Szívesen eljutnál egy csodák által átjárt világba? Akkor Rocavarancolia csak terád vár. De jól vigyázz, nehogy álmaid világa végül a legrosszabb rémálmod legyen!
Gyászos sikolyt hallatott, az ég pedig megtelt szárnyakkal. Sötét és elnyűtt szárnyakkal, melyek a legkisebb zaj nélkül szántották az eget. Szörnyszülöttek végtelen sora jelent meg a semmiből, áthatoltak a felhőkön, és átvették az uralmat a falu felett. A házak tetejére telepedtek, az utcai lámpák íveibe, a fák koronájába. Hatalmas, rongyszárnyú hollók voltak. Szemgödrükben lángoló golyók és gombok táncoltak. Lábuk drótból készült, csőrük cipőtalp volt, az őket borító tollakat pedig fekete papírból vágták ki.
José Antonio Cotrina a spanyol fantasztikum ismert alakja, aki elég hamar az ifjúsági irodalom irányába fordult, s akit a spanyol Neil Gaimannak is szoktak nevezni (legalábbis Mariano Villarreal szerint, aki a Terra Nova – An Anthology of Contemporary Spanish Science Fiction c. válogatásban olvasható, spanyol sci-firől szóló tanulmányban említette ezt meg). Nevével már többször is összefutottam, de mivel inkább fantasyt ír, mintsem sci-fit, s talán az ifjúsági vonal miatt az általam eddig olvasott spanyol sci-fi/fantasy/horror (mivel e három zsáner nem válik el mindig élesen a spanyoloknál) antológiákban* nem találkoztam írásával, noha több díjat is nyert. Spanyolországban több díj is létezik, mellyel a fantasztikum területén született alkotásokat díjazzák, mint pl. az UPC-díj, melyet a Katalán Műszaki Egyetem ítél oda, vagy az Alberto Magno díj, melyet a Baszkföldi Egyetem Természettudományi Kara alapított, a HspaCon-on odaítélt Ignotus-díj, vagy a Minotauro kiadó díja (Minotauro-díj), melyeket Cotrina legalább egyszer-egyszer bezsebelt.
Pár évvel ezelőtt egyik regényét, mivel érdekesnek tűnt, megvettem. A világ titkos éneke (La canción secreta del mundo) főszereplői is fiatalok, ám szerencsére egyáltalán nem mutatta a YA klasszikus motívumait. Eleinte kifejezetten tetszett, sokáig négy és fél csillagon állt, mivel a világ érdekes volt, a szereplőknek is megvolt a maguk dinamikája, de aztán valami eltört bennem: mindenképpen kicsit túlírt volt, s a rengeteg kegyetlenség a végére nagyon elfárasztott, s így végül a csillagok száma is bezuhant, ugyanakkor máig is emlékszem a nagy részére, vagyis nem a könyvvel volt a baj, csak épp nem vagyok oda a folyamatos hentelésért. Éppen ezért egy kicsit félve fogadtam el a felkérést, hogy írjak a Samhein aratásáról, mert mi lesz, ha ezzel is hasonlóképpen járok. Az eleje kicsit furcsán is indult: a város felett repkedő kabátok, papírmasé madarak, már kezdtem is aggódni, mi lesz ebből.
Már éppen megkérdezte volna, hogy hol van most ez az árnyék, mikor hirtelen, akaratlanul is elnevette magát. Olyan képtelen volt az egész. Így együtt látva teljességgel képtelen: árnyak, melyek követik őket, félelmetes sötétségek, melyek varázslattal kerülnek a fejükbe, repülő kádak, amiket daloló madárijesztők vezetnek, lángoló denevérek, rongymadarak… Semminek sem volt értelme.
Képtelen. Abszurd. A spanyol sci-fi (a misztikumon túl) elég szoros kapcsolatot ápol az abszurddal. Persze megvan az angolszász-irány is, de több szerző is a szépirodalmi abszurd felől érkezett: elég csak Félix J. Palmára gondolni, aki már számos szépirodalmi díjat besepert hazájában abszurd novelláival, miközben szinte a kutya se tudta, ki fia borja, amíg egyszer csak Viktoriánus trilógiája világhódító útjára nem indult. Miért ne nyúlhatna akkor egy ifjúsági fantasy szerző az abszurdhoz, ami egészen sajátos színt ad a történetnek. No megijedni persze nem kell, csupán egy csipetnyi fűszerről van csak szó. A rocavarancoliai tanács tagjai mindenesetre kiválóan illenek Denéstor Tul démiurgosz fenti teremtményeihez, én legalábbis nagyon élveztem a karaktereiket, szerintem egészen különlegesre sikeredtek.
De nem csak a tanács, Rocavarancolia e haldokló világa is igen jellegzetes színezettel bír, ahová 12 különleges képességgel rendelkező gyermek érkezik a Földről, akik még maguk sem biztosak benne, mitől is különlegesek. Csak annyit tudnak, hogy túl kell élniük, egyebet azonban nem kötnek az orrukra a tanács tagjai, noha világuk léte múlik azon, meglátja-e legalább egy gyermek a Vörös Hold felkeltét. Addig azonban különleges szörnyek, álmok és rémálmok, valamint egészen váratlan helyekről érkező fenyegetések várnak rájuk.
Az biztos, hogy az első kötetet nem a cselekmény viszi a hátán, hanem sokkal inkább a világ, a hangulat és a különös karakterek. A cselekmény egyelőre arra korlátozódik, hogy a fiatalok próbálnak megszokni, berendezkedni ebben a kifordított, (rém)álomjárta kietlen világba, s megérteni mi is a feladatuk pontosan.
Bár nem ismerem a mai ifjúsági (YA) irodalmat, de úgy érzem, akárcsak Cotrina korábban olvasott regényében, ebben sem olyan erősek az ezekre jellemző vonások, mint pl. a szerelmi háromszögek vagy a szuperhős fiatalok, akik megoldják azt, amit még a felnőttek sem tudnak, itt sokkal inkább esendő, kiszolgáltatott szereplőkkel találkozunk, legalábbis az első kötetben még nagyon azok. S nem tobzódik a La canción secreta del mundo-ra jellemző kegyetlen jelenetekben sem, amit én egyáltalán nem bántam, bár az már az eddigiekből is kiderült, s nem árulok el vele nagy titkot, hogy Hector és társai élete nem lesz éppen fenékig tejfel Rocavarancoliában.
Még két apróságra térnék ki a végén: meglepő módon a kötet végén a szerző bemutatásánál spanyol helyett angol nyelvre fordított könyvcímeket olvashattunk, ugyanakkor jó látni, hogy van, ahol még nem spórolják le a tartalomjegyzéket a regények végéről. Összességében azt mondhatom, hogy a Samhein aratása egy különleges fantasy, melynek világa nem biztos, hogy egyből bejön, de ha ráérez az ember az ízére, nagyon szórakoztató tud lenni.
Azt mondom, amit látok. Sosem megyek túl azon, ég és pokol mentsem meg a képzelőerőtől! – mondja Pimaszság dáma a regényben, de szerencsére José Antonio Cotrina biztosan nem ért vele egyet. Nagyon remélem, hogy a Vörös hold ciklus további köteti is megjelennek idehaza, mert az eredeti kiadás példányaihoz csak elég borsos áron lehet hozzájutni, s nagyon érdekel a folytatás. A most olvasott példányért pedig köszönet a @Metropolis Media Kiadónak.
* off