A ​veszély 83% 12 csillagozás

Számomra eddig ismeretlen szerző remekül megírt könyvét olvashattam. Bár a témája igen komor. A szörnyű betegségük különböző lelki fázisaiknak leírása. Először a remény, hogy minden rendbe jön, azután a rövid beletörődés, majd a tagadás, végül a lázadás. Iszonytató alapossággal, részletesen leírt tünetekkel, lelki vívódásokkal teli rövid, de annál tömörebb történet.

Annyira nyomasztó és iszonyatos, mégis mélységes és megmozgató. Emberek, akik végnapjaikat élik a borzasztó fertőzéstől. Elkülönítve, mintha börtönben lennének. Börtönben is vannak. Saját lanyhuló testük börtönében. Számolják az órákat, perceket. Filozofálnak, bölccsé érnek. Majd utolsó fellángolásként jön a szabadságvágy. Kijutnak a világba meghalni.

A fertőzött emberek és a családok bemutatása annyira számomra is ismert típusokat írt le, hogy nem volt kérdés, hogy bár nem ismerem pontosan a sugárfertőzés lefolyását, annak leírása nem kevésbé lehet hiteles. Egyelőre nem tudom megfogalmazni, miért tetszett annyira. Volt egy pont, ahol azt éreztem túl sok oldal van még hátra ahhoz képest, amennyit az életükből sejtek. Itt volt egy kis ijedtség, hogy ezt a nagyszerű regényt egy darabon unni fogom, de nem. Ez is meg lett töltve tartalommal rendesen. Zseniális!

Talán soha sem fogom megszeretni az elégikus történeteket a halálról.
Nem mondom, általában szépek. Ez is szép. Lassú, olyan párába burkolódzó, mint a hajnali temető.
Szép.
De nem szeretem.
Aki szereti, minimum egy csillaggal többet adna rá.

Arra gondoltam miután elolvastam, hogy röviden az értékelésemben leírom, miről is szól a regény. De aztán az jutott eszembe, hogy lehet, hogy nekem azért tetszett ennyire, hogy semmilyen ismeretem, és ebből eredő elvárásom nem volt a regénnyel kapcsolatban. Ezért nagy meglepetést okozott. A történeten amúgy sincs sok mesélnivaló, a borítón rajta van a történet lényege… Az író stílusának jelzésére pedig ott a fülszöveg, ami egy részlet a könyvből. Nekem nagyon tetszett a stílus, a rövid mondatok, szinte semmi leírás, aztán ott egy majdnem költői kép, hasonlat, ami meghökkent, megállít az érzelemmentes, majdnem rideg történet olvasásában.
Nekem nagyon bejött.