Okok, ​jelek, dolgok 2 csillagozás

Jorge Luis Borges: Okok, jelek, dolgok

Borges nemcsak az argentin irodalom élő klasszikusa. Talán senki sincs kortársai közül, akinek szembetűnőbb a jelenléte napjaink világirodalmi köztudatában. Az elbeszélés és az esszé hasonlíthatatlanul egyéni hangú és nagy hatású mestere költőnek indult, és az utóbbi években, pályája alkonyán, megújult érdeklődéssel fordul ismét a költészet felé. A húszas években egy avantgarde költői mozgalom vezéralakja volt, és korai versei ma is a modernség leheletével csapják meg az olvasót: a modern nagyvárosból sarjadnak, modern életérzést fejeznek ki, és a modern lélektan nagy tanulságát alkalmazzák, mikor megidézik a merengésre indító múltat és a pezsgő jelent és mögöttük mindig az egyetemes emberállapotot. Kései köteteiben jobbára metafizikus gondolatok foglalkoztatják: a tér- és időbeli végtelen, a lét bölcseleti talányai, a múlt barbár vagy kifinomult mitológiája, a töprengő emlékidézés vagy a történelem átélt paradoxonai.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Napjaink Költészete Európa

>!
Európa, Budapest, 1984
126 oldal · ISBN: 9630733218 · Fordította: Somlyó György

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

dacecc>!

A HOMÁLY DICSÉRETE

Az öregség (mások nevezik így)
boldogságunk évada is lehet.
A vadállat halott, vagy majdnem az.
Marad az ember és a lelke.
Így élek homályosan csillogó formák között,
ez még nem a teljes sötétség.
Buenos Aires,
mely rég külvárosokra szakadozva
nyúlt a végtelen préribe,
megint csak Recoleta lett, a Retiro,
az Once bizonytalan utcái,
azok a düledező öreg házak,
Amiket még most is Délnek nevezünk.
Hosszú életem során körülvett a dolgok sokasága,
Abdérai Démokritosz kiszúrta a szemét, hogy eszmélkedjen,
az én Démokritoszom az idő lett.
Nem bántó ez a félhomály,
mintha egy enyhe lejtőn csordogálna,
akár az örökkévalóság.
Barátaim elvesztették az arcukat,
de a nők most is olyanok, mint annyi év előtt,
nem tudom, megváltozott-e ez az utcasarok,
s a könyvek lapjain nem állnak betűk.
Mindettől megszállhatna a rémület,
de szelídnek érzem, mint egy hazatérést.
Szövegek nemzedékei születtek e földre,
és én csak néhányat olvastam közülük,
s ezeket olvasom emlékezetemben újra,
olvasom és alakítgatom.
Délről, keletről, északról, nyugatról,
összefutnak az utak, amik elvezettek
magam titkos középpontjához.
Ezek az utak léptek voltak és léptek visszhangjai,
nők, férfiak, haláltusák, feltámadások,
nappalok és éjszakák,
álmok és félálmok,
a tegnapnak, a világ minden tegnapjának
minden legkisebb mozzanata,
a Dán erős kardja és a Perzsa holdja,
a holtak tettei,
a viszonzott szerelem, a szavak,
Emerson és a hó, s még annyi minden.
Most már elfeledhetem őket. Magam középpontjához érkezem,
a magam algebrájához és kulcsához,
a magam tükréhez.
Rövidesen megtudom, hogy ki vagyok.

50-51. oldal

dacecc>!

Magnus Barfod az 1102-edik évben általános támadást indított Írország valamennyi tartománya ellen; mondják, hogy a halála előestéjén a következő üdvözletet kapta Muirchertach-tól, Dublin királyától:

Arany és szélvész harcoljon seregeidben, Magnus Barfod.
Kisérjen csatádban a szerencse holnap birodalmam mezein.
Királyi kezed szője szörnyűségessé a kardok szőttesét.
Vörös hattyú legyen étkük azoknak, akik kardoddal szembe mernek szállni.
Halmozzanak el vérrel és dicsőséggel számos isteneid.
Legyen tiéd a diadal e hajnalon, király, aki letiportad Irlandiát.
Számos napjaid közül egy se legyen olyan ragyogó, mint ez a nap.
Mert ez a nap lesz az utolsó. Esküszöm neked, Magnus király.
Mert mielőtt vége szakad a napnak, legyőzlek, és végzek veled, Magnus Barfod.

H. Gering ANHANG ZUR HEIMSKRINGLÁ- jából (1893)

28-29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Simor András (szerk.): Fegyverek szomorú éjszakája
Benyhe János (szerk.): Járom és csillag
Rafael Alberti: Az ismeretlen angyal
Simor András (szerk.): 12 spanyol és latin-amerikai költő
Baranyi Ferenc (szerk.): Szenvedély
Nicolás Guillén: Kubai elégia
Dél Keresztje
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít