Kőtutaj 63 csillagozás

Útban Haiti felé
José Saramago: Kőtutaj José Saramago: Kőtutaj José Saramago: Kőtutaj

A ​Pireneusokban, egészen pontosan a spanyol-francia határon vékony repedés keletkezik, elszökik egy kis folyó vize. Míg a két érintett fél a páratlan természeti jelenség tulajdonjogán vitatkozik, a rés szakadékká tágul, s nyilvánvalóvá lesz, hogy az Ibériai-félsziget leválik Európáról. Kitör a pánik, felbolydul a világ, Európa fiatalsága váratlanul ibérnek, azaz függetlennek szeretné vallani magát: a nagyhatalmak nyilatkoznak, a nemzetmentő portugál kormány naponta ülésezik, megszületik az évszázad szerencsejátéka: nagy tételekben fogadni lehet, melyik hosszúsági-szélességi körnél köt ki végül az önállósult sziget. José Saramago e mulatságosan meghökkentő alapötletből bontja ki mindvégig rendkívül szórakoztató, mégis véresen komoly regényének cselekményét. öt csodatevő ember kalandjait a kőtutajon, a független ibériai szigeten. A portugál irodalom legismertebb kortárs képviselője, a hatvanhat éves José Saramago könyveit a világ számos nyelvére lefordították, a Kőtutaj (1986) rövid… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 2010
436 oldal · ISBN: 9789630789615 · Fordította: Székely Ervin
>!
Palatinus, Budapest, 2003
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 963948721X · Fordította: Székely Ervin
>!
Magvető, Budapest, 1989
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415139 · Fordította: Székely Ervin

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

GTM>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Nehezen ismerkedtünk Saramagoval, de ez nem az ő hibája. Rossz volt az időzítés, ezt a parttalanul áradó történetet nem lehet öt-tíz oldalanként olvasni. Nekem pedig most csak ennyi jutott. Míg végül egy lélegzetre olvastam végig több, mint a felét. És a végeredmény? Azt hiszem szerelem.

Régen olvastam ennyire szórakoztató, mégis felkavaró, könyvet. Talán kamasz koromban fordult elő utoljára, hogy könnybe lábadt a szemem olvasás közben. És most megtörtént. Pedig távol áll ettől a regénytől minden szentimentális érzelgősség. Sőt!

Huszadik századi paradox pikareszket olvasunk, ahol látszólag semmi nem függ össze, ám mégis összefügg. Esetleg látszólag összefügg és mégse? Ki tudja?

Öt ember talál egymásra egy groteszk természeti kataklizma következtében. Kalandos útjukon a miérteket keresik, az összefüggést különleges természetfeletti élményeik között. Céltalannak tűnő bolyongásuk során egyre távolodnak Európától – tessék, kérem jelképesen is érteni! – megélik az élet, a halál, a szerelem misztériumát. Szürreális élményeik gyakran az álom és valóság határán lebegnek, hirtelen ötletektől vezérelve lassan cigánykaravánná alakulnak, kóborolnak Isten szabad ege alatt, ki tudja miért és merre, éppúgy, mint alattuk az Európától elszabadult félsziget.

És én rettenetesen vágytam erre a konvencióktól, társasági kliséktől mentes szabadságra!
És nagyon szerettem Saramago stílusát: a humorát, a bizarr ötleteit, a társadalmi szatírát, ami a cselekmény egyes elemeit összeköti; az író és a szereplők filozofálását, a költői leírásokat, és az erotikától sem mentes, lírai szépségű szerelmi jelenetet. Egészen különleges, ahogy a hibban paródiából észrevétlen vált át lírába, mond ki mélyreható gondolatokat. Magával ragadtak különleges körmondatai. Bizony tagolva vannak azok, csak másképp!

Bizonyos, hogy beszerzek még néhány Saramagot, de valószínűleg félreteszem őket nyugalmas időszakokra, amikor időkorlátok nélkül élvezhetem olvasásukat. Mert mondatainak sodra van, és csak akkor adja magát a regény, ha hagyod magad sodortatni az árral.

Bori_L>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Hát ez bizony nem lesz a kedvenc Saramago-könyvem, pedig az ötletbe már a fülszöveg alapján beleszerettem. Valamiért a szokásosnál is nehezebb volt belelassulni ebbe a történetbe, pedig tudtam, hogy stílus szempontjából mire számíthatok. Valószínűleg másféle elvárásokkal indultam neki a történetnek, mint amit Saramago végül kihozott belőle – nem volt rossz, de, hát, nem véletlenül tartott közel fél évig elolvasni.
Azért megnézném, mi történne a való életben, ha az Ibériai-félsziget egyszer csak elindulna Amerika felé!

4 hozzászólás
Jacket>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

A kiinduló ötlet tetszett és Saramago regényeiből többet is élvezettel olvastam, de ez a könyv nem tartozik az emlékezetes olvasmányaim közé. Emlékeztetett a Szent Lajos király hídjára, ahol szintén öt különböző emberrel történik egyszerre valami egészen váratlan és nem tudni, hogy ez véletlen vagy isteni elrendelés. Saramago egyértelműen a véletlen mellett teszi le a voksát, ezekből a látszólagos egybe nem esésekből bontja ki a történetét. Elvileg ennek is tetszenie kellett volna, de nem tudtam hozzászokni a hömpölygéséhez, néha nagyon ellaposodott, néha felgyorsult, hullámzott, mint az óceán, amin a félsziget úszik. Ezt megelőzően még soha nem untam Saramago regényt, meg is lepődtem, hogy ez így sikerült.

Ditta P>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Ha már egy ilyen jelentős és hihetetlen esemény történik, hogy az Ibériai-félsziget búcsút int Európának, akkor a természet nem bízza a véletlenre és a törés pontosan a spanyol-francia határon megy végbe. És ha egy hihetetlen esemény bekövetkezhet, akkor bizony több is megtörténhet. A világ pedig „tele van véletlen egybeesésekkel, és ha egy bizonyos dolog nem esett egybe a másikkal, amelyik közel volt hozzá, azért még nem tagadhatjuk az egybeeséseket, mert valami valamikor akkor is egybeesett vele, csak mi nem észleltük.” Saramago viszont észrevette ezeket, így az az 5 ember, akikkel a nagy szétválás pillanatában szintén valami nagyon különös dolog esett meg, a könyvben előbb-utóbb egymásra talál és aztán együtt utazgatnak az immár szintén utazó félszigeten (vagy most már inkább szigeten).
Az események ráérős nyugalomban folynak előre, egy-egy fordulóponthoz érve kicsit felgyorsulnak, néhol elsodornak, majd lenyugodva folytatják útjukat. Az egésznek van valami sajátos hangulata, ami megfog és magával visz végig. A történetnek ez a hullámzása adta, hogy helyenként úgy éreztem, kétség sem férhet hozzá, ez egy szuper könyv, majd kissé ellaposodott, kicsit nyúlóssá vált, de csak azért, hogy utána megint magával ragadjon. A könyv végül pont egy hullámvölgyben fejeződik be, amit azért sajnálok egy kicsit.

>!
Európa, Budapest, 2010
436 oldal · ISBN: 9789630789615 · Fordította: Székely Ervin
katka99>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Nagyon jó ötlet, érdekes történések, egy igazi Saramago-i világ.

havaska>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Saramago a kedvencem, és ezt a könyvet már régóta szerettem volna megszerezni.
Végre karácsonyra egy antikváriumból meg tudtam rendelni :)

Volt 1-2 laposabb rész, és a kisebb betűk is lassították az olvasásomat, de alapvetően a Saramago – humor most is megvan, jó kis könyv lett.

moni79>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

A Kőtutaj megfilmesítésekor hallottam először Saramagoról, de csak most olvastam el ezt a regényt, sok másik könyve után. A hosszú mondatokhoz, az író sajátos humorához és meghökkentő ötleteihez már hozzászoktam, többek között ezekért is szeretem. Érdekes, hogy a teljesen váratlan és szürreális történésekre milyen kreatívan reagálnak az emberek: egy időre még a lakhatási problémák is megoldódnak (sokan ugyanis szállodákat „foglalnak” és megszervezik a közösség működését). Emellett a katalánok és baszkok ma is aktuális függetlenedési törekvései teljesen új kontextusba kerülhetnének egy ilyen, nem várt ibériai autonómiával. Az is izgalmas, ahogy a három, négy, majd öt ember egymásra talál és együtt utazik az utazó kontinensen – bárka a tutajon- és nem tudhatjuk, megállapodnak-e végül valahol (és valamiben).

NikiGT>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Olvasom az értékeléseket, és csodálkozom is meg nem is, hogy sokaknak nem tetszett maradéktalanul.

Igaz, hogy az írásmódhoz, az irgalmatlan hosszúságú mondatokhoz hozzá kell szokni, de ez pár oldal után már nagyon is élvezetes és mintha az úszást szimbolizálná ez a formai eszköz is, arról nem is beszélve, hogy mekkora humor rejlik benne. Nem is a történetért, hanem a hangulatért, és igen, kifejezetten ezért a szokatlan írásmódért ajánlanám mégis olvasásra. Nekem nagy élmény volt, sok év elteltével is mosolyogva gondolok vissza rá, egyes mondat(töredék)eit pedig idézetes jegyzetfüzetemben őrzöm.

lazarillo>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Egy kiváló ötlet, iszonyú apróra kidolgozva, olyasfajta posztmodern játékossággal, ami miatt letehetetlen, alig felülmúlható élményt ad. Csillagos ötös!

danaida>!
José Saramago: Kőtutaj

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Az első, amit Saramago-tól olvastam, amikor még sem azt nem tudtam, hogy portugál szakos leszek, sem azt, hogy a nagy José lesz az egyik kedvenc íróm. A könyv olvasása után ez utóbbi rögtön eldőlt, portugál szakos tanulmányaimat is pár hónap múlva megkezdtem, azóta kétszer olvastam újra, portugálul is belekóstoltam, a filmet is láttam. José ugyan már nincs velünk, de szerencsére itt hagyta nekünk ezt a Kőtutajt, hogy élvezzük a stílusát, a humorát, a ki(be)szólásait, ezt a posztmodern lubickolást, egy olyan ötlet apropóján, ami csak az ő fejéből pattanhatott ki.


Népszerű idézetek

moni79>!

Az ember kétségtelenül értelmes lény, ám nem annyira, mint ahogy kívánatos volna, és ezt a beismerő vallomást tanácsos elsőként önmagunkra vonatkoztatni, szerénységből, de jól felfogott érdekünkből is, mielőtt még más vágná a képünkbe.

116. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

moni79>!

A hírben, hogy a félsziget óránként két kilométeres sebességgel igyekszik az Azori-szigetek felé, a portugál kormány kedvező alkalmat látott arra, hogy benyújtsa lemondását, hivatkozva a körülmények súlyosságára és a közvetlenül fenyegető kollektív veszedelemre, ami arra enged következtetni, hogy a kormányok csak azokban a pillanatokban cselekvőképesek és hatékonyak, amelyekben semmi sem követel tőlük teljes cselekvőképességet és hatékonyságot.

234. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Kapcsolódó szócikkek: Azori-szigetek · kormány
Sheeana>!

Maria Guavaira pedig a következő szavakkal határozta meg a méltóság szabályát, Amíg bírod, támaszkodj önmagadra, azután arra bízd magad, akit kiérdemeltél, és legjobb, ha az is kiérdemel téged.

246. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

virezma>!

Végeredményben válságos pillanatokban alighanem a szerelem gyakorlása felel meg legjobban az erkölcsi szabályoktól megviselt emberiség és az egyes ember alapvető érdekeinek.

264. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

GTM>!

Ha egyszer fiad lesz, az azért fog meghalni, mert te megszülettél, és e vétek alól senki sem oldoz fel, ugyanazok a kezek teremtenek és kötnek, mint amelyek pusztítanak és oldanak, a bizonyosság nemzi a tévedést, a tévedés szül ia bizonyosságot.

Palatinus, 2003, 62. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Mezzanine>!

Hát annyi szent, hogy attól még nem leszünk űrhajósok, hogy a föld hátán utazunk az űrben.

411. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

2 hozzászólás
Sheeana>!

Öreg gallegók vagy portugálok, mindegy, hisz egy tőről fakadtak, mit sem tudtak efféle dolgokról, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ki tudták mondani, Én nem mozdulok innen, ha ti féltek, menjetek, és ez nem azt jelenti, hogy ők olyan határtalanul bátrak volnának, csupán életük eme pillanatában eljutott a tudatukig, hogy bátorság és félelem egyszerűen egy mérleg két fel-le mozgó tányérja, amelynek nyelve nem billen, mert megbénította az érzelmek és indulatok hiábavalósága felett érzett döbbenet.

245. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

virezma>!

Akkoriban még nem volt neve semminek, Hogy lehet bármit megjegyezni anélkül, hogy nevet adnánk neki, Ki kell várni, hogy megszülessék a neve.

92. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

virezma>!

Mindenki, függetlenül attól, hogy mi a végzettsége, egyszer az életében legalább mondott vagy végbevitt olyan dolgokat, amelyek jóval felülmúlták saját képességeit és körülményeit, és ha az embereket ki tudnánk szakítani abból a szürke hétköznapiságból, amelyben a körvonalaikat is elvesztik, vagy önmaguktól ki tudnának bújni kötelékeikből és láncaikból, mennyi csodát művelhetnének, gazdag ismereteik mily nagy hányadát hozhatnák felszínre, mert jóval többet tudunk, mint hisszük magunkról, és mindenki más is jóval többet annál, mint amennyit hajlandók vagyunk a javára írni.

292. oldal

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé

Ditta P>!

ami pedig azt illeti, hogy valaki képes volna pontosan és valóban megmondani, amit gondol vagy érez, könyörgök neked, annak ne higgy, nem mintha nem akarná, hanem mert nem tudja, Akkor miért beszélnek annyit az emberek, Ezt az egyet tudjuk, beszélni, vagy még azt sem, próbálkozás és szánalmas kísérletezés az egész

168. oldal (Európa, 2010)

José Saramago: Kőtutaj Útban Haiti felé


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A kiválasztott / A törvény
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Kerékgyártó István: Fecske Milán élete, jó sora és viszontagságai
Anatole France: Angyalok lázadása
Hamvas Béla: Karnevál
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Brunella Gasperini: Én és ők
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén