Kívülállók 13 csillagozás

A focikapusok története
Jonathan Wilson: Kívülállók

A ​legügyetlenebb srác a játszótéren, akit legutoljára választanak be, vagy rettenthetetlen hős, aki magát nem kímélve hárítja a lövéseket? Félnótás bolond vagy a csapat legintelligensebb tagja? Kétbalkezes szerencsétlen vagy a védelem utolsó mentsvára, aki kénytelen helyrehozni, amit a mezőnyjátékosok valahol elrontottak?
Ha a kapus hibázik, azért mindig góllal fizet. Ő és a csapat is. Ha kiejt egy beadást, vagy gólt kap a rövid sarokra, netán lyukat rúg, azt sohasem felejtik el, és sohasem bocsátják meg neki. Sem a csapat, sem a nézők.
A kapussors: magányosan edz, egyedül néz szembe a kapura törő csatárokkal, miközben biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb mindenképpen gólt kap. Ez elkerülhetetlenül benne van a játékban. És ilyenkor egyedül kell kiszednie a labdát a hálóból, és egyszerre mindenki hátat fordít neki – hiszen indulnak a középkezdéshez.
Jól ismerjük ezeket a magányos figurákat, a kövér Foulkétől, Zamorától, Grosicstól Gilmarig, Jasintól Fillolig,… (tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 2015
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630596206 · Fordította: Hegedűs Henrik, Réffy Balázs

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Teetee
Jonathan Wilson: Kívülállók

Jonathan Wilson: Kívülállók A focikapusok története

Kapusnak lenni speciális lelkialkatot feltételez. A csapathoz tartozol, de a döntő pillanatokban úgysem segíthet senki. Az összes bravúrodat semmissé teszi egy hiba. Sokszor vagy kiszolgáltatott, és ritkán vagy hős. Magányos vagy. Kívülálló. A gólörömöket csak messziről nézed, és néha ottfelejtenek a ködben.

Aki egyszer kapus, örökre kapus. Vajon azért lettem-e kapus, mert szerettem volna tartozni valahová, de igazán sosem éreztem azt, hogy befogadtak, vagy azért nem tudok igazán sehová sem tartozni, mert kapus vagyok?

Remek ötlet a kapusokról könyvet írni. Érdekes volt olvasni, és mégis van valami hiányérzetem. Tetszik, hogy Jonathan Wilson próbálja kontextusba helyezni a „kapusságot”, végigveszi a kapusok megváltozott szerepét és feladatkörét a futball fejlődésén keresztül, és hogy sok kulturális párhuzamot is talál: kapusokról szóló mesék, versek, novellák, illetve az irodalom nagy kapusai, Camus, Nabokov, Jevtusenko.
Tetszik a könyv szerkezeti felépítése is, hogy nem az időrendet követi rabszolgaként, hanem valamilyen tematikát választ, és a pars pro toto elvét követve néhány kiragadott példán keresztül próbálja megragadni az egész lényegét: pl. az orosz lélek és a kapusság, az egyes és a csere viszonya, a testalkat szerepe a kapusságban, a tizenegyesek pszichológiája és metafizikája…
A baj csak az, de komolyan, hogy az, ahogy én ezt most ide leírtam, sokkal jobban hangzik, mint amilyen a megvalósítás. Van benne néhány tévedés vagy legalábbis gyanús mondat (annyira nem akartam utánajárni, de pl. említ egy klubot, hogy sosem nyert bajnokságot és nem játszott kupadöntőt, aztán meg ecseteli a megnyert kupaelődöntőjüket – onnan nyilván bejutottak a döntőbe, vagy?), de nem ez a bajom vele, hanem hogy nekem olykor nem tűnik elég mélynek. Nem akarom azt írni, hogy a szöveg felületes, mert dehogy az, csak én ennél is nagyobb mélységben szerettem volna olvasni a kapusságról.
A meccsek leírásánál sokkal jobban élveztem a már említett kulturális utalásokat, amelyek a sporttudósításokon túlmutatva fogalmaznak meg valamit a kapusság lényegéről. Nyilván ebből volt sokkal kevesebb.
Az angolszász zsurnalisztika hagyományait követve több kapust személyesen is felkeresett a szerző – az ő meglátásaik nyilván nagyon érdekesek, olvasmányosak, de néha nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy mások mást mondanának, és kíváncsi lennék azokra a más véleményekre is.
Nem akarok igazságtalan lenni Jonathan Wilsonnal, mert olyan kevés könyv születik a kapusokról, és főleg nem ilyen átfogó írások, és tényleg élveztem olvasni. Csak mégsem volt tökéletes az élmény.
(Aztán meg lehet, hogy csak az a bajom, hogy ez a könyv nyilvánvalóvá tette, a helyezkedés mindig is előbbre való volt a látványos vetődéseknél – és nekem mindig azok a kapusok tetszettek, akik nagyokat repkedtek kapufától kapufáig, elnyúltak a levegőben, és tenyérrel szögletre tolták a labdát. Ilyen védéseket a kilencvenes évek végén nagyon sokat lehetett látni a szlovák első osztályban, mára jó, ha három meccsre jut egy. Pedig az ilyenekért érdemes meccsre járni, kit érdekelnek holmi gólok?)

3 hozzászólás
>!
Cipőfűző 
Jonathan Wilson: Kívülállók

Jonathan Wilson: Kívülállók A focikapusok története

Többet kaptam, mint amit vártam. A kapusság története mellett rengeteg a futballtörténelmi információ. Nagyon tetszik, hogy a szerző több szemszögből közelíti meg a poszt mibenlétét. Egyébként pedig remekül bemutatja a kapusposzt fejlődését.
A régmúlttal foglalkozó részek is izgalmasak voltak számomra, tényleg élvezetesre sikeredett a könyv. Külön öröm számomra, hogy a brazil Marcosra is jutott egy kis rész.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Béla: Fradi futballévszázad
David Beckham: David Beckham
Simon Kuper – Stefan Szymanski: Fociológia
Rejtő László: Kilenc klub krónikája
Johan Cruyff: Totális foci
Hegyi Iván: Labdarúgó vb-könyv
Graham Hunter: Spanyol korszak
Fűrész Attila: A Fradi mestere voltam
Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink, 1901–1969
Nagy János – Sike Gábor – Berecz Csaba: DVTK centenárium