A ​barlanglakó (William Wisting 9.) 46 csillagozás

Jørn Lier Horst: A barlanglakó

William Wisting nyomozó szomszédját, a visszavonultan élő Viggo Hansent holtan találják a nappalijában, a bekapcsolt tévé előtt. Négy hónapja ül ott. Semmiféle nyom nem utal gyilkosságra, így az ügy nem kerül címlapra, Wisting lánya, az újságíró Line azonban elhatározza, hogy portrét készít a férfiról, akinek a halála senkinek nem tűnt fel. Nem sokkal később újabb holttest kerül elő egy közeli karácsonyfa-ültetvény fái közül. A nyomok sűrűsödnek, és hamarosan megkezdődik a norvég rendőrség történelmének valaha volt legkomolyabb hajszája, mégpedig egy sorozatgyilkos után. A nyomozást, amelybe az FBI is bekapcsolódik, csupán egyvalami veszélyezteti: a folyton kíváncsiskodó média.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Animus, Budapest, 2022
328 oldal · ISBN: 9789633249789 · Fordította: Török Ábel
>!
Animus, Budapest, 2022
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633249772 · Fordította: Török Ábel

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

házastárs · lelki társ


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Jørn Lier Horst-tól most olvastam először, és nagyon kíváncsian vágtam bele a történetben, tekintve, hogy mennyien rajonganak érte. Szeretem a skandináv krimiket, teljesen más atmoszférája van, mint bármelyik más kriminek; sötét és rideg, de mégis megkapó. Eleinte kifejezetten tetszett is A barlanglakó, de – és most jön az a rész, amikor nem leszek népszerű a véleményemmel –, számomra lapossá vált. Több esetben is vissza kellett lapoznom, mert egyszerűen nem kötött le. Talán több pörgést vártam, esetleg nem a legjobb passzban kezdtem el olvasni, nem tudom, mindenesetre, nekem ez most nem adta meg azt az élményt, amit más skandináv krimiknél megkaptam. Tetszett, hogy két szemszögből olvashattam két különböző nyomozást; az apa, aki egy karácsonyfa alatt talált egy holttestet, és lánya, az újságíró, aki egy másik halálról akart cikket írni. Az viszont egy idő után idegesítővé vált, hogy szinte semmi kommunikáció nem volt közöttük. Azt még megértem, hogy az apa nem beszélhet egy folyamatban lévő ügyről, de hogy a lánya miért nem, azt már nem igazán értettem. A két ember halála nem mindennapi módon lett felvezetve; egyikük magányosan halt meg, és hónapokon keresztül senki sem fedezte fel a holttestet, amely már mumifikálódott és felismerhetetlenné vált. Azért elgondolkodtató, hogy mennyire nem figyelünk egymásra, még az sem tűnik fel, ha egy szomszéd heteken, hónapokon át nem ad semmiféle életjelet magáról; nem jár ki a házból, nem jár vásárolni és a többi. Bár be kell vallanom, hogy ez nálam ismét egy olyan aspektus volt, ami elképzelhetetlen, mivel, ha én nem látom a szomszédjaim pár napig, akkor átmegyek és megnézem, minden renden van-e velük. Persze mindannyian mások vagyunk, és akár ráfoghatjuk arra is, hogy ebben a pörgő világban egyszerűen nincs időnk másokkal foglalkozni. Szomorú. A másik holttestet egy apa és fia találta meg, akik éppen karácsonyfát akartak vásárolni, ez a test szintén már jó ideje ott feküdt a fa alatt; és ez a férfi gyilkosság áldozata volt. Alapvetően tetszett az indulás, izgalmakat ígért, de nálam A barlanglakó most sajnos nem a kedvenc kategóriába esett.

mate55 P>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Ahol a skandináv szerzők, mint Pl. Nesbo és a néhai Larsson hajlamosak arra használni történetük drámáját és intenzitását, hogy előrevigyék a cselekményt, Lier Horst más megközelítést alkalmaz – lehetővé teszi a történet rétegeinek természetes fejlődését. Ebben a túlzsúfolt műfajban Lier Horst kiemelkedik elkötelezettségéért, hogy valóságon alapuló krimiket írjon, mind a rendőrségi nyomozások ábrázolásában, mind az általa írt emberi karakterekben. Ebben a történetében a téli hideg emelkedik ki az oldalakból, amelyet a szimpatikus hősből (Wisting nyomozó) és lányából (Line újságíró) áradó melegség érzése egyensúlyoz. Látjuk, hogyan bontakozik ki egy módszeres rendőrségi nyomozás, és ezzel párhuzamosan azt is megfigyelhetjük, hogy egy oknyomozó újságírás miként jön létre. Tetszett, ahogy a kétfajta nyomozás egymás mellé került, megmutatva hasonlóságaikat és különbségeiket. Érzékelhetjük azt is, hogy mindkét szakmában sokkal több zsákutca és unalmas nyomkövetés van, de szükséges ez a stratégia típusú tevékenységek folyamata is. Ötvözi az aprólékos rendőrségi eljárást a modern világ magányának perzselő vádiratával, és „felteszi a kérdést” – mire jó nekünk, hogy a világ összes gazdagsága megvan? – ha már nem törődünk egymással. Minél szélesebb körben olvasok az északi noirban, annál jobban értékelem a részletekre és a realizmusra való figyelmet, amelyet Lier Horst hoz az írásába. A gazdagon részletezett narratíva, az erkölcsileg összetett karakterek és a mélyen szemlélődő filozófiai felhang teszi ezt a regényt a skandináv krimik kiváló példájává.

4 hozzászólás
robinson P>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Eddig az idei legjobb skandi! Egy agyafúrt, kegyetlen pszichopatával van dolgunk, akinek tettei hátborzongatóak, ugyanakkor nem gyomorforgatóan vannak tálalva. Soha nem könnyű címet találni egy könyvnek, itt ez is ütős, telitalálat.
https://gaboolvas.blogspot.com/2022/03/a-barlanglako.html

10 hozzászólás
Kókuszka>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

A magány nem az, amikor az ember egyedül van, hanem az, amikor nincs kit hiányolnia.

Egy nagyon jó skandináv krimi, ami William Wisting nyomozó és újságíró lánya, Line köré épül. Az oknyomozó újságírót egy nyugdíjas egyetemi tanár halála mélyen megrendíti, akit senki sem keres, négy hónap kellett, hogy egyáltalán felfedezzék, hogy már nem él. Line sorra látogatja egykori ismerőseit, de a végeredmény lehangoló. Miközben apja egy tanya mellett, a fenyőfák alatt talált, szintén négy hónapja halott férfi nyomozását vezeti, melynek szálai a világ legveszélyesebb sorozatgyilkosához vezetnek. A történet akkor válik igazán izgalmassá, amikor apa és lánya külön nyomozása összekapcsolódik, innen aztán letehetetlen a könyv. Közben fúj a jeges szél, repkednek a mínuszok, hatalmas hótorlaszok nehezítik a nyomozást.

smetalin>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Jørn! Te kis huncut! Tökéletes sztorit adtál nekünk. Bevallom elvoltam keseredve a Fekete nap után, mert az nagyon szárazra sikerült. Itt , tökéletesen hoztad, a finom kis szálakat úgy szőtted akár egy pók. Az olvasó tudtára adtad, hogy bizony a két külön ügy összefügg, de a szereplők még sötétben voltak, alig vártam már mikor jönnek rá ők is, és hogyan fogod megoldani ezt. Ízig-vérig skandináv krimit alkottál, a jeges időjárással és a hangulattal is. Csemege volt számomra.

22 hozzászólás
PRicsmond>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Ez idei év egyik legkellemesebb meglepetése, de tényleg én nem hittem olvasás előtt, hogy ilyen jó lesz. A történet középpontjában ismét William Wisting és lánya Line áll, akik két külön nyomozását követhetük nyomon. Wistingék utcájában holtan találnak egy öregembert, ebben még nincs is semmi különös, de az, hogy több hónap kellett hozzá, hogy felfedezzék az már nem hétköznapi. Line Karácsony közeledtével elhatározza, hogy cikket ír az elhunytról és megpróbálja felderíteni magányos életét, de az információ gyűjtés nem egyszerű egy olyan emberről, aki szinte észrevétlenül élte életét. William Wisting pedig egy karácsonyfa ültetvény fái alatt talált holttest ügyében folytat nyomozást, amely nem mindennapi izgalmakat tartogat. Apa és lánya nyomozása bár két külön szálon fut, de az események tetőpontján találkozik, William és a rendőrség pedig versenyt fut az idővel, hogy az eddig legkegyetlenebb és legádázabb elkövetőt elkapják.
Méltán kapott ennyi pozitív értékelést, Horst láthatóan kötetről-kötetre fejlődik, egyre kifinomultabban ír, ebben a részben pedig annyi csavart ömlesztett a történetbe, hogy csak kapkodtam a fejem.

V_rita P>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Nem egy erőszakos, vértől csöpögő könyv, amit nem is szeretek olvasni. Kedves molytársammal mindig egyeztetek mit ajánl, hogy ilyen hibába ne essek.:)
A történet kezdete: Vigo Hansent négy hónap után találták meg a televíziója elött és senki nem vette észre. Az áramszolgáltónak nem fizetett ezért behatoltak a lakásba. Line újságíró, akinek eltökélt szándéka volt, hogy megértse mi történt és miért tűnt el úgy, hogy senkit nem érdekelt.
A másik szál: Egy fenyőfa alatt találnak, ismételten egy hullát szintén négy hónapja senki nem keresi, senkinek nem hiányzik.
Merre haladunk, hogy egy embert senki nem érdekel? Magányos volt, senki nem ismerte. Szomszédok és barátok hol vannak. Lesütött szemmel mormogunk köszönés helyett és elfordítjuk a fejünket. Szomorú és döbbenetes.
A magány végigvonul az egész történeten. Rejtélysorozat két párhuzamos története van, ami a végén szépen összefonódik. Olvassuk, és közben folyamatosan találgatunk, nem tudjuk mi lesz a nyomozás eredménye.
Mély társadalmi problémát boncolgat .Egyszerű nyelvezet ,nyomozás a kerete a történetnek és a nyomozás a bűncselekmény után kap nagyobb hangsúlyt nem az emberi kapcsolatok. Sajátos színezete van a környezet leírásnak is. Beburkol a hideg a fagyos táj. Lelked fázik, mert a magány érzete összetör. Mély történet ami elgondolkoztat .
Kit nevezünk barlanglakónak? Na, ezt nem árulom el :)
„ A magány nem az, amikor az ember egyedül van ,hanem az ,amikor nincs kit hiányolnia. „

FreeAngel >!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Ez a rész is méltó az előző kettőhöz. Horst jól ír, de ezt mindenki tudja, aki olvasott már tőle. A krimi rész egy kicsit jobban odafigyelős volt a sok alternatíva miatt vagy én vagyok már fáradtabb így a tanév végére.., hogy ki kije volt az áldozatnak és hogyan kapcsolódtak, de rendben volt ez. Reméljük, előbb-utóbb a többi részt is megkapjuk magyar fordításban.

A_Shara>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Azt hiszem, ez a könyv kirángatott a(z olvasási) válságból. Nekem nem volt olyan rideg és kegyetlen, mint a többi skandináv krimi – már amihez volt szerencsém. A szereplők sem fürödtek az önsajnálat posványában, vér meg nem is folyt hál' istennek.

Tigrincs P>!
Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Nagyon jól sikerült krimi. Érdekfeszítő részletességgel megírt nyomozati munkát olvashattam, egy kanyargó, mérsékelten csavaros sztorit, ami nagyon lekötött, és persze jellemző ritmust követ: egyre növekvő feszültség lengi be a végkifejlet felé haladva. Tetszik nekem ez a profi, összetartó, szurkálódástól és vicceskedő beszólásoktól viszonylag mentes nyomozócsoport.
Egy dolog zavart: a nénizés számomra teljesen stílusidegen egy ilyen szövegkörnyezetben, főleg így, párbeszéden kívül. Azt, hogy valaki az idősebb korosztályhoz tartozik – jelen esetben hatvan körüli az érintettek egy jó része – jelzős szerkezetek egész hosszú sorával gond nélkül kifejezhető; a néni nem kellene, hogy opció legyen, ez még csak nem is utal objektívan az életkorra. És emlékeztetnék, hogy egy krimiben vagyunk, ahol van egy kis szerepe a pontosságnak. A másik nemhez tartozó hatvanas személyekre a szöveg férfiként, esetleg foglalkozás megnevezéssel (a festő pl) utal, dehát csak a nőknek van életkora, úgy látszik. (Na jó, egyszer az idős bácsi mopeden összetétel is szerepelt, akkor lobogó fehér szakállat és világoskék, bő szárú pamutmelegítőt vizionáltam, ne kérdezzétek miért..)
A következő kiadásra ezeket kicsit javaslom átgyúrni.


Népszerű idézetek

robinson P>!

A halotti anyakönyvi kivonatba is csak annyit írtak: mors subita.
Hirtelen halál.

robinson P>!

Az erdő fái megálljt parancsoltak a süvítő szélnek, de még így is szinte fájt levegőt venni, olyan fagyos volt az idő.

robinson P>!

Megragadta a távirányítót, és kiválasztott egy filmet, amelyben egy kisfiú egyedül volt otthon, miközben betörők igyekeztek bejutni a házba.

robinson P>!

Mindig megdöbbentette, hogy még a legapróbb részletek is milyen sok kulcsfontosságú információt hordozhatnak.

robinson P>!

Vasárnap reggel volt. Advent harmadik vasárnapja, gondolta, amikor belépett a rendőrkapitányságra.

Kapcsolódó szócikkek: vasárnap
robinson P>!

Line elmosolyodott. A rendőrségi forrás általában azt jelentette, hogy egy rendőr elmondta otthon, hogy néhány napig nem fog tudni hazamenni, a felesége pedig továbbadta egy barátnőjének, aki szintén elkotyogta valakinek…

FreeAngel >!

Mit ér a világ összes kincse, ha nincs az ember mellett egy társ? […] Üresfejű emberek mindenütt, akik csak a saját jólétüket és vagyonukat tartják szem előtt ahelyett, hogy figyelnének egymásra. […] Az emberi kapcsolatok, a barátságok és a családi kötelékek kulcsfontosságúak az egészség szempontjából. Fontosabbak, mint a vérnyomás vagy a koleszterinszint, ha már itt tartunk. Számos kutatás kimutatta már, hogy a magányos emberek jóval érzékenyebbek minden nyavalyára, a szorongástól és depressziótól kezdve a szív- és érrendszeri betegségekig. […] Sok házaspárnál látni, hogy csak azért élnek még mindig, hogy azzal lehessenek, akit szeretnek. […] Hogy segítsék és támogassák egymást.

216. oldal

4 hozzászólás
Tigrincs P>!

– Mit fog mondani a temetésen?
– Arra gondoltam, először egy kínai költő néhány sorát fogom idézni. – Előkeresett egy gyűrött jegyzetlapot. – Arról szól, hogy az ember nem élt hiába, ha hallott tavaszi madárdalt, nyári tücsökzenét, őszi bogarakat vagy csikorgó téli havat.

117. oldal

Chris>!

A magány nem az, amikor az ember egyedül van, hanem az, amikor nincs kit hiányolnia.

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyedüllét · hiány · magány

Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Hóember
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Daniel Cole: Hóhér
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Karen Rose: Sikíts értem
Agatha Christie: Paddington 16.50
J. D. Robb: Halálos ünnep
Richard Castle: Heat Rises – Hőségriadó
Joe Hill: NOS4A2