A ​fekete trikó 10 csillagozás

Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó

Vannak ​kerékpárosok, akik meghalnának azért, hogy megnyerjenek egy etapot, kilencven kilométer per órás öngyilkos ereszkedéseket vállalva be; és ma már azt is tudom, hogy egyesek ölni is képesek a győzelemért.
Szerencsétlen esetek különös sorozata rengeti meg a leghíresebb elit kerékpárverseny, a Tour de France nyugalmát és vonja magára a rendőrség figyelmét.
Minden jel arra mutat, hogy egy titokzatos gyilkos szedi áldozatait, aki a bajnokot illető sárga trikóhoz akarja juttatni az egyik versenyzőt, bármi áron.
A rendőrség felkéri Marc Moreau-t, az egykor a katonai rendőrség soraiban szolgált kerékpárost, hogy segítsen felderíteni a rejtélyes események okát. Marc eleinte abban a hitbe ringatja magát, hogy csak egy elátkozott évet fogtak ki, ám a napok múltával fokozatosan ráébred, hogy nemcsak ellenfeleivel, a kilométerekkel és a stopperórával, de a halállal is versenybe kell szállnia, a becsület, a barátság, az árulás és a szerelem mérföldkövei között… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Európa, Budapest, 2020
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041664 · Fordította: Mester Yvonne
>!
Európa, Budapest, 2020
408 oldal · ISBN: 9789635042746 · Fordította: Mester Yvonne

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

BBetti86>!
Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó

Egyszerre sportversenyes és krimis regény is, mindkét oldalról izgalmasan megírva.
A történet hőse, Marc profi kerékpáros, aki korábban katonai nyomozó volt. Amikor a Tour de France versenyzőit valaki szabotálni kezdi, a nyomozó Marcot kéri fel, hogy legyen a belső embere. A verseny megy, a balesetek folytatódnak, és Marc agya egyszerre jár a versenyzésén és a lehetséges merénylő személyén.
A krimi rész a kevesebb benne. Marc tényleges nyomozói munkát nem végez, hiszen elsősorban versenyző, aki a nagy esélyes, Steve Panata első számú segítője. De figyeli a többieket, beszélget és elméleteket gyárt. Folyamatosan jár az agya, ki és miért manipulálhatná a versenyt. Izgalmakból nincs hiány, hiszen egy ponton Marc is célponttá
válik. A végére jut csavar is, megállja a helyét a kötet kriminek is.
De, ami igazán jó benne, a kerékpáros sport és a Tour bemutatása. Olvastam már kerékpárosokról, de eddig nem volt tiszta nekem, miért olyan fontosak a segítők, és miért kell a nagy neveknek, a bajnokoknak egy egész csapat, hogy győzelemre segítse őket. Itt megismerhetjük a versenyek belső dinamikáját, a csapatok működését. Nekem szemfelnyitó élmény volt, most sok mindent értek, amit eddig nem. Érdekesen és érthetően van benne a sport bemutatása.
Közben izgalmas verseny regény is, hiszen Marc a csapattal azért dolgozik, hogy Steve megszerezhesse az ötödik sárga trikót. Vannak taktikák, a konkrét versenyek. Patterson izgalmasan tudja megírni, hogy az ember összeszedi minden energiáját, és rátapad az előtte levőre, és teker… Vagy éppen a necces helyzeteket. Amikor a saját csapattársad szúr ki veled, vagy a mezőny tesz feléd egy nagy gesztust. Végig izgalmas és kiszámíthatatlan, ki és hányadikként ér át a célvonalon.
Külön élveztem, ahogy Marc szemszögéből látjuk a versenyt, a barátságot és a szakmai előrejutást. Marc a verseny legjobb hegyi menője: a barátnője és öreg mentora szerint nem lenne szabad, hogy Steve segítője legyen, ideje lenne, hogy kilépjen az árnyékból, és az a bajnok legyen, aki benne rejtőzik. Steve pedig folyamatosan harcban áll magával. Elárulhatja így a barátját? Benne van a bajnok? Egy pszichés játszma zajlik külön Marc fejében, ami szintén nagyon izgalmas.
Jó tempójú, feszes, olvasmányos regény ez, ami sok mindent kínál az olvasónak. Még annak is tudom ajánlani, akit nem érdekel a kerékpáros versenyzés. Hiszen jó az emberi drámája és a krimi is benne. (A sporthoz meg kedvet csinál :)

Llorente>!
Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó

Krimi rajongóként, és országuti kerékpár rajongóként, valamint lelkes amatőr országuti kerékpárosként úgy érzetem ezt a könyvet kötelező elolvasnom. Pláne úgy, hogy március óta nincs élő verseny. Az író konkrétan a Tourok Tourját írta meg, minden rajongó álmai Tour de France-t, minden szakaszon harca a sárga trikóért, soha el nem fáradó versenyzők, izgalmas események az unalmas szakaszokon. És jól bemutatta az országuti kerékpár sava-borsát.

Számomra irreálisan hatott a verseny képe egyes szakaszoknál. Az író tényleg az unalamsabb szakaszokba is olyan támadásokat rakott bele ami talán a 70-es 80-es években voltak utoljára napi szinten. A mai háromheteseken inkább már csak a szakakoszok utolsó hegyeire tartogatja mindenki az erejét. Néha az időkülönbségek is elég irreálisan hatotattak, de ezt már tényleg csak a rajongók veszik észre.

A főszereplő helyzetét nem értettem. Ha valakit tényleg a világ legjobb hegyimenőjeként tartanak számon, akkor miért húz le 10 évet luxussegítőként egy beképzelt amerikai kapitánynak. A valóságban is tudok mondani több példát mikor a jó hegyimenő segítőnek pár év után elege volt és átment más csapathoz ahol kapitány lehet. Csak a közelmúltból Richie Porte, Mikel Landa, vagy a legfrissebb példa Wout Poels esete. Azt nem értettem, hol voltak a főszereplő ambiciói, soha nem mehetet magáért,és nem csak Touron, más versenyen se. 33 évesen még mindig csak a legnagyobb segítőként tartotta magát számon és nem akart kitörni a szerepéből.

A könyv végig követi a 2015-ös Tour de France útvonálát a 9. szakasz kivételevél, ott az író a drámaiság kedvéért a csapatidőfutamot egy egyéni időfutamra cserélte le. És a végső hegy, most épp az Alp d'Huez, mindig izgalamakat tartogat, és ez most sem volt másként.

Egy anomáliát azért benne hagyott az író a könyvben. Úgy 2006-tól változtatta meg a történelem menetét kerékpáros szempontból, de valamiért mégis beleírta a 2012-es Froome – Wiggins csata példáját, ami a könyv idősíkjában nem történt meg, ha figyelmesen követjük az eseményeket.

A könyv jól mutatja be, hogy mennyit szenvednek a versenyzők, és hogy milyen iratlan szabályok is vannak a versenyben. A főszereplő és más kerékpárosok múltját is átvett valós példából. A fordítás is elég jó lett, én csak pár apró olyan dolgot vettem észre ami félre lett fordítva.

De hogy a krimiről is írjak valamit. Számomra már az első 100 oldal után tiszta volt, hogy ki mesterkedik a háttérben, az lett volna az igazi meglepetés ha nem ő az, pedig az író próbált beültetni a hintába, de nem hagytam magam :D. Nem volt tele csavarokkal, de nem is kellett, a kerékpár verseny volt a lényeg, és ezért ez így volt jó.

basa>!
Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó

Klasszikus krimi és fejlődéstörténet egy kegyetlen zárt világban olvasmányos stílusban.A borítón szereplő fülszövegen a kétezer helyett háromezer kilométert kellett volna írni,egyébként semmi más baj nincs a könyvel.Gördülékeny szép fordítás,elütések nélkül szép kiállású kötet.

Illeseszti>!
Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó

Sosem szórakoztam még ilyen jól egy könyvön, mint ezen. GrandTour és egynapos rajongóként az E/1 írásmódnak köszönhetően én is benne voltam a versenyben, átéltem az izgalmakat. Marc Moreau őrmester inkább volt kerékpáros, mint katona. Ez volt a hivatása, és ez nagyon jól meglátszott, hogy inkább versenyez, mint nyomozzon a történtek után. Voltak benne érdekes fordulatok a gyilkos személyét illetően, de mégis csak a verseny a regény fő vonala.
Nem emlékezetes regényként fog bevonulni a történelembe, mégis azt kell mondjam, hogy egy rajongónak talán kötelező lehet.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Inkább úgy szeretnék megöregedni, mint Lombard, aki a szenvedélyének él, semmint úgy, mint az apám, aki csak a keserűségét dédelgette.

robinson P>!

A következő hónapokban mindent megtettem, hogy szorítsak magamnak egy kis helyet apám szívében.

robinson P>!

Diana olyan nő volt, mintha lítiumakkulmulátor volna benne; három másodpercig sem volt képes egy helyben maradni, olyan volt, akár egy természeti erő.

ProKontra P>!

Vannak kerékpárosok, akik meghalnának egy szakaszgyőzelemért, kilencven kilométer per órás öngyilkos ereszkedéseket vállalva be; de azt is tudom, hogy egyesek ölni is képesek a győzelemért. Gyilkos van közöttünk, és a rendőrség engem bízott meg, hogy rájöjjek, ki az.

Első oldal

robinson P>!

A Tour az a Tour, mindig is voltak balesetek, csapdák és csúnya játszmák.

robinson P>!

Vasárnap, amikor a színes kígyó elhalad a Diadalív alatt, és meghódítja Párizst huszonegy nap és háromezer–ötszáz kilométer után, talán már a hullaház egyik rekeszében leszek, de lehet, hogy a sárga bajnoki trikóban feszítek majd.

(első mondat)

robinson P>!

Gondolom, a kék szemem és a kiugró arccsontom folyton a gyűlölt férfira emlékeztették.
Anyám imádta a virágokat, a zenét és a mulatságokat, Moreau ezredes viszont féltékeny alkat volt, magát és másokat folyamatosan uraló, szigorú, merev ember. Kettőjük kombinációja pokollá tette az együtt töltött időt, és én lettem a visszavonhatatlan bizonyítéka annak, hogy egynémely döntés maradandó következményekkel jár.

BBetti86>!

A kerékpározást nem játssza az ember, hanem megharcolja; a kerékpározás küzdelem – jelentettem ki.

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Adler: A Villa Mimosa titka
Mikaël Ollivier: Vértestvérek
John Scalzi: Fejvesztve
Megan Abbott: Majd megismersz
Réti László: Kaméleon
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
J.D. Barker: A negyedik majom
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jo Nesbø: Hóember