12 ​szabály az élethez 106 csillagozás

Így kerüld el a káoszt!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Dr. ​Peterson a torontói egyetem megbecsült tanára, keresztény, jobboldali gondolkodó, pszichiáter és hivatásos provokátor. Könyvével az egész világot zavarba hozta.
A 12 szabály az élethez hónapok óta listavezető az Amazonon, tarol a világ sikerlistáin, többek közt a USA Today, a Wall Street Journal, a The Washington Post és a The New York Times toplistájának első helyezettje. Közel 40 ország megvásárolta a kiadás jogait.
A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ősi hagyomány igazságait ötvözi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel.
Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a gördeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán.
Mit taníthat nekünk az egyszerű homár idegrendszere a sikeres életről? Miért emelték… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759369 · Fordította: Horváth M. Zsanett · Illusztrálta: Ethan Van Sciver
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
430 oldal · ISBN: 9786155759376 · Fordította: Horváth M. Zsanett

Enciklopédia 16


Kedvencelte 11

Most olvassa 78

Várólistára tette 164

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Flora_The_Sweaterist>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Mivel is kezdhetném? Először talán azzal, hogy kinek nem ajánlom ezt a könyvet. Annak semmiképp sem, aki nem elég nyitott arra, hogy kellemetlen igazságokat olvasson. Itt ugyanis nem lehet majd másokat hibáztatni és az önsajnálat sem vezet semmire: Dr. Peterson a felelősségvállalásra szólít fel, és aki erre nem áll készen, valamint a problémák forrását a kozmikus erőkben és egyes társadalmi csoportok elnyomó erejében keresi, az pofára fog esni, és meg fogja ütni magát. Ezért pedig (mivel nem lesz más) Petersont fogja hibáztatni, amiért nem biztosított a könyvéhez bukósisakot vagy biztonsági hálót. Annak sem ajánlom a könyvet, aki nem képes követni egy bonyolultabb gondolatfolyamot, ugyanis Dr. Peterson a nagy műveltségű emberekre gyakran jellemző szabad asszociációs módon építi fel a mondandóját: csapong erre, csapong arra, mint egy becsiccsentett denevér. (Már elnézést a hasonlatért.) De a látszólagos káosz mögött mindig jelen van a rend is, a gondolatokat összefűző közös elem, a vezérfonal, amire írónk felfűzte gondolat-igazgyöngyeit. Azoknak pedig, akik szándékosan félremagyaráznák a könyv mondanivalóját, legszívesebben megtiltanám, hogy kézbe vegyék. Épp elég irodalmi művet és filozófiai gondolatot szentségtelenítettek már meg a hozzá nem értők – itt lenne az ideje abbahagyni ezt a semmire sem vezető tevékenységet. A szenvedő intelligencia nevében előre is köszönöm.

(Azt egy percig sem állítom, hogy én olyan mérhetetlen tudás birtokában lennék, ami feljogosítana arra, hogy méltó kritikusa lehessek ennek a könyvek, de azért mégiscsak tennék egy szerény próbálkozást.)

Ezt a könyvet kétféleképpen lehet olvasni: az egyik módszer célravezető – a másik nagy valószínűséggel katasztrófához vezet. A sikeres módszer első lépéseként azt ajánlanám, hogy a kedves, lelkes olvasó egy pillanatra mégiscsak fékezze a kíváncsiságát, csukja be a könyvet és ugorjon fejest a YouTube kínálta „Jordan Peterson-élménybe”. Nem a fanatikus rajongó szól belőlem, hanem az egyenes beszéd őszinte híve. Könnyebb lesz követni a fejezetekben leírt gondolatokat, ha az olvasónak már van valamilyen benyomása az íróról. Talán könnyebb lesz őt magát is megérteni.

Dr. Jordan B. Peterson egy kanadai klinikai pszichológus, aki tanított a Harvardon és a Torontói Egyetemen is. Előadásainak nagy része elérhető a YouTube-on, nézettségükről milliós nagyságrendben lehet beszélni, de igazán híressé (vagy hírhedtté) a Cathy Newmannel folytatott interjút követően vált. (Csak erős idegzetűeknek ajánlott. A „hölgy” egy szentet is ki tudna hozni a béketűrésből.)

Bár én Dr. Petersont már a könyv kézbevétele előtt is csodáltam, Norman Doidge (kanadai pszichiáter, A változó agy és a Hogyan gyógyul az agy? c. könyvek szerzője) előszava és a kötet végén megjelentetett egy oldalas rövid életrajz még inkább elmélyítette ezt az érzést. Egy olyan emberről beszélünk ugyanis, aki nem csupán egy szakmájába begyepesedett előadó – volt „mosogató, benzinkutas, csapos, szakács, méhész, olajfúró, fűrészmalmi munkás és vasútépítő” is, emellett tartott tanácsadásokat, és több száz publikációja jelent meg. Maga is megküzdött a depresszióval és a családi tragédiával is. Az a fajta sokoldalú személyiség, akit szívesen hallgat az ember egy baráti vacsora alatt, mert karizmája és tapasztalata önkéntelenül is mágnesként vonzza a figyelmet. De mint ilyen típusú előadó, nem is fogja elnyerni mindenkinek a tetszését. Ő maga is bevallja, hogy az előadásai nem szükségszerűen rendezettek, ezért elég nyitottnak kell lenni a hirtelen váltásokra, asszociációkra, és képesnek kell lenni követni a gondolatmenetét. Ez a stílus pedig elkerülhetetlenül visszaköszön a kötetben is.

Talán célravezető lenne felsorolni a 12 szabályt, ami a könyv 12 fejezetében megjelenik. Ezek jelentését nem áll szándékomban megmagyarázni – inkább bátorítanék mindenkit, hogy vegye kézbe a könyvet, és olvassa el –, de kiemelnék majd néhány gondolatot, ami megjelenik a műben: természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen majd’ minden oldalon akad valami, amit érdemes lenne megemlíteni.

A 12 szabály tehát a következő:

1. Hasat be, mellet ki!
(Stand up straight with your shoulders back)
2. Segítsünk önmagunkon!
(Treat yourself like someone you are responsible for helping)
3. Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja!
(Make friends with people who want the best for you)
4. A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!
(Compare yourself to who you were yesterday, not to who someone else is today)
5. Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink megutáltassák magukat velünk!
(Do not let your children do anything that makes you dislike them)
6. Tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk!
(Set your house in perfect order before you criticize the world)
7. Adjunk értelmet az életünknek (megalkuvás helyett)!
(Pursue what is meaningful (not what is expedient))
8. Mondjunk igazat – vagy legalábbis ne hazudjunk!
(Tell the truth – or, at least, don’t lie)
9. Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!
(Assume that the person you are listening to might know something you don’t)
10. Fogalmazzunk pontosan!
(Be precise in your speech)
11. Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket!
(Do not bother childen when they are skateboarding)
12. Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!
(Pet a cat when you encounter one on the street)

Amit ezekről a szabályokról érdemes tudni az az, hogy némelyik valóban csak vezérfonalként, keretként szolgál az adott fejezetben kifejtett nézetekhez. Maguk a fejezetcímek, vagyis a szabályok, egyszerűek és lényegre törőek – a kifejtett gondolatmenet már bonyolultabb. Dr. Peterson előszeretettel vizsgálja meg szimbolikai jelentés szempontjából a különféle bibliai történeteket, de nem zárkózik el attól sem, hogy populáris művekre hivatkozzon. Ez alatt a Disney meséket értem. Ez persze egy hihetetlenül okos húzás a részéről, egyrészt mert ezek a filmek világszerte ismertek, másrészt azért is, mert általában egy korábbi (morális/szimbolikus értelemmel bíró) történethez nyúlnak vissza: legyen az a Grimm testvérek egyik meséje vagy Az oroszlánkirály esetében Shakespeare Hamletje. Épp ezért ne gondolja senki se, hogy ezeknek a meséknek az értelmezése komolytalan dolog lenne. Természetesen sokat segít, ha előzetesen is ismerjük ezeket a történeteket. Az én generációmnak e téren könnyű dolga van, hiszen Walt Disney gyakorlatilag a közös nagybácsink – az idősebb generációk pedig remélem, hogy gyermekeik, unokáik mellett szintén (akár kénytelen-kelletlen) megismerkedtek ezzel a világgal. Dosztojevszkij ismerete ugyancsak előnyt jelent, hiszen például A Karamazov testvérek Ivan-Aljosa ellentéte többször is szóba kerül.

Ahogy már említettem, szeretnék kiemelni néhány gondolatot, ami engem megfogott.

Előadásai során már korábban is hallottam őt a gyermekekről beszélni, és most sem kellett csalódnom. Az 5. fejezetben kitér ugyanis a rend és a fegyelmezés fontosságára, a szülő felelősségére. Kiemeli, hogy „[a] gyerek fegyelmezése felelősségteljes tett. Nem harag a rossz viselkedés láttán. Nem bosszú a csínytevésért. Hanem a kegyelem és a hosszú távú megítélés gondos kombinációja.” Amiről Dr. Peterson beszél az gyakorlatilag az arany középút: nem a gyermeke felett hatalmat nyert zsarnok önkényeskedése és nem is a modern világban oly népszerű laissez faire hozzáállás: hanem a jutalmazás és büntetés igazságos rendszere. Amire pedig véleménye szerint szükség is van, hiszen a gyermeknek be kell illeszkednie a társadalomba és képesnek kell lennie megfelelően „működni” annak keretein belül, ennek biztosítása pedig nagyrészt a szülők feladata. Talán senkinek sem esik nehezére elképzelni azt a fajta gyermeket, akit a fordításban hihetetlenül aranyos módon „szörnyecske”-ként említenek. Szörnyecskék pedig léteznek, és (bár az öröklött genetikai állomány szerepét sem szabad figyelmen kívül hagyni) ők gyakran a szülők frankensteini laborjaiban, figyelmetlenségük kémcsöveiben kelnek életre.

Nem kockázatmentes dolog a szülő-gyermek kapcsolatot vizsgálni, de Dr. Peterson ennél is veszedelmesebb vizekre evez, amikor meg meri kérdőjelezni a nők kapcsán felmerülő patriarchális elnyomás kizárólagos szerepét. Lesz, aki meg fog botránkozni, és veszett haraggal fogja bizonygatni, hogy az író a női elnyomás híve, egy privilegizált helyzetben lévő fehér férfi, aki nem akarja felvállalni nemének rémes bűntetteit. Az ilyen félreértelmezés már szinte várható is: a baloldali média is ezt próbálja rákenni a pszichológusra. De talán akit a könyv kétségek között hagy Dr. Peterson álláspontját illetően, hallgassa meg néhány előadását, vagy nézzen meg vele készült interjúkat. Ezek megtekintése után egyértelművé kell váljon (hacsak Cathy Newmanhez hasonlóan nem döntöttük el, hogy csak azért sem fogjuk megérteni az egyértelműt), hogy szó sincs a női egyenjogúság sárba tiprásáról. Egyszerűen arról van szó, amit ma sokan nem tudnak vagy nem akarnak átlátni, hogy óriási különbség van egy egyenlő esély és az egyenlő végeredmény biztosítása között. Az előbbi szükséges és kívánatos, az utóbbi a kommunizmus kegyetlenségéhez vezet. Lehet tagadni és lehet sírni miatta, de más-más (fizikai, szellemi és érzelmi) képességekkel rendelkezünk, és így a sikereink, eredményeink nem lesznek, nem is lehetnek, egyenlőek. És ezen képességbeli különbségekből adódóan nyilván más és más szakmákban eltérő arányban képviselteti magát a két nem, sőt a fizetésben is megnyilvánulhat a különbség. De semmiképpen sem beszélhetünk kollektíven a nők elnyomásáról és szenvedéséről, hiszen az ilyen fajta általánosítás nonszensz lenne. Egy magasabb beosztású nő (most és a korábbi századok folyamán is) sokkal több előjoggal bír (és bírt), mint egy alacsonyabb társadalmi státuszú férfi. Azt is számításba kellene venni, hogy nem feltételül jelentett akkora privilégiumot a férfiaknak, hogy megölethették magukat a háborúban, míg az asszonyok „rémes elnyomásban” a háztartás gondjaival törődtek…

(Akit esetleg érdekelnek az ehhez hasonló kérdések, különösképpen a férfiak szerepe a modern társadalomban, annak ajánlom a stanfordi börtönkísérletről hírhedt Philip Zimbardo Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? (Man (Dis)connected) c. könyvét, valamint Warren Farrell idén márciusban megjelent kötetét is (The Boy Crisis). Bár ez utóbbit még nem olvastam, ígéretes műnek tűnik.)

Csak néhány címszóban vázolnám fel, hogy milyen egyéb témákkal találkozhat még a kedves olvasó az oldalakon: kommunikáció szerepe és problémái, az értelem és gyengeségei, a kommunizmus, a hallgatás fontossága, a pszichoterapeuták felelőssége, és legfőképp, hogy miért is kellene megsimogatni minden utunkba kerülő macskát.

A kiadvánnyal kapcsolatban még kiemelném, hogy a magyar kiadó szerencsére megőrizte az eredeti kiadás pozitív jellemzőit: az egyszerű, ámde tökéletesen passzoló borítóterv megegyezik az angol változattal, valamint ahhoz hasonlóan, itt is kellemes a lapok és a rányomott szöveg kontrasztja, nem vegyi úton túlfehérítettek, kellemetlen élénkségűek az oldalak, hanem az olvasást valóban élvezetté emelő árnyalatúak.

Az a huncut kis fél pont pedig csupán azért hiányzik a pontozásból, mert – habár én imádtam a könyvet és tudtam is követni – azért egy kicsit lehetett volna rendszerezettebb. A magam részéről feleslegesnek találtam az itt-ott felbukkanó ismétléseket is, de mivel én már Dr. Peterson elég sok előadását meghallgattam, valószínűleg többször hallottam ezeket a gondolatokat, mint az, aki még korábban sosem került kapcsolatba az író munkásságával. Másoknak lehet, hogy éppen a számomra redundánsnak tűnő részek válnak hasznára és segítenek rögzíteni az olvasott információt. Az idézett versrészletek is néha oda nem illőnek tűntek, legalábbis abban az értelemben, hogy a folyószöveghez képest nem volt gördülékeny a váltás, mintha nem minden alkalommal lettek volna kellőképpen felvezetve. Meg kell még említenem az utolsó szabályt követő és a kötetet lezáró, vallomásos jellegű „Kóda” c. fejezetet. Ha korábban nem ismerem a szerzőt, valószínűleg ezzel a zárással megijesztett volna: nem is tudom, mi zavart benne igazán, de valószínűleg annak tudható be, hogy én magam nem éreztem még ilyen mértékű elhivatottságot egyetlen elfoglaltság iránt sem, és így valamelyest kényelmetlen, lelkifurdalást okozó talán Dr. Peterson küldetéstudatáról olvassak. De ez én egzisztenciális válságom már egy másik történet…

Egy mondatban összefoglalva: a 12 szabály az élethez kötelező olvasmány minden értelmes ember számára.

https://florathesweaterist.wordpress.com/2018/06/24/kon…

6 hozzászólás
Qedrák P>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Mihez kezdjünk Jordan Peterson világító tollával?
Valószínűleg itthon nemcsak én vagyok vele így, de a szerzőről először akkor hallottam, amikor a Cathy Newmannel készült interjúja hatalmas kört futott be a világhálón. Nehéz volt nem szimpatizálni Jordan Petersonnal, ahogy higgadtan próbálja meg pontosítani vagy éppen visszautasítani a szájába adandó szavakat, és persze az egész beszélgetés végén a próbálkozás visszahullik a kérdezőre. És persze ezek után érdekelt, hogy mégis mit mond ez a figura, aki az alt-right világító fáklyája lett Észak-Amerikában, és amikor ide jött a BrainBar meghívására, akkor a cikkek aszerint kommentálták a szereplését, hogy mi a viszonyuk a regnáló kormányhoz. (A Qubit például egy minősíthetetlenül gyenge és részrehajló írással jött elő, ami az amúgy színvonalas tudománynépszerűsítő oldalhoz teljesen méltatlan volt).
A 12 szabály az élethez egy lazán egybefüggő életfilozófiai programgyűjtemény, amelyet szerintem érdemes elolvasnia bárkinek. Igen, annak is, aki esetleg nagyon utálja Jordan Petersont, mert időnként meglepően kevés újdonságot hoz, és persze annak is, aki rajong érte, mert könnyen lehet, hogy nem azt fogja kiolvasni belőle, ami a szívének kedves. Hogy egy példával éljek: nem rémlik, hogy a kérdésben nyilvánosan megszólalt volna, de például homofób vagy melegellenes megjegyzést nem igen tudnék felidézni a könyvből, pedig a szerző nem olyasvalaki, aki keblére öleli a progresszív gondolkodást.
Jordan Peterson alapvetése, hogy meg kell tartani az áldozathozatal és a felelősségvállalás kultúráját. Leírása szerint az élet alapvetően két területből áll: a rendből, amelyet magunk körül teremtünk meg, legyen szó otthonról, kapcsolatokról, hivatásról stb., az általunk befolyásolható dolgokról. Ezzel szemben áll a káosz, amely folyamatosan elnyeléssel fenyeget bennünket, öltse bár a halál, a rossz minőségű élet, a kudarc stb. alakját. Ahhoz, hogy az előbbi vegyen körül minket, folyamatos kihívásokban edzett felnőtt emberekre van szükség, akik képesek ellent tartani a káosznak, és képesek benne még oly parányi rendet teremteni, mint a tomboló téli hóviharban egy fűtött és meghitt családi otthon.
Ez persze nem könnyű, de Peterson állítása az, hogy az evolúció évmilliói és évszázezrei, valamint a kultúra évezredei és évszázadai alkalmassá tettek bennünket arra, hogy a születésünk és az elmúlásunk közötti rövid időszakra rendet teremtsünk a káoszban. Ezt a képességet különböző etológiai példákon, valamint mítoszokon és meséken keresztül mutatja be, gyakran citálva a Bibliát is, mint az ilyen történetek egyik legfontosabb gyűjteményét.
Könyvének kritikai fókuszában a progresszív gondolkodás áll, amely Peterson szerint szétveri ezeket az ősi struktúrákat. Ennek áldozatai elsősorban a férfiak, akik egy nők által uralt és a nők sikereit jutalmazó oktatási rendszerből egyre rosszabb eredményekkel kerülnek ki. A korábban férfiak által uralt területeken elért női sikerek nyomán pedig sikertelen férfiak és társat találni képtelen nők tömege marad, amely előbbi csoport riasztóan romló egészségügyi mutatóit és utóbbi egyre markánsabb frusztrációját eredményezi.
A szerző amúgy markánsan hozza a polihisztorok műveltségének minden előnyét és hátrányát. Régebben én is azt gondoltam, hogy polihisztornak lenni kifizetődő, elvégre mindenhez érteni jó dolog, és én mindenhez érteni akartam. (Mindenhez IS). Később persze beláttam, hogy manapság a specialisták világát éljük, tudományos szinten a polihisztoroknak ritkán terem babér, hiszen nem mindegy, hogy valaki egy adott kérdéssel mondjuk két évet, vagy húsz esztendőt foglalkozik. Márpedig Jordan Peterson foglalkozik evolúcióbiológiával, mítoszokkal és mesékkel vagy éppen történelemmel. Előny, hogy mindezt úgy tudja megfogalmazni, hogy azt a laikus közönség is értse, de hátrány, ha a specialista kezébe jut a könyv. Mert például én a mítoszokról csak a molyos figyeltjeim nyomán tudok ezt-azt, de az feltűnt, hogy az egyes történetekből csak a Disney változatát elemzi, márpedig annyit a mitológiai tartalommegosztásokból is tudok, hogy ez nem reprezentálja az adott mese vagy történet teljes mondanivalóját. Hasonlóképpen látom a történelmi példáit is, noha ezekben főleg a marxizmus elmélete és gyakorlata közötti feszítő ellentétet mutatja be, ami azért mindenképpen egy pontos és hatásos eszköz, ellenben mondjuk a mitológiával. Abban sem vagyok biztos, hogy a homárok vagy a házimacskák szociális szokásai biztosan megfelelő példázatokat jelentenek-e az emberi társadalom számára.
A könyv egyébként tényleg túlírt és sokszor ismétli magát, megkísértve a didaktikusságot is. A legjobb részei kétségtelenül azok, amikor a saját pszichológiai gyakorlatából vesz példákat és cselekvéseket, és akkor téved leginkább ingoványos talajra, amikor ezektől messzire kalandozik. A rázogatásos gyerekfegyelmezéstől például még a magyar nyelvű fülszöveg is elhatárolódik, és én is úgy tudom, hogy ellenjavallt, márpedig Peterson a saját sikerének mutatja be azt, hogy ezt alkalmazta.
A másik kritika, ami felmerülhet a könyvvel szemben, hogy végső soron vissza akarja tuszkolni a szellemet a palackba. Márpedig tetszik, vagy sem, ez nem fog menni. A tanácsai hasznosak lehetek például az útjukat kereső férfiaknak. Azt nem állítom, hogy nekem lámpást adott Peterson a kezembe a könyv lapjain, de azt talán igen, hogy vannak megfogadandó tanácsai. Az útját kereső férfiként, akinek az élete nem a párkapcsolati diadalokról vagy éppen a kiteljesedett hivatásról szól és aki alapvetően nincs megelégedve a pillanatnyi helyzetével, találtam benne hasznos fogodzópontokat, amelyek kipróbálhatók a jövőben. De őszintén szólva, nem tudom, hogy például egy érdeklődő nő mit vonhat le a maga számára hasonló esetben. Azt, hogy térjünk vissza a korábbi struktúrákhoz, és teljesedjen ki az anyaságban és a gyermekvállalásban? Nos, távol álljon tőlem, hogy feminista szentbeszédet tartsak, de ha nőnek születtem volna, és a társadalom különböző struktúrái folyamatosan azzal nyomasztanának, hogy az én szent kötelességem a gyermekvállalás, hát öntudatra ébredésem utáni első dolgom lenne, hogy fellázadjak ez ellen. Nagyokat szexelnék azokkal, akiket érdemesnek tartok rá, oszt' kalap-kabát, a macskáim megehetik a hullámat. Peterson persze felvillant valami olyasmit, hogy ha a nőket megérinti a maszkulin kultúra szelleme, akkor másban is kiteljesedhetnek, de ennek a gondolatnak a kifejtésére látványosan kevesebb energiát áldoz, mint a hagyományos struktúrák védelmére.
A magyar fordítás egyébként kicsit tükrözi Peterson helyzetét. Alapvetően nem könnyű egy ilyen könyvet, amelyik ennyi területhez szól hozzá, magyarra ültetni, de sajnos ez nem sikerült hibátlanul. Ott, ahol bevett terminus technicusokra lett volna szükség, amelyet az adott területen jártas olvasó felismer a félrefordításból, torz megoldások születtek. Ráfért volna egy szakmai nyelvi lektor a könyvre.
De vissza a szerzőhöz! Bevallom, nem vagyok benne biztos, hogy ha rám bízták volna a döntést, akkor Petersont ültettem volna le Slavoj Zizekkel. Mégsem csodálkozom azon, hogy egyfajta próféta lett, aki Puzsér szavaival élve a modernitást védi a posztmodernnel szemben. Tényleg karizmatikus előadó, aki határozott állításokat tesz, és azok mellett a végsőkig képes érvelni. Ha a könyvéből feltétlenül tanácsot akarok adni valakinek, akkor az értékelésem elején említett felelősségvállalásra és áldozathozatalra hívnám fel a figyelmét. Mert ezen a téren igenis érdemes Petersonra hallgatni, akár egyetértünk vele, akár nem.
És ne feledjük az utolsó tanácsát sem:
Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!

2 hozzászólás
bratan P>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Jordan B. Peterson megosztó személyisége szerintem egy alapvető félreértés következménye: egyszerűen nem figyelünk oda kellő mélységgel arra, amit mond. Pedig ez a 12 szabály – s a köré épített rengeteg sztori és értelmezés – jó kiindulópont lehet(ne) ha az életben eligazodni szeretnénk és ehhez nem hoztunk „hazulról” megfelelő útravalót.

Klinikai szakpszichológusként szerintem nagyjából mindent ezen a szemüvegen keresztül olvas, időnként meglepő, sőt fájdalmas volt egy-egy bibliamagyarázata, de mivel elsősorban ez történik vele – hát így látja, hogy hogyan kell felvenni a harcot a mindent elöntő káosszal. A könyv felhívja a figyelmet arra is, ami metafizikai, így aztán nem egyszerűen csak egy önsegítő könyv. Ugyanakkor, ahogy írtam, szakpszichológiai háttere miatt valahol picit bezártnak is érzem ebbe a tudományosságba. (Ami persze bizonyos helyzetekben, pl. a tények kérdésében és felvillantásában legtöbbször előremutató, azonban számomra nem olyan elv, ahogy ezt Peterson képviseli.)

A left wing – right wing vitához meg annyit tennék hozzá, hogy tökéletesen osztom a szerző nézetét: a jobb társadalomhoz vezető út nem a jogszabályok megváltoztatásán át vezet, hanem azáltal, hogy én magam leszek jobbá.

cintiatekla P>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Nekem alapvetően nincs problémám a fájó igazsággal, vagy a kényelmetlen kijelentésekkel, szóval előrebocsátom, nem ezzel volt gondom, sokkal inkább azzal, hogy számomra érdektelen volt az írás, illetve voltak olyan fejezetek, amiknek a létjogosultságát sem értettem. A könyv eleje nem rossz egyébként, ha az ember nagyon akarja, akkor olvasható, de tulajdonképpen semmi érdekeset, vagy izgalmasat nem ad, és nekem olyan érzésem volt, hogy akkor most várunk arra, hogy „beinduljon”. Mivel ez nem egy regény, így őszintén én feladtam a várakozást, és a könyv közel felét átlapoztam, részleteket olvastam el belőle, és sajnos ez is inkább megerősített abban, hogy kár lett volna végigszenvedni a bibliai utalásokat, az érdektelen sztorizgatásokat, majd pedig a sokszor közhelyként eldurrogtatott tanulságokat, vagy akár a teljesen egyértelműnek tűnő dolgokat.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2018/08/jordan-b-peterson-12…

Solymár_András I>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Mint már annyiszor az életben, megint megelőztek. Az érzés, amikor is elkezd benned formálódni valami, hogy aztán rágyere, hogy valaki tökéletes megfogalmazta már előtted hetvenben, vagy időszámításunk előtt ötszázban. Ez is mutatja, hogy mennyire nincs új a nap alatt, de talán nem is kell, hisz a kívánt eredményhez nagyon sokszor csak ugyanazt kell újra és újra véghezvinni.

Mint nagyon sokat, Petersonra az interjúi kapcsán figyeltem fel, ahogy töretlen logikával és céltudatossággal állja a sarat kevésbé logikus, de legalább annyira céltudatos vitaellenfeleivel szemben. Megbabonázott a tisztánlátása és a bátorsága, hogy szembe mert menni a mai status quoval, mely megfertőzte a nyugati gondolkodást.
Hát elolvastam a könyvét és nem találtam benne semmit, amit már nem tudtam volna, vagy ne használnék a mindennapos praxisomban.

Ez egyszerre két érzést hozott elő. Örültem, hisz a nyugati világ egyik legünnepeltebb gondolkodója és terapeutája hasonlóképpen látja a világot, mint én, számottevően több élet- és klinikai tapasztalat dacára. Elszomorodtam, mert utálom, ha ilyen dolgokban igazam van, hisz nem vagyok sem egy optimista, sem egy reményteli ember. Reméltem, hogy másképp van.

Peterson káosznak nevezi, én menekülésnek, inaktivitásnak, impulzivitásnak, egyszóval könnyű útnak. Ő rendnek nevezi, mely a felelősségvállalás terméke. Ő menyországnak nevezi, amit én értékeknek és pokolnak, ami egy értékekkel nem egyvonalban leélt életet jelentene az én olvasatomban. De az üzenet a legvégén ugyanaz.

Maximális szabadság és maximális felelősség. Bármit megtehetünk, de mindenért, amit teszünk csak és kizárólag mi vagyunk felelősek. A körülmények nem jók és nem rosszak, mindössze vannak. A mi perspektívánk és morális kódunk teszi őket jóvá és/vagy rosszá.

A könyv maga jó. Kissé filozofikus az én ízlésemnek, de nem zavaróan. Peterson jó és érdemes végighallgatni, teljesen függetlenül attól, hogy egyetértünk azzal, amit mond, vagy sem. A világot ez teszi tönkre, hogy immár senki sem akar a sajátjától eltérő nézőpontokkal szembesülni, mindannyian be vagyunk fészkelve az intellektuális safespaceünkben.

Talán ami igencsak zavar és megbabonáz, az a fájdalom a szemében, amikor megszólal. Mindenkire ez a sors vár, ki gondolkodik?

invincible>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Rendhagyó, izgalmas, provokatív, mély összefüggésekkel teli.

Peterson mer, és tud is gondolkodni. Hatalmas szükség van rá, és hatalmas szükség van erre a könyvre az érzésem szerint. Érdemes nyitott elmével olvasni.

Peterson talán az első, aki értelmesen és logikusan tudja rendszerbe foglalni, összebékíteni a tudományos-racionális és vallásos-spirituális világképet, világnézetet. Betekintést enged a kereszténység és a Biblia mély szimbolikájába, és ezekre az alapokra (is) építi fel életfilozófiáját – amely meglepően szilárd, hatékony és logikus.

bamon>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Megúszhatjuk -e az életet úgy, hogy sosem gondoljuk át, mi fontos nekünk igazán, mit tehetünk érte, és mi lesz, ha tévedünk? Meg, persze, csak nem érdemes – mondja határozottan, meséli színesen, vagy szótagolja szigorúan, a krétával az asztalon kopogtatva Peterson, 12 fejezeten keresztül. Nem szerettem a címet, néha bosszantott a stílus, nem értek egyet minden sorával. De imádtam az egyenességét, az elképesztő tudását, és a szándékát. Fejben lefutott nagyjából 15 vitánk, miközben kézzel kijegyzeteltem a könyve kétharmadát. Respect, Dr. Peterson!

balazs>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

A szerző nevével akkor találkoztam először, amikor a Heti Válasz cikket írt az ominózus Cathy Newman-féle Channel 4-os interjúról. A youtube-on rögtön végignéztem ahogy Peterson higgadtan ellátja a baját az agresszív feminista riporternőnek, és tudtam hogy valami nagy dolognak vagyok a tanúja. Nem lehet már messze a férfi egyenjogúság! Végre valakinek megvan a tehetsége, műveltsége és bátorsága, hogy kiálljon értünk, névtelen üldözöttekért. Végre valaki kimondja az igazságot!

(Dear Mr Peterson, if you are reading this: thank you for destroying feminists and fighting for the truth! Greatings from Hungary!!)

A fentiek miatt a szerzőre a továbbiakban „a Mester”-ként fogok hivatkozni, valamint könyve nálam 4 csillagról indul.

Szóval kijelenthető, hogy a Mester nagyot alkotott. Az életszabályok kifejtéséből érződik az emberismeret és az élettapasztalat, sőt az alázat is. A Mester szerint keveset tudunk magunkról, de minden tudás amit elődeink felhalmoztak ott van a régi, jellemzően vallásos szövegekben Ezért rengeteg az ilyen irányú utalás, amikkel néha nehéz volt mit kezdeni, pl. hogy „Krisztus az őstípusi tökéletes ember”, meg hogy a kígyó az édenkertben ugyanolyan mint a fekete pötty a fehér jinjangban. Biztos. Sok ilyen van, de hangsúlyozom hogy ezen részek megemésztése nélkül is tápláló fogást kapunk. Sőt, a gyereknevelésről szóló fejezetben a Mester még a humorát is megcsillantja.

Aki ódzkodik a „self-help” irodalomtól annak mondanám hogy ez a minőségibb verzió, Csikszentmihályi Flow-jához tudnám hasonlítani. Mintha egy intelligens és tapasztalt emberrel beszélgetnénk a könyvet olvasva – és ha beszélgetünk akkor többek leszünk. Olvassátok a Mestert!

(Ui: ja és a fülszöveg. „Hivatásos provokátort” írnak, amit Peterson többször kategórikusan elutasított. Furcsa hogy egy kiadó nem a szerzőt, hanem ellenségeit képviseli saját könyvének hátoldalán… Illetve hogy előre szabadkoznak azért mert nevelési elveivel „nem könnyű azonosulni”. Furcsa.)

Olya>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Minden nap egy szabály.
Talán így jobban megéri olvasni.
Nem válik unalmassá, locsogóssá.

urbanorsolya>!
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Sokáig olvastam ezt a könyvet. Jóval hosszabb idő alatt olvastam el, mint más könyvek esetében. Nagyon tetszett Jordan B. Peterson 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt! című kötete. A koronavírus hazai elterjedése idején még nyitva találtam egy könyvesboltot, megláttam a polcon és megvettem. Régóta készültem rá, sokat hallottam különböző médiumok által Petersonról. Szerettem volna magam megismerni a könyvét, a gondolatait.

Elsősorban az tetszett legjobban, hogy igazán mélyre ás. Ez nem egy önsegítő könyv, habár annak is kiváló, de ennél sokkal többről van szó. Azt is értem már, hogy Megadja Gábor miért fogalmazott Petersonról úgy, hogy őt nem lehet bekategorizálni.

A kötet 12 fejezete számomra jól követhető volt, ugyanakkor éppen a mélysége miatt vissza-vissza lapoztam, újra olvastam egy-egy gondolatot. Számomra szimpatikusak voltak a metaforái, saját tapasztalatai és a bibliai utalások. Nekem mindig nagyon rokonszenves, amikor valaki alaposan megindokolja a véleményét és érződik mögötte a hitelesség.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem rendkívül elgondolkodtató dolgokról ír igazán érthetően, követhetően, egy időnként követhetetlen és érthetetlen világban. Tegnap amikor befejeztem az utolsó fejezetet, úrrá lett rajtam egy kis szomorúság amit minden nagyszerű könyv befejezése után érezni szoktam. Ez is egy ilyen könyv.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

És a legelső szabály, hogy felelősséget kell vállalnunk a saját életünkért.

Előszó (XXI. Század, 2018)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

loranda>!

Elvégre az erőszak nem egy nagy rejtély. A béke az, ami rejtélyes. Az erőszak a norma. Az könnyű. A béke nehéz: tanult, belénk nevelt, kiérdemelt dolog. (Az emberek gyakran fordítva közelítik meg az alapvető pszichológiai kérdéseket. Miért drogozik valaki? Nem nagy rejtély. Az a rejtély, hogy miért nem szedünk állandóan drogokat. Miért szorong valaki? Szintén nem rejtély. Hogy maradnak nyugodtak az emberek? Ez a rejtély. Törékenyek és halandóak vagyunk. Millió dolog elromolhat, millióféleképpen. Minden pillanatot halálos rémületben kéne töltenünk. De nem tesszük. Ugyanez a helyzet a depresszióval, a lustasággal és a bűnözéssel.)

159. oldal

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

1 hozzászólás
Qedrák P>!

Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!

383. oldal

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

6 hozzászólás
Qedrák P>!

Az viszont biztos, hogy az utópisztikus egyenlőség nevében történő erőszakos újraelosztás olyan orvosság, amely felér magával a betegséggel.

344. oldal

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Szelén>!

Ezért hallgassuk meg önmagunkat, és azokat, akik beszélnek! Így a bölcsességünk nem abból áll, amit már tudunk, hanem a tudás folyamatos kereséséből, ami a bölcsesség legmagasabb formája. Ezért becsülte az ókori görögök delphoi jósnője olyan nagyra Szókratészt, aki mindig az igazságot kereste. A jósnő a legbölcsebb élő embernek tartotta őt, mert Szókratész tudta, hogy semmit sem tud.

9. szabály - Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem! (XXI. Század, 2018)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · Szókratész
Poufsouffle>!

A rend és a káosz a jin és a jang a híres taoista szimbólumban: két összefonódott kígyó. A rend a fehér, maszkulin kígyó; a káosz a fekete, feminin ellenpár. A fekete pont a fehérben – és a fehér a feketében – az átalakulás lehetőségére utal: amikor a dolgok biztosnak tűnnek, az ismeretlen akkor is megjelenhet, váratlanul és lehengerlően. Fordítva pedig, amikor minden reménytelennek tűnik, új rend emelkedhet fel a katasztrófából és káoszból.

Nyitány (XXI. Század, 2018)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Kapcsolódó szócikkek: jin & jang · káosz · rend · taoizmus
Poufsouffle>!

Mindenkinek a lehető legnagyobb felelősséget kell vállalnia az egyéni életéért, a társadalomért és a világért. Mindenkinek igazat kell mondania, megjavítani azt, ami elromlott, lebontani és újjáalkotni a régit, az elavultat. Ilyen módon csökkenthetjük – és csökkentenünk kell – a világot mérgező szenvedést. Ez nem kis feladat, hanem a létező legnagyobb. Ám a másik lehetőség – a tekintélyelvű hit borzalma, az állam összeomlását követő káosz, a zabolátlan természet tragikus katasztrófái, a céltalan egyén egzisztenciális szorongása és gyengesége – egyértelműen rosszabb.

Nyitány (XXI. Század, 2018)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Qedrák P>!

Miért szeretnének a nők dolgozó és lehetőleg magasabb státusszal rendelkező partnert? Nem kis részben azért, mert a nők sokkal sebezhetőbbek, amikor gyereket vállalnak. Szükségük van valakire, aki el tudja tartani az anyát és a gyerekét. Ez egy tökéletesen racionális kompenzációs elvárás, noha biológiai alapja is van. Miért akarna egy nő, aki felelősséget vállal egy vagy több csecsemőért, még egy felnőttről is gondoskodni? A munkanélküli férfi tehát nem egy vonzó példány – az egyedülálló anyaság pedig nem egy vonzó alternatíva.

333. oldal

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

2 hozzászólás
Qedrák P>!

A legtöbb férfi nem üti meg a nők mércéjét. Ezért van az, hogy a randioldalakon a nők a férfiak nyolcvanöt százalékát átlagon alulinak ítélik. Ezért van mindannyiunknak kétszer annyi női felmenője, mint férfi (gondoljunk csak bele, hogy minden valaha élt nőnek átlagosan egy gyereke született. Ezzel szemben az összes valaha élt férfi fele két gyermeket nemzett, míg a másik fele egyet sem). A férfiak számára ez közvetlen szembesülés a káosszal, és ez minden alkalommal pusztító erővel éri mindannyiukat, valahányszor visszautasítják őket. A válogatós nőknek köszönhetjük, hogy mi, emberek nagyon különbözünk a csimpánz unokatestvéreinkkel közös őseinktől, míg a csimpánzok nagyon is hasonlítanak rájuk. A nők hajlama, hogy nemet mondjanak, mindennél jobban befolyásolta az evolúciónkat, kreatív, szorgalmas, kiegyenesedett, nagy agytérfogatú (versengő, agresszív, domináns) teremtményekké.

76-77. oldal

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

18 hozzászólás
Qedrák P>!

A gondolat nem egyenlő a ténnyel. A tény önmagában halott. Nincs tudata, nincs akarata a cselekvéshez, nincs motivációja , se cselekvése. Több milliárd halott tény létezik. Az internet a halott tények temetője.

227-228. oldal 7. szabály Adjunk értelmet az életünknek (Megalkuvás helyett)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Maurer: Kaizen
Demi Lovato: Légy erős!
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu: Az öröm könyve
Brendon Burchard: Töltődj fel!
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete
Anne Charlish – Angela Robertshaw: Reiki
Anna Brones: Lagom
Joanna Nylund: Sisu
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Megan Kaye – Diane McIntosh – Jonathan Horowitz: Stressz: A feszültségoldás pszichológiája