Az ​embermás 38 csillagozás

José Saramago: Az embermás José Saramago: Az embermás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tertuliano ​Máximo Afonso éppen depresszióval küszködik: történelemtanárként unalmasan csordogálnak a napjai, s miután néhány éve elvált, belesavanyodott az egyedüllétbe. Van ugyan szeretője, aki szívesen hozzámenne feleségül, de Tertuliano vele is szakítani akar… Egyszóval igen nagy szüksége lenne valamire, ami kizökkenti jelen állapotából, ami értelmet, célt ad az életének, s amitől megtudja, hogy ki is ő igazából. S ekkor élete váratlan fordulatot vesz: egy silány filmvígjátékban felfedezi a tökéletes hasonmását – s ha eddig nem volt tisztában önmagával, igazi vágyaival, törekvéseivel, most még az is nehezíti a helyzetét, hogy kettő van belőle. Elképzelhető, hogy ő csak valakinek a másolata? Egyáltalán: miként lehetséges a józan észnek, a természet működésének ellentmondó tökéletes azonosság? És milyen (egyelőre beláthatatlan) következményekkel járhat ez a felfedezése? Feldúltan nyomozni kezd, s egyszer csak egymással szemben állnak ők ketten: Tertuliano Máximo Afonso és a… (tovább)

Eredeti mű: José Saramago: O Homem Duplicado

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Európa, Budapest, 2018
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059400 · Fordította: Pál Ferenc
>!
Európa, Budapest, 2003
374 oldal · ISBN: 9630774933 · Fordította: Pál Ferenc

Enciklopédia 4


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
José Saramago: Az embermás

A molyklub miatt olvastam el, ez egy olyan könyv, amiből film készült. A filmet előbb láttam, 2014 áprilisában, 5/3 pontszámot kapott tőlem, de gyakorlatilag semmire sem emlékeztem belőle, se az olvasás előtt, se utána.
Ha nem szorít az idő, akkor abbahagytam volna az olvasást az első harmadánál. Szörnyen idegesítő volt a számomra maga a stílus, nem egyszerűen megtudjuk, hogy mi történik, mit gondolnak a szereplők, hanem egy végletesen kifacsart kommentárhalmot kapunk, ami olyan, mint a rágógumi, a kásahegy. Igen, vannak benne mazsolák, de nagyon kevés. (Van aki ezt viccesnek érezte? Mert én nem.) No meg a tagolatlanság… Ráadásul az előzmény hosszan el van húzva. Ez a téma egy kisregénynek megfelelő, de egy egész könyvnek egyszerűen sok. Maga a téma érdekes, összességében a kivitelezés is, kivéve egy-két pontot és a legvégét spoiler. Szóval azt tudom mondani, hogy a kevesebb ebben az esetben több lett volna!

>!
Agatha_Emrys
José Saramago: Az embermás

Őszintén szólva csalódás volt az első könyvem Saramagotól.
Magával a történettel nem lett volna gond, de a stílusa majdnem élvezhetetlenné tette.
Kezdjük ott, hogy semmi formázás nem volt a szövegben, az egész csak ömlesztve lett, a párbeszédek pedig párbeszédes forma nélkül lettek a szövegbe illesztve, ami borzasztóan zavaró volt. Hogy egy kitalált részlettel illusztráljam:

Máximo Afonso felhívta az édesanyját, Hogy van édesanyám?, Jól fiam, hogy megy a tanítás?, Mindjárt vége a tanévnek, felelte megkönnyebbülve, Remélem hamarosan láthatlak, Én is.

És akkor még nem is említettem a nézőpont ugrálásokat, amik akár egy mondaton belül is megtörténnek E/1, E/3 és néha T/1 között.
A narrátor is sokat fecseg, gyakran feleslegesen és terjengősen, emiatt nehéz is volt az elején belerázódni a történetbe.

Úgy érzem mintha a cselekmény kissé háttérbe szorult volna, kár érte, pedig még egy csavar is volt a végén, amit nem láttam előre és perceket ültem a könyv felett miután befejeztem, hogy feldolgozzam az olvasottakat. Kissé a spoiler emlékeztetett.

>!
pomesz
José Saramago: Az embermás

Saramago szövevényes, hosszan körülíró stílusa ellenére is fordulatos és izgalmas kötet! Igazi lélektani regény; sok rejtett bölcsesség, életről-halálról-szerelemről; de még krimiként is megállja a helyét :-). Ha egy könyvnél ezekből legalább kettő megvalósul, már érdemes elolvasni, így meg főleg.

>!
csillykelemen
José Saramago: Az embermás

Néha csodálkozom azon, hogy rajonghatok olyan írókért, akik oldalakat képesek teleírni a cselekményszáltól eltérő eszmefuttatásokkal. A regény olvasása közben azonban rájöttem, hogy azért szeretem ezeket az alkotókat, mint Saramago; mert nem csupa sületlenségekkel fárasztanak, hanem intellektuális nagyságutak bemutatva olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek felkavarják a bennem lévő állóvizet. Ennek köszönhetően persze nagyon terjengős munkákat alkotnak, mint ez is. A fő cselekmény szálat egy kisregénybe is össze lehetett volna foglalni, de nem ez történt, és a narrátor kiszólásaiból megtudhatjuk, hogy az írónak éppen ez volt a célja. Lehet, hogy sokaknak éppen, ezért a tűrőképességük határán túl van, de ha átvészeled a könyv első száz oldalát, megszokod és a végére rájössz, hogy megérte a fáradozást.
A regény felén lehettem amikor azt hittem, hogy „Na most egy olyan Saramago könyvet vettem a kezembe, ami nem fog annyira tetszeni”, de utána folytatódott a történet, megindultak az események és azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat. Nagyon tetszett, hogy nem tudtam kiszámítani, hogyan alakulnak a dolgok. Sejtettem, hogy milyen esemény fog következni, de a megvalósulás valahogy mégis teljesen más volt. Tetszett a regény hangulata ez a komor, borús, életunt. Tertuliano Máximo Afonso legnagyobb érdekessége a neve, egy elégé jellegtelen karakter, aki csak a történet végére válik igazi férfivá. Daniel Santa-Clara vagyis António Claro szemszögéből kevesebbszer láthatjuk az eseményeket, személyiségéről annyi alakult ki bennem, hogy egy kicsit beképzelt, önelégült ember. A két hasonmás karaktere a végkifejletben eltérően alakul, míg Tertuliano kilép az árényákából, Antóniot felemészti a sötétség. A két hölgy főszerelő közül Helena páni félelmei idegesítettek. Maria da Paz azonban apránként fedte fel előttem kimagasló értelmét, amivel Tertulianot is lenyűgözte.
A regény befejezését követően még aznap este megnéztem a filmet, amely jól sűríti össze a lényeget. Tetszik a színvilága, amivel a könyv hangulatát nagyon elkapta. Nagyon örülök, hogy Helena karakterét megerősítették a történetben, de azt sajnálom, hogy Mariaét viszont hanyagolták. Rég nem láttam, ennyire jó adaptációt. Persze a regény nélkül a film nehezen lett volna érthető.
Összességében megéri elolvasni, bár az elején meg kell vele szenvedni.

>!
ábelarengetegben
José Saramago: Az embermás

Nem a legjobb Saramágus, amit olvastam. Megértem, ha sokan feladják, tényleg az élvezhetetlenség határát súrolja a terjengős stílus, ami itt semmit nem tett hozzá, de öncélúnak érződött sokszor. Az alapkoncepció érdekes, a végkifejlet is egész meglepő (bár azért egy korábban elcsöpögtetett infó miatt számítottam valami ilyesmire). A zsebfilozofikus betétek minősége minimum megkérdőjelezhető volt sajnos.

>!
JuDait
José Saramago: Az embermás

Tövig rágtam az összes körmömet, annyira izgalmas volt! Hihetetlenül jól felépített történet, amiben pattanásig feszül a húr és a végén el is pattan, maga után hagyva egy kis búgó hangot. Ha lenne, tíz csillagot is adnék!

2 hozzászólás
>!
metahari
José Saramago: Az embermás

Az első Saramago-m. Hosszú, végeláthatatlan mondatok, a mondatokba belefűzött jó gondolatok, halad-nemhalad történet, erős hatás némely fordulat… megfogott magának. Rég volt, hogy több napig kellett olvasni, több hétig és mindig gondolkodni az éppen aktuális kérdésén. Úgy vont be a gondolatfolyamába, mint egy kockás abrosz melletti beszélgetésbe, kifejtős kérdésekkel, lassú válaszokkal. Válaszol!

>!
bozs
José Saramago: Az embermás

Nem bírtam elolvasni :( , pedig nagyon érdekelt volna a vége. Eljutottam 250 oldalig.
Annyira zavart, hogy minden egybe van olvasztva, semmi tagolás még a párbeszédekben sem. Nagyon kellett rá figyelnem, így nem ment.
Addig nem tudok nyugodni, amíg el nem olvasom, de nem tudom mikor lesz.

6 hozzászólás
>!
vizipapucs
José Saramago: Az embermás

Már, amikor elkezdtem, éreztem, hogy valami nem stimmel, és ahogy haladtam egyre erősödött bennem a becsapottság érzése. Egy kisfiú voltam, aki egy apró kis matchbox autót egy hatalmas cipős dobozban kapott meg. Értem én, hogy kell a csomagolás, körítés, na de ennyi és ilyen? A film után kifejezettem csalódás volt. Lenyűgözött és vártam, hogy ezt az élményt a könyv felerősíti. Hát nem így történt. A történet jó, de a tálalás felháborító, kedvszegő. Oldalanként akartam a sarokba vágni, de legalábbis félbehagyni. Ha nem lett volna erősebb a kíváncsiság, hogy miben másabb a filmtől, akkor biztosan nem olvasom el, sőt, ha a könyvvel találkozom először, akkor a film sem kapott volna tőlem esélyt. Azt hittem Murakami Harukinál nagyobb nihiltupírozó nem létezik, lehet, hogy tévedtem… A végére az átvert kisfiúból egy áldozattá változtam, akin Sade márkit idéző erőszakot követtek el. Ettől függetlenül Saramago még kap tőlem esélyt, nekifutok a Vakságnak, de ha az is ilyen stílusban íródott, akkor egy fejezet után roló le!


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

Azért mentem hozzád, hogy szeresselek, mondta neki az asszony egy emlékezetes napon, ma már csak a gyávaság késztethetne arra, hogy tovább is ebben a házasságban éljek.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyávaság · házasság · szeretet
>!
metahari

A tanároknak jól tápláltan kell elmenniük az iskolába, hogy elviseljék azt az embernyúzó munkát, amellyel a tudás fáit vagy akár csak apró bokrait elültetik egy olyan talajba, amely az esetek nagy többségében inkább puszta fenyér, mint termékeny föld.

Kapcsolódó szócikkek: tanár
1 hozzászólás
>!
Velvet_Teddy

Tudnod kell, hogy az egyetértés nem mindig jelent azonosulást valamivel, leginkább csak annyi, hogy az emberek behúzódnak egy vélemény árnyékába, mint egy esernyő alá.

68. oldal

>!
metahari

… és csak azt mondhatom neked, hogy megfontoltan kell cselekednünk, mindkettőnk számára előnyös döntéseket kell hoznunk, annak tudatában, hogy az élet az egyetlen dolog, amely élethosszig tart, minden más bizonytalan, ingatag, tűnékeny…
… de azt az egy dolgot biztosan tudom, hogy barátok vagyunk, és barátok is maradunk, szükségünk volna egy hosszú beszélgetésre, és aztán, meglásd, minden jóra fordul… csókollak… ennél rosszabbat nem is mondhatna az, aki be akar fejezni egy szerelmi kapcsolatot, azt hisszük, hogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, de a végén kiderül, hogy beszorultunk a két ajtótábla közé, hogy a csókollakról, amellyel gyöngeségét elárulva elbúcsúzott, már ne is beszéljünk, és micsoda durva hiba volt az mondani, hogy szükségünk van egy hosszú beszélgetésre, noha legalábbis kötelessége volna tudni eddigi tapasztalataiból és a Magánélet Történetének Évszázadaira irányuló folytonos tanulmányaiból, hogy az ilyesfajta helyzetekben folytatott hosszú beszélgetések rettenetesen veszélyesek, hiszen hányszor kezdődnek úgy, hogy a másik halálát kívánjuk, és végződnek azzal, hogy a karjaiba hullunk.

>!
Fehér_Macska

Szokás azt mondani, hogy várjuk ki a dolgok végét, de azt mindig elfelejtjük megkérdezni, hogy tudunk-e addig várni.

346. oldal

>!
Velvet_Teddy

Soha nem lehet elégszer megismételni azt a közhelyet, hogy a kis dolgoknak igen nagy hatásuk lehet.

95. oldal

>!
Velvet_Teddy

Különös kapcsolatban állunk a szavakkal. Kiskorunkban elsajátítunk egynéhányat belőlük, majd életünk során újabbakat szedegetünk fel, amelyek az oktatás, a társalgás, a könyvek forgatása révén jutnak el hozzánk, de ennek ellenére viszonylag nagyon kevés az olyan szó, amelynek jelentésével, jelentéstartalmával, értelmével kapcsolatban semmi kétségünk ne volna, ha egy nap erre komolyan rákérdeznének. Így állítunk és tagadunk, így győzünk meg és győznek meg minket, így érvelünk, okoskodunk és jutunk következtetésre, rettenthetetlenül szánkázva olyan fogalmak felszínén, amelyekről csak igen homályos képzeteink vannak, és bár rendszerint hamis biztonsággal tapogatjuk ki az utat a szavak dzsungelében, mégis jól-rosszul, de megértjük egymást, sőt olykor még egymásra is találunk.

102. oldal

>!
Velvet_Teddy

Azt mondja a népi bölcsesség, nincs olyan kár, amiben haszon ne lenne, és nem hiányzik belőle az igazság sem, az emberi életek folytonosan a nyereség és a veszteség között egyensúlyoznak, és a problémát az jelenti, hogy emberi voltunkból fakadóan lehetetlen megegyeznünk annak viszonylagos mértékében, mennyit veszíthetünk, és mennyit nyerhetünk, ezért is van a világ olyan állapotban, amilyenben.

126. oldal

>!
Velvet_Teddy

Az általános vélekedéssel ellentétben, valamiféle döntésre jutni nem tartozik a világ legkönnyebb döntései közé, amint ezt mindennél jobban mutatja az a tény, hogy egész áldott nap mást sem teszünk, mint döntést döntésre halmozunk, csakhogy, és itt van a kutya elásva, utólag mindig előjönnek a velük járó apró-cseprő problémák is, vagy hogy mindenki értsen belőle, hátravan még a feketeleves, először, hogy mennyire vagyunk képesek, másodszor pedig, hogy mennyire akarjuk teljesíteni, amit eldöntöttünk.

321. oldal

>!
csillykelemen

…az olvasás is egy formája a jelenlétnek.

95. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
José Luís Peixoto: Egyetlen pillantás nélkül
António Lobo Antunes: Az inkvizítor kézikönyve
Martin Amis: Időnyíl
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Flann O'Brien: A harmadik rendőr
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Flann O'Brien: A fába szorult féreg
Christoph Ransmayr: Az utolsó világ
Joseph Heller: A 22-es csapdája