Körkörös ​romok 83 csillagozás

Fantasztikus novellák
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Borges különös és egyedülálló író. Világa is különös; elképzelt világmindenségét fiktív nyelvvel, anyagokkal, tudománnyal, számrendszerrel tölti meg. Hol a térbeli végtelen átfogására vállalkozik, mint novelláskötetének egyik legjobb darabjában, Az Alefban; hol az időbeli végtelent próbálja átfogni, mint a Funes, az emlékezőben; hol a célszerű rendetlenség és az oktalan rend dialektikáját fogalmazza meg, mint a Bábeli Könyvtárban; hol zseniális művelődéstörténeti és társadalombölcseleti karikatúrát rajzol, mint A babiloni sorsjátékban. A mindenség, sors, végtelenség jellemezte borgesi világban szüntelenül jelenvaló a fantasztikum, legfeljebb az a szokatlan benne, hogy a tudomány nem a természettudomány vagy a műszaki tudományok valamelyik ága, hanem a társadalomtudományoké: történelemből, irodalomtörténetből kap az olvasó egy-egy ízes morzsát.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1972
250 oldal · puhatáblás · Fordította: Benczik Vilmos, Benyhe János, Boglár Lajos, Hargitai György

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Ireneo Funes


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Már a kötet elolvasása közben axiómává vált számomra, hogy Borges a XX. századi irodalom posztmodern vetületének origója.

Ezt a kézenfekvő következtetést abból vontam le, hogy az elmúlt bő 70 év számottevő (és általam különösen nagyra becsült) írói közül sokaknak a munkásságát most, hogy Borges vonatkozó írásait is megismertem, sokkal pontosan tudtam pozícionálni.

A Borges-hatás végiggyűrűzött a világirodalmon, és nem csak a szépirodalomba csapódott be és generálta fraktál-jelleggel az író gondolati labirintusainak kiterjesztését, hanem olyan szerzők műveiben is felismerhetőek a hatásai, amelyekről, mint egyszeri olvasó nem is gondoltam volna, hogy köze lehet a vak argentin íróhoz*.

Késő kamasz koromban vált kedvencemmé Paul Auster. Az ő, általam először olvasott regényén, a New York trilógián végigvonuló nyomozás tökéletes tisztelgés a borgesi gondolati labirintusban tévelygő, saját identitását sokszorosan elveszítő, művében feloldódó író előtt. Austernél később is visszatérő motívum a nyomozás, a bűn és az identitás kérdése, csak úgy, mint a valóság és annak lenyomata közötti bonyolult viszony vizsgálata.

Endétől a Végtelen történet, az önmagába újra és újra visszahurkolódó meseszövés, valamint az olvasó történetben történő bevonásával játszik, és szerintem ezért lesz ez a mese a felnőttek számára is sokat mondó**.
Ennek az alapgondolatnak a sokkal kicsavartabb formában való megírását választotta Pavic aki a Kazár szótárban, nem csak a virtuálisan végtelenné tehető könyvet teremtette meg, de előszeretettel alkalmazta azokat az álomszerű, szürreális képeket és leírásokat is, amelyek Borges prózájára jellemzőek.

Ha Austert lenyűgözik a mintázatok, amelyeket a véletlen produkál, akkor Eco az, aki váltig tagadja, hogy az így született rendnek bármiféle célja lenne. Az pedig, hogy A rózsa nevében az apátság könyvtára kísértetiesen hasonló rendező elvek alapján került kialakítása, mint a Bábeli könyvtárban leírt labirintus, s az, hogy a könyvtáros testvér neve, Jorge, nem hinném, hogy csupán a tudatalatti műve.

S ez csupán néhány a számtalan szerző közül, akiket szerintem sokkal könnyebb a helyén kezelni, ha az ember olvasott már korábban Borgest.
Úgyhogy a magam részéről mindenkinek csak ajánlani tudom, aki el akar mélyedni a posztmodernbe, hogy kezdjen Borges novelláival!

* Mondjuk az, hogy még Coelho is lenyúlja Az Alef c. novellájának fő motívumát, és írt belőle egy hogyismondjamcsak izét, az azért már tényleg durva.
** Aki esetleg erőltetettnek érezné a kapcsolatot, annak javaslom elolvasásra a Tükör a tükörbent, amelyben Ende felnőtteknek szánt novellái találhatóak – azokban a szürreális és nyomasztó történetekben már bárki számára egyértelmű lesz Borges hatása.

11 hozzászólás
SteelCurtain >!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Nem tudom ki hogyan van vele, de számomra Borges nehezebben befogadható mint a másik argentin fenomén, Cortázar. Mindkettő mélyen kódolt, gondosan rétegezett világot tálal az olvasó elé, csupán Borges labirintusából nehezebben találja az ember a kivezető utat. Már ha egyáltalán bejut az ember ebbe a világba, mert a bejáratot is rengeteg zsákutca közül kell kiválasztani. Mire rálelünk, érdemtelenül ugyan, de máris beavatottnak képzeljük magunkat, holott ilyenek nincsenek, pusztán tapasztaltak, akik a világ számtalan titkából megfejtettek egy keveset. Még a legtapasztaltabbak is szánalmasan keveset. Mintha a Szahara homokját akarnánk puszta kézzel áthordani az arktikus hómezőkre. Végtelen idő alatt talán lehetséges az emberiségnek, de képtelenség egyetlen embernek. Borges nem tudná elviselni, hogy hátul kullogjon. Folyton megkerüli a sort, hogy ismét elvihessen egy marék homokot. Egy marék homokot, mely az ő kezében titokká lényegül. Olyan titokká, melyet az olvasónak már csak dekódolnia kell. Elvisz minket egészen a rejtély küszöbéig, de belépnünk már egyedül kell. Néha egyszerűnek tűnik a rejtély – de ugyan mikor az? – máskor egészen misztikus. És természetesen szinte mindig egy labirintusból kell kihozni.
És ez majdnem olyan fontos, mint maga a rejtély. Olykor lehet több helyes út is, de többnyire csak egyetlen. De a helyes utak száma mindig véges. A helyteleneké viszont végtelen.
Borges kétségkívül ragyogó író. Fenomenális. Mégse lopta be magát a szívembe. Valahogy úgy vagyok vele, mint kedvenc sportom hatalmas sztárjával, Tom Bradyvel. Elismerem zsenialitását, azt, hogy valószínűleg ő minden idők legjobb irányítója. Mégsem tudom kedvelni a tökéletest, a hűvös gépemebert. Borges is szinte tökéletes. A hiba viszont emberi dolog. Jobb kedvelem azokat, akik rontani is képesek. A hibázni is képes ember közelebb áll hozzám, mint a félisten.

2 hozzászólás
Szürke_Medve>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Az uroboros, a saját farkába harapó kígyó, a végtelenség és az önmagában végződő kezdet lehetne ennek a kötetnek a címere. Ez a téma újra és újra visszatér a novellákban. A Borgest foglalkoztató más témák: a minden, ami semmi is egyszerre, a tér ahol minden megtörténhető megtörtént már vagy meg fog történni szintén visszatérő motívum. Az ismétlődés végtelensége, vagy épp végessége, a valóság és a látszat felcserélődése, összekeveredése, egymásba alakulása szintén. Ezek köré épülnek fel a kötet írásai. Természetesen nem mind azonos fajsúlyú írás, de a legtöbb rövidségének dacára is súlyos darab. Megingatja a földhözragadt racionalitást, és kimozdítja az embert mindent tudni és mindent uralni vélő alapállásából. Borges pedig mint egy varázsló áll a művei alkotta körben és bűvöli az olvasót, bőkezűen ontva rá a csodát. A témagazdagság elsöprő, más kevesbé tehetséges írók regényeket építenének fel egy-egy megvillanásából. Az argentín mester azonban könnyed mozdulattal szinte pazarló módon árasztja a teremtményeit, ránk hagyva hogy tovább rágódjunk, gondolkozzunk a felvetésein, minközben ő már tovább is lépett.

Inpu>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Munkából jövet, a kisföldalattin, időnek előtte értem végére a regénynek, amit agypihentetésképpen olvastam. Ilyet is kell, kiváltképp, ha éppen írás közben van az ember. Gyorsan szétnéztem az olvasóm könyvtárában, majd szinte találomra rányomtam a Kozmosz Fantasztikus sorozat első tételére. Az Oktogonnál azt mondtam magamban, „Ej, de rácsesztem!”. Az Operánál azt, hogy „Na, a micsoda a kicsoda micsodájába! Ez annyira tudományos-fantasztikus irodalom, mint Az ember tragédiája a Falanszter színtől felfelé!”; A Vörösmarty térre érkezvén pedig, hogy „Hmm… talán mégis…”
Én azt hiszem, Székely András magyarázó utószavánál jobban nehezen lehet összefoglalni, mitől egyedi és lenyűgöző tudós-író Borges. Sőt, ha leszámítjuk a a maga korában kötelező Engels és Marx utalásokat, azt is megkockáztatom, hogy Székely esszéje önmagában is irodalmi értékű olvasmány. De óva intenék attól, hogy bárki is ott kezdje a kötet lapozgatását: rengeteg élvezettől fosztaná meg magát! Sokaktól sokféle értékelést olvastam, hozzátenni ezekhez bajosan tudnék. Azonban megemlíteném az egyik novella címét, ezt ugyanis még nem láttam a személyes kedvencek között, pedig szinte minden megvan benne, amitől Borges-be mélyedni érdemes: labirintus, mitológia, a worm-eye view és persze a morfondírozásra késztető végső döbbenet. Az Aszterion háza c. elbeszélésre gondolok…

1 hozzászólás
pwz I>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Már régen szerettem volna olvasni Borges eme művét, ami azt hiszem az első volt, ami magyarul megjelent 1972-ben. Három évvel vagyunk a Kozmosz Fantasztikus Könyvek és kettő a Galaktika antológia indulása után. A függönyön túl – értsd: Nyugaton – igen csak ismert volt már, így itthon is szerették volna „bevezetni”. Na, igen, de hol? Abban az időben ez tűnt a legkézenfekvőbbnek: menjen a KFK-sorozatban, abban még elfér. Elvégre – többek között – fantasztikum, misztikum, mágia, természetfeletti dolgok vannak ezekben a novellákban, és még valami: Borges élettapasztalata, ami szinte felfoghatatlan sokunk számára. Hihetetlenül sokszínű az a világ, amit átélt és talán ironikusan hangzik, de gyakorlatilag akkor adta vissza ezt a sokszínű világot a legjobban, amikor ő maga a színeket már nem érzékelte, mert vak volt. Viszont emlékezett, emlékei és tudása pedig hatalmas volt. Bizony, kellenek a jegyzetek, kellenek az utána olvasások és kell az a Székely András-féle értekezés a végén – de csak azután, hogy áthámoztad magad a novellákon. Hihetetlen mennyiségű szimbólumrendszerrel dolgozik. Az egyszerű földi halandó csak kapkodja a fejét – és az ujját a billentyűzeten – hogy utánanézzen dolgoknak. De jól van ez így. Az értelmi sík mellett erős az „érzelmi sík mentén indított támadás az olvasó felé”! Kit melyik fog meg!?
Ahogy @Arianrhod írja: „Nekem ez a címadó novella a titkos kedvencem. Minden évben elolvasom, és minden évben eléri a már nem is váratlan hatást.”
Nekem is ez a kedvencem, és én is el fogom olvasni évről évre, de találomra is bele fogok még lapozni. Sok gondolat cikázik még a fejemben…

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1972
250 oldal · puhatáblás · Fordította: Benczik Vilmos, Benyhe János, Boglár Lajos, Hargitai György
Avraham>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Ahogy Székely András írja a végén, Borges valóban olyan, mint egy argentin Szerb Antal, hozzá hasonlóan ő is azt a végtelennek tűnő irodalmi, történelmi és egyéb tudományos műveltségét szövi bele a történeteibe és ad át kis szeleteket a tudásából. Fantasztikus novelláknak mondják ezeket az írásokat, de ez igen félrevezető, mert azt sugallja, hogy egy sci-fi íróval van dolgunk, és ilyenkor mindenki hajlamos azt gondolni, hogy akkor bizony majd tele lesz űrhajókkal, robotokkal és más szokásos, mondhatni sablonos dologgal, de ez hatalmas tévedés. A fantasztikum valóban szerepet kap, de úgy, ahogy azzal a görög vagy más mitológiában és vallásos történetekben találkozhatunk, csak egy kicsit máshogy fűszerezve. A fülszöveget tudom csak ismételni, egészen különlegesek ezek a novellák, mindegyik egy-egy külön és egyedülálló világ, mind térben, mind időben és ez a 24 rövid írás elegendő ötletet tartalmaz ugyanennyi hosszabb regényhez is, mivel hihetetlenül fantáziadúsak. A novellák terjedelme senkit ne tévesszen meg, mert rövidségük ellenére hatalmas odafigyelést igényelnek, de amit ezért cserébe adnak az valami egészen elképesztő.

15 hozzászólás
Maya>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Nemcsak azt értette meg nehezen, hogy a kutya általános megjelölés annyi eltérő, különböző méretű és különböző alakú egyedet foglal magába; az is zavarta, hogy a három óra tizennégy perckor (oldalnézetből) látott kutyának ugyanaz a neve, mint a negyed négykor (elölnézetből) látott kutyának. (…) A gondolkodás azt jelenti, hogy eltekintünk eltérésektől, általánosítunk, elvonatkoztatunk. Funes zsúfolt világában csakis részletek voltak, szinte közvetlen részletek. (Funes, az emlékező)
Végig úgy éreztem, hogy kevés vagyok én ehhez. Rövid novellák, de mindenik tele tudással, információkkal, labirintusokkal.
Semmi szükség labirintust építeni, hiszen maga a világegyetem is az. (A bokharai Abenhakán, aki a maga labirintusában halt meg) Úgy érzem néhány labirintusba nem találtam a bevezető utat, valamelyikben meg bent ragadtam. Most a saját labirintusaimban bolyongok. Keresem a válaszokat, vagy a kérdéseket.

Azazello>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Írtam egy kb 8 soros értékelést az előbb, persze az ágyból, telefonon. Kitörlődött. Tanulság, következtetés 1.: ne írj okostelefonnal értékelést, mert az okostelefon nem okos. Tanulság, következtetés 2.: ha az értékelést megírtam, valahol meg is kell lennie, nem igaz, Borges bácsi? Tanulság, következtetés 3.: az értékelés mégis törölve lett szeretett (nem) okostelefonom által, tehát nem tudom nektek megmutatni, sőt, magamnak sem tudom újra felidézni, maradjunk annyiban, hogy valahol, a végtelen számú lehetséges értékelések között ott lapul az enyém is, és várja, hogy egy következő alkalommal (mert semmi sem egyszer történik,ugye) majd ne okostelefon hozza a világra őt.

7 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Súlyos kis kétszáz oldal ez. Valahogy mindig csak egy novellát tudtam egyszerre elolvasni – mert minden sorra oda kellett figyelni, mert hátra kellett lapozni a magyarázatokhoz, mert mindegyik egy kis univerzum összesűrítve egyetlen pontba, és ezért mindegyik után ürességet éreztem, úgy, mint amikor egy olvasmány annyira magával ragad, hogy utána minden más hitványnak tűnik.
Több kedvencem volt közöttük, ezeket egymás után kétszer is elolvastam: Körkörös romok, Funes, az emlékező, A titokban végbement csoda, Aszterión háza, A betolakodó, Az Alef.
Kevés vagyok én ahhoz, hogy Borgesről értekezzem. Néha úgy érzem, hogy az olvasásához is kevés vagyok.

akire P>!
Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

„Könnyűszerrel megtanult angolul, franciául, portugálul, franciául, latinul. De azért, azt hiszem, nem volt erős oldala a gondolkodás. A gondolkodás azt jelenti, hogy eltekintünk eltérésektől, általánosítunk, elvonatkoztatunk. Funes zsúfolt világában csakis részletek voltak, szinte közvetlen részletek.” – hangzik el a Funes, az emlékező című novellában, s én ezt tartom a novelláskötet kulcsgondolatának. Esik szét a világ, a kövek csak körkörös rommá, az információk, észlelések csak részletekké állnak össze, a teljes egész nem elérhető. Balgán bizakodó volt a kiadó, amikor ezeket az írásokat a „Kozmosz fantasztikus könyvek” sorozatában adta ki, mert ezek egyáltalán nem utópisztikus témájúak, hanem a közvetlen valóságot írják le. Borges ugyanakkor reménykedett is a felfedezett káosz közepette, amit így ír le a Bábeli könyvtár című novellájában: „Tudunk a kor egy másik babonájáról is: a Könyv Emberéről. Valamely hatszög valamely polcán – így vélték az emberek –, kell hogy legyen egy könyv, amely az összes többinek kulcsa és tökéletes összefoglalása; egy könyvtáros egyszer átlapozta, és olyan lett, mint egy isten. E részleg nyelvében ma is megtalálhatók az egykori tisztségviselő kultuszának nyomai. Sokan indultak zarándokútra, hogy megkeressék őt… Efféle kalandokra pazaroltam én is sorvadó éveimet. Nem tartom valószínűtlennek, hogy az univerzum valamelyik polcán megvan a totális könyv; esedezem az ismeretlen istenekhez, bár lett volna ember -csak egy, mégha évezredekkel ezelőtt élt is! –, aki átnézte és elolvasta azt a könyvet. Ha becsület, tudás és boldogság nem lehet az enyém, hát legyen másoké. Csak létezzen az ég, még akkor is, ha az én helyem a pokol. Sértsenek meg, semmisítsenek meg, de egy pillanatra, egyetlen lényben kapjon értelmet a Te hatalmas Könyvtárad.” Így legyen!


Népszerű idézetek

Scarlett0722 P>!

mi lesz, ha (…) valamilyen módon rájön, hogy ő maga csak jelenés, semmi más? hogy nem ember, csak egy másik ember álmának kivetülése…

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Kapcsolódó szócikkek: álom
Oriente>!

Hallottam egy dombvidékről, ahol a könyvtárosok szakítanak azzal a dőre babonával, hogy a könyvekben értelmet keressenek, mint ahogy nem keresnek értelmet az álmokban vagy a tenyér kusza vonalaiban sem… Felteszik, hogy az írás feltalálói a huszonöt természetes jelet utánozták, de azt állítják, hogy ezek alkalmazása esetleges, és a könyvek önmagukban semmit sem jelentenek. Ez a vélemény, mint látni fogjuk, nem egészen alaptalan.

35. oldal, Bábeli könyvtár

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Kapcsolódó szócikkek: betű · könyv · könyvtáros
Scarlett0722 P>!

be kellett látnia: az álmok összefüggéstelen és kavargó anyagának megformálása a legnehezebb dolog, amire az ember vállalkozhat, még ha behatol is a felső és alsó régiók minden talányába: sokkal nehezebb, mint kötelet sodorni homokból vagy pénzt verni alaktalan szélből.

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

csillagka P>!

A misztikusok arra törekednek, hogy az eksztázis láthatóvá tegyen előttük egy kerek szobát, egyetlen hatalmas kerek könyvvel, amelynek egybefüggő gerince körben borítja a falat, ám vallomásuk gyanús, szavaik homályosak. Ez a kör alakú könyv: Isten.

33. oldal, Bábeli könyvtár

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Scarlett0722 P>!

…a halál jött el megkoszorúzni öregségét és megszabadítani gyötrelmeitől. elindult a tűz lángjai felé. nem haraptak húsába, inkább simogatták, perzselő forróság nélkül. És megkönnyebbülve, megalázva, elborzadva megértette: ő maga is csak jelenés, őt is álmodja valaki.

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Kapcsolódó szócikkek: álom · halál · tűz
Inpu>!

Arra gondoltam, hogy ellensége lehet az ember más embereknek, más emberek más pillanatainak, de egy országnak, tájnak nem: szentjánosbogaraknak, szavaknak, kerteknek, folyóknak, naplementéknek nem.

50. oldal, Az elágazó ösvények kertje

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Scarlett0722 P>!

…most, amikor szemem már alig tudja kibetűzni írásomat, a halálomra készülök, alig néhány mérföldre a hatszögtől, amelyben születtem. halálom után lesznek majd könyörületes kezek, melyek áthajítanak a korláton; a levegő feneketlen mélysége lesz a sírom; testem hosszan merül alá, hogy végül elrohadjon és szétoszoljék a végtelen zuhanás örvénylő szelében. Én azt állítom, hogy a
könyvtár végtelen. az idealisták azzal érvelnek, hogy a hatszögletes termek az abszolút tér szükségszerű formái, vagy legalábbis a mi térszemléletünké. Úgy vélik, hogy háromszög vagy ötszög alakú terem elképzelhetetlen. (a misztikusok azt állítják, hogy az eksztázisban egy kerek szobát látnak, egyetlen hatalmas, kerek könyvvel, amelynek egybefüggő gerince körben borítja a falat, ám vallomások gyanús, szavaik homályosak. ez a kör alakú könyv: isten.) elég, ha itt felidézem a klasszikus mondást: a könyvtár olyan gömb, amelynek középpontja bármelyik hatszög, és kerülete felfoghatatlan.

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Kapcsolódó szócikkek: halál · könyvtár · tér
sophie P>!

Mindig a jelenben élt, mint az állatok; (…)

85. oldal - A vég

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Kapcsolódó szócikkek: jelen
Dominik_Blasir>!

Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz.

Az Alef; 200. oldal

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák

Scarlett0722 P>!

És isten halottá tette száz évre,
aztán feltámasztván, megkérdezte tőle:
– mióta vagy itt?
– egy napja, vagy a napnak csak egy része óta – felelte.

Jorge Luis Borges: Körkörös romok Fantasztikus novellák


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella
Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Komor Zoltán: Fekete Múzsák
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Lázár Ervin: Buddha szomorú
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Mihail Bulgakov: Morfium
Talamon Alfonz: Talamon Alfonz művei
Simon Róbert (szerk.): Mai perzsa elbeszélők