Halálszünet 107 csillagozás

José Saramago: Halálszünet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy meg nem nevezett országban egyik napról a másikra a Halál úgy dönt, falnak támasztja a kaszáját, és nem arat tovább. A haldoklók százai kerülnek kilátástalan helyzetbe, állapotuk se nem romlik, se nem javul, ellátásuk felemészti az államkincstárat. Az országhatáron túl azonban a helyzet változatlan: továbbra is jobb létre szenderülhet, akinek ütött az utolsó órája. Nem csoda, hogy hamarosan beindul a „halálturizmus”, melyből a maffia is kiveszi a részét. Fél év elteltével minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mi több, még a Halál stílusa is megváltozik: már nem bejelentés nélkül ragadja magával a kiszemelteket, hanem udvarias, kékeslilásan hullaszínű levélkékben egy héttel előre kiküldi az értesítést.

José Saramago legújabb, légiesen erotikus köntösbe csomagolt, irrealitásba hajló regénye, a „jövőbe látás könyve” az első kötet az író pályáján, melyet az első mondattól az utolsóig a fantasztikum jár át.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Európa, Budapest, 2007
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782555 · Fordította: Pál Ferenc

Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
José Saramago: Halálszünet

Hát ez zseniális volt! Micsoda ötlet, micsoda humor, micsoda megvalósítás!
Annak ellenére rajongok Saramago műveiért, stílusáért, hogy alapvetően a korrektül központozott, jól tagolt olvasmányokat kedvelem.

4 hozzászólás
Bori_L P>!
José Saramago: Halálszünet

Az eddig olvasottak közül a kedvencem Saramagotól. A könnyed(ebb) hangvétel miatt a bekezdések hiánya is könnyebben emészthető, a témát pedig nem lehet nem szeretni: mi lenne, ha a halál úgy döntene, hogy egy nap nem arat tovább, és senkit nem szólít magához? A halál, szigorúan kis h-val, csak egy országon belül és csak az embereké. Hát, sok minden. Annyira abszurd az egész, hogy nem lehet nem szeretni!

clarisssa P>!
José Saramago: Halálszünet

Nem is tudom, miért szemeztem olyan sokáig ezzel a könyvvel, mielőtt belevágtam volna az olvasásába. Nagyon tetszett, bár az elején azért bele kellett rázódnom a tömör, még a párbeszédeket is egy-egy hosszú mondatba sűrítő stílusba. Kár volt viszont elolvasni a fülszöveget, a könyv első felének fordulatait így előre tudtam, de szerencsére a részletek itt is kárpótoltak. A befejezés viszont teljesen meglepett, nem vártam ilyet ettől a történettől. Teljesen más érzéseket kavart fel bennem, mint amiket „bekészítettem”…

>!
Európa, Budapest, 2007
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782555 · Fordította: Pál Ferenc
5 hozzászólás
gyuszi64>!
José Saramago: Halálszünet

(munkahelyi könyvtár)
A szépséges befejezés miatt 5,5 csillagról indul. Igazi ötletes fantasztikus regény, valójában egy társadalmi sci-fi. Nagy kár a szerző „stílusáért”, a gyenge központozásnak amúgy sem látom általában sok értelmét, a függőbeszédnél meg azután jöhet az olvasói erőlködés. Nyilván olvasok még Saramagotól, remélem a mondatvégi pont használatának hiánya nem általános nála… (Igazából akkor érezhetünk veszteséget, ha arra gondolunk, hogyan írta volna meg ezt a történetet egy kortárs, vezető sci-fi író. Tehát a „veszteség” nem szépirodalmi. :) )

Furcsa, hogy a Nobel-díjasok között is hódít a fantasztikum: olvasóként itt van Kipling, Doris Lessing, Coetzee, és most Saramago.

A könyvre ráteszem a fantasztikus és a társadalmi sci-fi címkéket, és leveszem a kisregényt (miért van ott?).

6 hozzászólás
chhaya P>!
José Saramago: Halálszünet

Ahogy a Vakság esetében is, a csillaglevonás az elbeszélés módjának szól. A téma maga érdekes, izgalmas, elgondolkodtató – lenne, ha rendesen tudtam volna rá figyelni. A folyamatos, egybefüggő szöveg, a gondolatjelek hiánya a párbeszédeknél, a barokkos hosszúságú körmondatok… Sokat rontott az élményen. A téma viszont csillagos ötös. Az első rész is, amikor a halál beszünteti működését, és a második is, amikor közelebbről megismerhetjük őt és működését.

balagesh IP>!
José Saramago: Halálszünet

Nem is sejtettem, hogy Saramago ennyire lubickol a groteszkben. A vele kapcsolatos alapvető élményem a mélységes emberszeretet (az omnipotens elbeszélő filantrópiája). A kettő természetesen nem zárja ki egymást, nem is egy kategória értékei, ám mégsem vonzani szokták egymást. Itt azonban átfordul az egyik a másikba. A könyv nagy részében a halál munkaügyi reformjából következő „tények átfogó bemutatásában részesült a kíváncsi olvasó” (52.o.). A magyar olvasóban Örkényt idéző, egyperces-folyam mégis csupán (kiváló) stílusgyakorlat maradna a Saramago regényeiben szokásosan felbukkanó középkorú magányos férfi és a (sok nyelvben nyelvtanilag eleve) nőnemű halál között szövődő, filantróp örömmel megrajzolt vonzódás nélkül.

2 hozzászólás
Zoárd93>!
José Saramago: Halálszünet

Kicsit úgy vagyok most ezzel a könyvvel, mint a népmesében… fel is volt öltözve, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is

Az biztos, hogy maga a történet, az alapötlet zseniális, inkább a kivitelezéssel vannak gondjaim. Ez a központozás nélküli, tömbösített stílus nem ad plusz élményt, sőt épp ellenkezőleg, rettenetesen megnehezíti az olvasást – oké, ahogy látom, ilyen az író stílusa, de amíg imádom pl. Krasznahorkai végtelen hosszúságú mondatait, itt semmiféle esztétikai gyönyört nem érzékeltem, inkább végtelenül bosszantott.

A másik, hogy a könyv első felében túúúúlságosan részletes volt az államigazgatás bemutatása – mármint igen, érthető, hogy el kell magyarázni, hogyan reagálna az ország ha a halál kivenne egy kis szabadságot és hét hónapra mindenki halhatatlanná válna, de néhol annyira bő lére lett eresztve, vagy éppenséggel túlmagyarázva, hogy szinte elveszett a sorok között az a minimális groteszk, ami elméletileg a gerincét adná a történetnek. (Valahogy olyan érzésem van, hogy Örkény sokkal szórakoztatóbban tudta volna megírni, bár ki tudja.)

Szóval igen, túlírt, túlmagyarázott és néhol még kissé tudálékos is… aztán jött az utolsó 30 oldal, ami miatt egyszerre éreztem megkönnyebbülést és haragot a szerző iránt. Hogy mégis mi a kénköves pokol miatt kellett az a sok felesleges maszlag, amikor ilyen szép, ennyire elegáns és finom lezárást tudott adni a könyvnek. A spoileres fülszöveg után persze valamennyire ki lehet következtetni, hova fut a halálhoz kapcsolódó szál, mégis onnantól, hogy spoiler, sokkal letisztultabbá, visszafogottabbá vált az írásmód, és egyben sokkal olvasmányosabbá a történet. Kár, hogy ez csak az utolsó 30 oldalnál sikerült…

DTimi>!
José Saramago: Halálszünet

Nagyon nehezen olvasható különleges mondatszerkezetei miatt. Érdekes absztrakt történet. És tényleg, mi lenne ha…..? Az emberi találékonyság határtalan.

garçonquilit>!
José Saramago: Halálszünet

A Vakság után Saramago minden olyan könyve felkerült a listámra, ami egy lehetetlennek hangzó, ám annál izgalmasabb gondolatkísérletet jár körül, mégis sokáig váratott magára ez a regénye.
A halálról – szigorúan kisbetűvel – azt gondolnánk, hogy nem hagyhatja abba munkáját egyik pillanatról a másikra, de itt mégis ez történik. A szöveg névtelen szereplők, mindenkori államférfiak, vállalkozók és falusiak szemszögéből szólal meg, így jobban hasonlít esszére mint regényrespoiler.
Tetszett a cselekmény groteszksége, és hogy a kötet második részében a személyesebb hangvételű részben ez a jellemező is finomabbá vált.
A befejezéssel kettős érzéseim vannak, hiszen egyrészt túl romantikus, másrészt végtelen emberközpontúságról is árulkodik.

Thorpapa>!
José Saramago: Halálszünet

Nagyon jó könyv:) 2 részből áll, elsőben az ország/kormány/infrastruktúra szemszögéből láthatjuk milyen problémákat vet fel, hogy egyik napról a másikra nem hal meg senki. Tök logikus lépéseket hoz a kormány:) Saramago a megszokott központozás nélkül ír, ezért minden oldal szinte 3 rendesen tagolt oldalnak felel meg, főleg, mire megérti az ember, hogy ki mit beszél. Ez az első részben picit idegesítő, főleg, hogy az elég nehéz az államigazgatási rész miatt… A második rész már nagyon humoros (mondjuk az elsőben is benne van Saramago úr szokásos fanyar humora) ahogy elmondja, hogy hogy gondolkozik a halál. A 2. rész sokkal jobban tetszett. A vége pedig szerintem logikus, a könyv 70%nál már ki lehet találni, mi lesz a poén. Nekem nagyon tetszett. Ajánlom bárkinek, aki olvasott már az írótól.:)

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

balagesh IP>!

Az óvatosság csak arra jó, hogy elnapoljuk az elkerülhetetlent…

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: óvatosság
4 hozzászólás
Fatma>!

Ahogy már valaki mondta, ami megtörténhet, az meg is történik, csak idő kérdése, és lehet, hogy csak azért nem tapasztaljuk meg földi ittjártunkban, mert nem éltünk eleget.

96. oldal

Cheril>!

Ekkor mutatkozott meg, hogy egy miniszterelnök nem véletlenül jut ilyen magas állásba, és hogy nem volt hiábavaló annyiszor emlegetni a nemzetek csalhatatlan bölcsességét, miszerint minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel (…)

127. oldal

13 hozzászólás
balagesh IP>!

[…] ahogy a túl sok cukor is elrontja a puding ízét és ehetetlenné teszi, ugyanúgy a nemzeti jelképek természetesnek nem nevezhető, túlzott használata is visszaüt egy idő után, különösen, ha ugyanolyan gátlástalanul tolakodnak előnkbe, mint valamikor azok a rosszéletű, hosszú ballonkabátjukat nyitogató férfiemberek.

26. oldal

danaida P>!

A szavakkal nagyon óvatosan kell bánni, éppúgy változtatják a véleményüket, mint az emberek.

77. oldal

Cheril>!

A halál visszafeküdt az ágyba, odabújt a férfihoz, s maga sem értette, mi történik vele, mert bár még soha nem aludt, érezte, hogy lassan álom száll a szemére. Másnap senki nem halt meg.

243. oldal

danaida P>!

Alapjában véve, és az igazsághoz híven ezt ki kell mondanunk, a halál szemében mindannyian egyformán csúnyák vagyunk, és nem számít az sem, ha valaki szépségkirálynő volt, vagy netán szépfiú, ami férfiban ugyanaz.

199-200. oldal

Emerson>!

[…] a halál egyedül, egy szál magában, minden külső segítség nélkül jóval kevesebb életet oltott ki, mint az emberek.

126. oldal

Fatma>!

A halál mindet tud rólunk, és talán ezért szomorú.

163. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ladislav Fuks: Mooshaberné egerei
David Levithan: Majd egy nap
Adrian Barnes: Álmatlanok
Patrick Ness: Soha nincs vége
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Andri Snær Magnason: LoveStar
Ignacy Karpowicz: Csoda
Lao Sö: Macskaváros krónikája
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.