Halálszünet 90 csillagozás

José Saramago: Halálszünet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy meg nem nevezett országban egyik napról a másikra a Halál úgy dönt, falnak támasztja a kaszáját, és nem arat tovább. A haldoklók százai kerülnek kilátástalan helyzetbe, állapotuk se nem romlik, se nem javul, ellátásuk felemészti az államkincstárat. Az országhatáron túl azonban a helyzet változatlan: továbbra is jobb létre szenderülhet, akinek ütött az utolsó órája. Nem csoda, hogy hamarosan beindul a „halálturizmus”, melyből a maffia is kiveszi a részét. Fél év elteltével minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mi több, még a Halál stílusa is megváltozik: már nem bejelentés nélkül ragadja magával a kiszemelteket, hanem udvarias, kékeslilásan hullaszínű levélkékben egy héttel előre kiküldi az értesítést.

José Saramago legújabb, légiesen erotikus köntösbe csomagolt, irrealitásba hajló regénye, a „jövőbe látás könyve” az első kötet az író pályáján, melyet az első mondattól az utolsóig a fantasztikum jár át.

Eredeti mű: José Saramago: As Intermitências da Morte

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Európa, Budapest, 2007
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782555 · Fordította: Pál Ferenc

Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bori_L P
José Saramago: Halálszünet

Az eddig olvasottak közül a kedvencem Saramagotól. A könnyed(ebb) hangvétel miatt a bekezdések hiánya is könnyebben emészthető, a témát pedig nem lehet nem szeretni: mi lenne, ha a halál úgy döntene, hogy egy nap nem arat tovább, és senkit nem szólít magához? A halál, szigorúan kis h-val, csak egy országon belül és csak az embereké. Hát, sok minden. Annyira abszurd az egész, hogy nem lehet nem szeretni!

>!
clarisssa MP
José Saramago: Halálszünet

Nem is tudom, miért szemeztem olyan sokáig ezzel a könyvvel, mielőtt belevágtam volna az olvasásába. Nagyon tetszett, bár az elején azért bele kellett rázódnom a tömör, még a párbeszédeket is egy-egy hosszú mondatba sűrítő stílusba. Kár volt viszont elolvasni a fülszöveget, a könyv első felének fordulatait így előre tudtam, de szerencsére a részletek itt is kárpótoltak. A befejezés viszont teljesen meglepett, nem vártam ilyet ettől a történettől. Teljesen más érzéseket kavart fel bennem, mint amiket „bekészítettem”…

>!
Európa, Budapest, 2007
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782555 · Fordította: Pál Ferenc
5 hozzászólás
>!
balagesh P
José Saramago: Halálszünet

Nem is sejtettem, hogy Saramago ennyire lubickol a groteszkben. A vele kapcsolatos alapvető élményem a mélységes emberszeretet (az omnipotens elbeszélő filantrópiája). A kettő természetesen nem zárja ki egymást, nem is egy kategória értékei, ám mégsem vonzani szokták egymást. Itt azonban átfordul az egyik a másikba. A könyv nagy részében a halál munkaügyi reformjából következő „tények átfogó bemutatásában részesült a kíváncsi olvasó” (52.o.). A magyar olvasóban Örkényt idéző, egyperces-folyam mégis csupán (kiváló) stílusgyakorlat maradna a Saramago regényeiben szokásosan felbukkanó középkorú magányos férfi és a (sok nyelvben nyelvtanilag eleve) nőnemű halál között szövődő, filantróp örömmel megrajzolt vonzódás nélkül.

2 hozzászólás
>!
DTimi 
José Saramago: Halálszünet

Nagyon nehezen olvasható különleges mondatszerkezetei miatt. Érdekes absztrakt történet. És tényleg, mi lenne ha…..? Az emberi találékonyság határtalan.

>!
Thorpapa
José Saramago: Halálszünet

Nagyon jó könyv:) 2 részből áll, elsőben az ország/kormány/infrastruktúra szemszögéből láthatjuk milyen problémákat vet fel, hogy egyik napról a másikra nem hal meg senki. Tök logikus lépéseket hoz a kormány:) Saramago a megszokott központozás nélkül ír, ezért minden oldal szinte 3 rendesen tagolt oldalnak felel meg, főleg, mire megérti az ember, hogy ki mit beszél. Ez az első részben picit idegesítő, főleg, hogy az elég nehéz az államigazgatási rész miatt… A második rész már nagyon humoros (mondjuk az elsőben is benne van Saramago úr szokásos fanyar humora) ahogy elmondja, hogy hogy gondolkozik a halál. A 2. rész sokkal jobban tetszett. A vége pedig szerintem logikus, a könyv 70%nál már ki lehet találni, mi lesz a poén. Nekem nagyon tetszett. Ajánlom bárkinek, aki olvasott már az írótól.:)

12 hozzászólás
>!
jolanka2
José Saramago: Halálszünet

A könyvismertető illetve a Vakság c. Saramago regény után elég nagyok voltak az elvárasaim, de bevallom, elég sokat szenvedtem a történet elolvasásával. Rá kellett jönnöm, a groteszk nem az én műfajom, és a regényükben okoskodó íróktól szintén hidegrázásom van. Komolyan szükség volt egy egész oldalra mindenféle rovarokkal és azok latin nevével? A könyv eleje tiszta politika: bekövetkezik egy abszurd helyzet, és erre lép valamit a politikai elit, a helyi bűnszövetkezet, és a kisember. A kötet második fele már inkább idézte a Vakság hangulatát: egyénre lebontva folytatódott a történet, lett egy nevenincs csellista főszereplőnk, akit egy nem mindennapi nézőpontból követhetünk nyomon. A befejezés viszont zseniális!

>!
Corinna
José Saramago: Halálszünet

Érdekes, élvezetes olvasmány, de kicsit csalódtam is, mert a Vakság után többet vártam.Talán ezzel kellett volna kezdeni.
Az író stílusát imádom! Ahogy elbeszéli az eseményeket, olyan, mintha nagyapám magyarázna, és néha elkanyarodik a történettől, hogy elmesélje közben például a kisfiú és az öreg esetét a fatányérral a fiatalabb generáció kedvért, ha esetleg ők még nem hallották volna.

>!
peters P
José Saramago: Halálszünet

Számomra egyértelműen ez a könvy belépő Saramago világában. Vékony, ezért az ember még ha meg is tántorodna az elején, könnyen rászánja magát, hogy ennek ellenére befejezze. Ellenben benne van minden, ami Saramago, a sötét humora, egy-két teljesen őrült történése és az ennek kapcsán bekövetkező változások és emberi reakciók, amik viszont teljesen realisztikusnak hatnak. Biztosak lehetünk benne, hogy ilyen esetben az Emberiség (és legfőképp a politikusok) pontosan így fognak reagálni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, utána pedig sok sikert a többi remekművének begyűjtéséhez, már régen újra ki kellene adni jónéhányat.

>!
Európa, Budapest, 2007
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782555 · Fordította: Pál Ferenc
>!
Emerson
José Saramago: Halálszünet

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyvbe és nagy pofára esés lett a vége. Illetve nem is a vége, hanem már rögtön az eleje. Elismerem, bennem van a hiba. Saramago nagy mesélő és biztos van rá magyarázat, hogy miért esik hasra előtte a molyok 99%-a, de egy magamfajta rendmániás szabályfétises elmeháborodott falra mászik, ha nem látja, hol a mondat eleje és vége, mindenki nemecsek, írásjeleknek meg nyoma sincs. Nekem ez a katyvasz mindent nyújtott, csak élményt nem. Pedig úgy szerettem volna…
Örülök, hogy Russell T. Davis a maga módján megerőszakolta a történetet és némileg filozofikusabb hangnemben összedobott belőle egy évadnyi sorozatot (a megvalósítás mikéntjét persze ne firtassuk, mindenkinek megvan a maga fétise…).

7 hozzászólás
>!
csobi SP
José Saramago: Halálszünet

A regényt kétfelé osztanám: az első fele, ami a népről szól, a második ami a halálról. Az első rész olyan, mint egy film ami durrbele elkezdődik, majd egyszer csak Saramago jelenik meg a vásznon, a háttérben ropog a kandalló tüze és úgy érezzük, hogy az író átszellemülten csak nekünk mesél, magyaráz. (Eddigi tapasztalataim alapján ez úgy látszik egy jellemző saramagoi eszköz, hogy elbeszélget az olvasóval..) Aztán ahogy egyre jobban belemerül a mesélésbe, egyszer csak homályosodni kezd a kép és kirajzolódik a vásznon mondjuk egy család története. Ez az ide-oda ugrálás fejezetről fejezetre halad előre, amíg el nem jutunk addig a pontig, amikor a halál és „magánélete” kerül középpontba. Innentől kezdve számomra leült a történet, az író csak húzta és nyúzta, nem is igazán sejthető, hogy mire akar kilyukadni, majd a végén egy picit azért feltuningolva de lezárja a történetet. Nem rossz a befejezés, de lehetett volna ebből egy jobb regény is.


Népszerű idézetek

>!
balagesh P

Az óvatosság csak arra jó, hogy elnapoljuk az elkerülhetetlent…

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: óvatosság
1 hozzászólás
>!
balagesh P

[…] ahogy a túl sok cukor is elrontja a puding ízét és ehetetlenné teszi, ugyanúgy a nemzeti jelképek természetesnek nem nevezhető, túlzott használata is visszaüt egy idő után, különösen, ha ugyanolyan gátlástalanul tolakodnak előnkbe, mint valamikor azok a rosszéletű, hosszú ballonkabátjukat nyitogató férfiemberek.

26. oldal

>!
Cheril

Ekkor mutatkozott meg, hogy egy miniszterelnök nem véletlenül jut ilyen magas állásba, és hogy nem volt hiábavaló annyiszor emlegetni a nemzetek csalhatatlan bölcsességét, miszerint minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel (…)

127. oldal

13 hozzászólás
>!
balagesh P

a katolikus szárny köztiszteletben álló személyisége így szólt, […] az, ami a halál után történik, jóval kevésbé fontos számunkra, mint ahogy azt általában hiszik, a vallás, kedves filozófus barátom, földi dolog, nem sok köze van az éghez, […] Ez azt jelenti, hogy valójában nem hisznek az örök életben, Nem zárjuk ki a lehetőségét.

40. oldal

>!
danaida P

A szavakkal nagyon óvatosan kell bánni, éppúgy változtatják a véleményüket, mint az emberek.

77. oldal

>!
danaida P

Alapjában véve, és az igazsághoz híven ezt ki kell mondanunk, a halál szemében mindannyian egyformán csúnyák vagyunk, és nem számít az sem, ha valaki szépségkirálynő volt, vagy netán szépfiú, ami férfiban ugyanaz.

199-200. oldal

>!
Emerson

[…] a halál egyedül, egy szál magában, minden külső segítség nélkül jóval kevesebb életet oltott ki, mint az emberek.

126. oldal

>!
utazó

Sajnálatos módon ehhez az előremutató és profetikus köztársasági eszméhez csatlakozó új hívek szóbeli megnyilatkozásai és polgári lelkesedése az elkövetkező napokban nem mindig felelt meg a jólneveltség és az egészséges demokratikus együttélés követelményeinek.
Sőt néhányan közülük átlépték a legsértőbb parlagiasság határait is, amikor például azt mondták a királyi fenségekkel kapcsolatban, hogy nem hajlandók beengedni az ökröt a tisztaszobába, sem piskótával etetni szamarat. Minden jóérzésű ember egyetértett abban, hogy ezek a szavak nemcsak elfogadhatatlanok, de megbocsáthatatlanok is.

99. oldal Európa Könyvkiadó 2007

2 hozzászólás
>!
balagesh P

mindannyiótoknak a saját halálotokkal kell meghalnotok, amely születéstől fogva titkos helyen rejtőzik bennetek, hozzátok tartozik és ti hozzá tartoztok, És az állatok, a növények, Feltételezem, hogy velük ugyanaz történik, Mindenkinek külön halála van, Igen, Akkor számtalan halál létezik, éppen annyi, ahány élő lény létezett a múltban, létezik a jelenben és a jövőben, Valahogy így van,

86. oldal

>!
danaida P

Egy csontváz mezítelenségét semmi, de semmi nem múlhatja felül.

171. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Gonçalo M. Tavares: Tanuljunk meg imádkozni a technika korában
Ignacy Karpowicz: Csoda
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
Rui Cardoso Martins: Engedjétek át a láthatatlan embert
Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Josef Škvorecký: Pléhkatonák