Futballforradalmak 35 csillagozás

A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan ​Wilson könyve – mely az Év sportkönyve volt Angliában – egy csapásra nagyon sokak gondolkodását változtatta meg a futballról. A könyv izgalmas formában követi nyomon a játékot formáló nagy egyéniségek, játékosok, edzők, gondolkodók érdekfeszítően tálalt életén keresztül a futball és ezen belül is a futballtaktikák történetét a kezdeti időszaktól egészen a mai napig. A könyv egyszerre a futball olvasmányos enciklopédiája és kultúrtörténete, ugyanakkor remek nosztalgiakalauz is, nagyon sok, ma is sokak emlékeiben élő, legendás összecsapás elevenedik meg a könyv lapjain.A könyvből megtudhatjuk, hogyan jelent meg a futballban az egyes országok kultúrája, gondolkodása, milyen mozgatórugói és állomásai voltak annak a taktikai fejlődésnek, amely elvezetett korunk pörgős, dinamikus és izgalmas futballjához, a mai Barca, Bayern, Manchester United, valamint az egymás után vb-t és két eb-t nyert spanyol válogatott csodálatos játékához. A világfutball összefüggéseinek bemutatása… (tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 2014
608 oldal · ISBN: 9789630594769

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

A könyv a labdarúgás taktikai fejlődésének történetét ismerteti, kultúrtörténeti kitekintéssel, 600 oldalon, szórakoztatóan, rengeteg új információt közölve, egészen új szemléletet tanítva. Csak ajánlani tudom minden foci után komolyabban érdeklődő olvasónak.

Azért írok róla többet, mert elgondolkodtatott, és vitára ingerelt. Szerintem ezért is jó könyv, érdemes vitatkozni vele.

A Simon Kuper és Stefan Szymanski által írt Fociológia című könyvről szóló értékelésemben azt írtam, hogy a szerzőpáros túlmisztifikálja a statisztikai elemzést. Jonathan Wilson – véleményem szerint – ugyan ezt teszi a labdarúgó csapatok taktikai felállásával kapcsolatban. A taktika rendkívül fontos összetevője a labdarúgásnak, de szerintem csak egy elem a sok közül, amely meghatározza a játékot. Legalább ennyire fontos, hogy milyen a játékosok fizikai állóképessége, dinamikája, technikai képzettsége, kreativitása, taktikai fegyelmezettsége és mentális ereje. A mai profi focit nagyon komolyan meghatározza az orvosi háttér is: a legális és illegális dopping, a sérülések kezelése, a játékosok fizikai állapotának kontroll alatt tartása. Gondoljunk csak arra, hogy hány meccset kell lejátszania egy top ligában focizó játékosnak egy év alatt, mennyi ideje lehet pihenésre, regenerálódásra, mikor fenyegeti sérülés, mikor van csúcsformában. Amelyik csapat gyenge orvosi háttérrel rendelkezik, az taktikától függetlenül esélytelen.
Hogy a könyv korlátaira példát hozzak, felidézem a könyv egyik fordítójának, a rendkívül intelligens és szimpatikus Hegedűs Henriknek egy jóslatát, amelyet – a könyv egyik bemutatóján spoiler – a 2014-es foci VB előtt tett. Azt mondta, hogy négy esélyes van, és ezek azok a csapatok, amelyeknek a legjobb a védelme – nem lehet ma már úgy focizni, hogy úgyis több gólt rúgunk, mint amennyit kapunk. Külön kiemelte a brazilok védelmét. (A brazilok az elődöntőben 7:1-re kaptak ki a németektől). Én viszont úgy látom, hogy az eredményességet inkább meghatározza a támadójáték minősége, amelynek része a presszing, a letámadás is. Ez a kulcsa például a Barca játékának is. Ehhez hihetetlen futómennyiség kell – egyszerűen többet kell futni, mint az ellenfél. A mai fociban már mérni tudják, hogy egy-egy játékos mennyit fut egy meccsen – a középpályásoknál a 10 kilométer már szinte alapkövetelmény, de a legjobbak már közelítik a 15 kilométert. Ehhez olyan adottságok kellenek, amelyet nem lehet felnőtt korban megszerezni, ezt már fiatal korban meg kell alapozni. Ennek semmi köze sincs a taktikához. A magyar aranycsapatot egy mai top csapat lemosná a pályáról, egyszerűen a futómennyiség és az ütközések miatt.
A brazil válogatott egyébként azért omlott össze a németek ellen, mert kiesett a vezérük, Neymar. Nem csupán a csapat irányító játékosa volt, hanem szellemi vezére is. A németek egyszerűen mentálisan is felmorzsolták őket, taktikától függetlenül.
Mondok még egy példát arra, hogy mi hiányzik a könyvből. C. Ronaldo olyan fizikai képességekkel rendelkezik, ami a világ egyik legjobb játékosává teszik. Technikás, gólérzékeny, de ami miatt kiemelkedik, az gyorsasága, robbanékonysága és fizikai ereje. Nem kell nagy taktikai képzettség ahhoz, hogy tudja az ember, hogy milyen körülmények között képes a legtöbbre. Ha egy edző ki akarja aknázni a képességeit, akkor ez meghatározza, hogy milyen taktikát alkalmazzon. Messi nyilván más taktikát követel, ő alacsony, nem annyira gyors, csak robbanékony és labdarúgó zseni. A zsenik minden taktikát felülírnak. De ha nincs zseni, akkor bizony a fizikai képesség az alap. A kapusnak magasnak kell lennie – ezért nem jó most a Real Madrid védelme, alacsony a kapusa –, a belső védőknek magas és erős játékosoknak kell lenniük, a szélső hátvédeknek egyszerre kell csatárnak is lenni, ezért sokkal többet kell futni, mint régen.
A technikai képzettség fejlődésére egy párhuzamos példa az amerikai kosárlabdából: a centerek 30 éve 220-230 centi magasak voltak, a palánk körzetében voltak a legeredményesebbek. Aztán fokozatosan meg kellett tanulniuk távolabbról is bedobni a kétpontos kosarakat, ma pedig már nem ritka, hogy egy csapat fő taktikája a hárompontos dobások erőltetése, és ehhez még a 220 feletti játékosoknak is meg kell tanulni hárompontos távoli dobásokat dobni. Ez a jövő.
A jövő focijában tele lesznek a csapatok olyan fizikai képességű játékosokkal mind a védelemben, mind a támadók között, mint C. Ronaldo, és ezeknek a játékosoknak tökéletes labdakezelési, cselezési és rúgótechnikával kell majd rendelkezni. Amelyik csapatban több ilyen játékos lesz, amelyik csapat több ilyen focistát tud majd kinevelni-megvenni, az fog nyerni. Ha csak a középpályán nem lesznek ott az ellenfélnél a Messik. A taktika a játékosokhoz kell hogy idomuljon. Persze a játékosok kiválasztásánál számít a taktikai elképzelés, de ez nem egy olyan nagy tudomány.
A magyar válogatottat a világ legjobb edzője sem tudná sikerre vinni, mert a magyar játékosok képességei a világszinthez képest gyengék. Dárdai Pálnak van egy nagyon jó interjúja, ahol elmondja, milyen korlátai vannak a taktikának spoiler. A lényeg az, hogy csak tudatosan felépített utánpótlásra lehet építeni, a mai focistaállománnyal lehetetlen a siker. Nincs az a taktika, nincs az az edző, aki érdemi előrelépést érhetne el.
A könyv hibája, hogy túlságosan az élfutballra koncentrál, ez alól csak az angol foci a kivétel – nem véletlen, hogy az angol fociról sokszor egészen differenciáltan beszél a szerző. Egy válogatottat, egy sikeres klubot a bajnokságok színvonala is meghatároz, és ennek érdemi megítéléséhez már a teljes infrastruktúra ismerete szükséges. Ezt nem pótolja a kultúrtörténeti összefoglaló – például, hogy Hollandiában, a totális foci kialakulásakor milyen szabad-szabados volt a társadalom. (A Dinamo Kiev meg pont totalitárius környezetben csinálta meg a totális focit!) A Fociológia ebből a szempontból sokkal-sokkal jobb volt – innen nézve talán a két megközelítést kéne egyesíteni.

Ha ezeket, és a további, felvethető hasonló kifogásokat – lásd még @mbm értékelését spoiler is végiggondolja az ember, akkor arra juthat, hogy éppen az az erénye a könyvnek, ami a hibája. A kultúrtörténet felületes, de szellemes, a szakmai rész a taktikai rész tekintetében alapos, de ez csak egy elem a labdarúgás szempontjából – és a kettő együtt még éppen befogadható. Nem szakmai, nem száraz, és nem csak mese, köze van a valósághoz, segít a focit átlátni.
Amiben mindenképpen jobb, mint a Fociológia, az az, hogy nem annyira nagyképű. A statisztikai elemzések – szerintem – tökéletesen alkalmasak arra, hogy egy-egy elemet a fociból kiragadjunk, alaposan megvizsgáljuk, az eredményt pedig hasznosítsuk, és tökéletesen alkalmatlan arra, hogy focit eredményét megjósoljuk. A taktika elemzése tökéletesen alkalmas arra, hogy egy-egy adott meccset elmeséljünk, de tökéletesen alkalmatlan arra, hogy önmagában ezzel megjósoljuk egy jövőbeli meccs eredményét. A taktika segít, de csak egy tényező a sok közül. És az esetek túlnyomó többségében, szerintem, nem is a legfontosabb tényező. Fontosabb a játékosok egyéni (fizikai, technikai és mentális) képessége. Rossz taktikával lehet rontani, jó taktikával lehet kompenzálni hiányosságokat, de a fociban nem ez a döntő.

1 hozzászólás
>!
zamil
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Én is, mint minden magyar értek a futballhoz, bár ezután a könyv után rá kell jönnöm, hogy én is, mint minden magyar milyen messze vagyok az igazi futballtól.
Gyerekkorom óta játszom focis, futball manager programokkal (még a mai napig csak már online). Eddig azt hittem tisztában vagyok a taktikákkal, de kiderült, hogy sokkal sokrétűbb a valóság, mint az egyszerű emberek megértenénk.

Nagyon jó könyv, mint a futball történelmet, mint a fejlődést, mind a fontosabb eseményeket, fontosabb szereplőket megemlíti. (Még azt is sikerült megértenem miért volt az Aranycsapat a múlt évszázad legjobb csapata.)
Amikor a haverokkal meccset néztünk mindig feltűnt, hogy más szemmel nézem a meccset mint ők, én a játékot nézem (helyezkedés, lehetőségek, és a többi..), miközben ők az sporteseményt. Ez a könyv nekem lett írva, mondhatom a Bibliám lett, amit sűrűn elő fogok venni.
Aki szereti a focit, és nem nézni, hanem mondjuk úgy „érti vagy érteni akarja”, annak ez a könyv szerintem elengedhetetlen.
Egy hibája van csak, kevés a kép és az illusztráció, de én még ezt is megbocsájtom.

>!
SignorFormica
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

A futball taktika- és stratégia-történeti elemzése, sok anekdotával, szellemes megjegyzéssel. Az elemző nézőpont angol. Ez annyit jelent, hogy egyszerre képes metafizikai szenvedéllyel, és finom, ironikus távolságtartással elemezni a football történetét.

Nyugodtan lehet mondani: zseniális könyv. Aki látni, érteni akarja ezt a mágikus játékot, annak kötelező olvasmány. A foci bibliája (inkább „ószövetségi” értelemben..)

A fordítás több mint remek: kiváló (néhány terminust másképpen fordítottam volna, de ez kit érdekel). Méltó a könyv nívójához!

DE!!!!! Név és tárgymutató nagyon hiányzik a végéről, hogy azonnal személyekre csapatokra lehessen keresni!

>!
mbm
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Nem is tudom, hogy magyar nyelven van-e ilyen átfogó mű, ami megkísérli a futball taktikai fejlődését leírni a kezdetektől napjainkig, de csodálkoznék, ha lenne. Hiánypótló mű, na, ráadásul olvasmányos, érdekes, informatív, és nem fél más aspektusokból leírni vagy magyarázni a stílusokat és taktikai elemeket (bécsi és budapesti kávéházi kultúra stb.). Ezek a pozitívumok, egyszerűek és érdemessé teszik a könyvet az olvasásra.
A negatívumokat leírni kicsit bonyolultabb, részben nem is azok, csak „figyelmeztetések”, hogy helyén kezeljük a könyv megállapításait:
1. A könyv brit, minden ízében. Jonathan Wilson felfogása, ismeretanyaga, a könyv kimondatlan kérdésfeltevései (miért is olyan rossz az angol válogatott; mit is kezdtek a szigetország játékával a világ más pontjain stb.), a célközönség, szóval minden szempontból brit. Ez máris nem negatív vonás, csak vigyázni kell az olvasásnál itt, Magyarországon. Ha nem az angol vagy a skót stílusról van szó, eléggé egységesnek tűnik, bár az argentinokkal kapcsolatban azért megenged egy „tézis-antitézis” váltakozást a küzdőszellemre építő és a „szélsőséges művészieskedés” stílusa között, illetve a spanyoloknál is megjelenik az eleinte helyben népszerű, baszkokra jellemző, a mérkőzésre küzdelemként tekintő játékfelfogást (amit Franco is preferált) felváltotta később a nagyjából ma is meglévő spanyolos stílus. Egyszóval bizonyos esetekben a nem brit kultúráknál is leír változásokat, vagyis megvan az időbeliségük, de alapvetően eléggé statikusak az ábrázolások. Érdemes összevetni olvasás közben/után az angol és mondjuk az olasz vagy osztrák stílust olyan szempontból, hogy meg lehet-e mondani, hogy mit is takarnak ezek a kifejezések. Az angolokról nem nagyon lehet, nagyon árnyalt a kép, az angol futball története van a legjobban kibontva, onnan szerepel a legtöbb csapat jól leírt, egyéni stílusjegyekkel a könyvben. Ezzel szemben az osztrák vagy a magyar stílus jól körülhatárolt időben és stíluselemeket tekintve is, könnyen leírható, a klubok csak a nemzeti stílus tipikus hordozóiként jelennek meg. Ez nyilván a perspektívából adódik, ugye a könyv brit.
2. A szerző nem történész. Ennek tudatában van és hátrányait is ismeri, például az 1910-es évek előtti taktikai elemek „rekonstruálásakor” többször is leszögezi, hogy ezek elégtelen források alapján készültek, és a „piramis” taktikai felállás alatt (ami az újságokban egyeduralkodó volt, mozgókép meg ugye nem készült a mérkőzésekről) nem lehet tudni, valójában milyen taktikai sokszínűség is lehetett akkor. De a források elégtelenségét máshol is említi. A visszaemlékezésekkel már gondjai akadhattak, ami pedig történeti módszertani kérdés elsősorban. Nem ismerem igazán behatóan a futball történetét, de gyanús volt a könyvben, hogy néhány kiemelt szereplő (leginkább britek, de Sebes Gusztáv is) úgy jelennek meg a könyvben, mint akik az adott helyen a később évtizedekig meghatározó stíluselemek egyedüli hordozói voltak, ez a szemlélet ráadásul jobbára akkor köszön vissza, amikor idéz is az adott szakemberek munkáiból, tehát ismeri a visszaemlékezéseiket. Tehát a forrásértelmezés, amely a történész igazi terepe, nem nagyon ment Wilsonnak, és ezért érdemes helyén kezelni a munkát. Ugyanez vonatkozik az anekdotákra, sommás megállapításokra stb.

A fentiek ellenére tényleg olvasásra érdemes, nekünk, magyaroknak is, a mi stílusunk lényegét jól ragadja meg a kávéházi kultúrán keresztül, és ezt továbbgondolva (bár Wilson nem teszi, mert nem is érdekli a kérdés) választ kaphatunk a mi nagy kérdésünkre, hogy mi tököm is történt, amitől a 6:3-ból 1:8 lett.
Csak óvatosan tegyük.

>!
Péter_Szombati
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Na, ezen a szinten már totál hülye vagyok a focihoz.

Látni a pályán hihetetlenül összetett képesség. Jómagam azt vettem észre, hogy amióta a FIFA Ultimate Team játékmódjával foglalkozom amolyan koca-kompetitív módon komolyan véve az online meccseimet, azóta jobban látom a passzsávokat a céges fociban is. Ritkán, de meg tudok olyan területeket nyitni, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtam. Ami szép és jó, csak persze rádöbbentem arra is eközben, hogy mi lehet még, amit most nem láok? Na, ebben volt nagy segítségemre ez a könyv.

A futball taktikájához az átlagember akkor sem ért sokat, amikor a Trollfoci könyv értékelésében már említett Várhídi “mágnestábla” Péter és hozzá hasonló szakértők, most az EB-n például Sebők “hádétévé” Vili audiovizuálisan elmagyarázzák, hogy egyes támsádok során hol nyílt terület, melyik támadó merre mozgott, nyílak, sávok, bekarikázott játékosok – és mindez semmit nem ér, mert ezeket az átlagember enélkül is látja. Láttuk, hogy a támadó arra mozgott, nincs szükség berajzolni. Látjuk, hogy hol nem volt védő. Látjuk, hogy ott áll Toni Kroos, ahol áll, Vilikém, könyörgöm, ne karikázd be Müllert se, látjuk, hogy ott van.

Ami ezekből az elemzésekből hiányzik, az a lényeg: miért pont ott nyílik meg az a nyavalyás terület, miért pont arra mozog a támadó. A könyv az egyes formációk lehetőségeit és a foci taktikai metáját elemzi olyan részletességgel, hogy a 70%-a felfoghatatlan maradt számomra.

Van még, tessék továbbolvasni itt:

http://konyvreflexiok.tumblr.com/post/150310746607/jona…

>!
zsoca8711
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Alapmű a témában. 10/10, 100%, 5* stb.

>!
HolloHugo
Jonathan Wilson: Futballforradalmak

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Megváltoztatta a fociról alkotott képemet. Alapvetően. Azóta járok meccsre és máshogy tekintek a futballra, a játékosokra és a stadionokra.
Megkerülhetetlen alapmű és élvezetes olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Geoffrey Green könyvében (The World Game) meg is említi, hogy amikor 1875-ben a Sheffield egy újabb vendégjátékon szerepelt Londonban, a tömeg nagy derültséggel figyelte, amint az északi játékosok „olykor fejjel öklelnek bele a labdába”.

32-33. oldal

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Kapcsolódó szócikkek: futball
>!
blianhun

Amikor azt kérdezték tőle, mit csinál reggelente, azt válaszolta, először mindig köszönetet mond az Úrnak, hogy él, aztán kikászálódik az ágyából, és fel-le ugrándozva megünnepli a fenti tényt.

365. oldal, Tudomány és őszinteség

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

>!
blianhun

A szóbeszéd szerint Cruyff az egyik meccs előtt térdfájdalmakra panaszkodott, mire Kovács, aki jól tudta, mennyire szereti csapatkapitánya a pénzt, fogott egy ezerguldenest, odament a játékoshoz, és megdörzsölte vele a térdét. A vigyorgó Cruyff jelezte, hogy máris jobban érzi magát, és gond nélkül lejátszotta a meccset.

349. oldal, A totális futball

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

>!
Anton_Gorogyeckij P

Alf Ramsey, aki jobbhátvédként lépett pályára a magyarok elleni 6-3-as meccsen, és az angolok harmadik gólját szerezte tizenegyesből, szintén azt vallotta, hogy a végeredmény csalóka, és nem mulasztott el rávilágítani arra, hogy a magyarok több gólja is hosszú indítást követően született. Sőt megpendítette Gil Merricknek, a válogatott kapusának a felelősségét is, mondván, hogy szinte minden kapura tartó lövésből gól lett. Lássuk be, ez némileg képmutató – de legalábbis önáltató – vélemény, tekintve, hogy a kapura lövési arány 35-5 volt a magyarok javára, akik a második félidőben megalázó módon dugták el a labdát az angolok elől.

227. oldal (Akadémiai, 2014)

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

>!
Anton_Gorogyeckij P

A magyarok játékának lehetősége igazából csak egy helyen merült fel komolyabban: a Manchester Citynél. Johnny Williamson szép sikereket ért el a visszavont középcsatár posztján a City tartalékcsapatánál az 1953–1954-es szezonban, a következő évben pedig a menedzser, Les McDowall úgy döntött, hogy az első csapatnál is kipróbálja ezt a szerepkört, mégpedig Don Revie-vel.

206. oldal (Akadémiai, 2014)

Jonathan Wilson: Futballforradalmak A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Béla: Fradi futballévszázad
David Beckham: David Beckham
Simon Kuper – Stefan Szymanski: Fociológia
Rejtő László: Kilenc klub krónikája
Johan Cruyff: Totális foci
Hegyi Iván: Labdarúgó vb-könyv
Graham Hunter: Spanyol korszak
Fűrész Attila: A Fradi mestere voltam
Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink, 1901–1969
Nagy János – Sike Gábor – Berecz Csaba: DVTK centenárium