A ​múltkereskedő 114 csillagozás

José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Agualusa ​bátor és nagyvonalú író. Kitalálja a világirodalom egyik legkülönösebb elbeszélőjét, de nem éri be ennyivel, nem ez érdekli. Felvillantja háttérként az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb téridejét, a közelmúlt Angoláját, de nem játszik rá a szörnyűségekre. Megmutatja, milyen húsba vágóan éles képeket tud rajzolni, az alapszituációt végig áthatja az irónia, hőseit mégis meghagyja romantikus szépelgőknek. Három mondat alatt felvázol egy életet, kibont egy drámát, mégis akar és mer lassú lenni. Felvállalja a veszélyesen elkoptatott témát, az emlékezés természetéről gondolkodtat, de nem farag könyvéből esszét. Hiába a többfenekű szerkezet, a könyv megmarad fordulatos és élvezetes regénynek – valami furcsa, megmagyarázhatatlan utóízt hagyva maga után.

„A múltkereskedő meglepetésként és örömként érheti mindazokat az olvasókat, akik úgy gondolják, az afrikaiak posztkoloniális időszakban átélt zavaros és gyakran tragikus tapasztalataival birkózó regények szükségszerűen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: JAK Világirodalom · JAK – Világirodalmi sorozat József Attila Kör

>!
L'Harmattan, Budapest, 2010
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632362601 · Fordította: Bense Mónika

Enciklopédia 27

Helyszínek népszerűség szerint

Angola


Kedvencelte 15

Most olvassa 1

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Afrikáról – különösen az irodalmáról – eléggé felszínes ismereteim vannak, így aztán mindig örülők, amikor egy-egy afrikai szerző regényéről olvasok itt a Molyon. Ez a regény is úgy került fel a kívánságlistámra*, hogy belefutottam néhány figyelemfelkeltő értékelésbe, és egy angolai szerző mágikus realizmussal átitatott regénye olyan könyvnek tűnt, amit kár lenne kihagyni.
És tényleg ínyenc falatnak bizonyult: egy mágikus realistának tűnő, mégis sokkal inkább a szerzői identitással játszadozó, a befogadóval számtalan módon (pl. a beszélő nevek tömegével) incselkedő, a keserűséget rengeteg iróniával ellensúlyozó posztmodern regénynek, amit élmény volt olvasni.

Angoláról – ahogy a legtöbben – én is édeskeveset tudok, aminek jó részét annak köszönhetem, hogy kamaszkoromban többször is olvastam Laci bácsi könyvét, ami történetesen itt játszódott.
A térképén persze nagyjából el tudnám helyezni Angolát, és tudom, hogy portugál gyarmat volt egészen a ’70-es évek derekáig. Azt is tudtam, hogy a függetlenség kivívása után – ahogy az lenni szokott – rögtön véres polgárháborúba zuhant, ami a hidegháborús időszakban forró lehetőséget nyújtott, hogy a keleti és a nyugati hatalmak félig-meddig nyíltan egymásnak essenek. Gyerekkoromból rémlettek az UNITA vérengzéseiről és a kubai „baráti” segítségről szóló filmhíradók is.

Ennyi előzetes ismerettel vettem a kezembe pár hete Agualusa könyvét, és valami olyasmit kaptam, ami annyira azért európai volt, hogy ne érezzem áthidalhatatlannak a kulturális különbségeket, mégis eléggé afrikai és angolai ahhoz, hogy a környezetet ne csak díszletként tudjam értelmezni.

Felix Ventura**, a főszereplő, aki nem más, mint egy örökbe fogadott albínó néger, aki abból él, hogy a kliensei számára dicső vagy legalábbis tiszteletet parancsoló ősöket felmutató családtörténetet kreáljon, érdekes ugyan, de nem túl eredeti, hiszen ebben a figurában szinte lehetetlen nem belelátni magát az írót, azaz azt a kettős identitású, generációk óta Afrikában élő európait, az egykori gyarmatosítók leszármazottját, aki saját maga és a világ szemében is történetmesélőként él, s a legmarkánsabb tulajdonsága az, hogy mindenünnen kilóg, mindenhol idegen és kívülálló marad.

Ez persze még nem lenne valami eredeti ötlet, de az író mindezt megfejeli az általam olvasott egyik legfurább narrátorral, akinek személye és mibenléte – arról nem is beszélve, hogy mit is keres a főhős életében? – sokáig bizonytalanná teszi az olvasót, ám amikor lassan feldereng, hogy kiről is van szó, a legtöbb „mi az ördög van most?” jellegű vele kapcsolatos értelmetlenség rögtön a helyére is kerül.
A narrátor személye a mágikus realista történetszálnak ad kiemelt szerepet, amely egyre szorosabban fonódik a regény fő eseményei köré. Felix munkája, ami először kissé groteszknek és leginkább szatírába illőnek tűnik, az utolsó kliens múltjának megkreálásával egyre szürreálisabb és álomszerűbb képet ölt, és ahogy egyre valószerűtlenebb eseményekről kapunk hírt, úgy kezdi az olvasó elfogadni, hogy a valóság és a képzelet kibogozhatatlanul összemosódott.
Mégis a regény befejezése nem valamiféle mágikus realista feloldást kínál, hanem keményen és kijózanító módon szembesít a valósággal, az Angolát és lakóit megnyomorító polgárháború beláthatatlan ideig kísértő véres következményeivel.

* Ami aztán @Bori_L ráadás karácsonyi ajándékaként került az olvasmányaim közé. :)
** Egyik a számtalan beszélő név közül.

Gregöria_Hill>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Ezegyszer a hátsó borítós The Independent kritikus nem lódít, a posztkoloniális időszak politikával, brutalitással átszőtt regényeitől ez különbözik. De nem mintha bármelyiket is nélkülözné (és én azt mondom: szerencsére). Van csakugyan egy metszete a mágikus realizmussal is, de egy olyan vidéken, ahol több a taposóakna, mint a lakosság teljes száma, időseket, csecsemőket is beleszámítva, és ez nem egy mágikus vagy abszurd egyperces dolog sajnos. Ahol tényleg tudnak sáskák esni esőként az égből, hangyák, termeszek vízfolyásként jönni, és a legtermészetesebb dolog végtag nélkül élni, ott egy kicsit máshogy jön le ez a mágikus realizmus dolog is. (Idézet: http://moly.hu/idezetek/513337)
Az én Angola-képemen minden esetre árnyalt a könyv, és igen, már az is szép, szerintem, hogy nekem volt Angola-képem :) Az én Angola-képem egy fotó, amelyen egy gyermek angolai áll gépfegyverrel, ff, tán egy csillag is van rajta. Az én Angola-képem egy olaszországi fotókiállítás kezet-lábat veszett emberekről 0-tól (igen) 99 éves korig. Ehhez képest ebben a remélem reálisabb Angolában vannak „pub”-ok, van helyi sör, vannak könyvesboltok, a boltokban, utcákon polgári lakosság, fekete és fehér, vagy egyik sem, ha ez fontos, aki papajalét iszik vagy sört, és az ég azúr, és a naplementétől elájulsz. Otthonok, kertek, lodzsák, erkélyek, azokon száradó ruhák, amiket emberek mosnak, teregetnek ki. Élnek. Mosnak. Városok. Hát… dolgok, amiket ők városnak hívnak, mi meg nem. És a pubokban a papajalé mellett félkezű emberek, a naplementében focizó amputált csapat. „Városok”, ahol „rendes” csapatot sajnos nem is tudnak nevezni. Ezt azért érzed legalább!

Mindehhez van egy nagyon jól követhető, szépen megírt, bonyodalmakban is gazdag sztori.

És portugál örökség. Ezt becsempészném ide a könyv ilyen utalásai miatt, Pessoa miatt, illetve emiatt a könyv miatt, ami a hazatérő, de hazát nem lelő, perdido „gyarmatosítók” szemszögéből közelít.

Ja, és pusztán mint irodalomrecepció, nem aktuálpolitika: sokan elmennek. Az ismeretlenbe, szó szerint, mert még a „városukon”, amit mink megmosolygunk, kívül semmit se láttak. Úgy menj el az afrikai menekült mellett, ha van erre egy pillanatod… talán fogalma sincs, mi az a jelzőlámpa, a zápor, a hó. Talán a pályaudvar így, ahogy van most, minőségileg jobb, mint a „háza”. Talán mire idáig elérnek, már nem szolgálhatunk ilyen meglepetéssel, de mindegy, képzeljük el Olaszországban, Dél-Spanyolországban. Nincs messze.

2 hozzászólás
Morpheus>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Vékony könyvecske, de épp olyan hosszú, amilyennek lennie kellett. Különleges, érdekes, abszurd, szinte az összes érzékszervünk működik olvasás közben. Teljesen beszippant. Olvasnék még tőle, ha lenne, de nincs…

tammancs1 P>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

A múltkereskedő egy igazán ritka gyöngyszem! Amellett, hogy nem olvas az ember mindennap angolai szerzőtől, az egyik legkülönlegesebb elbeszélőt is ez a könyv adta nekem az idei évben. Hogy ki/mi ő legyen titok, mert bár elspoilerezhetném, hiszen kb a 20. oldalon kiderül, de a meglepetés ereje miatt, inkább mégsem árulom el. Szóval van egy nagyon különleges narrátorunk, egy még különlegesebb főhősünk, a történetük pedig nagyon pontosan és a borzalmak ellenére rendkívül szépen mesél Angola közelmúltjáról, a portugál gyarmati örökségről és a véres polgárháborúról.

A kisregény főszereplője Felix Ventura, egy albínó fekete férfi, akit édesanyja egy portugál antikvárius boltjának lépcsőjén hagyott Luandában. Az antikvárius felnevelte a különleges gyereket, majd halála után vagyonát is ráhagyta. Így él Ventura a portugál gyarmati múlt és a polgárháborús mindennapok árnyékában, a kenyerét pedig azzal keresi, hogy dicső (vagy legalábbis elfogdadható) múltat és ősöket fabrikál az új elit tagjai számára. Egy szép nap beállít hozzá egy titokzatos idegen, aki új múltját a kelletténél kicsit komolyabban veszi, kitalált őseinek sírhelyét például meg is találja, ott ahol az nyilván nem is létezik.

Innen indul nagyjából a történet, ami elég mozaikos, sok álomszerű jelenettel, és bár Agualusa kevés szereplőt mozgat, kicsit kusza az elején, kinek mi a szerepe. De ez a végére döbbenetes módon lekerekedik, és az ember csak ámul, hogy fér el egy ország történelme, múltja, identitásvesztése/keresése ennyire bravúrosan egy kisregényben. Különleges szereplők, különleges atmoszféra, különleges narráció, amit nemcsak az egzotikum miatt éri meg elolvasni. Sőt!

Nikolett0907 P>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Értem, hogy miért szeretitek a legtöbben, de nagyon hangulat könyv, ami nekem most nem volt meg sajnos. Egyszer még talán lesz lehetőségem elolvasni és akkor majd írok egy tisztességes értékelést, de addig ennyi bőven elég.

Mivel utazókönyvként kaptam ezt szeretném itt is megköszönni.

>!
L'Harmattan, Budapest, 2010
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632362601 · Fordította: Bense Mónika
Sapadtribizli>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Úgy kezdtem neki ennek az olvasásnak, hogy semmit nem tudtam a könyvről, és mondhatom, jócskán meglepődtem, amikor egyre inkább körvonalazódott, hogy mi is történik itt éppen. Nagyon érdekes az alaptörténet, tetszett az elbeszélő poziciója, tetszett a valóság – emlék – kitaláció összefolyása – hiszen nem is lehet ezeket szétválasztani amúgy sem és tetszett a hangulata is. Rövid, de nem könnyed olvasmány: kis adagokban kapjuk meg a történetet, ami néhol ezért nekem szétesett, túl töredezett volt – de hát az emlékezetről szóló könyv milyen is lehente, ha nem kicsit összefüggéstelen, töredezett. A vége viszont nagyon erős lett, de számomra az is kicsit hirtelennek tűnt, nem éreztem a felvezetést hozzá, csak egyből bele a mélyvízbe, hogy aztán szinte rögtön jöjjön is a finálé, ami viszont spoiler.
Mindenképpen ajánlom azoknak, akik egy különleges könyv-csemegére vágynak!

Csoszi>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Ezzel a könyvvel kiléptem a komfort zónámból. Különleges és fura, de nem az én világom. Nehéz volt követni a történéseket, időnként összegabalyodott az álom, az emlékezet és a valóság. A könyv végén található pár oldalas összefoglaló segített abban, hogy nagyjából megértsem, miről is szólt a regény.

>!
L'Harmattan, Budapest, 2010
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632362601 · Fordította: Bense Mónika
AeS P>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Nagyon érdekes atmoszférájú regény, különleges háttérrel, azt hiszem, ilyet még nem is olvastam. Bár a cselekmény Angolában játszódik, ahogy a szerző is angolai, nem érdemes mitologikus és egzotikus Afrika-képre számítani, ez a könyv a huszadik század nagy politikai ideológiáinak polgárháborúba torkolló összecsapásai között vergődő szereplők életéről szól, nyakon öntve az ex-gyarmatiság árnyékával, természetesen azért egy csipetnyi mágikus realizmussal fűszerezve. Rövid kis könyv, mégis nagyon tömény, a magyar szöveg gyönyörű, a lektori munka sajnos néhol felületes.
Hatalmas hála jár a fordító utószaváért is, nagyon sokat segít a regény jobb megértésében.

2 hozzászólás
joopsy>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Ez a történet igazán különleges volt. Nem is tudom eldönteni, hogy ezt jó értelemben vegyem-e. Eleinte – jesszus – nagyon megszenvedtem vele (pedig csak 136 oldal üresen hagyott lapokkal). Nem tetszett. Nagyon nem. Annyira szürreális volt az egész, hogy féltem, ebből nem fog jól kijönni az író. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy beszippantanak az események, a gondolatok, az utazások.
Még nem tudom, mit adott nekem ez a könyv, de emlékezni fogok rá és a múltam része marad A múltkereskedő.

„A könyvekben ott van minden, ami létezik, csak sokszor hitelesebb színekben, és a létező dolgok összes fájdalma nélkül.”

2 hozzászólás
Annamarie P>!
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő

Nem sűrűn találkozhatunk az angolai irodalommal, ezért is mindenképp meg kell becsülnünk ezt a kis kötetet! Én is valamiféle afrikai ismerkedés kapcsán találtam rá a https://moly.hu/kihivasok/a-nagy-utazas-80-konyvvel-80-orszagban-a-vilag-korul kihíváshoz keresve könyveket.
A könyv teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, kaptam valami eszenciát az országból, bár inkább a kevésbé realista formában. Ez így nem is igaz, mert úgy mágikus ez a történet, hogy közben teljesen realista marad. Számomra A múltkereskedő titka az volt, hogy a rövid fejezeteket szép lassan olvastam, és észrevétlenül mászott be a bőröm alá a hangulat. Ez a hangulat pedig leginkább egy koktélra emlékeztetett -mert aztán hú, de sok koktélt ittam már- amiben többféle íz, életintenzitás keveredik, akárcsak Angola történelmében.


Népszerű idézetek

tammancs1 P>!

A könyvekben ott van minden, ami létezik, csak sokszor hitelesebb színekben, és a létező dolgok valóságos fájdalma nélkül.

68. oldal

Oriente>!

Egyszer elvittek egy összejövetelre. Egy százéves öregember ünnepelte a születésnapját. Meg akartam tudni, hogy érzi magát. Az a szegény ördög elképedve nézett rám, és azt mondta, nem igazán tudom, minden olyan gyorsan történt.

30. oldal

encus625 P>!

Isten azért adta nekünk az álmot, hogy átkukucskálhassunk a másik oldalra.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
Kalmár_Melinda P>!

– Megismertem egy rendkívüli nőt. Ó, drága barátom, nincsenek rá szavak, hogy leírjam őt – minden ragyog benne.
    Ezt azért túlzásnak találtam. Ahol fény van, ott árnyék is van.

84. oldal, Nehéz évek gyümölcse

danaida>!

Ahogy öregszünk, csak abban az egyben lehetünk biztosak, hogy rövidesen még öregebbek leszünk.

43. oldal - A múltkereskedő (L'Harmattan, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: öregedés
encus625 P>!

Észrevette már, hogy aminek nincs lelke, az a színét veszti a napon, az élő dolgok pedig megszínesednek?

60. oldal

Kalmár_Melinda P>!

Morajlott köztük a csönd, és árnyékokkal, messzire, egy távoli korba vezető, sötét és titkos dolgokkal volt terhes. Vagy talán nem is. Egyszerűen csak ültek ott csöndben egymással szemben, mert nem volt miről beszélniük, a többi pedig csupán az én képzeletem szüleménye.

57. oldal, Szellemriasztó

pwz I>!

– Épp valami csőcselék járt arra, jól felfegyverzett, hullarészeg utcai banda, betörtek a házba, és mindenkit megvertek. A vezetőjük meg akarta tudni az asszony nevét. Ő azt mondta: Reménység Job Sapalalo, főnök, a férfi elnevette magát. A remény hal meg utoljára, gúnyolódott. A vezetőt és családját kilökdösték a kertbe, és mindenkit agyonlőttek. Mire Vén Reménységre került a sor, elfogyott a puskagolyójuk. A bandavezér odakiáltotta neki: a logisztika mentette meg az életedet. Mindig a logisztikával van a baj. Aztán elengedte. A vénasszony meg azóta azt hiszi, őt nem érheti utól a halál. Talán igaza van.

13. oldal

Kalmár_Melinda P>!

Maga, drága Félixem, mit gondol, fontosabb a szépséget hirdetni, mint hírt adni a szörnyűségekről?

72. oldal, Kicsi a világ


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
John Scalzi: Állati gonosz
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a sarlatán lélekbúvár
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Horváth Péter: Öl
Andrej Kurkov: A halál és a pingvin
David Duchovny: Szent tehén