A ​kolostor regénye 47 csillagozás

José Saramago: A kolostor regénye José Saramago: A kolostor regénye

Egy ​félkarú katona, egy léleklátó asszony és egy fantaszta, repülésről álmodó szerzetes a hőse a legnagyobb élő portugál író történelmi regényének, amelyben mese és valóság keveredik. Miközben az Inkvizíció máglyára küld mindenkit, akire az eretnekség gyanújának akár csak az árnyéka is vetül, ez a három ember keresztény lelkekre vadászik, hogy a segítségükkel emeljék levegőbe a brazil szerzetes repülő szerkezetét. Földi és légi kalandjaik során bejárják egész Portugáliát, amelyet egyetlen hatalmas építőműhellyé változtatott a nagyravágyó uralkodó, V. János, aki a spanyol Escorialnál és a római Szent Péter-bazilikánál is nagyobb építménnyel szerette volna beírni nevét a történelembe. A portugál író mágikusrealista történelmi víziójában megelevenedik előttünk a XVIII. századi Portugália, a fénykorát élő, de már hanyatló világbirodalom központja, ahová még mesés kincsek érkeznek, de léte már éppolyan anakronisztikus a boszorkányüldözéssel és megcsökött hagyományaival a felvilágosodás… (tovább)

Eredeti mű: José Saramago: Memorial Do Convento

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Európa, Budapest, 2007
414 oldal · ISBN: 9789630782449 · Fordította: Lukács Laura
>!
Európa, Budapest, 1992
414 oldal · ISBN: 9630754673 · Fordította: Lukács Laura

Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Dana
José Saramago: A kolostor regénye

Saramago, Saramago, Saramago – ezekkel a szavakkal díszítőmintákat lehetne készíteni, amellyel egy, az irodalomnak szentelt kolostor imaginárius falát kellene cirádázni. Ilyen csodás tollú szerzőt, leszámítva persze a félisten Krasznahorkait, rég olvastam: el vagyok hűlve, le vagyok nyűgözve, olykor bizony szipogva bámultam azokat a gyönyörű, kissé archaikus nyelven íródott, hosszú mondatokat, amelyek olyan ízesek, fényesek és tiszták, hogy ilyenkor érzem csak igazán, milyen felemelő tud lenni a szépségesen szép irodalom. És mennyi okosság van ezekbe a mondatokba bebugyolálva!

Juj, de patetikus. De ez az igazság. Tessék megnézni, itt egy példa:

„…a világon a számok a legkevésbé pontosak, mond az ember ötszáz téglát, mond ötszáz embert, s a különbség a tégla és az ember között pontosan azzal a különbséggel egyenlő, ami ötszáz és ötszáz között van, s amit nem létezőnek tekintünk, aki pedig ezt nem érti elsőre, nem érdemli meg, hogy másodszor is megmagyarázzák.”

A narráció is tartogat meglepetéseket, először azt gondoltam, korabeli, 18. századi krónikással van dolgom, aki a mafrai kolostor megépítésének, egy különös páros, Baltasar és Blimunda halhatatlan szerelmének és egy „madárgép” feltalálásának történetét veti papírra, de időnként olyan anakronisztikus, modern jelzőket használ vagy olyan kis kiszólásokat, amelyek egyértelművé teszik a furfangot: a krónikás valójában a kortársunk.

A történet a 18. század elején játszódik Portugáliában, Saramago kiválóan megragadja a kor hangulatát, bemutatja V. János udvarát, a Szent Inkvizíció lisszaboni autodaféit, a brutális vezeklések erotikáját, az olasz zene hatásait, a misztikus gondolkodást és természetesen a mafrai óriás-kolostor építésének minden részletét. Ezekbe az aprólékosan kidolgozott eseményekbe ágyazódik a félkarú Baltasar és a látnok Blimunda csodálatos szerelme, amely nem épp romantikus körülmények között, épp egy eretnekégetés közepette bimbózik ki. Mindketten sodródnak, a társadalom számkivetettjei, egyikük testi fogyatékossága, másikuk azon különös képessége miatt, hogy éhgyomorra átlát a falakon és a bőrön, így mélyebben ismeri Blimunda az anyag titkos szerkezetét. Szerencséjükre egy különös, tanult pap szolgálatába szegődnek, a szkeptikus Bartolomeu Lourenço atyáéba, aki egy repülőgépet tervez, ám nyomában folyamatosan ott lihegnek az inkvizíció emberei. Annyit elárulok, hogy a gép repülni fog, mint a Szentlélek.

A regény valahol a közepe táján lelassul, a korábbi cselekményes történetet felváltja az építkezés aprólékos leírása (újabb közös vonás Krasznahorkai Seiobo-jával), a hatalmas mafrai kő hét napos cipelésének története, a falak felhúzása, a szobrok szállítása, szerelmeseink közben eltörpülni látszanak a nagy horderejű történelmi események közepette, míg végül szinte népmesei alakká válnak.

Szomorú könyv, szép könyv, nagy könyv.

>!
Aquarius
José Saramago: A kolostor regénye

A történet érdekes, a stílust azonban, nem tudtam magamévá tenni. A végeláthatatlan mondatok, az időnként hiányzó írásjelek (pont, vessző) széttördelik a regényt.

>!
Joculator
José Saramago: A kolostor regénye

Lényegében ez egy „történelem alulnézetből”-regény, ahol a szerző egymásra vetíti, és ezzel ellentétezi a királyi pár és Blimundáék történetét. És ebből bontakozik ki egy varázslatos látomás szabadságról, szolgaságról, reményről, eleve a történelmi cselekvés lehetőségeiről. Nekem nagyon furcsa, hogy a menekülés / repülés jelenik meg a szabadság csúcspontjaként. De ez mind beleillik a regény melankolikus világába, meseszerű hangulataiba.

>!
macskako
José Saramago: A kolostor regénye

Ami hiányzik belőle: NAGYBETŰK és sok…………….
Tehát borzasztó hosszú mondatokat fogalmaz Saramago, ami miatt nehéz olvasni, de ha egyszer megszokta az ember, nagyon élvezhető.

>!
entropic P
José Saramago: A kolostor regénye

Majdnem olyan jó volt, mint a Minden egyes név. Szeretem Saramago stílusát, tiszteletlenségét és gondolatvilágát. Szeretem, hogy számára semmi nem szent és sérthetetlen. Szeretem, hogy a mindennapokról ír, és nem tesz úgy, mintha a királyok és hatalmasságok felsőbbrendű lények volnának.

>!
Berilla
José Saramago: A kolostor regénye

Uhh, hát nagyon nehezen küzdöttem végig magam rajta. Lehet, hogy ha évekkel ezelőtt olvastam volna, akkor beszippantott volna, de így… gyötrelem.
Azt hiszem megosztó Saramago stílusa – vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem.
Azért nem adom fel, hátha a Ricardo Reis halálának éve megenyhít.

>!
celle
José Saramago: A kolostor regénye

Gyönyörű a nyelve, fölkavaró olvasmány. A cinizmusával viszont alaposan meg kell küzdeni. Miután elolvastam pár hónapig szigorűan lektűrökkel voltam képes életben maradni. :-)

>!
AnTalk
José Saramago: A kolostor regénye

Rendhagyó történelmi regény, egyrészt az elbeszélői stílus, másrészt a repülő szerkezet nyújtotta mágikus szál miatt. Ez volt az első könyvem Saramagotól, úgyhogy a stílus kicsit felkészületlenül ért. Tudni kell róla, hogy mondandóját nem szereti holmi bekezdésekre és mondatokra tagolni, inkább mindent egy végtelennek tűnő mondatfolyamban ad elő, még a párbeszédeket sem tagolja, jobb esetben nagy betűvel kezdi a beszélő első szavát, aztán hámozd ki magad ki mit mondott, de nem is az a lényeg ki mondta, hanem mit mondott, de szerencsére kevés párbeszédet sző a történetbe, az elbeszélő részeknél pedig ez a folytonosság egy idő után már nem is zavart, sőt kimondottan élveztem, habár gyakran eszembe jutott, hogy ezzel a stílussal biztos megbuktam volna érettségin.

Minden oldalon érezhető Saramago egyházellenessége, úgyhogy mélyen vallásos, templombajáró lelkeknek nem ajánlom.

1 hozzászólás
>!
Jezi
José Saramago: A kolostor regénye

A történet a 18. század első felében játszódik Portugáliában. A regény középpontjában Baltazár, a félkarú katona és Blimunda, egy különleges látnoki képességekkel rendelkező asszony szerelme áll. Rajtuk keresztül mutatja be az író az átlagember nyomorúságos életét, az inkvizíciót, a királyi család hihetetlen fényűzését, egy kolostor építését.
Meseelemek teszik még érdekesebbé a regényt, melyben szerepel egy szerzetes által megálmodott és Blimundáék által megépített repülő szerkezet. (A gép borostyán, napfény és sok ezer, üvegbe zárt emberi akarat segítségével repül.)
A nyelvezete nagyon tetszett, olyan mintha a középkorban íródott volna. Itt-ott humoros is volt.
Viszont az írásmód igencsak megnehezítette számomra az olvasást. Hosszú, sokszorosan összetett mondatokban ír, kevés a párbeszéd, ami ráadásul folyamatosan van leírva, többször kellett nekifutnom, hogy ki mit mondott. Egyedüli segítség, hogy az új megszólaló mondandóját mindig nagy betűvel kezdi.
Szóval, az a fajta könyv, amit nem akar az ember félbehagyni, mert érdekes, de ugyanakkor várja a végét.


Népszerű idézetek

>!
nagy_csilla

Száz év várakozás nem túlságos gyötrelem annak, aki számítása szerint megéri az örökkévalóságot.

>!
Berilla

Csönd marad zene után is, szentbeszéd után is, mondta az olasz vállat vonva, mit számít, hogy dicsérik a szentbeszédet s megtapsolják a muzsikát, ha igazán talán csak a csönd létezik.

184. oldal

>!
kimihapponen

A világon minden válaszol, kivárni csak a kérdések korát kell.

384. oldal

>!
metahari

Álvaro Diogo lemászik az állványról, s miközben a sövény árnyékában megeszi az ebédet, amit Ines Antónia hozott neki, elmondja, hogy lesz bőven kőművesmunka, amint nekilátnak építeni a kolostort, nem kell majd elmennie a faluból s a környéken keresnie munkát, hetekig távol az otthonától, mert akármilyen csavargó természetű is a férfi, az otthon, ha benne az asszony megbecsülést érdemel s a gyermekek szeretetet, olyan ízű, mint a kenyér, nem kell minden órában, de hiányzik, ha nincs belőle mindennap.

>!
nagy_csilla

Mert végül is bármi elől elmenekülhetünk, csak magunktól nem.

>!
Avenyir

Egy hét múlva, amikor jobbra fordult az idő Lisszabonba indult Hét-Nap Baltasar és Hét-Hold Blimunda, az életben mindenkinek megvan a maga dolga, ezek itt falakat emelnek, mi vesszőt fonni megyünk, meg drótot és huzalt, és persze akaratot gyűjteni, hogy mindezzel együtt a levegőbe emelkedjünk, mert szárny nélkül született angyalok az emberek, ez benne a legszebb, szárny nélkül születni és növeszteni szárnyat, az agyunkkal ugyanezt tettük, ha pedig az sikerült, a szárnnyal is megtesszük, Isten vele, anyám, Isten vele, apám. Csak istenhozzádot mondtak, hiszen szép mondatokhoz nem volt tudományuk, amazok meg úgysem értették volna, de idő múltán mindig akad valaki, aki elképzeli, hogy e dolgokat kimondhattuk volna, vagy úgy tesz, mintha ki is mondtuk volna, s e tettetés igazabbnak hat, mint a történetben elbeszélt igaz esetek, bár nehéz más szavakat adni Marta Maria szájába, amikor azt mondja, Isten veletek, mert már nem látlak viszont benneteket, s így igaz, színtiszta igazság lesz, a bazilika falai még egy méterre sem nőnek ki a földből, és Marta Mariát már eltemették. Akkor Joao Francisco, hirtelen kétoly öregen, leül majd a kemencetető alá, és ugyanolyan üres a tekintete, mint most, hogy távozni látja Baltasar fiát és Blimunda lányát, mert menyének nevezni nem áll rája a szája, de most még ott van mellette Marta Maria, igaz, mát távolodóban, fél lábbal a másik parton, kezét összekulcsolja a hasán, ahol egykor élet fogant s halál fogan most. Teste tárnájából bújtak elő a gyermekei, volt, amelyik elpusztult odakint, kettő megmenekült, emez sosem fog megszületni, tulajdon halála ez.

>!
Berilla

Isten is félkezű volt, mégis megteremtette a világot.
[…]
nincsen az megírva, csak én mondom, hogy Istennek nincsen bal keze, mert a jobbján, a jobb kezénél ülnek a kiválasztottak, soha nincs szó Isten bal kezéről, sem a Szentírásban, sem az Egyházatyáknál, Isten balján nem ül senki, ott csak űr van, semmi, hiány, Isten tehát félkezű. Mélyet lélegzett a pap, és így végezte, A bal keze hiányzik.

72. oldal

>!
metahari

Mivel azonban a könnyhöz oly közel lakik a nevetés, s a gond mellett ott a gondtalanság, az ijedelem szomszédja pedig a megkönnyebbülés, és így telik emberek s nemzetek élete…

>!
Berilla

Beszélgetnek az asszonyok, vége-hossza nincs, és milyen haszontalanságnak tetszik ez a férfiak szemében, maguk se hinnék, hogy ez a hömpölygő beszélgetés tartja pályán a világot, ha az asszonyok nem beszélgetnének egymással, a férfiak se találnál többé az otthon s a bolygó értelmét, Adja áldását, anyám, Isten áldjon téged, fiam, Blimunda nem szól, nem szólt hozzá Baltasar sem, csak egymásra néztek, és e pillantás volt kettejük otthona.

123. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A rózsa neve
Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Valerio Evangelisti: Indulj, inkvizítor!
William Somerset Maugham: Catalina
Celia Rees: Bűbájos Mary
Jeanne Kalogridis: Az inkvizítor felesége
Philippa Gregory: A Sötétség Rendje
Tomka Ferenc: Az egyház bűnei?
Michael Baigent – Richard Leigh: Az inkvizíció