Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Bloodline (Whyborne & Griffin 5.) 8 csillagozás
Between his bullying father and dissolute brother, Percival Endicott Whyborne has quite enough problematic family members to deal with. So when his sister returns to Widdershins asking for help solving the mystery of a derelict ship, Whyborne is reluctant to get involved. Until, that is, a brutal murderer strikes, leaving Whyborne and his lover Griffin no choice but to take the case.
The investigation leads them deep into a conspiracy of blackmail, murder, and darkest sorcery. But worst of all are the secrets held within the family itself, one of which will destroy everything Whyborne believed to be true, not only about his family, but about himself.
Eredeti megjelenés éve: 2014
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Christine Putnam · Griffin Flaherty · Percival Endicott Whyborne
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Nem tudom lehetne-e ettől sablonosabb dumával kezdeni egy értékelést, de vegyesek az érzéseim. :)
Maga a történet nagyon érdekes és izgalmas, és igenis vannak benne váratlan fordulatok, nem annyira kiszámítható a végkifejlet, mint a korábbi részeknél. Ha csak ezt veszem figyelembe, akkor ez volt a sorozat eddigi legjobb kötete.
Az írónő nagyon sok háttérmunkát fektethetett a könyvek megírásába, látszik a gondosság, a referenciák az ókori világból ismert mítoszokra és legendákra.
Ami miatt hezitálok, és fél csillagot le is vontam, az az én szeretett Whyborne-om. Nagyon kedvelem ezt a karaktert. Persze, könnyű szeretni a főhőst, hiszen amúgy is az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. De tényleg nagyon a szívemhez nőtt, és nemcsak azért, ami nyilvánvaló, hogy minden kétely és esetlenkedés ellenére sikerül győzedelmeskedni, hanem nagyon sok olyan gondolatot is olvastam már tőle, ami számomra nagyon is befogadható, könnyen tudok a személyiségével és az elveivel azonosulni, és nem utolsó sorban, nagyon kedvelem azokat a humoros megnyilvánulásait, amit talán nem is annak szán.
Éppen ezért ennek a könyvnek a nagy részét nehezen olvastam, mert nekem úgy tűnt, homlokegyenest más irányba haladunk, mint amit tőle megszokhattunk. Világos, hogy nem könnyű feldolgozni, amikor valami veszteség ér minket. Világos, hogy mindenki arra vágyik, hogy elfogadják és megértsék. Viszont egy higgadt, tudományos világban jártas elméről beszélünk, és megdöbbentő volt szembesülni azzal, mennyire könnyen befolyásolható is lehet valaki. Ízlések és pofonok ugyebár, de nekem ez a szála a történetnek egyáltalán nem tetszett, nagyon vártam, hogy visszatérjenek a dolgok a megszokott mederbe.
spoiler És bár korábban azt írtam, hogy ennek a sztorinak volt eddig a legkevésbé kiszámítható cselekménye, ez alól kivétel az újonnan megismert kuzinok sorsa, amit lássuk be, meg is érdemeltek.
Nagyon féltem a negyedik rész után, hogy a sorozat kissé leeresztett, és lassan majd elvesztem az érdeklődésem, ahogyan haladok vele. De a Bloodline friss vért pumpált a szériába. Imádtam, ahogyan Whyborne felgyülemlett keserűsége a felszínre tört, ahogyan ezt követően alakultak és lezáródtak az események. Érett már egy ideje, és most túlestünk rajta. Érdekes az is, hogy mostantól váltott szemszögből tálalják az eseményeket. Mondjuk, van értelme, de rendesen meglepődtem. Ami viszont még nagyobb meglepetés volt, az Christine… Nem is tudom, mit szóljak. Mármint semmi kifogásom a szerelem ellen, de sok regény vagy éppen sorozat esik abba a hibába, hogy minden egyes szereplőt „kiházasít”. Szeretem Christine talpraesett karakterét, és tudom, hogy még mindig az, de megint ott bujkál az az üzenet, hogy csak akkor lehetsz igazán boldog, mikor megtalálod életed szerelmét. Mert az olyan könnyű, és mert bizonyára mindenki arra vágyik… Bár ezt inkább nem elemezgetném, mert túl sok romantikus regényt olvasok, és csak a saját irodalmi ízlésem lőném fejbe. De visszatérve a könyvhöz: tetszett ez a rész és visszahozta a lelkesedésem a sorozat iránt, abszolút teljes mértékben.
Ahogy ennél a sorozatnál már megszokhattuk, a páratlan sorszámú kötetek „otthoni terepen”, azaz Widdershinsben, a párosak pedig házon kívül, de hasonlóan irtó veszélyes helyszínen játszódnak. Legalábbis eddig úgy néz ki. És Widdershinsben most sem kell csalódnunk. De hát erre nem is volna sok esély. Hisz ahogy az egyik ide látogató karakter elborzadva megjegyzi: „A városotok egy rémálom. Kísértetjárta erdők veszik körül. A legősibb családjaitokat megfertőzte a fekete mágia. Az úthálózatot egy őrült nekromanta tervezte. A múzeum meg dugig van elátkozott tárgyakkal” Szóval igazi bűbájos, vendégmarasztaló hely. Ráadásul közeledik Halloween éjszakája, hajók tűnnek el vagy futnak be a kikötőbe a fedélköztől az árbóc tetejéig csurom véresen, de legénység (vagy azok maradványai) nélkül, a sötét utcákon és a temetőben pedig fura cápa-emberek grasszálnak. Közben pedig felszínre bukkan pár régi titok, melyeket már valamennyire meg lehetett ugyan sejdíteni a korábbi részek alapján, de még így is okoznak jó pár meglepő fordulatot az eseményekben.
Minden adott tehát egy szuper misztikus horrorhoz. Az egyetlen dolog, ami miatt nyavalyoghatnék, hogy a félénk, kedvesen suta szobatudóst, dr. Whyborne-t egy kicsit megcsapja a felsőbbrendűség szele, meg a nyakunkba szakad némi szerelmi dráma is, de írjuk mindezt a körülmények meg a káros külső befolyás számlájára. Hála az égnek, egyik sem tart túl sokáig, nagyjából egyetlen nap alatt vissza is zökken minden az eddig megszokott kerékvágásba. A befejezés pedig különösen megható lett :)
Népszerű idézetek
“As you caught me by surprise,” he said with a wry twist of his lips. “It’s rather startling to have one’s ordinarily mannerly companion suddenly hurl himself on one like a wild animal. Had it been in the service of passion, of course, that would be another matter.”
Now I flushed for reasons other than shame. “I’ve never attacked you like a wild animal,” I protested.
“No.” He glanced up at me through his lashes. “But should you choose to do so, I have no objections.”
“Scoundrel.”
“I should have listened to you. I wanted to protect us, you and Christine and everyone else. My arcane studies saved our lives, and I only wanted to see their usefulness, not any dangers. When Theo talked about our true natures, about how we don’t bow to society, but make society bow to us…” I shook my head miserably.
“It’s a seductive thought,” he agreed with a wry twist of his lips. “Those men I spoke of before, the Pinkertons or the police, began wanting to help people. Believed they were helping people. ‘One can’t make an omelet without breaking eggs’ and all the other platitudes which let them sleep at night. When you’re certain your cause is just, it becomes easy to excuse almost anything to further it.”
Chapter 21
“Couldn’t you knock on the door?” I asked Persephone, clutching the blanket closer.
“But you were here,” she pointed out. She peered at Griffin. “Why is this one hiding?”
“Because it isn’t proper for you to just—just crawl into a man’s bedroom when he’s not dressed,” I exclaimed. Although as she wore nothing but a flimsy loincloth of gold netting and a few gems, no doubt she had rather different ideas of modesty.
“I’ve seen land men before,” she said with supreme indifference. Cocking her head to one side, she sniffed the air. “This one is your husband?”
“What?” Her questions kept catching me off guard. “That is, no, of course not. Only a man and a woman can wed.”
“Truly? Land people are stupid, then.”
Chapter 21
“This hasn’t been easy for me to accept. How can I ask anyone else to?”
Her expression softened. “You’re right, of course. And I don’t mean to make light. But Griffin and I love you—not in the same fashion, obviously, but we’re not going to let a little thing like being a shambling horror on your mother’s side change our opinions. I mean, we’ve both met your father and not abandoned you, after all.”
Chapter 22
"What if…what if there is some darkness in me? Something terrible inside?”
“Then we’ll face it together.” Griffin touched my face with one hand, fingers tender. Finding the hotter wetness of tears amidst the cold rain. “You are the love of my life.”
“But it isn’t enough,” I echoed the words back at him.
“I should never have left last night. I should have waited and talked. I knew I’d done the wrong thing as soon as I got home. Because I realized no matter how frustrated and angry and scared you make me, I won’t give up on you.” He shook me gently. “Do you understand, Ival? I love you, and I will never give up on you.”
I slipped inside and suppressed a sigh when I saw what Dr. Gerritson wore. The floor plan was far from the only eccentric thing about the museum, and the director had been forced to insist Gerritson remain in his office with the door locked while “indisposed.” Which was a polite way of saying the doctor’s preferred work attire consisted of women’s underthings.
Considering I’d fought off a mad cult while wearing a feminine dressing gown, I could hardly disapprove. But I did feel a corset and stockings were not precisely professional enough to wear to one’s office.
Chapter 6
“Honestly, Whyborne, it’s just a rat.” Christine shoved me from behind—I’d almost trodden on her. “No need to leap about shrieking like a maid.”
“I didn’t shriek.” My heart seemed reluctant to leave its new abode in my throat. “It was an exclamation of surprise.”
“Very manful,” Griffin agreed, but I thought his lips twitched in an effort to suppress a smile.
Chapter 7
Dr. Hart enthused. “Dr. Putnam, Dr. Whyborne, I expect a full report on your progress sometime in the next three days. Meeting adjourned!”
I sat still amidst the rustle of papers and gathering of hats, feeling rather as if I’d been run over by one of Father’s trains. “But it’s my birthday,” I repeated.
“Sorry, old fellow,” Christine said, collecting her half of our notes. “So much for your Hallowe’en plans of bobbing for Griffin’s apples.”
Chapter 3
A sorozat következő kötete
Whyborne & Griffin sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah J. Maas: House of Earth and Blood 90% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: Circus of the Damned ·
Összehasonlítás - Miranda Honfleur: Queen of the Shining Sea ·
Összehasonlítás - Stephen King: Wizard and Glass 86% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Bloodsucking Fiends ·
Összehasonlítás - Rachel Gillig: One Dark Window 90% ·
Összehasonlítás - Jon Sprunk: Shadow's Master ·
Összehasonlítás - RuNyx: Gothikana ·
Összehasonlítás - MaryJanice Davidson: Undead and Unwed ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Stardust 87% ·
Összehasonlítás