Samhein ​aratása 15 csillagozás

José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!
Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.
De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

Eredeti cím: La cosecha de Samhein

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635510092 · Fordította: Varju Kata

Most olvassa 3

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 267

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Szívesen eljutnál egy csodák által átjárt világba? Akkor Rocavarancolia csak terád vár. De jól vigyázz, nehogy álmaid világa végül a legrosszabb rémálmod legyen!

Gyászos sikolyt hallatott, az ég pedig megtelt szárnyakkal. Sötét és elnyűtt szárnyakkal, melyek a legkisebb zaj nélkül szántották az eget. Szörnyszülöttek végtelen sora jelent meg a semmiből, áthatoltak a felhőkön, és átvették az uralmat a falu felett. A házak tetejére telepedtek, az utcai lámpák íveibe, a fák koronájába. Hatalmas, rongyszárnyú hollók voltak. Szemgödrükben lángoló golyók és gombok táncoltak. Lábuk drótból készült, csőrük cipőtalp volt, az őket borító tollakat pedig fekete papírból vágták ki.

José Antonio Cotrina a spanyol fantasztikum ismert alakja, aki elég hamar az ifjúsági irodalom irányába fordult, s akit a spanyol Neil Gaimannak is szoktak nevezni (legalábbis Mariano Villarreal szerint, aki a Terra Nova – An Anthology of Contemporary Spanish Science Fiction c. válogatásban olvasható, spanyol sci-firől szóló tanulmányban említette ezt meg). Nevével már többször is összefutottam, de mivel inkább fantasyt ír, mintsem sci-fit, s talán az ifjúsági vonal miatt az általam eddig olvasott spanyol sci-fi/fantasy/horror (mivel e három zsáner nem válik el mindig élesen a spanyoloknál) antológiákban* nem találkoztam írásával, noha több díjat is nyert. Spanyolországban több díj is létezik, mellyel a fantasztikum területén született alkotásokat díjazzák, mint pl. az UPC-díj, melyet a Katalán Műszaki Egyetem ítél oda, vagy az Alberto Magno díj, melyet a Baszkföldi Egyetem Természettudományi Kara alapított, a HspaCon-on odaítélt Ignotus-díj, vagy a Minotauro kiadó díja (Minotauro-díj), melyeket Cotrina legalább egyszer-egyszer bezsebelt.

Pár évvel ezelőtt egyik regényét, mivel érdekesnek tűnt, megvettem. A világ titkos éneke (La canción secreta del mundo) főszereplői is fiatalok, ám szerencsére egyáltalán nem mutatta a YA klasszikus motívumait. Eleinte kifejezetten tetszett, sokáig négy és fél csillagon állt, mivel a világ érdekes volt, a szereplőknek is megvolt a maguk dinamikája, de aztán valami eltört bennem: mindenképpen kicsit túlírt volt, s a rengeteg kegyetlenség a végére nagyon elfárasztott, s így végül a csillagok száma is bezuhant, ugyanakkor máig is emlékszem a nagy részére, vagyis nem a könyvvel volt a baj, csak épp nem vagyok oda a folyamatos hentelésért. Éppen ezért egy kicsit félve fogadtam el a felkérést, hogy írjak a Samhein aratásáról, mert mi lesz, ha ezzel is hasonlóképpen járok. Az eleje kicsit furcsán is indult: a város felett repkedő kabátok, papírmasé madarak, már kezdtem is aggódni, mi lesz ebből.

Már éppen megkérdezte volna, hogy hol van most ez az árnyék, mikor hirtelen, akaratlanul is elnevette magát. Olyan képtelen volt az egész. Így együtt látva teljességgel képtelen: árnyak, melyek követik őket, félelmetes sötétségek, melyek varázslattal kerülnek a fejükbe, repülő kádak, amiket daloló madárijesztők vezetnek, lángoló denevérek, rongymadarak… Semminek sem volt értelme.

Képtelen. Abszurd. A spanyol sci-fi (a misztikumon túl) elég szoros kapcsolatot ápol az abszurddal. Persze megvan az angolszász-irány is, de több szerző is a szépirodalmi abszurd felől érkezett: elég csak Félix J. Palmára gondolni, aki már számos szépirodalmi díjat besepert hazájában abszurd novelláival, miközben szinte a kutya se tudta, ki fia borja, amíg egyszer csak Viktoriánus trilógiája világhódító útjára nem indult. Miért ne nyúlhatna akkor egy ifjúsági fantasy szerző az abszurdhoz, ami egészen sajátos színt ad a történetnek. No megijedni persze nem kell, csupán egy csipetnyi fűszerről van csak szó. A rocavarancoliai tanács tagjai mindenesetre kiválóan illenek Denéstor Tul démiurgosz fenti teremtményeihez, én legalábbis nagyon élveztem a karaktereiket, szerintem egészen különlegesre sikeredtek.

De nem csak a tanács, Rocavarancolia e haldokló világa is igen jellegzetes színezettel bír, ahová 12 különleges képességgel rendelkező gyermek érkezik a Földről, akik még maguk sem biztosak benne, mitől is különlegesek. Csak annyit tudnak, hogy túl kell élniük, egyebet azonban nem kötnek az orrukra a tanács tagjai, noha világuk léte múlik azon, meglátja-e legalább egy gyermek a Vörös Hold felkeltét. Addig azonban különleges szörnyek, álmok és rémálmok, valamint egészen váratlan helyekről érkező fenyegetések várnak rájuk.

Az biztos, hogy az első kötetet nem a cselekmény viszi a hátán, hanem sokkal inkább a világ, a hangulat és a különös karakterek. A cselekmény egyelőre arra korlátozódik, hogy a fiatalok próbálnak megszokni, berendezkedni ebben a kifordított, (rém)álomjárta kietlen világba, s megérteni mi is a feladatuk pontosan.

Bár nem ismerem a mai ifjúsági (YA) irodalmat, de úgy érzem, akárcsak Cotrina korábban olvasott regényében, ebben sem olyan erősek az ezekre jellemző vonások, mint pl. a szerelmi háromszögek vagy a szuperhős fiatalok, akik megoldják azt, amit még a felnőttek sem tudnak, itt sokkal inkább esendő, kiszolgáltatott szereplőkkel találkozunk, legalábbis az első kötetben még nagyon azok. S nem tobzódik a La canción secreta del mundo-ra jellemző kegyetlen jelenetekben sem, amit én egyáltalán nem bántam, bár az már az eddigiekből is kiderült, s nem árulok el vele nagy titkot, hogy Hector és társai élete nem lesz éppen fenékig tejfel Rocavarancoliában.

Még két apróságra térnék ki a végén: meglepő módon a kötet végén a szerző bemutatásánál spanyol helyett angol nyelvre fordított könyvcímeket olvashattunk, ugyanakkor jó látni, hogy van, ahol még nem spórolják le a tartalomjegyzéket a regények végéről. Összességében azt mondhatom, hogy a Samhein aratása egy különleges fantasy, melynek világa nem biztos, hogy egyből bejön, de ha ráérez az ember az ízére, nagyon szórakoztató tud lenni.

Azt mondom, amit látok. Sosem megyek túl azon, ég és pokol mentsem meg a képzelőerőtől! – mondja Pimaszság dáma a regényben, de szerencsére José Antonio Cotrina biztosan nem ért vele egyet. Nagyon remélem, hogy a Vörös hold ciklus további köteti is megjelennek idehaza, mert az eredeti kiadás példányaihoz csak elég borsos áron lehet hozzájutni, s nagyon érdekel a folytatás. A most olvasott példányért pedig köszönet a @Metropolis Media Kiadónak.

* off

Dsheavenofbooks>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

"Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? "

A teljes értékelésemet megtalálod erre a linkre kattintva: http://dsheavenofbooks.blogspot.com/2020/07/konyverteke…

Popovicsp87 P>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

A kötet elolvasásához nagyban hozzájárult az eszméletlenül király borítója.
A regény nem tököl sokat, egy rövid felvezetés után már Rocavarancoliában folytatódik a történet. Itt találkozik a tizenegy fiatal, akiket Denéstor Tul aratott le. A fiatalok eléggé eltérő személyiségek, bár páran háttérbe szorultak, kicsit semmilyenek.
Miután hőseink az új világba érkeztek, a történet párhuzamosan halad, hol a gyerekekről olvashatunk, hol a palota történéseibe pillanthatunk bele egy fejezeten belül. Így folyamatosabb lett a történet, nem kellett arra várnom, hogy az új fejezetben megtudjam, mit is csinálnak odaát.
Rocavarancolia korántsem az a varázsvilág, amire számítottak, engem leginkább az Alice játékokra emlékeztetett. Rocavarancolia Tanácsában a legkülönösebb lényeket találjuk: porrá változó vámpír, vérszomjas angyal, szellem, csak hogy párat említsek.
Cotrina itt még sok történéssel nem dolgozik, főként a világot tárja elénk, ami engem megvett kilóra. Azért aggódni nem kell, mert vannak jó fordulatok a regényben.
Ha a kiadó folytatni fogja a sorozatot, akkor remélem a második kötetben kicsit felpörögnek az események, most már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a Vörös Holdnál.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635510092 · Fordította: Varju Kata
4 hozzászólás
WerWolf>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

José Antonio Cotrina spanyol író leginkább ifjúsági fantasyket ír, és hazájában elismert a műfajban. Engem mégis a borító vonzott be, ugyanis amint megláttam, kíváncsi lettem, hogy vajon mit takarhat a szárnyas halál. Ami egy kicsit elbizonytalanított, az az, hogy ifjúsági irodalomról van szó, és lehet, hogy nem éppen én leszek a célközönsége. De a dark fantasy címke adott egy lökést, hogy próbát tegyek.
Mivel ez egy ciklus (elméletileg trilógia) első része, ezért a Samhein aratása leginkább a világfelépítését szolgálja, bemutatva a szereplőket és a környezetet. Kapunk egy kis ízelítőt a városban tanyázó szörnyek támadásából, illetve a mágikus csapdák halálos erejéről. Mégis, az idő nagy részében nincs másról szó, mint a 11 fiatal hétköznapjairól a toronyba, hol látszólagos menedékért húzódtak be, és próbálnak a Földön megszokott hétköznapokhoz visszatérni, mintegy menekülve a valóság elől, ami a falakon kívül vár rájuk.
Nem vagyok nagyon otthon a fantasy világban, így a dark fantasy tematikáját sem ismerem túlzottan. De úgy érzem, hogy a dark hangulatot nem sikerült teljesen megidéznie Cotrinanak. Igaz, a város látképe lehangoló, ahogy romba dőlt épületek uralják a látképet, ameddig a szem ellát.
Természetesen számításba kell venni azt is, hogy én nem tartozom abba a korosztályba, akiknek ez a regény íródott. Lehet, hogy ha húsz évvel fiatalabb lennék, egy-egy fejezetet követően én sem tudnám nyugodtan álomra hajtani a fejem.
Egy trilógiát nem lehet megítélni az első részéről, hiszen az leginkább a világépítésben terebélyesedik ki, és a valódi eseményeket a folytatásra tartogatja. Ahhoz, hogy kiteljesedjen a történet, ismernünk kellene a folytatást is, és csak a ciklus lezárultával lehet érdemben nyilatkozni a történetről.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/06/jose-antonio-cotrina-samhei…

Aurinko>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Az alaphelyzet ugye az, hogy Hector és a másik 11 gyerek egy teljesen új helyre kerül, ami tőlük várja a megmenekülést. Én azt hittem, hogy majd kiképezik őket, lesz valami varázssulijuk és hasonló, ehhez képest rendesen meglepődtem. Miután felébredtek nem fogadta őket senki, maguktól kellett eljutni a térre, ahol azért volt egy kis „fogadás”. Ott aztán tulajdonképpen elmondták nekik, hogy ki fognak purcanni, de ha túlélik, az menő lenne. Meg kapnak kaját, ha megszerzik. És ennyivel el is bocsátották őket.

Nem igazán értem, hogy mi értelme magukra hagyni őket, mert így minden gyerek célja az, hogy hazajussanak. A királyság szempontjából nem az lenne az előnyös, ha megszeretnék ezt a helyet és a felvirágoztatása lenne a céljük? Ha valahonnan el akarok húzni, azt nem megmenteni akarom. Érdekes politikája van ennek a helynek, az biztos.

De összességében tetszett a könyv. Szívesen és élvezettel olvastam, vártam a napnak azt a részét, hogy a kezembe vehessem. Sok kérdés kavarog vele kapcsolatban a fejemben, és bízom benne, hogy választ kapok rá. José Antonio Cotrina nevét még nem hallottam eddig, de ez után szívesen nyúlok a többi könyvéhez is.

Bővebben: https://lapszelijegyzetek.blogspot.com/2020/09/samhein-…

BBetti86 >!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Az alapötlet ok, de még nagyon csak az eleje mindennek.
Adott pár gyerek, akiket mágikus képességeikért begyűjtenek Samhein éjjelén. Egy mesebeli, romos királyságban találják maguk, amelyet nekik kellene megmenteni. Csak éppen, előbb túl kell esniük a rostáláson. Még maguk sem tudják, mire képesek és minden veszélyes rájuk. Nem is beszélve az ármánykodó vezetőkről – hiszen van köztük egy, akinek királyi szintű a mágiája. De nem akar mindenki új királyt.
Ami leginkább zavart, hogy a gyerekek szála még nem tart sehol. Éppen megjöttek, kezdenek ismerkedni egymással és a hellyel. Ha csak ilyen tempóban haladnak az események, 20 kötet alatt se érünk a végére. A világ nagysága, a benne levő lények sokfélesége, de Rocavarancolia történelme is tele van sokkal izgalmasabb, jobb sztorikkal, mint ami nekik jut.
Az se tetszett igazán, hogy 12 gyerek van, és senkit nem ismerünk meg igazán. 2-3 dolognál többet senkiről sem tudnék mondani, a kiemelt gyerekekről sem. Legfeljebb azt érdemes figyelni, kinek mi a plusz képessége. Van egy tippem, hogy egyedi mágiájuk lesz.
A világot és a történelmét viszont bírtam. Sok a beszélő név, és nagyon jó sztorik vannak mögöttük. Az udvari ármányok és varázslatok változatosabbak, és izgalmasabbak, mint a gyerekek szála.
Könnyed, gyorsan olvasható sztori. Kicsit talán jellegtelen, mert se nem vicces, se nem ijesztő, csak olyan átlagos.
Ha felpörögnek az események a folytatásban, lehet ez még jó, így azonban még kevesellem.

Lys>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Egyelőre nem tudok belekötni.
Új kedvenc sorozat a láthatáron! off
Olyan, mintha több könyvből is merített volna, de mégis néhol olyan agymenései vannak az írónak, hogy még én is hápogok. spoiler Bár a tüzesszárnyú denevérek annyira klappolnak nálam, hogy akár az én fejemből is jöhettek volna.

Hangulatos kis fantasy, ami ötvözi Neil Gaiman Soseholját és a Magisztérium sorozatot egy csipetnyi Éhezők viadalával.

A sztori egész gyorsan a lényegre tér, ahol átlagos gyerekekről derül ki, hogy nem véletlenül válogatták ki őket az aratáson, és kerültek át egy teljesen más világba, ahol felnőttek nélkül kell boldogulniuk és túlélniük. Folyamatos eseményfolyamunk van, több nézőpontból és helyszínugrásokkal. Nehéz közben unatkozni, plusz nem találtam felesleges szenvedést, vagy diskurzust! Külön imádtam, hogy végre a világ minden pontjáról lopkodtak gyerekeket :D és nem minden csak Amerikában, vagy Angliában zajlik.
Már írták előttem, hogy ebben a részben bizony világépítés zajlik. Ezt csak megerősíteni tudom. Egy nagggyon szép felépítést látunk, azonban a város és világ java része még ismeretlen marad, várva a következő könyvekre. off

nyusznyusz>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Borító azonnal megfogott. Számíthattam volna rá (nem számítottam), a borító alapján, hogy sötétebb lesz mint egy átlag fantazi, és darkosabb is. Első kötet így nem is a történet viszi előre, még a világépítés és a szereplők megismerése az elsődleges. Szereplőink próbálnak megbarátkozni, vagy egyáltalán valahogyan életben maradni ebben a rémálomszerű világban, nem tudnak semmit csak azt van valami különleges képességük, (időnként kapunk belőle ízelítőt is) meg azt, hogy valahogyan életben kell maradniuk a vörös hold felkeléséig, eddig senkinek sem sikerült, a város minden eleme megakarja ölni őkett, mindenhonnan szörnyek, rémálmok leselkednek rájuk, én valahogy a hangulatott mégsem éreztem át, amit nagyon sajnáltam. Rocavarancoliában élők maguk is éredkesek sőt egészen különlegesre sikeredtek, vissza akarják ugyan állítani a régi dicsőséget, mégis átitaja őket a hatalom játszmák, mindsezt egy összeomlott birodalomban, ott végkép érvényes ne bíz senkiben…
A könyv nagyon szórakoztat tud lenni, csak meg kell barátkozni a világal, ami nem olyan biztos, hogy azonal bejön.
Nem lehet egy trilógiát az első kötetről megyítélni, van itt is még hová fejlődni, mindenesetre várom a folytatást. Addni kell neki egy esélyt megéri.
Egyetlen dolog ami nem tetszett az a betűméret és a sortávolság ami nagyon-nagyon kicsi, az egész köny zsúfoltnak tűnik tőle, gondozatlannak tűnik, nem illik a műfajhoz.

Költsei_Firincz>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

José Antonio Cotrina regénye esetében nem számít, hogy a célközönség „elméletileg” yound adult, s az sem sokat nyom a latba, hogy ez egy fantasy regény. Ez a regény – az első kötet alapján – egyszerűen csak jó. S nem is elsősorban, „csak”, mint regény nagyszerű, hanem sokkal inkább, mint látomás, vagy rémálom. Annyira sűrű, annyira összetett, és annyira szokatlanul intenzív olvasmányélményt ad, hogy az gyakorlatilag végigvonszolja a gyanútlan olvasót a köteten. Ahogy a regény szereplői is egy ismeretlen világban (Rocavarancolia) találják magukat.
A Samhein aratása című regény lapjain nem érvényes semmi, amit a saját világunk alapján ismerhetünk, tudhatunk, tapasztalhatunk. A földi szereplők miatt viszont érvényes a tapasztalatlanságunk. José Antonio Cotrina szűken méri az információt, s közben bőven osztja a félelmetes látomásokat!

S ha/amikor az olvasó – szorongva – a kötet végére ér, akkor rájön, hogy a történések szintjén nem is haladtunk annyit, mint amennyit a mindent elözönlő képet sugalmaztak. Ha ez a regényfolyam tényleg csak egy trilógia, akkor a következő két kötetben sok megmagyaráznivalója maradt a szerzőnek. Reméljük, mielőbb.

Bence_Deák>!
José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Huh hát elmondhatom hogy ez egy nagyon nehéz szülés volt. Nem mondom hogy ritka nálam ez… de akkor is.
Igazából lehet hogy kicsit keményebb leszek a könyvel mint kéne de ezt ő váltotta ki.
Szóval két részre szedném a könyvet az első 240 oldalra és a maradékra.
Az első 240 oldal borzalmas volt számomra, lassú víz partot mos. Őszíntén olyan hiteltelen volt hogy mindenki harsogott az előző gyerekek haláláról. Velük meg 5 napon keresztül semmi azaz semmi komolyabb dolog nem történt. Ez lehetetlen egyszerűen a Tanács tagjainak szava ütötte a valóságot… Ugyanis akkor még sem annyira kemény Rocavarancolia mint azt mondják. Őszintén ez a része a könyvnek telt 2 hónapba…
Az utolsó oldalak viszont megmenteték a könyvet. Rengeteg okot adtak (amikkel még így is tudnék néha kötözködni de inkább elengedem). Sok mindent megmagyaráztak és ami a lényeg. Ki húztáka a védő hálót a gyerekek alól. Nem nincsen nagy boldogságom atól ha egy gyerek meghal vagy megsérül. De ennek ellenére ellenére ha már úgy beharangozták akkor meg kellet hogy történjen különben a könyv már bukta is volna a hitelességét. A vége sokat csavart a storyn szóval megis dobta azt.
Minden ismerősömnek azt mondtam olvasás közben hogy nincs olyan isten hogy én megvegyem a következő részt (ha persze kijön). De az utolsó oldalak megváltoztatták ezt az állás pontomat és amint előrendelhető lesz a 2. rész már rendelem is.


Népszerű idézetek

marschlako P>!

Azt mondom, amit látok. Sosem megyek túl azon, ég és pokol mentsem meg a képzelőerőtől!

133. oldal

marschlako P>!

Gyászos sikolyt hallatott, az ég pedig megtelt szárnyakkal. Sötét és elnyűtt szárnyakkal, melyek a legkisebb zaj nélkül szántották az eget. Szörnyszülöttek végtelen sora jelent meg a semmiből, áthatoltak a felhőkön, és átvették az uralmat a falu felett. A házak tetejére telepedtek, az utcai lámpák íveibe, a fák koronájába. Hatalmas, rongyszárnyú hollók voltak. Szemgödrükben lángoló golyók és gombok táncoltak. Lábuk drótból készült, csőrük cipőtalp volt, az őket borító tollakat pedig fekete papírból vágták ki.

15. oldal

4 hozzászólás
marschlako P>!

    Hector nagyot fújtatott. Már éppen megkérdezte volna, hogy hol van most ez az árnyék, mikor hirtelen, akaratlanul is elnevette magát. Olyan képtelen volt az egész. Így együtt látva teljességgel képtelen: árnyak, melyek követik őket, félelmetes sötétségek, melyek varázslattal kerülnek a fejükbe, repülő kádak, amiket daloló madárijesztők vezetnek, lángoló denevérek, rongymadarak… Semminek sem volt értelme. Mintha egy vidámpark borús ellentettjében lettek volna. Hector szeméből potyogtak a könnyek nevettében.
    Natalia zavartan nézte.
    – Édes istenem! A kövér megőrült! – kiáltotta Alexander. – Mindenki fedezékbe! Fussatok! Fussatok!
    Hector ránézett, a nevetéstől kettégörnyedve. És attól, hogy meglátta a vörös hajú fiút a fekete rongyokban, az övébe dugott tőrrel, mintha most lépett volna ki egy alacsony költségvetésű filmből, csak még jobban nevetni kezdett.
    Az ég megtelt lángoló denevérekkel. A hegy felől elhangzott az első éjszakai vonítás. És Hector csak egyre nevetett.

224-225. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

Vannak vidám történetek. És
méghozzá sok olyan, ami boldog véget ér.
– Nem – felelte.
– Nincsenek. Nincsenek vidám történetek. Nem léteznek boldog befejezések.
Hazugság. Ez hiú ábránd. Azok a történetek, melyekről te beszélsz, csupán befejezetlenek. Nem
mesélik el a történet végét. Nem mesélik el, hogy a végén mindig, mindenki meghal.

BBetti86 >!

Ha még egy ehhez hasonlóan borzasztó helyen is van hely a szépségnek, akkor mindig van remény.

165. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

Odakint továbbra is az éjszakai égboltra rótták írásjegyeiket a lángoló denevérek, röptük
azonban most még kiszámíthatatlanabbnak tűnt, amennyiben ez lehetséges, mintha nehezükre
esett volna megtartani magukat a levegőben a Rocavarancolián átsüvítő erős széllökésekben.
Az a kevéske fény, ami megvilágította az erődtornyot, azoktól a denevérektől származott,
melyek közel repültek az erőd falához eszeveszett repdesésükben. Az egyik denevér elment
addig, hogy behatolt az egyik lőrésen keresztül, amivel azonnal kiváltotta Adrian pánikrohamát.

Kasztór_Polüdeukész >!

bármilyen
helyzetben és bárhol képes elaludni.
– Tényleg alszik? – kérdezte Adrian elhűlve, miközben kidugta a fejét a takarók közül.
– Hát, ez tényleg komoly képesség – szúrta közbe Alex.– Akad még valaki, akinek van
mesélnivalója? – kérdezte.
– Valami, ami különlegessé teszi? Ének, tánc, hasbeszélés? Bármi értékes lehet! Kis szerencsével talán cirkuszt nyithatunk!

Kasztór_Polüdeukész >!

A képzeletemben nagyon hasonlít Rocavarancoliához,
bár persze nem ilyen romos. Fura lények végtelen sora lakja; néhányan elvetemültek, mások
azonban jóakaratúak és békések. Vagyis, nem is tudom… Ez az a város, ahol élni szeretnék.
Tele van varázslattal és képzelőerővel és kalandokkal és… – Itt felsóhajtott. – Ez pedig nagyon
is lehetne az én városom, tudjátok? Szinte beleszédülök, mikor megpróbálom végiggondolni.
Mert majd meghalok azért, hogy elmehessek innen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Victoria Schwab: Egy sötét duett
Corinna Ann Jay: A fény ereje
Richelle Mead: Véreskü
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Naomi Novik: Rengeteg
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Neil Gaiman: Coraline
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Frances Hardinge: Hazugságok fája