Flor ​asszony két férje 68 csillagozás

Jorge Amado: Flor asszony két férje Jorge Amado: Flor asszony két férje Jorge Amado: Flor asszony két férje Jorge Amado: Flor asszony két férje Jorge Amado: Flor asszony két férje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A komoly, tisztességes, ámde tüzesvérű Flor asszonynak két férje van. S míg szombat délutánonként az egyik, a polgári jámborság megtestesítője illedelmesen fagottozik, Flor eszeveszett lázban szerelmeskedik a másikkal, a kedves szoknyavadásszal, a szenvedélyes szerencsejátékossal, az elbűvölő csirkefogóval… Vagyis a kísértetével… Mert a sors úgy akarta, hogy az egyik házasságában Flor az igazi szerelemmel ismerkedjen meg, amilyennek a lányok álmodják, a másikban meg a renddel, az állandósággal, a nyugalommal, amilyennek a riadt anyák álmodják a házasságot lányaiknak… És amíg pellengérre kerül a kis- és nagypolgári képmutatás, a bölcs és derűs, fölényes és gúnyos Amado összekacsint olvasóival szereplőinek feje fölött: lám, ilyen az élet, ilyen csupa láng szenvedély, ilyen szomorú és nevetni való, ilyen kisszerű és ismételhetetlenül egyetlenegy.

Eredeti cím: Dona Flor i seus dois maridos

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

>!
Európa, Budapest, 2008
712 oldal · ISBN: 9789630785822 · Fordította: Benyhe János
>!
Európa, Budapest, 1998
708 oldal · ISBN: 9630763893 · Fordította: Benyhe János
>!
Európa / Madách, Budapest / Pozsony, 1980
636 oldal · ISBN: 963071874X · Fordította: Benyhe János

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Fehér holló leszek ezzel az értékeléssel, ha megmondom, hogy jött ki a négy és fél csillag. :)

Pont a fő történetszálért, azaz Flor asszony fura szerelmi históriájáért nem voltam oda különösebben. Szívesen olvastam ugyan, de legalább olyan szívesen megvoltam nélküle. Sőt: a közepénél kizárólag molyfegyelemből nem hagytam félbe. Azon a ponton émelyített és untam. Szerencsére a történet második fele, no meg Flor asszony üdítő jellemfejlődése kárpótolt a hiányérzetért. Négy csillag (a felénél maximum három).

NA DE A HÁTTÉR! Az (majdnem) maradéktalanul elbűvölt, az első oldaltól az utolsóig (a kettő között itt-ott alábbhagyott a lelkesedésem, de pillanatok alatt visszanyerte az erejét). Öt (esetleg öt és fél :)) csillag.

A főszereplőkről: Tetszik, hogy egyszerre realisztikusak és elvontak. Elvontak, mert olyan embertípusokat testesítenek meg, amilyenek a mi világunkban ilyen vegytiszta formájukban nem létezhetnek, és mégis realisztikusak: csupa hihető részletből állnak össze, így az olvasó el is felejti, hogy nem embert lát, hanem könyvet olvas. Tetszik az is, ahogyan átalakítják a körülöttük levő világot. Ha Amado történetei alakítanák a mi világunkat, élhetőbbé válna az is. Különösen az esett jól olvasás közben, hogy a történet előrehaladtával párhuzamosan csökkent a képmutatás mértéke, no meg a sztereotípiák mennyisége, de erről inkább akkor írok majd, ha már a háttérnél tartok. Most inkább azt árulom még el, hogy miért akartam félbehagyni: minden elismerésem Amado bácsié, hogy férfi létére tényleg, de tényleg sikerült úgy megteremtenie ezt a Flort, ahogyan egy nő írná meg – tényleg ritkán volt olyan érzésem, hogy „na, ilyen nincs”. Ritkán. De akkor nagyon. A történet feléhez érve, spoiler Szerencsére ezt a fázist negyven-ötven oldal alatt letudtuk, utána megint rendbe jöttek a dolgok, mármint ami a hiteles nőábrázolást illeti. Különösen tetszik, ahogy a regény a nők közötti barátságot ábrázolja. Lehet, hogy furán hangzik, de nem vagyunk ám olyan nagyon eleresztve ezen a téren. Tessék csak elkezdeni összeszámolni, hány klasszikus regény tudja hitelesen megjeleníteni ezt a fajta barátságot.

A háttérről: Az első oldaltól az utolsóig hamisítatlan karnevál, pont úgy, ahogy én szeretem. :) Felfordult világ, akkora erővel, amekkorától a gonoszság is meghátrál, és közben olyan földhözragadt, sáros és piszkos, hogy a következő sikátorban szembejöhetne. Hogy ezt milyen kevesen tudják az utóbbi kétszáz évben. Hogy azt a keveset hogy meg kell becsülni. :) Mert olyan világfelforgatásból, amely szenvedést okoz, és még röhög is a szenvedőkön, olyanból, kérem, túlkínálat van. (Nehéz is belőle eredetit és sablonmentest alkotni, persze az is kihívás.) De ilyenből, amilyet Amado tud, hogy addig rázza, kavarja, pofozza, aprítja, gyúrja a világot, amíg az – saját maga számára is meglepő módon – hirtelen embernek való lesz, na, ilyenből szánalmasan kevés. Azért tartunk itt. Azok a komikus helyzetek, azok a torzságukban is hibátlan mellékszereplők, azok az elevenné váló mítoszok: így kell ezt csinálni. Hogy a lehetetlen is lehetővé váljon. Még az is, hogy rend és rendetlenség kibéküljön egymással. :) spoiler Tökéletesen illik ehhez a háttérhez Flor asszony főzőtudománya. A főzés is éppen így működik, mármint ha művészi szinten műveli valaki. :)

Annak pedig, hogy még ebben a boldogító katyvaszban is akadt, ami szúrta a szememet, kizárólag az a fránya sztereotípia az oka. Az az író, aki ilyen világfelfordulást tud művelni, az lesz szíves kihajigálni a regényéből az összeset, mert nem állnak jól neki. Gonosz anyóst gyártani bárki tud. (Oké, nem feltétlenül ebben a minőségben, de tényleg bárki.) A tiszta erkölcsű kocsmatöltelék, aki nem hajlandó ott játszani, ahol biztosan nyer – a hercegi eleganciájú fekete sofőr – a fölülmúlhatatlan fuvolaművész joghallgató, akit (fájdalom!) ki fognak nevezni bírónak, de addig is boldogítja az utcát a zenéjével – na, az a művészet, ilyen figurákat alkotni. És akkor a kedvenceimről még nem is beszéltem. Az egyikük az amerikai kisasszony, megtestesült ellentmondása az Amado-világnak, a felfordulás felfordítása, nézni is öröm; a másikuk a misztikus bölcs, akit minden kontinensen eltemettek már az utóbbi pár száz évben, de azért most Brazíliában – mi más lenne, drága barátaim, mint éppen levéltáros? :)))

Köszönöm az ajánlást, @Arianrhod!

>!
Európa, Budapest, 1970
502 oldal · keménytáblás · Fordította: Benyhe János
>!
Ezüst P
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Amado kétségtelenül rátermett, mesterségében járatos férfiú, jól kanyarítja a mesét, csibészes lazasággal szórakoztat, de azért a mondanivalóról sem feledkezik meg, humora összekacsintós és pikáns, de sosem az öncél vagy az olcsó majomkodás, hanem a fricska eszköze. Viszont annyit tud dumálni (te jó ég, mennyit!), hogy néha bizony igen szívesen elkevertem volna egy emberes adag kukoricakeményítőt a mondókájában, hadd rántsa össze ezt a látszólag elapadhatatlan szóáradatot.

Még ha a végén kissé rétestészta lesz is belőle, azért jópofa történetecske ez. Főszerepben a konyhatündér Flor asszony és az a bizonyos örökké létező kettősség, mely mindannyiunkban ott dolgozik… Először kikapós szépfiút választ: hetyke bajusz, lehengerlő mosoly, vállán szexi sebhely, csillapíthatatlan csintalankodhatnék, elbájoló szavak. Nem mellesleg folytonos kölcsönkérések, csalfaság és megbízhatatlanság. Íme, itt jön Vadinho, a javíthatatlan és csodálatos, aki csak könnyeket fakaszt, cserébe viszont olyan testi tüzet lobbant, mintha lángszóróval gyújtották volna. A józan ész nemet mondana rá, de hát a józan ész balra el, amikor Vadinho felbukkan, és belenyal az ember lányának fülébe. Nincs menekvés, de hát ki akarna menekülni egy ilyen gyönyörű ördögfi elől? Ráadásul ez a hatalmas zsivány, aki a maga módján úgy szeret, mint senki más, még a túlvilágról is képes visszatérni (anyaszült meztelenül, a szégyentelen) egy kis fekve kocogás kedvéért. Amire bármikor kapható, ellentétben Flor második férjével, az erkölcsös, tapintatos, végtelenségig megbízható, rend- és rendszerszerető, kedvesét a tenyerén hordozó, jó kiállású, ugyanakkor minden tekintetben kiszámítható Teodoro doktorral, aki csak szerdán és szombaton cselekszi meg, amit megkövetel a haza, azt is a takaró alatt. Jól kifőzték ezt a fiúk, az egyik díszes tálcán nyújtja a bódító kalandokat meg a mézédes szavakat, a másik pedig a maga szerény, de törhetetlen tányérkáján különleges fűszerek nélküli, de csalódást sosem okozó fogást kínál. Melyiket szeresse Flor asszony? És melyiket kívánjuk mi, lányok? Még szép, hogy mindkettőt.

Valószínűleg azért, mert a regényben olyan sok szó esik étkekről, zamatokról és fickókról, a fenti sorok írása közben eszembe jutott egy örökbecsű sztori, mely fiatalasszonyként a nagymamámmal esett meg. Ő is igen jókat szórakozott az eseten, ahányszor felelevenítette, így bátorkodom megosztani; remekül példázza, hogy a Vadinhók bizony köztünk járnak. Tehát. Történt, hogy egy napon a mama, sütőtökvételi szándékkal, beállított a zöldségeshez, ám, körültekintő vásárló lévén, úgy döntött, mielőtt pénzt ad ki a portékáért, meginterjúvolja a jóembert a minőséget illetően. Ártatlanul, a kétértelműség csapdáját abban a percben még fel sem ismerve, feltette hát a következő kérdést: „Édes a töke?” A válasz rögtön érkezett is nagy kajánul: „Mint az első csók!” Gyönyörű.

>!
Európa, Budapest, 2008
712 oldal · ISBN: 9789630785822 · Fordította: Benyhe János
1 hozzászólás
>!
Youditta
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Szokatlanul sokáig olvastam ezt a könyvet, de nem azért mert nem tetszett. Rapszodikus a kapcsolatunk, ha felvettem, akkor beszippantott és faltam az oldalakat, viszont ha pár napig nem került a kezembe, akkor egy hónapig ott maradt porosodni.
Pedig végig jól szórakoztam Flor asszonyon és a két férjén, a két ellenpóluson, a szív és szenvedèly illetve az ész szerelmén. Ugyanis Flor asszonynak mindkettő szerelemhez volt szerencséje, és ezáltal meg is van a történetünk kerete ezzel a három karakterrel. Bírtam Vadinhot, aki egy igazi csirkefogó, szélhámos, nőcsábász, aki Flort is kifordította a hitéből néhányszor, de hamar vissza is lopta magát a szívébe. Miután Vadinho „lelép” színről, jöhet Teodoro gyógyszerèsz második fogásnak Flor élétében, aki ellentéte Vadihonak. Kell is egy kis nyugalom már sokat szenvedett Flornak, de azért a túl nagy csend sem tesz jót egy ilyen ízig-vèrig nőnek, mint főhősnőnk. Jön is a csavar, amikor ismét jön a kísértés Flor asszony életébe, mert Teodorunk túl steril egy ilyen szenvedélyes nőnek.
Szabadszájú, ízes, színes nyelvezettel mesél nekünk Amado, Florról, két férjétől, rengeteg ételről és a város többi lakójáról.

>!
ppeva P
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Ízek, színek, hangok hatalmas kavalkádja. Sült kockarák mártásban, maniókabukta, halasparaj, fagottszóló, szerenád, pletykakórus, anyósnyelv, ledér és szent szomszédasszonyok, katolikus egyház és bonyolult afrikai istenek, főzőtanfolyam és bordélyház, szerencsejátékosok és patikusok. :) Remek humor, remek jellemek, remek meseszövés. Nagyon élveztem a csipkelődő stílusát is.
P.S.: Ja, és el ne feledjem – még egy fontos (talán legfontosabb) összetevője a kavalkádnak: szex, szex, szex. Szóban, gondolatban, cselekedetben és mulasztásban…
(Remélem, Freud doki nem röhög most rajtam a háttérből!)

9 hozzászólás
>!
Ditta P
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Azt hiszem én jobban örültem volna, ha Flor asszonynak csak 1 férje van, vagy esetleg hajadon marad.
Nem mondhatom, hogy túlburjánzott a könyvben a cselekmény és úgy kellet Amadonak cipőskanállal belegyömködnie. Sajnos az én nehéz fejem az irodalmi szépségek iránti fogékonyság terén csökkentett képességekkel bír és általában csak a tartalomból ért. Ráadásul a könyv nyelvezete is igen régies, Nagymamámtól és a barátnőitől hallottam utoljára hasonló kijezéseket, mint amivel tele van a történet. Ami egyrészt jó alapot nyújtott az emlékezésre és ez tagadhatatlanul kellemes ajándék volt Amadotól. Másrészt az emlékekben való kalandozás olvasás helyett világosan mutatja, hogy nem tudott magával ragadni a könyv. Most is az volt a tanulság számomra, mint már máskor is, hogy Dél-Amerika világa nagyon távol áll tőlem és így a könyveik sem nyújtanak fergeteges élményt.
Ráadásul a mondanivaló hiányára fittyet hányva, a túlírt könyvek termetes példányával van dolgunk. Tapasztaltam már, hogy sok szerző nem bízza a véletlenre azt, hogy minden olvasóhoz biztotosan eljussanak a gondolatai, ennek érdekében duplán is szájba rágják a mondanivalóikat. Amado ennek a módszernek pedig az egyik koronázatlan királya lehetne, mert ő nem csak a mondatokat, de az oldalakat is duplázza és triplázza. Jól megrágunk mindent, de nem nyeljük le, és csakis azért nem, hogy később még elrágódhassunk rajta újra. Így lesz a szinte semmiből 500 oldal. Pedig ha igazán őszinte akarok lenni, valahol egy kicsit szórakoztatott ez a könyv, és ha sikerült volna Amadónak fele terjedelembe sűríteni mondanivalóját, akkor most talán nincs ez kellemetlen utóíz. Ezt az utóízt persze a terjedelem mellett még a misztikus befejezés is táplálja.
Biztosan jó könyv ez, hiszen a Világirodalom Remekei közé tartozik, csak tőlem áll nagyon távol.

>!
Európa, Budapest, 1970
502 oldal · keménytáblás · Fordította: Benyhe János
2 hozzászólás
>!
Gudmundur P
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Ideális átvezetés lehetne az erotikus könyvek világából a szépirodalomba: irodalom a javából, de mégis tele van szenvedéllyel, bujasággal, életigenléssel. És mennyi bölcsesség rejtőzik a tomboló, fékevesztett, színes-szagos kavalkád mögött! Nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna olyan regényt, amely az explicit tartalma ellenére ennyire finom tapintattal beszélne a női vágyakról, az önmagunkkal szembeni őszinteség fontosságáról, arról, hogy a társadalmi konvenciók nem tehetnek boldoggá senkit, viszont a vágyainkkal való szembenézés, és ezek megértése, elfogadása és felvállalása talán igen.
Na, és emellett még humora is van ennek a könyvnek: nem harsány, tolakodó, hanem diszkréten ironikus. Az író egy percig se engedi, hogy túl komolyan vegyük ezt az egészet, s ennek érdekében jó alaposan megfricskázza a szereplőit.
Flor asszony története csodálatos mese arról, hogy élni jó. Aki nem hiszi, járjon utána.

>!
Európa, Budapest, 2008
712 oldal · ISBN: 9789630785822 · Fordította: Benyhe János
>!
Hoacin
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Flor asszony két férjének az esete meglehetősen buja, eléggé szabadszájú, finoman humoros, és a parázs temperamentuma ellenére is végtelenül lustán csordogáló mese. Mintha Hrabal egyik történetét teleszórnánk Rejtő kikötői szereplőivel, egzotikus helyszínt rittyentenénk köréjük, bőségesen meglocsolva nádpálinkával, cukrozott kókuszlével, meg irdatlan mennyiségű szexualitással. A háttérben Teodoro doktor fagottozna, Gödény Cazuza ukulelézne, Turhás úr a nyenyerén játszana, Ezüstnyelvú Lev ("Valami kimondhatatlan orosz neve volt, s a lányok elnevezték Ezüstnyelvű Levnek, talán az adomái miatt. Talán.") pedig elragadtatna mindenkit a rókafarkú fűrészen előadott dallamaival. Ilyen figurák után tényleg azt vártam, mikor jön Babette anyó a lavórral. :D
Viháncolás, tivornyázás, maniókapuding. A kérdőjeles erkölcsű városban Flor asszony a tisztesség mintapéldánya, és rendületlenül készíti a halasparajt, miközben végigkísérjük kísértéseit. Aprólékosan vesézünk végig mindent, még azt is, aminek semmi köze a cselekményhez, de a latinos vérmérséklet rajongói nyilván kéjesen dörgölőznek bele Bahia város részletesen taglalt hangulatába. Én jobban örültem volna, ha csak Florra, és a férjeire koncentrálunk, túl kíváncsi voltam a – fülszöveg által meglehetősen elspoilerezett – végkifejletre, semhogy Flor barátnőjének a heves vitáját olvassam egy frissiben megismert lényegtelen szereplővel az igazi zene lényegéről oldalakon át.
A könyv első felében az elbűvölő gazember Vadinho, a másodikban a tisztességesen jófej Teodoro doktor az aktuális férj. Flor viszonya hozzájuk teljes mértékben átérezhető és maximálisan különböző, igazából főhősnőnk nagyszerűen megjelenített alakja, vívódásai-örömei miatt is szerettem olvasni a könyvet. Meg persze az egyedi fazonok aktuális megnyilvánulásai miatt. :D
Vivaldo úr, a Virágzó Paradicsom temetkezési vállalattól személyesen szállt ki, hogy átadja az olcsó koporsót. Tekintélyes árengedményt is adott, hiszen Vadinho cimborája volt a rulett- és bakkarátasztalnál, ahol koporsóban és sírkőben szokott játszani.
(Ha már témánál vagyunk: közismert tény, hogy nádpálinka nélkül nincs virrasztó, se temetés!)
A túlírt részek ellenére is élveztem olvasni, a kétharmadánál kissé leült a cselekmény, de a végén elszabadult a varázs. :)
(Amúgy a könyv végig olyan pajkos, hogy a végén már „tajtékos tengere” helyett is „tajtékos feneke”-t olvastam, és ezen csöppet sem lepődtem meg. Hogy is tehettem volna olyan eredeti hasonlatok után, mint pl.: „olyan domború segge volt, mint egy szárnyashangyának.” :o :o :D)

A szomorúság a legnagyobb halálos vétek, az egyetlen, ami az élet ellen való..

>!
Terbócs_Attila
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Rendkívül élveztem. Önfeledt fecsegés, fecserészés hatszáz oldalon. Idillien szellemes és bájosan vaskos, érzékien vérbő, meleg, tarka könyv. Végtelenül kedves könyv. Mintha nő írta volna, és mintha nőként olvastam volna. Néha azon tűnődtem, hova is fog kifutni a vége, hogy és miben találja meg Amado az emberi természet és vágyaink állhatatlanságának feloldását-megoldását… nos, a végjáték meglepő és egyedi, tízpontos találat. Az utolsó száz oldalt törvénytelenül vigyorogva olvastam végig.
(Egyúttal megragadom az alkalmat és elnézést kérek a Péterfy asszisztensétől, aki a rendelőintézeti váróban, miután észrevette, mit olvasok, vidáman közölte, hogy a vége, na, a vége, az aztán különösen jó. Ármányos, rosszindulatú lélek vagyok, és rögtön arra gondoltam, naná hogy a néni nem olvasta a könyvet, mert a történet, a mese annyira jó, és annyira lineáris az első ötszáz oldalon, ahol akkor jártam, hogy bármiféle különösen jó, még annál is jobb végkifejlet elképzelhetetlen. Pedig mégsem az, a néni tényleg olvasta a könyvet.)

>!
Eule 
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Lehet, hogy rosszkor olvastam, lehet, hogy röstelleni való, de nekem nem igazán tetszett ez a könyv. Rögtön az elején lemaradtam: nem ragadott magával a farsangi karnevál hangulata, pedig a szerző igazán igyekezett: jók a leírások, a karakterek, a dalok, a helyszín – de valahogy mégsem. Nekem vontatott a rengeteg leírás (pedig amúgy kedvelem a leírásokat, sőt), rettenetes és idegesítő az anyós (ez jó pont jellemábrázolást illetően, de ennyire?!), és azok a karakterek, akik szimpatikusak, azok keveset szerepelnek.

Tetszettek viszont az ételek, a húsosmanióka (alig vártam, hogy végre előkerüljön a receptje), és szívesen beiratkoznék én is egy Flor-féle főzőtanfolyamra. ;-)


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

– Nini, ki van itt: az édes, kedves anyósom, az én második édesanyám, ez az aranyszívű, galamblelkű asszony; hát, a nyelvünk hogymint van? Jó éles?

Kapcsolódó szócikkek: anyós
4 hozzászólás
>!
Ezüst P

(…) nem is tudod te, hogy milyen sötét verem az emberi szív.

474. oldal (Európa, 2008)

>!
Ezüst P

Kellemes délutánokat töltött vonzó külsejű és szakavatott, áldozatkész fiatalemberek társaságában, egészen veszélytelenül, a legteljesebb titokban.

512. oldal (Európa, 2008)

>!
Ezüst P

(…) régi bűnös vagyok, az Ótestamentumból jövök és egyenest az Apokalipszisbe tartok.

336. oldal (Európa, 2008)

>!
B_Tünde P

– Nem szambázna velem? Vagy mint amerikai, inkább megvárna egy bluest… ?

245. oldal (Európa,1980)

>!
Ezüst P

– (…) Nem vagy te se beteg, se bolond, a te nyavalyádnak, lányom, csak két orvossága van: házasság vagy fajtalankodás. Vagy elmégy apácának egy kolostorba. Hanem akkor vigyázz ám a pékre, tejesemberre, kertészre meg a páterekre, nehogy fölszarvazd a Miurunk Istenünket.

380. oldal (Európa, 2008)

>!
Rawalpindi

A boldogságnak nincs története, boldog életből nem lehet regényt írni.

381. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
>!
B_Tünde P

Mossák meg a rákokat egészben, citromos lében, mossák meg jól, még egy kicsit, hogy lejöjjön a piszok, de megmaradjon a tengerillat.

55. oldal (Európa, 1980.)

>!
Rawalpindi

– (…) Halál ellen nincs orvosság…

200. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970

>!
B_Tünde P

Egyesek megőrizték komoly viselkedésüket, mások minden ünnepélyességüket levetkőzték, mikor ingujjban nekiültek a próbának, és kezükbe vették a hangszerüket, de mindannyiukon ugyanaz a belső derű tükröződött, az a tiszta ihletettség, amely elhessegette gondolataikból a silány és kicsinyes köznapiságot.

437. oldal (Európak, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Francisco Marins: Az aranybányák titka
Paulo Coelho: Tizenegy perc
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Paulo Coelho: Az alkimista
Richard Katz: Kutyaposta
Mário de Andrade: Makunaíma
Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége
Rita Falk: Télikrumpligombóc
Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek