Gabriela 54 csillagozás

Egy brazíliai város történetéből
Jorge Amado: Gabriela Jorge Amado: Gabriela Jorge Amado: Gabriela Jorge Amado: Gabriela Jorge Amado: Gabriela

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​világhírű brazil író életművében fordulónak tartják ezt a regényt: ezzel kezdődik pályájának harmadik és sikerekben leggazdagabb szakasza, melyet oly dús művészettel megalkotott művek fémjeleznek, mint A vén tengerész, Az éjszaka pásztorai és főleg a Flor asszony két férje. Itt, a Gabrielá-ban tűnik fel Amado új modora, amelyben az epés indulat a szelíd iróniának és a bővérű humornak adja át a helyét, de úgy, hogy ez nem gyengíti, hanem inkább hitelesíti azt a társadalombíráló kedvet és közéleti elkötelezettséget, amely Amado minden művét jellemzi. Ebben az élvezetes szerelmi történetben Gabriela, a szép félvér lány az anyaföld nyugalmát egyesíti magában a vihar szenvedélyességével, és nemcsak kitűnő szakácsnőnek, hanem fölülmúlhatatlan szeretőnek is bizonyul. „Botlása” után pedig szerelmesének, a gyöngéd bártulajdonosnak van ereje, hogy kesztyűt dobjon a kisváros maradi erkölcseinek, és a maga életén példázza, hogy temeti el a kibontakozó polgárosodás a hűbéri oligarchia és az… (tovább)

A mű valódi címe: Gabriela, szegfű és fahéj: egy braziliai város történetéből

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1982
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630723646 · Fordította: Szalay Sándor
>!
Európa, Budapest, 1975
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703289 · Fordította: Szalay Sándor
>!
Európa, Budapest, 1975
414 oldal · ISBN: 9630703181 · Fordította: Szalay Sándor

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Gabriela


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Ez a regény velem egyidős (1958-ban jelent meg), viszont – velem ellentétben – semmit nem öregedett; ugyanolyan friss és ropogós, mint újkorában.

Amado sajátos titka, hogy nagyszámú szereplőjét mind-mind élettel tudja telíteni; regényében az utolsó kifutófiú vagy suszter is hús-vér ember, ellentétben sok mai posztmodern híresség papírmasé figuráival. Másik varázslata, hogy a merészen kavargó cselekmény egyszerre elégíti ki a finnyás kritikusok és a fordulatokra kíváncsi olvasóközönség igényeit.

Ez a munka nem csupán a központi hősnő/ősnő, Gabriela és munkaadója/szeretője/férje, az arab Nacib története, hanem városuk, a kakaó-konjunktúra dagályát élvező, húszas évekbeli Ilhéus társadalomrajza is. S mind a háttér, mind az előtér gondosan megrajzolt, helyenként szatirikus színezetű, és nem kevéssé vadnyugati hangulatú.

Képmutató szentfazekak kivételével minden olvasói rétegnek jó szívvel ajánlom.

vercsa>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Egy varázslatos szépirodalmi szappanopera, tele latinos szenvedéllyel, csordultig élettel.
A történet az elejétől kezdve arra késztetett, hogy benne éljek, az utolsó oldalig. Ott jártam Ilhéusban, a gyorsan fejlődő kakaóvidéken, ahol a kisváros fehér öltönyös, kalapos férfiai trikk-trakkot játszanak Nacib bárjában, miközben megbeszélik az aktuális történéseket: a kakaótermést, a kikötőbejárat kiszélesítésének ügyét, a politikai csatározásokat, a feleségét a fogorvossal rajtakapó, majd mindkettőt lepuffantó férj, vagy a dús idomú szeretőjét a korábban a családja lakhelyéül szolgáló gyönyörű házba beköltöztető ezredes esetét. Gabrielára elég sokat kellett várni, de megérte: ez a szép félvér lány senkit nem hagyott hidegen. Minden férfi ilyen asszonyt szeretne: aki gyönyörű, életvidám, jól főz, ráadásul szenvedélyes szerető. Egy ilyen nő persze sok bonyodalommal jár, ami alkalmat ad a latinos szenvedély, az emberi gyarlóság, könnyelműség, a nagyvonalúság, megbocsátás érzékletes bemutatására.
(Azon pedig különösen jól szórakoztam, hogy a kisváros nőcsábásza a Tonico Bastos nevet kapta.)
Nálam Amado helye mostantól méltán Marquez mellett van.

4 hozzászólás
pwz I>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

„Elsőbálozásom” Amadoval. Azt hittem kapok egy „kis” mágikus realizmust, de ebből inkább arra jöttem rá, hogy hogyan lett a TV-s telenovelláknak az egyik fellegvára Latin-Amerika, azon belül is Brazília! :) /vigyázat, nem tévesztendő össze a szappanoperákkal!!!!! :D :D :D/ Ugyanis ilyen könyveket, történeteket előszeretettel használtak a sorozatkészítők.
Utánanéztem én is, és valóban úgy találtam, hogy a hely, a bahiai Ilhéus és Itabuna, Ilhéusban az említett épületek, a kikötő nagyon is valóságos dolgok. Na ná, hiszen Amado a szülőföldjét „vette a tollára” ebben a műben. Beszédes háttérinfó lehet a történetre vonatkozóan, hogy a megjelenés után az író sokáig be sem tehette a lábát Ilhéusba. Különösen az ilhéusi nők regényben megjelenített cselekedetei akasztották ki a „családi barométereket” :).
Szerintem nagyon jó kis regény a brazil kakaóvidék felvirágzásáról – és az emberi gyarlóságokról. :D

>!
Európa, Budapest, 1982
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630723646 · Fordította: Szalay Sándor
6 hozzászólás
Habók P>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Kár lerövidíteni a címet, az eredeti az igazi. Mert ebben a könyvben nem Gabriela a főszereplő, hanem a város maga. A város és lakói: hagyományokat pártolók, az újat akarók, a bárokba járók, a szajhákat hajszolók, a szerelmet keresők, a hataloméhesek. A város a szerelmi botrányaival, a zátonyos kikötőjével, a kisebb-nagyobb korrupcióival. A város a pletykáival, ünnepeivel, báljaival, korteshadjáratával. Első mondatától az utolsóig maradéktalanul élveztem.

dwistvan P>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

A történet néha lelassul. Mégis visszatekintve a könyv egészére sokkal kedvezőbb a kép. A történet íve és hatása így már sokkal inkább nagyszabású. A dél-amerikai élet tradicionális oldala mellett a fejlődés és a változás csodálatos példája és folyamata, az abban érintettek személyisége, hibái és erényei mind nyomot tudnak hagyni. Egy könyv jó, ha utána sokszor előtűnnek még az olvasottak, hogy új és újabb oldala, értelmezése jusson eszünkbe. Egyre távolabbról egyre kerekebb a történet. Már nem csak egy település, egy táj, egy kor, egy társadalom látszik, hanem az emberi kapcsolatok és azok sokkal szélesebb problémái is.

Gudmundur P>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Szívet melengető olvasmány. Az író végtelen szeretettel és megértéssel beszél mindegyik karakteréről, így még a féltékenységében a feleségét és annak szeretőjét lelövő ezredesre, vagy a hatalma megtartása érdekében orvgyilkosságtól sem visszariadó helyi vezetőre sem haragszik igazán. Gyönyörű, napfénnyel, dallal, tánccal és szenvedéllyel teli világban járunk, ahol a föld minden tájáról érkező emberek élnek egymás mellett boldog egyetértésben. Soha nem kóstolt ízekben és ragyogó színekben tobzódunk, miközben a kakaóvidék felvirágoztatásáért küzdő modernisták és a régi rend hívei harcolnak egymással a hatalomért… Aztán este együtt mulatnak a kabaréban, vagy kedélyesen cserélnek eszmét a bárban. Ahol ennyi szeretet van, és ennyi megbocsátás, ott végül biztosan jóra is fordul minden… Igazi mencsvár volt most ez a könyv, az elolvasása egy eszképista cselekedet, kis fityisz a hétköznapi valóságnak.

2 hozzászólás
dtk8>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

A címadó szereplő, a belevaló, tüzes félvér lány (ezt ebben a szerkezetben még leírni is fájt) a történet első száz oldalában meg sem jelenik, jó hosszú előjátékkal jutunk el hozzá. De közben megismerjük a kisváros mindegyik említésre méltó alakját, ezek egymáshoz fűződő viszonyát. Aztán jön Gabriela, összeszerelmesedik Nacibbal, de nem illik be az erkölcsi rendbe. A társadalmi szabályok épp változóban vannak, ezért az eddigi módszerek megkérdőjeleződnek, és ez a folyamatban lévő átalakulás adja a konfliktust.
Amado története él, íze és szaga van és hömpölyög. Az én ízlésemhez túl sok ez, túl sok szóban és túlságosan leegyszerűsített szereplőkkel, de megértem, hogy valakinek ez miért tetszhet. Mert atoszférája, az aztán van. Egyes novellaszerű részek nagyon tetszettek, megmaradtak, de összességében nem bírtam élvezettel befogadni.

1 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert én vagyok a címszereplő.
Jó, persze, ez egy fikció, és igazából egy olyan lány a főhőse, akit egy l híján úgy hívnak, mint engem. De tényleg azért kezdtem olvasni, mert ugyanaz a nevünk.
Volt régen (a régi profilom idején, ha jól emlékszem) egy kihívás, amelyben az egyik pont az volt, hogy olyan könyvet kellett olvasni, ahol a címben szerepel a neve a jelentkezőnek. Még akkor akadtam erre rá. S milyen jól is tettem…
Azóta több bemutatkozó szövegembe is azt írtam, Cravo e Canela. (Bár én igazán hófehér vagyok, de ez senkit ne zavarjon. A szegfűt meg nagyon szeretem… Nem tudom, Brazíliában is ugyanolyan-e az illata, mint itt.)
Szóval, mondom… rólam szól.
Egyébként meg tetszik a történet, nem szokványos, még ha vannak is benne előre megjósolható fordulatok.
Illetve elég erős a régi és új között a feszültség; igazi társadalomrajznak is felfoghatjuk, azt hiszem.

toserjude>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Az Egri Könyvklub legutóbbi „házi feladata” Amado volt, akiről egyrészt még sosem hallottam, másrészt magamtól eszembe se jutott volna olvasni tőle. Féltem, de kellemesen csalódtam.
Nagy nehézséget okozott főként az elején (és vissza is kellett nyúlnom ahhoz a titkolt tudáshoz, amit anno Esmeralda nézés közben szedtem fel) a nevek kiejtése, de az ésszerű egyszerűsítés után (értsd: óvodás szintig lebutított) nagyjából sikerült megjegyezni ki kicsoda. Mert hiába szerelmi történet, nagyjából minden másról is szól, politikáról, kakaóról, szokásokról, felszarvazásról, gyilkosságról, egy egész városról és annak lakóiról, nem egy, nem kettő szereplővel…
Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, mindig történt valami. A történet befejezése nem a megszokott, bár, mivel nagyon ritkán nyúlok romantikus / szerelmi történet jellegű regényekhez, így módosítanám a kijelentésem, hogy nem az általam várt módon ért véget a könyv.
Úgy gondolom Amado-tól fogok még olvasni, hiszen jobbnál jobb beszámolókat hallottam az egri molyok részéről, de ha nem hallottam volna őket, akkor is felkerült volna az író a fejemben lévő várólistára.

1 hozzászólás
danaida>!
Jorge Amado: Gabriela

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Amado egyszerűen jó és kész, minden regénye maga az élet, színes, zajos és fülledt (különösen télen ajánlott olvasni, amikor hull a hó és az ember bizony fázikzikzik, ettől meg úgy elkezd izzadni, mint a Márquez regényektől). Piszkosul irigylem a brazilokat, amiért így tudnak élni, ismerek egy pár brazilt, de én még depressziósat egyet sem láttam. Kicsit talán sztereotip, de „eszünk-eszünk, bulizunk hajnalig és nem vetjük meg a testi szerelmet, kell ennél több??” A Gabriela ráadásul máregy érezhetően más hangvételű Amado-regény, mint mondjuk a Zsubiabá vagy a Holt tenger (kedvenceim mindmáig), a társadalomkritikát is olyan élvezetesen tudja tálalni, mint Gabriela (vagy Flor asszony) a sós meg édes süteményeit. Az alcímet pedig imádom (természetesen portugálul), Cravo e Canela egyszerűen varázslatos, csak ízlelgeti az ember..


Népszerű idézetek

B_Tünde P>!

– De, asszonyom, reggel hat óra van, a vonat csak nyolckor indul…
– Én nem bízok a vonatban, ravasz jószág az. Inkább kimegyek időben…

39. oldal (Európa, 1975)

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

2 hozzászólás
B_Tünde P>!

– Nem maga dalolt egy kicsivel ezelőtt?
– De igen, uram, én. … Ha énekel az ember, elfelejti búját-baját…

135. oldal (Európa, 1975.)

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

lauranne>!

Az élet jó, csak élni kell. A napon sütkérezni, s hideg fürdőt venni. Gujavát majszolni, kard-mangót, csípős borsot enni. Kószálni az utcákon, énekelni, egy úrfival aludni. Egy másik úrfival álmodni.

Európa, 1975, 232.

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Gólyanéni>!

Semmi sem tetszik annyira, mint amikor látom Gabrielát egy csomó ember közt. Tudja, mire gondolok akkor? Egy igazi, kerti virágra egy csomó papírvirág között…

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Kapcsolódó szócikkek: Gabriela
olvasóbarát>!

Íme az ének,
ez Gabriela:
fahéjnak színe,
szegfű illata.

284. oldal

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

7 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!

Fahéj az ő színe,
szegfű az illata,
hej, messziről jöttem
érted, Gabriela.

(Dal a kakaóvidékről)

5. oldal

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Seele>!

A szerelem se nem bizonyítható, se nem mérhető. Olyan, mint Gabriela. Van, s ez elég – mondta Joao Fulgencio. – Az a tény, hogy nem értenek meg, vagy nem tudnak magyarázni valamit, nem változtat semmit a dolgon. Mit sem tudok a sok csillagról, de látom az égen: az a szépség az éjszakában.

364. oldal

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

SteelCurtain>!

Egy folyó – vízerecske – csörgedezett egy hosszában elvágott gumicsőből készült mederben, a dombokról folyt le a völgybe, sőt a leleményes Joaquim még egy vízesést is kiagyalt, és meg is csinálta. A dombokat utak szelték át, valamennyi az istálló felé vezetett, itt-ott kis települések emelkedtek. Ezeken az utakon, távol a kivilágított ablakú házaktól, az állatok között, férfiak és asszonyok voltak láthatók, akik valamiképpen ismeretessé váltak Brazíliában és a nagyvilágban, s képeiket közlésre érdemesnek tartották a folyóiratok. Ott állt a szomorkás arcú Santos Dumont az egyik kezdetleges repülőgépe mellett, sportsapka a fején. Közelében, az egyik domb jobb oldalán, Heródes és Pilátus csevegett bizalmasan. Távolabb a háború hősei: V. György, Anglia királya, a császár, Joífre marsall, Lloyd George, Poincaré, Miklós cár. A bal oldali lejtőn Eleonóra Duse tündökölt – karja meztelen, hajában diadém –, ott voltak egymással összekeveredve: Rui Barbosa, J. J. Seabra, Lucien Guitry, Victor Hugó, II. Dom Pedro, Emílio de Menezes, Rio Branco báró, Zola és Dreyfus, Castro Alves költő és Antônio Silvino, a bandita. Gyermeteg, színes képek, látványuk a képeslapokban önfeledt kiáltásra ragadta a nővéreket:
– Milyen szép lesz a betlehembe!
Az utóbbi években erősen megszaporodott a filmművészek száma; a zárdabeli növendékek adományai – William Farnum, Eddie Polo, Putti Lia, Rudolf Valentíno, Chaplin, Lilian Gish, Ramon Novarro, William S. Hart – fenyegetően uralkodtak a dombok útjain. Még Vlagyimir Iljics Lenin is ott volt, a bolsevik forradalom rettegett vezére. João Fulgêncio vágta ki a képet egy folyóiratból, és átnyújtotta Florzinhának:
– Jelentős férfiú… Nem maradhat ki a betlehemből.

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

Kapcsolódó szócikkek: V. György brit király
Habók P>!

Ebben az évben a bárokban való iddogálás helyett valamennyien ott voltak a körmenetben – gyertya a kezükben –, s töredelmesen fűt-fát ígértek Szent Györgynek a kincset érő esőért. A tömeg az utcákon, a szentképhordók mögött kísérte a papok imáit. A díszbe öltözött Basílio atya imára kulcsolta kezét, bűnbánó ábrázatot öltött, felemelte zengő hangját, s csak úgy ontotta a könyörgést. Kiváló, mindenki által tisztelt s nagyra becsült erényei miatt választották erre a fontos tisztségre, meg talán azért is, mert a szent ember, földbirtokos és ültetvénytulajdonos lévén, közvetlenül érdekelve volt a mennyei segítségben. Ezért kétszeres erővel imádkozott.

Napsütés meg egy kis csodával határos eső

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből

vercsa>!

Ilyen a nő. Nem éri meg.

Jorge Amado: Gabriela Egy brazíliai város történetéből


Hasonló könyvek címkék alapján

Eva Ibbotson: Vissza a folyóhoz
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Mário de Andrade: Makunaíma
Clarice Lispector: A csillag órája
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Alice Walker: Kedves Jóisten
Isabel Allende: Kísértetház
R. Kelényi Angelika: Rejtélyes Rio