Kína ​XX. századi története 4 csillagozás

Jordán Gyula: Kína XX. századi története

Kína ​kétségkívül a jelen és a közeli jövő egyik legnagyobb hatalma, amely aktív szerepet játszik a világ sorsának alakulásában. Az elmúlt évszázadban az ország hosszú történelmének egyik legviharosabb korszakát élte. A 20. század elején még a több mint kétezer éves Kínai Császárság uralta a kontinensnyi területet, majd következtek a Kínai Köztársaság zűrzavaros évei, s a Kínai Népköztársaság első évtizedei sem hoztak nyugalmat. Forradalmak, háborúk, belharcok, éhínségek, természeti és társadalmi katasztrófák, politikai kampányok hosszú sora előzte meg a kínai csoda máig tartó időszakát. A jelen kötet a nagy magyar Kína-kutató, Jordán Gyula tizenkét tanulmányát tartalmazza a 20. századi kínai történelem különböző kérdéseiről: szó esik benne a „kulturális forradalomról”, a „nagy ugrás” okozta éhínségről, a nankingi mészárlásról, Tajvan különleges sorsáról és egy sor olyan témáról, amelyek a mai kínai politikát és társadalmat is jelentősen meghatározzák. A tudományos alapossággal… (tovább)

>!
L'Harmattan, Budapest, 2016
448 oldal · ISBN: 9789634142089

Enciklopédia 2


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Jordán Gyula: Kína XX. századi története

Kezdjük a címmel. Félrevezető. Azt a hatást kelti, mintha e szövegek valamiféle általános áttekintést nyújtanának a kínai XX. századról, de erről szó sincs – Jordán tanulmányai inkább csak szemelvények a korszak jelentős történelmi pillanataiból, bizonyos specifikus kérdések megválaszolására törekszenek, de nem kívánnak átfogó elemzést nyújtani. Ezért ha valaki csak ismerkedni akar Kína valóban páratlan világával, ne feltétlenül ebbe a könyvbe ruházzon be. Mondom ezt úgy, hogy közben a kötet elképesztően érdekes dolgokat közöl mindenféle sajátosságról, amiről eddig legfeljebb csak távolról hallottunk harangozni – például Tajvanról, az ázsiai rasszizmusról, a „kulturális forradalom” valódi dinamikájáról –, de mindez gyakran elrejtőzik Jordán aprólékos információhalmazában, mint téli féreg az avarban. Jordán szövegéről még lekapcsolt villany mellett is látszik, hogy írója hihetetlenül mély tudással rendelkezik a Kína történelmét irányító folyamatokról és érti a „kínaiság” mibenlétét. Csak hát nagyon érdeklődik az olyan, mazochizmus határterületén fekvő témakörök iránt, mint amilyenek például a Kínai Kommunista Párt strukturális sajátosságai, átrendeződései és belső konfliktusai, ami önmagában persze nem baj (láttam én már embert kanállal Erős Pistát enni – szóval ízlések és pofonok), csak nekem ez így picit sok volt. Szóval ez a négy csillag inkább az én korlátaimat jelzi. Talán ha nem a karácsonyi rohamra időzítettem volna ezt a kötetet, jobban csúszik.

Mindazonáltal három tanulmányt mindenképpen kiemelnék a szövegből. Először és másodszor a Tajvanról és a kínai föderalizmusról szólót, amelyek közül az első világosan vázolja fel ennek a különös szigetnek a történelmét, együtt pedig segítettek megérteni valamit abból, hogy ez az „egy ország, két rendszer” dolog, amit a világbirodalmi célokat dédelgető kínai média egyre többet emleget, mit is jelent, és mik a realitásai. Harmadszor pedig a záró tanulmányt a nankingi eseményekről (a kínai szóhasználatban „nagy mészárlás”, a japán szóhasználatban „incidens”), ami nem pusztán egy tárgyilagos leírása az ázsiai második világháború* egyik legszégyenletesebb aktusának, de egyben csodásan felvázolja Kína és Japán kollektív emlékezetpolitikájának mai napig tartó súrlódásait. Kár, hogy a kéziratban maradt szöveget a szerkesztők – talán rosszul értelmezett tiszteletből – nem simították tisztára, hogy minden mondat méltó legyen Jordán amúgy magas szintű kifejezőkészségéhez.

* Maga az esemény amúgy 1937 decemberében kezdődött – de a második világháború Ázsiában hamarabb indult, mint Európában, csak mivel nem fehér emberek pusztították egymást, erre nem szokás odafigyelni.

4 hozzászólás
Jozsga35>!
Jordán Gyula: Kína XX. századi története

Igazából nagy részleteséggel az 1980-as évek elejéig tárgyalja a szerző a címben szereplő ország történelmét, csak érintőleges a következő évtizedek kibontása. Hiányolom a belső és külső konfliktusok katonai vonatkozású, hadi és harci cselekményeinek részleteit, a külpolitikai összefüggésekre is „szánhattak volna több tintát”.Elolvasva azonban rádöbben az ember, egy gazdasági hatalom honnan indult és micsoda hatalmas változások mentek végbe szűk egy évszázad alatt.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

[Mao] Útját megszakította, hogy ússzon egyet a Jangceben, s erről eksztatikus hangvételű beszámolók jelentek meg. („A folyó vize mosolyogni látszott aznap", egy a lelkesedéstől és csodálattól majdnem a folyóba fulladó milicistának a „víz különösen édes ízű volt” stb.)

309. oldal, A „kulturális forradalom"

Kapcsolódó szócikkek: Jangce · Mao Ce-tung

Hasonló könyvek címkék alapján

P. Szabó József: Kína – ma
Ecsedy Ildikó: Kínai császárok és alattvalók
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Patrick FitzGerald: Az ősi Kína
Őri Sándor: Konfuciusz élete és kora
Bozóky Dezső: Két év Keletázsiában
Salát Gergely: A régi Kína története I.
Anderle Ádám: Latin-Amerika története
Lippay Lajos: A titokzatos Keleten
Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása