A ​tükör és a maszk 25 csillagozás

Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk

„Repülnek ​az évek, s annyiszor meséltem el ezt a történetet, hogy már magam sem tudom, igazából emlékszem-e rá, vagy csak a szavak jutnak eszembe, amelyekkel elmesélem” – mondja Borges egyik elbeszélője, aki néhány röpke óra leforgása alatt megismerte a szerelmet, és szembenézett a halállal.

A szerelem, a halál, a gyilkosság, a bűn, az idő, az emlékezés, a felejtés, a világ megismerhetősége… szóval az élet nagy titkai izgatják Borges legtöbb elbeszélésének hőseit, magát az írót pedig leginkább az a kérdés, hogy ezek a titkok szavakkal megragadhatók, kifejezhetők-e. „A kép és a nyomtatott betű valóságosabb volt, mint maguk a dolgok” – mondja egy olyan elbeszélésének hőse, amely egy jövőbeli, utópikus világot ír le, s egyúttal keserű gúnnyal ábrázolja a mi huszadik századunkat. A mértani pontossággal szerkesztett, páratlanul tömör írások egy-egy emberi sorsot, egy-egy kort, egy-egy kultúrát felvillantva az írót egész életében foglalkoztató filozófiai kérdéseket jobbára… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1999
334 oldal · ISBN: 9630765748 · Fordította: Benyhe János, Csuday Csaba, Gajdos Zsuzsanna, Hargitai György

Enciklopédia 4


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
kaporszakall
Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk

Ez volt számomra a Borges Válogatott utolsó prózakötete. Szimpátiám a szerző iránt és fenntartásaim a stílusával szemben változatlanok.

Ez a könyv a novellatermés első felét tartalmazza, az 1935-ös ’Az aljasság világtörténeté’-vel kezdve. Ezekben a korai írásokban (melyek eredetileg egy újság hétvégi mellékletében jelentek meg) fiktív bűnügyi életrajzokat kapunk, melyekben kibogozhatatlanul egybefonódik a kitalált és a valódi események szála (jó pár mellékszereplőnek utánanéztem, és legnagyobb meglepetésemre valóban léteztek). Itt – a későbbi írásokkal szemben – nem az elméleti töprengések, hanem az akció dominál. Szikár stílusuk ellenére több bennük az élet, mint azt Borgesnél megszoktuk…

Egy nagy ugrással 35 évet lépünk tovább: az 1970-es’ Brodie jelentése’ már jóval stilizáltabb, bár sok darabjában felbukkan még a buenos aires-i külvárosok táncos-tangós-kötekedős-késpárbajos folklórja, de sokszor csupán az akció groteszk visszfényét látjuk, mint pl. a korábbi kötet egyik darabjára visszautaló ’A gyalázat’-ban. Az absztrakció mögül imitt-amott még előcsillan a gyöngédség: ’Az idős hölgy’ nem a kötet legjobb, de talán legszeretetreméltóbb darabja…

Az 1975-ös ’Homokkönyv’ címadó elbeszélése a ’mikrokozmosz-makrokozmosz’ problémakör egyik legjobb megfogalmazása, nekem jobban tetszik ’Az Alef’-nél. Ezekben az írásokban már dominál a spekulatív/töprengő stílus, tolódunk az esszé felé. Az 1983-as ’Shakespeare emlékezete’ négy darabja pedig már majdnem színtiszta elmélet, semmi gyakorlat. Elegáns, érdekes gondolatkísérletek, de élettelenek, mint egy gondosan kivéreztetett kóser liba a fagyasztóban.

Borges nagy tehetségű szerző, de az értelem fénye mellé hiányoznak nekem az érzelem homályos foltjai. Nagyra becsülöm, de kedvencem aligha lesz. Petőfivel szólva: ’tán csodállak, ámde nem szeretlek…’

>!
proteus
Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk

tudományos és külvárosi fantasztikum,
kések hada, a legjobb szövegben papírsárkányok,
szögletes szövegek, meg kerekek

>!
Marcus
Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk

Az első Borges könyvem, ami azonnali függést váltott ki nálam, úgyhogy csak óvatosan tessék belekezdeni. Azt mondják, hogy Borges csak akkor érthető igazán, ha az olvasó is hasonlóan nagyfokú műveltséggel rendelkezik, mint ő, de én ezt nem éreztem. Illetve maga Borges is ezt mondja a sorozat másik, esszéket tartalmazó darabjában. Mert bár kétségtelen, hogy sokszor utal más irodalmi művekre, de többet olvasva tőle látszódik, hogy hajlamos ugyanazon szerzőkhöz (Shakespeare, Dante, Schopenhauer) visszakanyarodni, és ugyanazokat a gondolatokat ismételni (ami nem baj, hiszen bölcs gondolatokról van szó).

A kötet Borges négy novelláskötetének az anyagát tartalmazza.

Az aljasság világtörténete (1935): Ha jól vettem ki, ez a hat rövid írás egy újságba íródott, és mindegyik egy híres-hírhedt emberről szól, félig történet, félig életrajz formájában, ahogyan azt Borges elképzeli (utóbbiak a saját szavai). Ezek még viszonylag korai művek az írótól, de már látszódik az őstehetség, hogy milyen könnyedén ír, hogy milyen egyszerűen és egyenesen, de mégis sokrétű jelentéssel felruházva képes elmondani valamit.

Brodie jelentése (1970): A borgesi életműben egy kicsit kuriózum ez a kötet (bár ezt csak utólag tudtam meg), ugyanis a szerző itt visszatér gyermekkora egyik helyszínére, Argentínába, egészen pontosan Buenos Aires kerületeibe, és az itt élő emberek történeteit meséli el, melyek hol valós eseményeken alapulnak, hol legenda jellegűek. Tulajdonképpen a tőle megszokott gondolatokat közvetíti az embereken, és néha a tárgyakon (pl. egy késen) keresztül.

Homokkönyv (1975): Ezek már szokatlanabb novellák, szinte minden egyes darab szépirodalmi csemege, de nem az „ijesztően elvont” kategóriából; Borges nem hagyja magára az olvasót, amire szükség van, mindent szépen, pontosan leír, de közben nem spórolja meg nekünk a gondolkodást sem. Persze ahogy öregszik, egyre többet találunk történeteiben az önreflexióból, egyre többet foglalkozik a halál gondolatával, és saját életére is visszatekint. Úgyhogy miközben irodalmilag igazán felemelőt alkot, le is sújt minket szomorúságával.

Shakespeare emlékezete (1983): Borges nagy kedvence Shakespeare, de itt nem annyira közvetlenül jelenik meg, mint az esszéiben, inkább csak az „emlékezet” itt a lényeg, hiszen Borges szerint minden létezik már, így tehát bármely gondolatunk valójában csak emlékezés.

>!
gratiarum_actio
Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk

Ritka élvezetes írások. „Az aljasság világtörténete” még inkább csak érdekes, de a könyv második felében levő „fantasztikus” elbeszélések lebilincselőek, hátborzongatóak. Tényleg fantasztikusak.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

– Ez valami idézet? – kérdeztem.
– Biztosan. Minden idézet. A nyelv idézetek rendszere.

253. oldal (Egy megfáradt ember utópiája)

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az alvás, tudjuk, a legtitokzatosabb cselekedetünk. Életünk harmadát átalusszuk, mégsem értjük. Vannak, akiknek az alvás nem több, mint az ébrenlét hiánya; mások bonyolultabb állapotnak tartják, amelyben egyszerre van jelen a tegnap, a ma és a holnap; megint mások álomképek egyetlen, megszakítás nélküli sorozatának vélik.

121. oldal Az idős hölgy

Kapcsolódó szócikkek: álom · alvás
>!
Frank_Spielmann I

– A kormányokkal mi lett?
– A legenda szerint sorban megszűntek. Választásokat írtak ki, hadat üzentek, adót vetettek ki, vagyonokat koboztak el, letartóztatásokat rendeltek el, megpróbálták érvényre juttatni a cenzúrát, de senki sem törődött velük. A sajtó nem írt róluk, nem közölték a képmásukat. A politikusok kénytelenek voltak tisztességes mesterség után nézni; némelyikből jó színész lett, másokból jó kuruzsló.

254-5. oldal (Egy megfáradt ember utópiája)

2 hozzászólás
>!
Kutor

Bizonyára csak az emlékezet, később pedig a felejtés öröme maradt neki.

120. oldal

>!
Chöpp 

Egy fiút és két lányt hagyott maga után; Mariano, az elsőszülött adóellenőr volt, és gyakorta búvárkodott a Nemzeti Könyvtárban és a Levéltárban, mert szeretett volna egy alapos életrajzot írni a hősről, de sosem fejezte be, talán el sem kezdte.

117. oldal Az idős hölgy

>!
macs

Van, aki Goethéért rajong, van, aki az Edda-versek-ért vagy a kései Nibelung-ének-ért; nekem Shakespeare lett a végzetem.

Shakespeare emlékezete

3 hozzászólás
>!
gratiarum_actio

Tudom, hogy legszembetűnőbb jellemvonásom a kíváncsiság, mely egyszer már arra is rávett, hogy egy vadidegen nővel összekössem az életemet, csak azért, hogy megtudjam, kicsoda és miféle; hogy laudanumot szedjek (látható eredmény nélkül); hogy a transzfinit számokat tanulmányozzam, és hogy belemenjek a szörnyű kalandba, melyet itt most le fogok írni.

213. oldal

>!
Chöpp 

Se sértés, se gúny nem érződött a szavaiból; egyfajta akarat fogalmazódott meg bennük, mely a múlthoz hasonlóan visszafordíthatatlanná tette a jövőt.

145. oldal Guayaquil

>!
gratiarum_actio

(…) ha az ember bevall egy tettet, többé már nem szereplő, hanem tanú, vagyis szemlélő és elbeszélő, de már nem elkövető.

139. oldal, Guayaquil


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Manuel Puig: Rúzsos kis ajkak
César Aira: The Miracle Cures of Dr. Aira
César Aira: The Seamstress and the Wind
César Aira: The Hare
Tomás Eloy Martínez: A tangóénekes
Wim Hornman: A lázadó
Komor Zoltán: Az Égi istálló
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Isabel Allende: A szerencse lánya
Jiří Hronek: Hispaniola aranya