Fekete ​nap 16 csillagozás

Jørn Lier Horst: Fekete nap

Sűrű köd lepi az őszi tájat. A staverni nyaralók tulajdonosai már a télre készülődnek. Egyikük, aki épp egy utolsó békés hétvége reményében érkezik a tengerpartra, feldúlva találja a házát. Az ajtót felfeszítették, az értékeket elvitték. Az a gyanúja támad, hogy a szomszédja is így járhatott, ám amikor átmegy körülnézni, valami sokkal szörnyűbbre bukkan: egy agyonvert, símaszkos férfi holttestére.
William Wisting nyomozó kapja a feladatot, hogy felderítse a gyilkosságot, ám ahogy gyűlnek a bizonyítékok, újabb és újabb bűncselekményekre derül fény.
Közben Wisting lánya, Line úgy dönt, hogy a tetthellyel szomszédos családi nyaralóban tölti szabadságát, hogy rendbe szedje gondolatait és magánéletét, ám a környéken különös dolgok zajlanak. Egy napon például halott madarak kezdenek hullani az égből…

Eredeti mű: Jørn Lier Horst: Vinterstengt

>!
Animus, Budapest, 2019
320 oldal · ISBN: 9789633246207 · Fordította: Török Ábel
>!
Animus, Budapest, 2019
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246191 · Fordította: Török Ábel

Enciklopédia 3


Most olvassa 5

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Jørn Lier Horst: Fekete nap

(Egy krimisorozatot a második részével elkezdeni kiadni, több, mint "bűncselekmény.") Hosszú évek óta tudjuk, hogy vannak a krimik és vannak a skandináv krimik, amelyek egészen új szintre emelték a műfajt. Ugyanis olyan fokú depresszív hangulat, mélység és karakterdráma jellemzi ezeket a könyveket, melynek akár csak a megközelítését más országbeli írók ritkán merik bevállalni. Nem árulok zsákbamacskát, ezeknek a krimiknek elkötelezett rajongója vagyok, éppen ezért tényleg nagyon sokat vártam ettől a könyvtől. Bár motívumaiban tökéletesen tetten érhető a skandináv szerzők világa – (már az első oldalakon északi télbe, kietlen, rideg tájba fordul a napfény; a lassú, elmélkedő tempó – ami megengedi, hogy kicsit együtt lélegezzünk a karakterekkel; a három történetszál: bűnügy, politika és család; a média szerepe; a kódolt társadalmi probléma) – de évek múltán is emlegetett, eget rengető húzásokra nem képes. A szereplők elszigeteltsége, a gyilkosságok indítékának kiderítése közel sem olyan izgalmas, ellenben a szálak nem erőltetetten, hanem teljesen magától értetődően szövődnek egymásba, egyszerű és közérthető, hiteles a részletesség és módszertani megközelítés. Lier Horstnak elég volt használnia és továbbvinnie az egyszer már bevált megoldásokat, és arra ügyelni, hogy ne erodálja az eddigi eredményeket. Igaz, nem lesz hangos happy end, elmarad a nagy bumm, marad „csak” a bólogatás.

8 hozzászólás
>!
PRicsmond
Jørn Lier Horst: Fekete nap

Sokat gondolkodtam, hogy hány csillagot is érdemelne ez a könyv, végül jó szívű voltam és 4 és félre értékeltem, mert igaz nem tökéletes, de élvezhető történet, aminek fő előnye, hogy nincs túl írva, az író pedig nem fárasztja az olvasót azzal, hogy üres tartalommal tölti ki az oldalakat.
Én is utána néztem hanyadik része is ez a könyv a sorozatnak, hát 7.-ik, azért ha valaki ennyi részt megír egy sorozatból az már azért tud valamit és látni is a könyvön, hogy nem első próbálkozás ez. A szereplők kellően kidolgozottak és kedvelhetőek, Wisting nyomozó egész szimpatikus főhős és ráadásul olyan skandináv főszereplő akinek ebben a könyvben nincsenek sötét múltbéli démonai, szenvedélybetegségei. Nem azt mondom, hogy nem lett volna jó legalább egy-két korábbi kötetet olvasni, de így is nyomon követhető a magánéleti szálak, ez mindenképp az írói javára írom.
Maga a cselekmény azzal indul, hogy a partvidéken egy nyaraló tulajdonos arra ér házába, hogy azt kirabolták a szomszéd ingatlanban pedig egy holttestet talál. Wisting nyomozót a helyszínre rendelik, majd egy rejtélyes idegen megtámadja és elviszi az autóját. Miközben kezdődik a nyomozás, a boncolásra váró holttest eltűnik, nyomozónk lánya pedig a tenger felől egy csónakban újabb holttestet talál. Érdekes történet, amelyben vannak csavarok, kimondottan jó megoldások. Túlságosan nagy katarzis nincs a végén, viszont logikailag jól lett felépítve és a történet végére minden kirakós darabka a helyére kerül. Én mindenképpen kíváncsi lettem a további kötetekre is.

>!
Belle_Maundrell 
Jørn Lier Horst: Fekete nap

Plíz, valaki magyarázza meg, mi értelme van a hetedik résszel kezdeni egy sorozat kiadását. Ha esetleg az első hat annyira rosszul sikerült, hogy nem is érdemes elolvasni, akkor érthetetlen számomra ez a módszer. Olvasás közben is gyanús volt, hogy ez nem a kezdő kötet, mivel nem is lettek bemutatva a karakterek, inkább olyan volt, mintha régi ismerősként üdvözölnénk őket. Én kis naiv azt hittem, hogy egy-két rész volt már megismerni őket, erre kiderül, hogy hat. Hát remek.
A nyomozó és a lánya is szimpi volt, de tényleg annyira látszott, hogy már mindenfélét tudni kéne róluk. Line és a pasija problémáinak se volt így semmi hatása.
Ha félretesszük a zavaró tényezőket, akkor sem vagyok elájulva a történettől, elég egyszerű a legtöbb skandináv krimihez képest. Pedig a hangulat csillagos ötös, olyan nagyon északi meg viharos, de se a bűnügy, se a nyomozás nem kötött le annyira, mint vártam. Sőt, a Litvániai részt kifejezetten untam. Azt meg nem is értem, mit szerencsétlenkedtek annyit a madarakkal, nekem az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, hogy mi van velük.
Ugyan Winstig kifejezetten kiegyensúlyozott az átlag szétcsúszott skandináv nyomozókhoz képest, de azért a szokásos társadalmi és politikai vonatkozások itt is nagyon a helyükön vannak.
Még szerencse, hogy a vége okozott egy kis meglepetést, ez megmentette valamennyire, de azért többet vártam tőle. Ha megjelenik a következő rész, azt is el fogom olvasni, de valószínűleg sosem fogom túltenni magamat rajta, hogy az már a nyolcadik lenne. Jesszumpepi!

>!
Chris
Jørn Lier Horst: Fekete nap

Úgy érzem, kezdünk kifogyni a jó skandináv krimiszerzőkből. Igazából az elmúlt 10 évben az összes nagyágyút ellőtték már a hazai kiadók. Horst elméletileg igen népszerű a hazájában, a sorozat következő kötetéért meg is kapta az Aranykulcs-díjat. Annak a kötetnek (ha megjelenik magyarul) adok még egy esélyt, de az eddigiek alapján elég szkeptikus vagyok. A nálunk most megjelent Fekete nap egyébként a sorozat 7. része, amiből azért több következtetést is levonhatunk. Az egyik, hogy Norvégiában valóban népszerű lehet a szerző és a széria is, ha el tudott jutni eddig, másrészt, ha ez a kötet ennyire gyenge volt, milyen lehetett az 1-6? (Sőt, ha azok tényleg gyengébbek voltak – gondolom, az Animus sem véletlenül kezdte innen kiadni, akkor viszont hogyan lehet ilyen hosszú a sorozat?)

A lényeg a lényeg: szerintem roppant zavaró volt, hogy a szereplőkről nem tudunk meg sokat, de ez nem a szerző hibája, hiszen neki volt már 6 kötetnyi ideje arra, hogy felépítse a karaktereket. Eleinte nem is néztem utána, hogy s mint van ez a sorozattal, bíztam benne, hogy valóban az 1. résszel kezdünk, csak azután kezdett gyanús lenni, amikor sok utalás történt a múltra. A krimi részbe ez nem zavar be, de a szereplők magánéleti szála kapcsán erősen hiányérzetünk lehet, ráadásul a nyomozó lánya és Tommy kapcsolata is teljesen érdektelen az előzmények ismerete nélkül.

Egyébként a sztori egészen jól indul, jó kis krimi lehetne belőle, de aztán az egész átmegy drogkereskedelembe, meg bandaháborúba, az ilyeneket meg nem igazán szeretem, így nekem nagy csalódás volt a történet. Arról nem beszélve, hogy annyira elvesztettem az érdeklődésemet, hogy közel 3 hétig tartott, mire befejeztem, és jóformán csak BKV-n voltam hajlandó olvasni, ha jobb dolgom nem volt. (Lehet rá kellene szoknom, hogy félbehagyjak regényeket.)


Népszerű idézetek

>!
mate55 P

Ködfelhő sodródott az óceán felől.

(első mondat)

>!
mate55 P

Lehet az embernek bármennyi álma és reménye, de soha senki nem tudhatja, hogy mit hoz a sors.

285. oldal

>!
PRicsmond

Úgy gondolta, hogy egy gyilkosság helyszíne bizonyos értelemben olyan, mint egy műalkotás. A kép minden kis részlete, a legapróbb ecsetvonás is súg valamit arról, hogy ki volt a festő.

>!
PRicsmond

Megalapozatlan elméletekre építeni egy nyomozást olyan, mint homokra várat emelni.

>!
PRicsmond

Egy ismeretlen gyilkos után kutatni olyan volt, mint leszedni a papírt egy sörösüvegről. Sosem egyszerre jött le az egész, hanem kis fecnikben.

>!
Dagan72

Egy pillanatra elgondolkozott azon, mekkora véletlen, hogy éppen Norvégiában született. És hogy létezik-e egyáltalán az igazságosság.

242. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Gondolatai úgy keringtek az aznapi történések körül, mint egy homokra kivetett, rögzítetlen horgony a tenger fenekén.

92. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Hol lennénk, ha mindenre előre tudnánk a választ? – kérdezte. – Semmi nem maradna belőlünk. A remény, a hit és az álmok semmit nem jelentenének.

94. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Újra az Agatha Christie-könyvért nyúlt, magához vette, és belelapozott. Minden olyan egyszerű volt; olyan átlátható. Egy társaságot vagy családot mélyégesen megráz egy gyilkosság. Aztán megjelenik Miss Marple, információt gyűjt, elemzi a helyzetet, leleplezi a gyilkost, és visszatér a megszokott harmónia. Gondosan megalkotott világ, szigorú, átlátható. Könnyű megérteni. Bárcsak valaki ugyanígy megírta volna az ő élete forgatókönyvét is úgy, hogy mindennek egyszerű, logikus és boldog vége legyen benne!

78. oldal

>!
Angyalkaa P

– Erre nincs konkrét válasz – felelte a nő. – Mindnyájan különbözőek vagyunk, más tervekkel és álmokkal. A legtöbbnek a szép élet a pénzt és a jólétet jelenti. De én szeretném megvalósítani az álmaimat.

125. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kati Hiekkapelto: Védtelenül
Alexander Söderberg: Andalúziai szerető
Mari Jungstedt: Észrevétlen
Åsa Schwarz: Halott angyal
Niklas Natt och Dag: 1793
Tom Rob Smith: A tanya
Kristina Ohlsson: Beteg lelkek
Per Wahlöö: Az acélugrás
Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!