg a korabeli bécsi társadalomnak és erkölcsnek, ami példátlan a naiv biográfiáknál.

Eredeti megjelenés éve: 1906

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tabu.erotika PolgART

>!
NewMark / PolgART, Budapest, 2002
434 oldal · ISBN: 9639306460 · Fordította: Tandori Dezső

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bélabá P>!
Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

Fellebbent a „titok” előttem, ezt a könyvet bizonyos Felix Salten (Salzmann Zsigmond) írta, vagyis egy férfi! Hoppá-hoppá, gondoltam: ez így nem teljesen hiteles írás.
A könyvecske, mert egy 17*11 centis kiadásról van szó viszonylag gyorsan olvasható nagy terjedelme ellenére is, mindent összegezve körülbelül három órányi olvasással a végére értem.
Ami a lényegét illeti, nevezzük nevén: ez bizony kőkemény pornó. Az első oldalaktól kezdve belemerül a mélybe, noha a főhős kis csitri lányként van ábrázolva még akkortájt. Családi háttere ad okot a prostitúcióra, apja nincstelen ember, így kényszerből áll kurvának.
Fokozatosan tárul elénk a számos kuncsafttal eltöltött pásztoróra, szaftosabbnál-szaftosabb jelenetek sora. Nem ismer kegyelmet a szóhasználat, nevén nevez mindent, akár a legsprődebb hangnemben is. Ebből is kitűnik ez bizony nem egy angolkisasszonyoknak írt könyv. Mivel elég tömény a téma, így idővel kopott a figyelmem iránta és nem is mindent tudtam méltányolni.
Amit viszont igen, az Tandori Dezső olyan nagyszerű fordítása, ami előveszi a magyar nyelv erotikus témába vágó arzenáljából az összes valamire való kifejezést, jelzőt, fogalmat. Remekül szórakoztam, időnként kacarásztam is :) A fordítás miatt megérte olvasni, noha a téma kemény és tömény szexről szólt. Az is lehet, talán okosabb dolog apránként olvasni, csak egy hibája van, nincs túlzottan tagolva. Két hosszabb fejezet és ennyiben kimerül a felosztása a dolgoknak. A második fele pont amiatt nem tetszett igazán, mert nagyon egysíkú az egész írás. Könnyű belefásulni, ráunni ilyen nagy „dózisban”.
Ha mindent helyén kezelek, és azt mondom ez egy erotikus könyv, abból is „hard” változat, akkor egy gyenge 3,5 csillagot (3,4 pont). Az biztos, volt jobb olvasásom a témában, például Pierre Louÿs: Egy anya és három lánya. Kizárólag az erotikus téma iránt érdeklődő, nem prűd olvasóknak ajánlom. Akiben előbbi jellemvonás csöppet előjön, az jobban jár, ha messziről elkerüli.

12 hozzászólás
Zakkant_Tudós>!
Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

Hullámzó színvonalú könyv.
Az első kb. 75 oldal egészen zseniális – ehhez fogható mestermunkával csak igen ritkán találkozhatni.
Aztán sajnos folyamatosan hanyatlani kezd a könyv minősége. A mélypont az emlékirat közepén van, tehát az első fejezet vége, második eleje – az valami borzalom.
A mű utolsó negyedében viszont komoly javulás figyelhető meg.

A könyv legfőbb mondandója talán az lehet, hogy szegényen is lehet boldog az ember. A szex mindenkinek elidegeníthetetlen joga, életkortól és vagyoni helyzettől függetlenül. Az örömlányok felett pedig nem szabad pálcát törni, mert ez egy szép hivatás, legalábbis akkor, ha egy lány igazán kedvét leli benne, ahogyan Pepi és Zenzi.

A könyv arányai fantasztikusak, ezt tanítani kellene. Arra gondolok, hogy a konkrét prostitúcióra csak az utolsó 60-70 oldalon kerül sor, előtte mind-mind csak arról ír Pepi, hogyan tanulta ki kislányként a szex minden fortélyát. Akkor áll csak munkába, miután már oly sok próbán átment. Nem is tudom, ez valamiféle kozmikus érvényű aranymetszés ebben az alkotásban.

Végül külön kiemelném Tandori Dezsőt, aki egy remek, sziporkázó fordítással ajándékozott meg minket.

alaurent P>!
Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

Nahát.
Az első húsz oldalon elkerekedett a szemem. A második húsz után úgy éreztem, leteszem, hiszen hol az árnyalatokban gazdag kor- és erkölcsrajz, hol a korabeli bécsi társadalom és erkölcs rétegnyelve? Aztán felfedeztem Tandori Dezső zseniális fordítását, és maradtam. Nem mondom, hogy nem inogtam meg közben, de végül végigolvastam. Néha jót nevettem, a párom azt hitte, megint Pratchettet olvasok – nem világosítottam fel.
Ebben a műfajban nehéz jót alkotni, itt sem az írónak, hanem a fordítónak sikerült.

lilyD>!
Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

„Aki ért engem, ennyiből is megért.” > nos, én megértettem! XD
Gondolataim:
1, ilyen a világon nincsen!!! :DD
2, egy pillanatig sem szabad komolyan venni, magát sem veszi komolyan (és nagyon helyesen!!)
Hibája a konstruálatlanság, folyamként ömlik a történet, mint a… *khm*. Megfertőzött a frivol hangneme, és sokszor megnevettetett. A fordítás valóban parádés!
Azért érződik, hogy egy férfi írta – vagy csak azért mondom, mert tudom? Persze, vannak nimfomán nők, de azért 6 menetes kettyintésről, meg nagyobbnál nagyobb szerszámokról, pláne egy ennyire kéjsóvár dögről ki más írna és álmodozna, mint egy férfi…
Hogy mi különbözteti meg számomra ezt a művet azoktól az erotikus tartalmú írásoktól, amelyek számomra elfogadhatatlanok (Sade márki, O története, Tizenegyezer vessző, Lolita, Csak ha te is akarod, hirtelen ezek jutnak eszembe)? Az, hogy itt végig ember marad a mesélő. Történik vele egy-két perverz dolog, de sosem lesz kvázi állat, mint a fent említett művek szereplői. A hihetőség megint egy másik kérdés – nyilván ez így nem valószínű, h megtörtént volna.

**ami hiányzott: ez kvázi csak a gyerekkoráról szól, arról nem, mikor már felnőtt fejjel művelte a szakmát! Arról valahogy „normálisabb” lett volna olvasni.

Amiben viszont van valami:
1, igen fiatal korban megjelenő szexuális érdeklődés és vágy. Vannak, akik valamiért fogékonyabbak erre… Mondom mindezt úgy, h a pedofíliát és a liliomtiprást a végsőkig elítélem. Kicsit olyan ez a könyv, mintha betekintést engedne az elnyomott, lefojtott sötét oldalunknak (vagyishát egyesek sötét oldalának, mert nem mindenki ilyen). Tükröt tart egy vigyorgó, grimaszoló fej, mert pl. a spoiler Az emberben van egy vonónyi ösztönlény, fogadjuk el.
A Lolita „nimfácska” terminusa itt megerősítést nyer. Illetve Illyés is írja a Puszták népében, h már egész fiatalkortól megvolt ez az érdeklődés a seregnyi gyereknél, és ahol 2-3-akárhány család lakik egy lakásban, ott és abban a korbeb ez cseopet sem meglepő. Nem volt akkoriban, olyan körülmények közt privát szféra, mint mostanság.

Továbbra is érdekel ez a típusú irodalom, de csak a minőségibbje. Ahol az ember megmarad valamennyire embernek.

Ebe_Endocott>!
Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

Nem is annyira pornónak nevezném talán, hanem inkább valami hentainak, persze csápok nélkül. Csupa olyan dologgal, ami adott esetben a pornóba se férne bele, de a papír elbírja. Teljesen valószínűtlen, képtelen helyzetek, gondolatok, felállások. Méghogy élethű korrajz, jó vicc. Inkább amolyan képzeletbeli pótlék, fantazmagória, ami a „kalandok” átélésével enyhít bizonyos fétisek kényszerén. Vagy az író saját maga, vagy bizonyos rétegek kedvére készülhetett, hasonló jelleggel, minthogy a hentai elterjedése óta Japánban állítólag jelentősen visszaesett a pedofil bűncselekmények száma.
Amiért szemet szúrt és kíváncsivá tett a könyv, az az az ellentét, hogy ezt a Bambi írója szerezte.
A fordítás viszont megér egy misét, itt-ott alig tudtam visszatartani a nevetést, nagyon találó szófordulatokat alkalmaz.

Léczfalvy_Lili>!
Josefine Mutzenbacher: Egy kis bécsi kurva emlékezései

Miért adtam rá 4 csillagot? Őszintén szólva nem is tudom. Pillanatnyi benyomás lehetett, mert annyira nem volt izgalmas a kötet, sokkal inkább közönséges. :D
Ugyanakkor, abban az időszakban pont egy ilyen semmilyen kötetre vágytam. Könyvtári darab volt. Mondhatjuk úgy is, hogy kábé megmentettem a selejtezéstől egy kis ideig még.


Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

Na, ennek megörültem, rég szerettem volna ugyanis, ha „repedtsarkúnak” neveznek, bár nem értettem a szó jelentését, de úgy éreztem, rangot ad.

203-204. oldal

Zakkant_Tudós>!

Egy darabig így elnyúlva hevertünk, mint egy adag mosás, csak ép nem a tiszta, hanem a szennyes.

214. oldal

Zakkant_Tudós>!

Én, aki a nyomor virágaként láttam meg a napvilágot, szépséges és mohó testem jóvoltából mindvégig a fényben éltem. Nem is tudnám megmondani, mily hamar, igen, szélsebesen felébredtek porcikáimban a bűnök kezdeményei, aztán rajta! Rajtam! Rajtuk! Züllött lettem volna? A csudát. Akkor züllöttem volna a mélyek mélyére, ha úgy élek, mint szerencsétlen sorstársnőim, akik szegényházban végezték – fiatalon! –, netán elaggott proletárasszonyként gürcöltek görbülésig, rogyásig. Hát én nem fulladtam bele a külváros mocsarába. Szépen kiművelődtem, s ezt ősi mesterségem művelésének köszönhettem, ne szerénykedjünk, a kurválkodás a legkiválóbb férfiak társaságába kerített-sikerített, és nem sokat vesztegettem időmet. Okultam, miközben „okítottam”, s ezen okból megtanulhattam elsősorban azt, hogy mi, szegény nyomorult nők egyáltalán nem vagyunk oly romlottak és bűnösek, mint mondani szokás rólunk.

10-11. oldal


A sorozat következő kötete

Josefine Mutzenbacher: Az én 365 szeretőm Egy kis bécsi kurva további kalandjai

Egy kis bécsi kurva emlékezései sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sierra Simone: A pap
Wolf Haas: Jöjj, édes halál
Juliette Benzoni: A szökevény
George Sand: Consuelo
Tiffany Reisz: A szent