Amaro ​atya bűne 16 csillagozás

José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nagy múlt századi portugál író világhírű regénye egy hivatástudati válsággal küzdő fiatal pap és egy vakbuzgó úrilány tragikus szerelmének története egy álmos kisváros képmutató közegében. A gátlásos és buja Amaro mind mélyebbre süllyed tilalmas mámorukba, és mire végül jóvátehetetlen tettre ragadtatja magát, teljes komorságában tárul fel előttünk a szenteskedő kispolgári erkölcs embertelensége.

Eca de Queirós (1845-1900) a modern portugál irodalom legeurópaibb alakja, „patriótába oltott világpolgár”, Balzac és Zola művészetének méltó folytatója; írásaiban, melyek a portugál prózát világirodalmi színvonalra emelték, megsemmisítő iróniával fest nagyszabású körképet a múlt század második felének Portugáliájáról. Az Amaro atya bűne, ez a széles medrű társadalmi regény, kritikai irányát és stílusát tekintve Eca egész életművének foglalta, egyben a portugál realizmus legkiemelkedőbb, számos hazai és külföldi kiadást megért alkotása.

Eredeti mű: José Maria Eça de Queirós: O Crime do Padre Amaro

Eredeti megjelenés éve: 1875

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
440 oldal · ISBN: 9789632450582
>!
Kriterion, Bukarest, 1982
452 oldal · ISBN: 9630723948 · Fordította: Ábel Olga, Kordás Ferenc
>!
Madách, Pozsony, 1977
476 oldal · keménytáblás · Fordította: Ábel Olga, Kordás Ferenc

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
fukszia
José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

A fülszöveg bármilyen kiegészítése spoilerhez vezetne, amit szeretnék elkerülni. Ezért csak annyit, hogy nem csalódtam a könyvben, olvasásra ajánlom a 18. század kedvelőinek.

5 hozzászólás
>!
ervinke73
José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

De jó, hogy vége lett!
Próbára tett, csak az önfegyelmem olvastatta tovább. Ez a téma talán rövidebb terjedelemben jobban ütött volna. Bár nem tudom… Ha már egyház és papság, inkább lettem volna kíváncsi mondjuk egy pap lelki vívódásainak hiteles ábrázolására. 450 oldalon át ilyen egyoldalúan szapulni valamit, kicsit sok. Nincs az egy orvoson kívül, akivel azonosulni lehetne, vagy aki szimpátiát válthatna ki. Szerelmi történetnek meg egy kicsit „más ízű”.
Persze könnyű lenne most, a jelenben bólogatni, hogy igen, a papok, az egyház így meg úgy! Nem akarok állást foglalni, véleményem persze van. De nem túl bölcs dolog az általánosítás.
Maga a regény? Hát nem tudom… Aki kedveli a XVIII. századi miliőt, annak talán. Én kedvelem, de nekem ez most nem. Lehet, hogy az író babáját is elszerette egy egyházfi?

2 hozzászólás
>!
Dénes_Gabriella 
José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

Nagyon nehéz olvasmány és sokféle olvasatot rejt magában a mű.
Láttam, volt, aki megbotránkozott, mert hogy jön egy pap ahhoz, hogy… És innen már csak egy sorköznyi távolságra van az a kifakadás, hogy igen-igen-igen, ilyen a katolikus egyház, minden egy képmutató fertő, mindenki frusztrált és minden papnak megvan a maga „gyónója”.
Nyilván, ez is egy szempont lehet.
De az egy sokkal érdekesebb lehetőség, hogy figyelembe vesszük Amaro páter pályájának indulását. Akart ő pap lenni? Nem. Hivatás? Semmi. (Legalábbis e tekintetben). A 19. században még jócskán megérte Magyarországon is, és a világ más helyein is papnak lenni; garantált fizetés, társadalmi presztízs, befolyás járt a funkcióval. Látjuk a regényből is ennek a jeleit.
A társadalom – legalábbis a regénybéli – igen erősen meg van csúszva… hűen tükrözi a fanatikus vallásosságot, amely nagyjából megfelel a külsőségek megtartásának és különböző házi szentek babonás tiszteletének. (Még mielőtt bárki is megkövezne: Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház mint olyan a szenteket miért tiszteli, és ezt tiszteletben is tartom. A babonás és valóban bálványimádás-gyanús elhajlást kifogásolom itt.)
A regény lapjain kidomborodik az a recsegő-ropogó társadalmi hierarchia, amelyben a klérusnak és a vagyonos embereknek még tekintélyük volt, azonban a haladó eszmék már jelentkeznek; a gondolkodó embereket és papokat nemigen szeretik még ekkor. Ugyanakkor az is megjelenik, hogy a „régi klérus” képviselői mellett haladó szellemű (és teológiailag is korrekt utat járó) papok is vannak, akik számára nem a félelemkeltés fontos, hanem a megnyugtatás, lelki békesség szerzése…
A regény tartalma és ábrázolási módozatai, kritikai észrevételei és megjegyzései mellett a megszerkesztettsége igen jó. Alig észrevehetően váltakoznak a különböző nézőpontok, narrátori és szereplői hangok/gondolatok.
Szövegi szinten nem egy szóvirágos, -fordulatos alkotás, de az értékéből ez igazán nem von le semmit.
A könyv sokkal jobb, mint a film. Kicsit viszolyogtam hozzáfogni az olvasáshoz, de megérte. A film egyetlen dolgot jelenít meg a sokból; na ja, hogy a szerelmi kalandot… és persze ott a hangsúly, a vétkes-nem vétkes dolog is igen egysíkú. Ám a regény ennek az egyértelmű voltát is megingatja.

>!
danaida
José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

Megadom Eça-nak az 5 csillagot, mert elfogult vagyok több ízben is. Egyrészt, mert szeretem Eça-t, mert vitathatatlanul a portugál irodalom egyik legnagyobb és megkerülhetetlen alakja. Az Amaro atya az egyik fő műve, hazánkban alighanem a legismertebb, és a magyar olvasót leginkább ez a mű vezeti a portugál 19. századba. A műnek már a keletkezése is regényes (tudniillik, hogy nem a nálunk megjelent magyar fordítás az egyetlen verzió, Eça de Queirós voltaképpen többször is megírta ezt a regényt, az első, vadromantikus változattól így jutottunk el a „realistáig” ). Az Amaro atya bűne társadalomkritika, az elmaradott Portugáliát (és irodalmát) Európa haladó nemzeteihez felzárkóztatni igyekvő realista Eça az egyház és a polgárság maradiságával számol le ebben a regényében.

>!
Ferkó
José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

Mennyire szabadon választja meg az ember a szakmáját?
Szülei, nevelői társadalmi helyzete korlátozza.
Amaro atya sem akart pap lenni. Boldogabban élt volna, ha kalaposinasnak adják.
Erről persze szó sem lehetett. Elszegényedett, de előkelő nagynénje tekintélyes állást, és ingyen oktatást szánt neki. Katonatiszt nem lehetett, mert a családja nem volt elég gazdag.
Fizika munka?! Pfuj!
Így aztán a szeminárium elzárt világa csak megerősítette természetes hiányérzetét.
A másik oldalon a nőket mindig is vonzotta az egyenruha, és a biztos jövedelem, a nagy duma. A papok sem járnak mindig feketében. Az egyházi év minden ünnepéhez különböző színű öltözék tartozik.
Amélia is huszonhárom éves volt már a történet kezdetén, de még a szülői ház kötöttségei között élt. Pedig kiállotta volna már az anyja kínját.

A rivális férfi is megéri a pénzét. Végül is mind a ketten külső szervezetekhez fordulnak, hogy tönkretegyék egymást. Csakhogy előáll a kő és a tojás esete. Minek volt a 19. század második felében szerte Európában nagyobb hatalma, a katolikus egyháznak, vagy a sajtónak?

A regény fő pozitívuma, hogy az általános egyházellenes kirohanások mellett a papság különböző képviselőit mutatja be: nemcsak gyűlöleteseket, intrikusokat, haspókokat, kéjenceket, hanem megértőeket és szimpatikusokat is.

Magának Amaro atyának is leírja a fejlődését, ami nem monoton csökkenő függvényt követve vezet a cinizmushoz, és a felelősség lerázásához, hanem néha megszállja a lelkiismeret.

>!
Nandi
José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne

Először sajnáltam a papot, aztán mikor kifordult önmagából és bűnbe esett a lánnyal, gyűlöltem, aztán még jobban…Felháborított.


Népszerű idézetek

>!
Nandi

– Az őszinte barátság őszinte érzésekben mutatkozik meg…

>!
Nandi

…szemináriumok élén díszelegnek, a hívőket, azok lelkiismeretét ápolgatva, s ösztöneiket folytonosan féken tartva, Istenhez vezetik, s közben egy öreg, elhízott asszonyságot szeretnek, annak a házában pihenik ki vallásosságukat, papi magatartásuk rideg méltóságát;

>!
Nandi

Mindent meg lehet vonni magunktól, mindent ki lehet irtani, csak a szerelmet nem.

>!
Avenyir

Mindig utálta a papokat: rosszindulatú májbetegsége volt, s a templom mindenkor a temetőre emlékeztette, a reverendát pedig szemfedőnek látta.

146. oldal, X, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

>!
Zigó_Attila

Liszabonnból származott. Már egyedül ez a tény is is elegendő volt, hogy Leiria komoly polgárai szemében kétes alak legyen.

>!
Dénes_Gabriella

(…) mivel ebben az órában már részeg volt, a Benedictus-t mormolta maga elé.

15. oldal, II. fejezet (Európa Kiadó, 1977)

>!
Avenyir

– (…) A természet a fogantatást és nem a házasságot követeli meg. A házasság csak közigazgatási formaság.

>!
_ada

[…] a paphoz tartozik, őt választotta, őt, a papot, az asszonyi álmok örök kitaszítottját, a mélabús és semleges férfit, az érzelmek tengerpartján kétségbeesetten bolyongót!

>!
Avenyir

Egész Ricoca aludt, Dona Josefa, a bérlők, az udvar s körös-körül a néma szántóföldek.

>!
Avenyir

Az egyemeletes, igen ócska, szúette ház a Sousas utcában állt. Bútorzata – amint a kanonok is megjegyezte – kissé „rokkantnak” tűnt. Néhány gyászos, kifakult metszet lógott nagy, fekete szögekre aggatva. Az a hanyag őrnagy törötten hagyta hátra az ablaküvegeket, és teleköpdöste a padlót. A falakon gyufakarcolások, az ablakpárkányon piszkos, fekete olajfoltok éktelenkedtek.


Hasonló könyvek címkék alapján

José Saramago: A kolostor regénye
José Saramago: Káin
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve
Luís de Camões: A lusiadák
José Saramago: Az embermás
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
José Saramago: Lisszabon ostromának históriája
Almeida Garrett: Utazás szülőföldemen
Mariana Alcoforado: Portugál levelek
Ferreira de Castro: Örökkévalóság