Ricardo ​Reis halálának éve 32 csillagozás

José Saramago: Ricardo Reis halálának éve José Saramago: Ricardo Reis halálának éve José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Ricardo Reis képzeletbeli személy, ám nem Saramago ágyából pattant ki. A nagy portugál költő, Fernando Pessoa álmodta meg saját költőtársául. Személyiséget, életművet, szinte teljes életrajzot kreált neki, ám az 1910-es évek végén mintha megfeledkezett volna róla, s megszakadt a történet. Az így megkezdett fonalat vette fel a Nobel-díjas író, José Saramago, hogy befejezze, amit Pessoa elindított, és végül örökre lezárja Ricardo Reis szemét. A szerzőre oly jellemző, meghökkentő alapötletből varázslatos fantáziával megkomponált történet kerekedik, melyet át-meg átsző a hitelesen ábrázolt történelmi háttér.

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Európa, Budapest, 2014
556 oldal · ISBN: 9789630799034 · Fordította: Székely Ervin
>!
Palatinus, Budapest, 2004
406 oldal · ISBN: 9639487422 · Fordította: Székely Ervin
>!
Cédrus, 1993
382 oldal · ISBN: 963742931X · Fordította: Székely Ervin

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Ádám · Éva


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Rengeteg könyvet olvasok nap mint nap, de ez volt az egyetlen egy, aminek az olvasásakor a diákjaim megkérdezték, hogy érdekes-e. És bizony ez is (a kérdés) és a könyv is meglepő és érdekes volt. Kezdve a világirodalom talán szürreális, talán lélegzetelállító, talán nehéz, de minden esetre roppant érdekes kérdésével: Mi lesz az alkotó agyából kipattant, felöltöztetett, megsétáltatott, gondolkodásra és alkotásra késztetett (kárhoztatott) fiktív szereplőkkel. Ráadásul itt nemcsak egy kitalált marionett báb hősről, hanem magának az írónak az egyik (csodálatosan fantasztikusan elképesztő saját stílussal felvértezett) alteregójáról van szó! Egy olyan alkotó esetében, mint Fernando Pessoa, mondhatnám azt, hogy érdekes lehet a téma, de igazából az van, hogy mocskosul izgalmas! Egyébiránt Fernando Pessoa egyik kedvenc írói alteregója a számomra Ricardo Reis volt (és Álvaro de Campos). ♡
Ha tudni akarod, mi történik egy fiktív költővel az őt teremtő költő halála után, nincs ennél jobb könyv, amit a témában ajánlani tudnék.

3 hozzászólás
fióka P>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Nagyon érdekes volt folytatni Pessoa gondolatát, feltámasztani Ricardo Reist, majd meggyilkolni, noha, őszintén szólva, a könyv az első harmadában elképesztően vontatott volt, majd' két hónapba (vagy még többe?) telt, mire folytatni tudtam valamelyik álmatlan éjszakámon, viszont megérte. Az első harmad után már nem volt gond, pedig a vesszők, a vesszők tonnaszám, hát azok nagyon idegesítőek voltak.
Saramago tulajdonképpen azt a – ki tudja, honnan eredő – elképzelést veszi alapul, miszerint a holtak haláluk után meghatározott ideig, kb. fél évig visszajárnak, tapasztalhatóak, láthatóak, hallhatóak, majd végképp távoznak oda, ahová távozniuk kell (erről nem tudni semmi biztosat, noha vannak a témának tudorai, nyilván, akik megdönthetetlen kijelentésekkel rendelkeznek az eseményt illetően). Míg eltelik ez a kb. fél év és Pessoa rendszeresen visszajár társához, addig Ricardo Reis éli mindennapjait, visszailleszkedik Lisszabon életébe, amit a politikai rendőrség zaklatása bizonyít a legjobban (még egy tipp a Honnan tudjuk, hogy élünk?-listához), szeretője van, lakást bérel, újságot olvas, társalog, szerelmes lesz, dolgozik, verset ír, de már csak ismétli önmagát és ahogy telik az idő, egyre hangsúlytalanabbá válik, depresszióssá, mondhatni áttetszővé, jellegtelenebbé, észrevehetetlenebbé. Majd, mikor Pessoa hírt ad arról, hogy végleg távozik, Ricardo Reis nyomtalanul eltűnik teremtőjével egyetemben. Nem mondhatom, hogy meghal, mert vallástól teljesen függetlenül, én a lelket, a lényeget halhatatlannak, múlhatatlannak tartom. Kíváncsi vagyok, most éppen hol vitatnak meg verseket?

sztinus>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

az idő, ami elmúlt mióta a könyvet elolvastam megszépítette az emlékét. talán ezért kapott ennyi csillagot. lehet, hogy olvasás közben kevesebbet ítéltem volna.
amit én találtam ebben a könyvben:
Egy rövid mondat (67. oldal)
A 150. oldalon megszoktam #minekrövidmondatotírni
Helyesírási hiba (200. oldal)
Egy poén (255. oldal)
Mégsem rossz könyv, de csak akkor kelljen még egyszer elolvasnom, ha nagyon rossz lennék.

danaida>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Ezt a könyvet miért nem olvassák többen? Ez a könyv zseniális, méltó mind Pessoa-hoz (és Ricardo Reis-hez), mind Saramago-hoz. Az egyik nagy kedvencem Josétól, jópárszor olvastam már, még portugálul is belekezdtem, a Lisszabonban töltött hónapok alatt végig velem volt. Mennyit játszottam azzal, hogy követtem Ricardo Reis útjait a főváros utcáin át, ücsörögtem a Miradouro-ban (a közös Miradouro-nkban), olvastam újságota padon reggel, délben, délután (este), ésatöbbi :)
hááát, akinek ezután sem jön meg a kedve Pessoa-hoz… :)

BabusM>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

A könyv egyik fejezetében írja Saramago: „… nagy előnye az élőknek, a még élőknek, hogy elolvashatják azt, amit mások, mert idő előtt távoztak, már nem ismerhettek meg.” Hát én élek, még, megérhettem, hogy elolvassam ezt a könyvet, és nagyon érzem az előnyét.
Érezzétek ti is!

3 hozzászólás
virezma P>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Le a kalappal! Vagy – stílusosan – fel! És akkor most irány Portugália!

ábelarengetegben>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

A terjengősség miatt a fél pont levonás.

Remek az alapkoncepció, az író-költő heteronímjének képzeletbeli életével játszani, főleg ebben a számomra eddig ismeretlen salazari portugál miliőben.

vöri P>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Méltatlanul ismeretlen műve ez a szerzőnek, remélem minél többen olvassák majd.

Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-05-28+…

Lunette>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Nagyon szeretem Pessoát is, Saramagot is. És annak a kilenc hónapnak a története, melyet Ricardo Reis a teremtője halála után a földön tölt, egyszerűen varázslatos. Persze nem sok minden történik a kilenc hónap alatt: csoda Fátimában, lassan kibontakozó diktatúrák Európában és Portugáliában, levertség, sötétség. De közben egy valódi csoda is megtörténik: Ricardo Reis gyereket nem egy szobalánynak. Pessoa, a szűzies költő nem hagyta el a portugálokat. Itt van velük (és velünk).

Nagyon szép metafizikus történelmi regény.

Doma2>!
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve

Ricardo Reis a történet elején megérkezik Brazíliából, hogy hosszú évek után visszailleszkedjen a lisszaboni életbe. Ezt követően nem sok dolog történik… Egy darabig szállodában, aztán bérelt lakásban, de ugyanaz a passzív szemlélődés, tűnődés – és beszélgetések Fernando Pessoa visszajáró lélekkel, a költővel, aki valójában ő maga.
A szokatlan párbeszédforma eleinte nehezítette az olvasást, de aztán megszoktam. Izgalmas a történelmi háttér, amiről csak a regény második felében esik szó röviden, de annál súlyosabban. A kevesebb több – igaz. Talán igaz lehetett volna a regény hosszára is.


Népszerű idézetek

virezma P>!

Mindig egyedül éltem, Én is, de a magány, az nem egyedüllét, a magány az, amikor már nem tudunk örülni valakinek vagy valaminek, ami bennünk van, a magány, az nem egy fa a pusztaság közepén, hanem a távolság a nedvek és a száraz héj között, a levél és a gyökér között (…) Valaki azt mondta, egyedül járok az emberek között, Ennél is rosszabb, egyedül lenni valahol, ahol ott sem vagyunk, Ma különösen rossz hangulatban van, Vannak ilyen napjaim is, Én nem erről a magányról beszéltem, hanem arról a másikról, amelyik mindig kísér bennünket, amelyik elviselhető, Nem mindig, olykor nem tudjuk elviselni, és rimánkodunk, hogy legyen velünk valaki; egy hang, amitől nem foszlik le rólunk a magány, csak újra élhetővé válik (…)

299-300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Chöpp P>!

…mert előfordul, hogy az meríti ki az embert, amit nem csinál, és ha megteszi, az hoz pihenést.

BabusM>!

Egy embernek mindenfélét olvasnia kell, de hogy keveset-e vagy amennyit csak tud, az már nincs megszabva, lévén oly rövid az élet, a világ pedig oly terjengős.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
ppeva P>!

Itt a tenger véget ér, s a szárazföld köszönt.

(első mondat)

ppeva P>!

Az a kísérlet, hogy ilyen különböző dolgokat egy helyre soroljunk be, talán éppoly képtelenség, mint hogy egy vödörrel megpróbáljuk kimerni a tenger vizét, ami önmagában, ha van hozzá elegendő idő és erő, nem lehetetlen, az azonban már igen, hogy előtte találjunk egy másik megfelelő medret a tengernek, itt a Földön, ahol, mint tudjuk, annyi a tenger, és oly kevés a szárazföld.

58. oldal

ppeva P>!

(…) ám nagy előnye az élőknek, a még élőknek, hogy elolvashatják azt, amit mások, mert idő előtt távoztak, már nem ismerhettek meg.

128. oldal

Surréalisme>!

Annak, hogy az ember él, jelentősége van, Kedves jó Reis, ne dobálózzék a szavakkal, a maga Lídiája él, él a Marcendája is, és maga semmit sem tud róluk, és akkor sem tudna meg róluk semmit, ha mindent elmondanának magukról, mert az a fal, amely az élőket egymástól elválasztja, semmivel sem átjárhatóbb, mint az, amelyik az élők és a holtak közt húzódik

252. oldal (Ricardo Reis és Fernando Pessoa)

BabusM>!

… vannak mondatok, amelyek ösztönösnek tetszenek, alkalmi rögtönzésnek, pedig csak az Isten a megmondhatója, hogy miféle malomkövekkel őrölték, miféle rostákon szitálták át őket, ezért amikor kifejezést nyernek, salamoni ítéletként hangzanak, és utánuk jobb, ha már nem következik semmi, csak a csend, vagy még inkább, ha a beszélgetők közül az egyik eltűnik onnan, vagy az, aki kimondta, vagy az, aki hallotta a mondatokat, de ez általában nem így történik, az emberek addig-addig beszélnek, amíg tökéletesen el nem enyészik az értelme annak, ami egy pillanatra véglegesen érvényesnek tetszett,…

170. oldal

Chöpp P>!

Bármely tárgy képes várakozni arra a kézre, amelyik gyakran érte nyúl és használja.


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: Salamon-ének
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Salman Rushdie: A sátáni versek
Salman Rushdie: Sátáni versek
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Saul Bellow: Herzog
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
Kertész Imre: Sorstalanság