Végtelen ​földek 11 csillagozás

Jorge Amado: Végtelen földek

Kemény kötésű kalandorok, fondorlatos fiskálisokat, elszánt bértollnokokat és még elszántabb bérgyilkosokat vezénylő nagybirtokosok, epedő szépasszonyok, szenvedélyes utcalányok népesítik be a világhírű brazil író lebilincselő társadalmi regényét. Századunk első éveiben, a nagy gazdasági föllendülés hőskorszakában, a földbirtokos-kiskirályok véres torzsalkodása közepette a szemünk láttára nőnek ki a földből a kakaó gazdag városai, és indulnak új meg új rohamra a hátráló őserdő, egy hanyatló életforma ellen. A nagypolitikát játszó küzdőfelek közül a győztesek vagyonokat nyernek, a vesztesek életüket veszítik, de bárhogy végződik is tusájuk, mindig egyvalaki az igazi kárvallotja: a küzdelem rettegő szemtanúja, az aranygyümölcsöt termő kakaóföldek nyomorult munkása. Igaz, egy új Brazília születik ebből a vajúdásból, de a „győztesek” a maguk bőrén érzik, hogy mit ér az álnoksággal kivívott győzelem.

Eredeti cím: Terras do sem fim

Eredeti megjelenés éve: 1943

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 1974
236 oldal · ISBN: 9630700891 · Fordította: Hartai Emil

Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
regulat
Jorge Amado: Végtelen földek

Én eddig Amadot valamiféle brazil Rejtőnek tartottam, kedves csavargókkal, szélhámosokkal… és persze némi „mágiával”.
Erre itt van ez a könyv, amire jobb híján azt mondom, hogy brazil western, amiben a western, mint jelző, természetesen hülyeség, de valahogy a westernek hangulata járt a fejemben…
Kosz, kurvák, szerencsejátékosok… és a lényeg a földért harcoló két család.
Persze Lobo nem jön, a családok nem revolverhősökből állnak… nem ölnek, öletnek.

Nem novellafüzér, regény. …és Amado veszett jól mesél.
Szerettem, no.

>!
Bori_L MP
Jorge Amado: Végtelen földek

Első Amado-könyvem volt még évekkel ezelőtt, és azt hiszem a kedvencem is az eddig olvasottak közül. Brazília általában egyenlő a focival és a szappanoperával (esetleg még a riói karnevállal) a legtöbb ember szemében, pedig jóval többről lehetne beszélni. A huszadik század közepi Brazília a kakaó földje volt: ekkor kezdődött az esőerdők nagymértékű kiirtása és kakaóval való beültetése. A kakaó olyan volt mint a barna arany, így nem csoda, hogy az aranyásókhoz hasonlóan sokan özönlöttek a kakaóföldek vidékére. A legtöbben persze egyszerű munkásként végezték, akik életük végéig nem tudtak kikeveredni az első héten megindult adósságspirálból, de az éles eszű vagy éles szemű és biztos kezű férfiak gyorsan feljebb juthattak a ranglétrán.

A kakaóföldeken folyt a vér, és a nagy ültetvényesek vetélkedése egyre inkább elmérgesedett. Ezt az időszakot mutatja be a Végtelen földek: amikor megindul a vetélkedés a környék utolsó szűz földjének beültetéséért. Vannak itt idegenek, újonnan érkezettek, és olyanok, akik évtizedek óta a kakaó földjén élnek. Van, akiket elemészt az esőerdő közelsége és a kemény élet, mások épphogy kivirágoznak. Egy biztos: ha valaki egyszer erre a földre tette a lábát, többé már nem tud elszakadni tőle.


Népszerű idézetek

>!
regulat

Borzasztó dolog ez, Lenita… Olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy az embernek nincs ideje hozzá, hogy elszörnyedjen rajtuk.

182. oldal (Európa, 1974)

>!
regulat

A hallgatóságnak nagyon tetszett Genaro beszéde, tekintve, hogy negyedrészt sem értették meg annak, amit mondott; viszont mindenki roppant büszke volt rá, hogy Ilhéusban ilyen művelt emberek élnek, akik idegen nyelven is tudnak idézni.

222. oldal (Európa, 1974)

>!
regulat

Damião arra gondolt, hogy megkéri Anát, tanítsa meg számolni mind a két kezén. Volt az uradalomban olyan munkás is, aki még a lába ujjain is tudott számolni egészen húszig; sokkal okosabbak voltak, mint a szegény néger Damião.

61. oldal (Európa, 1974)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fernanda Torres: VÉG
Francisco Marins: Az aranybányák titka
Mário de Andrade: Makunaíma
Fernando Morais: A Mágus
Paulo Coelho: Az accrai kézirat
Lucinda Riley: A hét nővér
Molnár Gábor: Az óriáskígyók földjén
John Updike: Brazília
Molnár Gábor: A Bakonytól Amazóniáig
Esze Dóra: Málnafolyó