Josef Haltrich (szerk.) · Kovács Ágnes (szerk.)

A ​csodálatos fa 7 csillagozás

Erdélyi szász népmesék
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi

>!
Európa, Budapest, 1979
260 oldal · ISBN: 9630715961 · Fordította: Üveges Ferenc · Illusztrálta: Loránt Lilla

Enciklopédia 1


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Eule P
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa

A kötet elejében szereplő mesék ismert tündérmesék itt-ott kicsit véresebb változatai (még kannibalizmus is előfordul), de összességében nem rosszak. Ezek teszik ki a kötet kb. kétharmadát. Aztán pár csalimese, majd egy róka és a farkas történet következik 25 mesére bontva. Vagyis 25 rövidke róka és a farkas mese szerepel a kötetben, amelyeket, mint az utószóból kiderül, a szerkesztő (Haltrich) fűzött egybe.

Összességében nem egy átütő kötet, különösen a gyengécske állatmesékkel a végén, de az első fele olvashatóbb, fordulatosabb meséket tartalmaz.

>!
esztiyay
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa

Azzal az elhatározással vettem a kezembe a kötetet, hogy megvizsgálom, miért olyan negatív az a kevés értékelés itt, amit olvasni lehet róla. Hát az én csillagjaim sem fogják nagyon feljavítani az arányokat.
Az egész könyvet három részre lehet osztani: az elején igazi tündérmesék szerepelnek, arany, ezüst, rézerdővel, királyfikkal és királylányokkal. Teljesen élvezhetőek, szerettem őket. Aztán jön az átmenet, már nem annyira izgalmasak a mesék, előkerülnek az ismerős szólamok, más ismert mesék változatai, amíg el nem jutunk a végére – állatkák minden mennyiségben. A róka és a farkas csatározásai vagy tíz rövid mesén keresztül tartanak. És már elsőre se túl érdekesek. A végén még van pár mese külön-külön a farkas és a róka kalandjairól, de hogy minek? Azt hiszem, az erdélyi szászoknak sokszor meggyűlt a baja ezzel a két állattal.
Tehát nem mondom, hogy túl jól szórakoztam, és sajnos azt sem, hogy olvastam már rosszabb népmesegyűjteményt. Sokkal jobbak is vannak, érdemes inkább azokat olvasni.

>!
zamil
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa

Ez nem volt az igazi. Sablonos mesék, néhol még ismétlődések is vannak, kisebb változtatásokkal. A mesék zöme nekem agresszív, nehezen képzelem el, hogy ez gyerekeknek készült, bár lehet akkor a tizenéves gyerekeknek voltak mesélve a fonóba.
Az állatmesék engem is idegesítettek.

>!
Amrita I
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa

Már régen olvastam ennyire unalmas és idegesítő könyvet. A kötet meséi unásig ismert mesetípusokat tartalmaznak, a mesék jellemzően véresek, kegyetlenek, vagy egyszerűen csak unalmasak. A kötet harmadik harmada pedig kizárólag farkasos, rókás tipikus állatmesékből áll, amik szintén rettenetesen gonoszak az állatokra nézve. A hányástól a hasfelvágáson át az alapos verésig minden szerepel benne. Néprajzosnak lehet, hogy érdekes, de engem felnőtt laikus olvasóként is elborzasztott.

7 hozzászólás
>!
mariannkiss1980 P
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa

Elolvastam. Nem magyar népmesék, nem is kurd népmesék. Néha egy -egy mesénél a fejemet fogtam, annyira rossz volt. Azért akadt közte egy-egy, amin mosolyogtam. A róka és a farkas meséi viszont ebben a formában borzalmasak.


Népszerű idézetek

>!
Eule P

– Ó, te bolond földi féreg! Lőj, ahányat csak akarsz, nekem azzal ugyan nem árthatsz! Mert tudd meg, hogy az én életem nem a testemben lakik, hanem messze-messze innen. Egy nagy hegy belsejében van egy tó, a tavon úszkál egy kacsa, a kacsában van egy tojás, abban a tojásban lobog egy láng: az a láng az én életem. Ha azt kioldanád, akkor az én életemnek is vége szakadna. Ezt végbevinni azonban lehetetlen, így hát te sem kapod soha vissza a fivéreidet!

108. oldal, Mese a tizenkét fiúról, akik tizenkét nővért akartak feleségül venni;

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
>!
Amrita I

Nem telt bele sok idő, a mostoha már végleg el akarta üldözni a kislányt a háztól, mert úgy gondolta, túl sokat eszik, és túl sokba kerül. Ezért aztán egyik reggel leküldte a mostohaleányát a tóra, ahova a tündérek fürödni jártak. Oda pedig emberfiának tilos volt közelíteni. Az olyan vakmerőt, aki mégis látni akarta a tündéreket, lehúzták magukkal a mélybe, ahonnan soha többé vissza nem térhetett.
A szegény kisleány azért csak bátran odament, és a vízitündérek nem bántották, mert látták, hogy valami nagy bánat nyomja a szívét. Inkább részvéttel kérdezték tőle, hogy kicsoda és mért olyan nagyon szomorú. A kisleány őszintén elmondott mindent: hogyan kínozza őt a gonosz mostohája.
Ezt hallva, a tündérek szíve megesett rajta, s amikor szegényke éppen vizet merített a tóból, és el akart menni, szép új ruhába öltöztették, és útravalóul mindegyikük még áldást is mondott rá:
– Amerre lépsz, fakadjanak virágok a lábad nyomában! – mondta az első.
– Valahányszor megszólalsz, édes illat áradjon a leheletedből! – szólt a második.
– Mindennap, amikor mosakodol, egy aranyat találj a mosdótáladban! – tette hozzá a harmadik.

115-116. oldal, A tündérek ajándéka

>!
bfg3 P

Volt egyszer egy szépséges királyleány. A kastély tornyában, ahol lakott, volt fönn egy szoba tizenkét ablakkal. A toronyszoba valamennyi ablakából látni lehetett az egész birodalmat, az elsőből azonban csak úgy-ahogy, nem minden egyes szögletét az országnak; a másodikból valamivel többet, a harmadikból még többet, és így tovább, míg végül is a tizenkettedik ablakból mindent teljes élességgel látott, úgyhogy tekintete elől semmi sem maradhatott elrejtve, ami a birodalom területén a föld fölött és föld alatt történt.

Mese a királyleányról, aki palotájából mindent látott, ami az országban történt

7 hozzászólás
>!
bfg3 P

– Menj oda a királyhoz, és kérj tőle egy tiszta búzalisztből sütött cipót és egy üveggel a legfinomabb borából!
(…)
– Tedd le a kenyeret és a bort a partra. Amint aztán megkezdődik a dagály, idejön a tengeri sellő, és enni fog a kenyérből, utána pedig iszik majd a borból. Amint ez megtörténik, nyomban kiálts ki a rejtekhelyedről: „Láttalak, a foglyom vagy!”
– De egy perccel se kiálts előbb, csak amikor már evett és ivott a sellő, mert ha előbb szólalsz meg, akkor minden hiábavaló lesz, és a sellő gyorsan eltűnik a hullámokban. Neked azonban kiáltanod kell, még mielőtt a hullámok vízcseppjei benedvesítenék a lábát, mert csak így tudod megfogni, hogy kövessen bennünket…

A csodaparipa

3 hozzászólás
>!
Amrita I

Egyszer csak meglátott egy házikót, előtte egy öreg-öreg anyóka állt, az volt az erdő anyja.

19. oldal

>!
esztiyay

Tíz „lenne” nem ér fel egy „van”-nal!"

Hogyan tanította meg a róka a farkast halászni?


Hasonló könyvek címkék alapján

Burus János Botond (szerk.): Királylány a lángpalotában
Josef Haltrich: A csodát termő fa
Benedek Elek: Székely Tündérország
Burus János Botond (szerk.): Mért nem tudnak a fák járni?
Burus János Botond (szerk.): Csihán királyúrfi
Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék
Benedek Elek: Firtos és Tartod
Barcsa Dániel: Üstökös Demeter
Ignácz Rózsa (szerk.): A hegyen-völgyön szánkázó diófa
Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény