A ​nagy utazás 284 csillagozás

Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás Jorge Semprún: A nagy utazás

Négy napig utazik Jorger Semprun a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartalma: Semprun mesterien keresztezi egybe a négy nap történetével az „utazás” előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt amit lényegesnek, közölnivalónak érez.

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Zsebkönyvek

>!
Park, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789633554210
>!
Park, Budapest, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551752
>!
Európa, Budapest, 2007
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630783187 · Fordította: Réz Pál

10 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 46

Most olvassa 13

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 69


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
Jorge Semprún: A nagy utazás

Nagy utazás. Sokszor úton. Akadozik alattam a MODULO busz is, többségük már le is állt. Rozsdásodva száguld a féléve felújított orosz metrókocsi. Nincs légkondi, csak kényszer-szellőzés. Hát ebből a kényszer valódi. Tömegekkel összezárva utazunk, s egyre jobban szorítanak a korlátok, meg a légkör. Nincs semuri fiú, legfeljebb moszkva-téri lányok, de már ők is nagymamák. Egymáshoz préselődik ember és ember, a másik már az ember könyökén jön ki, akár csak a propaganda. „Mindig mulattatott ez a kifejezés. Olyasmiről mondják, amit megunt az ember, olyan személyekről, akikből elegünk van, akiket kivetünk magunkból, metaforikusan a könyökünkön jönnek ki.” „Miért emelték ötmillióra a miniszterek fizetését?” „Nem ötmillió a miniszterek fizetése.” Két miniszter fizetése is ötmillió. De itt senki nem hazudik, legfeljebb akik bezárva utaznak. „ A Moselle völgye” Bár az lenne. Bár „igaza van, merre mennénk, amikor isten tudja hová megyünk.” "-Jó bbor terem erre." S nekem bevillan Tokaj, s a nem taggyűlésről szóló taggyűlési jegyzőkönyv. .Az ablakból stadion, uszoda, lövölde, számos nemzeti trafik, majd ismét stadion látszik a végtelen térköves flasztereken. – „Mit gyötröd magad? Hiába.” De persze a hasonlóság csak a véletlen műve, az érzések és asszociációk az egyéni szocializációk alapján személyesek.
Semprun átélte a koncentrációs táborba vezető vonatozást a tehervagonban. Szerencsénkre túl is élte azt, művészien ugyanakkor megrázóan meg is tudta fogalmazni az előzményeket, s a következményeket is áttekintve, Megborzongató, gondolatébresztő ALAPMŰ! Mesterien játszik az idősíkok közt, igazi epikus dráma – a holocaust méltó ábrázolása. Mindenkinek kötelező – kitűnő film is készült belőle.

1 hozzászólás
>!
AnneLGreen I
Jorge Semprún: A nagy utazás

Az irodalmi érettségin szabadon választható tételként a tanárom tanácsára választottam ezt a könyvet, és nem bántam meg. Mély nyomot hagyott a lelkemben ez a történet. Egy politikai fogoly hányattatásait meséli el, aki többedmagával és a halálfélelmével összezárva zötykölődik egy tehervagonban a koncentrációs tábor felé. Megrázó regény egy olyan témáról, amiről tényleg azt hiszi az ember, hogy már mindent tud. Nehéz egy ilyen történet után szóhoz jutni.

>!
chhaya P
Jorge Semprún: A nagy utazás

Négy napon és öt éjszakán át tartó utazás a koncentrációs tábor felé, egy tömött tehervagonban, 119 másik politikai fogollyal együtt, csak úgy állva és étlen-szomjan, ahogy állatokkal se bánnak. Tizenpár év távlatából mondja el e pár nap történetét az író, szabad folyást engedve az utazás előtti és utáni emlékeinek, egyik témát fonva a másikba, vissza-visszatérve egy korábbihoz, míg végül egyre zaklatottabb hangvételben, de beszélni képes róla. Megrázó utazás, még olvasni is.

>!
pikkupilvi P
Jorge Semprún: A nagy utazás

Lassan megértem, miért nem tudtak a holokauszt után sokáig beszélni a megéltekről az áldozatok. Semprún többször kijelenti: előbb el kell felejtenie, hogy majd tizenhat év távlatából időutazást tegyen, felelevenítve a legkisebb részleteket is.
Az volt az érzésem, magának rendszerezi inkább a történteket, mint a nagyközönségnek. Szabad asszociációk, emlékbetörések tarkítják az utazás négy napjának leírását, néhol két össszetett mondaton belül négy idősíkot kell követni. Semprún le sem tagadhatná filozófiai képzését.

>!
brigi11 P
Jorge Semprún: A nagy utazás

Mint, ahogy a cím is mutatja, utaztunk. Utaztunk térben, időben. Utaztunk jelenben, múltba. Bár a történet hozza amit ígér (holokauszt, koncetrációs tábor) nekem sajnos túlságosan felszínes, csapkodó, kapkodó, az érzelmi hullámvasút teljesen elmaradt.

>!
szikszai_2 P
Jorge Semprún: A nagy utazás

Ez a könyv zseniális. Az idősíkok váltogatása hűen visszatükrözi, azt a borzalmat, amit az író is átélt. Gyönyörű és mégis fájdalmas ez a könyv.

>!
levendulalány
Jorge Semprún: A nagy utazás

Apukám mindig azt mondta, az a könyv, aminek van cselekménye, az nem is az igazi. Ez jutott eszembe miközben olvastam, és próbáltam elmesélni a körülöttem lévőknek, milyen jó is ez a könyv. Miről szól? Jött a kérdés. Egy utazásról. Fiatal pasas egy vagonba zsúfolódva utazik egy koncentrációs táborba. Ennyi? Tulajdonképpen a sztori igen, de maga a könyv nem.
Mert ez a fiatal pasi – akiről egyébként végig olyan kép volt előttem, mintha minimum 40-50 éves lett volna – az út közben gondolkodik.
Eszébe jut mindenféle. Csapong, elvégre kinek rendszerezettek, logikusan felépítettek a gondolatai?! Bámulatosan bukkannak elő régi és nem olyan régi emlékek, melyek a vonatút előtt is már emlékek voltak, vagy amelyek csak később következtek, s már a visszatekintő elbeszélő osztja meg velünk.
Illatok, hangok, dallamok, tájak keltik ezeket a gondolatfoszlányokat, melyek áradatából nem lehet kikecmeregni. Sodorja magával az embert a történelem, az emberi sorsok, halálesetek, nők, gyerekek, áldozatok, elkövetők, borok, kocsmák sora, hogy szinte már beleszédülünk.
Remek írás egy olyan témáról, amiről tényleg azt hiszi az ember, hogy már mindent tud. Vagy mégsem…

>!
marlowe
Jorge Semprún: A nagy utazás

Nem hittem volna, hogy a gazdagon feldolgozott témában ráakadhatok még egy újszerű és ennyire megható műre. Csak méltatni lehet az időkezelés technikáját, amely megvalósítja az emlékek selejtezésének – másik – nagy utazását. És minden tiszteletem a fegyelmezettségé, amellyel Semprún az egyén dimenziójában tartja a történetet, és nem csúszik át a kollektív áldozat- és vétkeskijelölésbe.

>!
Szigno P
Jorge Semprún: A nagy utazás

„Vagyis nem a táborban lesz legyőzhetetlen állattá az ember. Amikor odakerül, már akkor is az. Társadalmi helyzetében már jelen van a lehetőség, öröktől fogva jelen van. A tábor csupán végleges helyzeteket teremt, s az ilyen helyzetek során nyersebben mutatkozik meg a szakadék az emberek és a többiek között. Nem volt szükség a táborokra, hogy megtudjuk: az ember egyaránt képes a legjobbra és a legrosszabbra.”
Hasonló következtetésre jutott Primo Levi is. A láger, a borzalmak borzalma nemcsak a gonoszról szólt, hanem az emberi nagyságot is megmutatta. A jó ember ebben a környezetben is igaz ember tudott maradni. És ez itt a lényeg…

>!
Galambdúc
Jorge Semprún: A nagy utazás

Olyan elvont eszmefuttatások és kacskaringók tárháza ez a regény, hogy nem tudtam nagyon beleélni magam. Nem igazán tetszett, pedig gyorsan elolvastam.
Holokauszt témában vannak sokkal jobbak és megrendítőek, ha lehet ilyen rangsort felállítani egyáltalán. Az írás stílusa is nagyon távol állt tőlem. Az idősíkok keverése nem lett volna baj, csak az egész olyan volt, mint egy kusza emlékhalmaz egymás mellé vetett darabjait böngészném.


Népszerű idézetek

>!
Almost_Zed

De aminek legnagyobb súlya van életedben, az néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze csak az igazi könyvek, az igazi zene.

28. oldal

>!
Kálmánfi_László

A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan – minden elmúlik, s elmúlsz te is.

144. oldal

>!
apple_pie

A halál pillanata mindig szokatlan időpont.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Dölfike

Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa.

238. oldal [Európa, 1974]

>!
Eowyn I

– Nem tudhatod, te nem tudhatod – mondja.
– Mit?
– Hogy milyen a boldogság – mondja.
– Miért?
– Mert nem tudhatod. Csak.
– De igen, a boldogság a Moselle völgye.
– Látod – mondja Sigrid –, te mindig csak emlékezel.
– Nem mindig. Többnyire éppen felejteni próbálok.
– Az mindegy – mondja –, hogy emlékezel-e vagy felejtesz, ha egyszer a múlttal törődsz.
– Hát akkor?…
(…)
– A boldogság, mondtam már, mindig a jelen. A jelen pillanat.

143. oldal

>!
AeS P

Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa. Hosszú korszakai voltak életemnek, amikor nem hallgathattam az erdőt. Megállok és hallgatom. Ez a tompa, bénító öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy ittlétem tökéletesen esetleges, hogy alapvetően felesleges vagyok. Nem vagyok szükséges a zsongó erdő létéhez, ebben rejlik tompa örömöm forrása.

238. oldal (Európa, 1974)

>!
Gyöngyi69

– Az mindegy – mondja –, hogy emlékezel-e vagy felejtesz, ha egyszer a múlttal törődsz.

155. oldal

>!
Almost_Zed

Nincs holttest a német hadseregben, amely ugyanolyan nehéz volna, mint egyetlenegy halott bajtársam füstjének súlya.

154. oldal

1 hozzászólás
>!
forElle

De aminek legnagyobb súlya van életedben, az a néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze, csak az igazi könyvek, az igazi zene. A többi száraz, rideg dolog.

>!
forElle

– A szív nem számít. Legfeljebb nem használja az ember.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Wiesław Kielar: Anus Mundi
Kertész Imre: Sorstalanság
Bernhard Schlink: A felolvasó
Kristin Hannah: Fülemüle
Oliver Lustig: Lágerszótár
Affinity Konar: Mischling
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű