Határtalan ​vidék 9 csillagozás

Annak ellenére, hogy hazánkban szinte teljességgel ismeretlen, Donoso a chilei irodalom egyik legnagyobb alakja. Ennek tükrében természetesen nem is túl meglepő, hogy ez a sodró lendületű kisregénye is igazán remek alkotás.
Amiben kiemelkedő: lendület, narráció, alakok, a kilátástalanság ábrázolása. Tényleg jó cucc.

A chilei irodalom kapcsán legtöbbünknek (nekem is) Bolaño vagy Allende jut eszünkbe, de teremnek más csodák is e tájon. Itt van rögtön José Donoso 1966-os kisregénye, a Határtalan vidék, ami rövidsége ellenére (vagy éppen ezért) rendkívül kompakt világot mutat, szívfájdító sorsokkal, kilátástalansággal és az enyészet melankóliájával.

Egy chilei nagybirtokos, Don Alejo által létrehozott, isten háta mögötti falucskában vagyunk, ahol a történet nyitányakor már alig lakik valaki, ők is leginkább a bordélyházban. Don Alejo a falut el akarja tüntetni a föld színéről, nincs ott semmi, se villany, se országút a közelben, mezőgazdasági területként nagyobb hasznát venné. Mivel minden ház a saját tulajdona, viszonylag egyszerű elpaterolni onnan az embereket, de a bordélyház kitart a végsőkig. Annak tulajdonjogát ugyanis Don Alejo egykori szeretője, a mádám, Japánka egy fogadáson elnyerte tőle. Az egykor szebb napokat látott intézményben pedig még mindig ott van Manuela, aki táncával megbabonáz minden férfit.

Hogy ennek a történetnek (ahogy a falunak se) lesz jó vége, már az elején érezhető. Fájóan szép történet, amely bravúros narrációval mesél a homoszexualitásról, a transzszexualitásról, a homofóbiáról, de a kietlen vidék kilátástalanságáról is.